A bálna kritika: Brendan Fraser egy szobában, egy kanapén, és egy egész élet súlya a vállán
Vannak filmek, amelyek után csak ülsz a sötétben, és nem akarod, hogy felkapcsolják a villanyt. A bálna pontosan ilyen: Darren Aronofsky egyetlen lakásba zár be minket egy férfival, aki elvesztett mindent, és most egyetlen dolgot szeretne visszakapni. Nehéz, fojtogató, néha túlzó film, de Brendan Fraser olyat játszik benne, amit nagyon sokáig nem fogsz elfelejteni.
Brendan Fraser szívszorító alakítása elviszi a hátán ezt a sokszor kíméletlen, időnként túlírt, mégis mélyen emberi drámát.
A bálna előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2023. február 9. |
|---|---|
| Rendező | Darren Aronofsky |
| Szereplők | Brendan Fraser, Sadie Sink, Ty Simpkins, Hong Chau, Samantha Morton, Sathya Sridharan |
| Műfaj | Drámák |
| Hossz | 117 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Egy lakás, egy férfi, egy utolsó esély
A történet alapvetése egyszerű, és pont ettől üt ekkorát. Charlie középiskolai angoltanár, aki 270 kilót nyom, és régóta ki sem mozdul a lakásából. Óráit online tartja, a kameráját persze kikapcsolva. Az élete akkor fordult meg, amikor elhagyta a családját egy férfi miatt, és ezzel a tinédzser lányával, Ellie-vel is végleg megromlott a viszonya. A depresszió és a kóros elhízás azóta lassan, de biztosan felemészti.
Egyetlen barátja Liz, aki próbál segíteni neki mindenben, amiben csak tud. Aztán egy nap Charlie elhatározza, hogy kapcsolatot teremt a 17 éves lányával, akivel évek óta elhidegültek egymástól. Ennyi a kiindulópont, és nem is kell több: a film innen egy kamarajáték feszességével épít fel egy olyan érzelmi nyomást, ami a stáblistáig sem enged el.
Spoilerezni itt felesleges lenne, és őszintén szólva nem is az a lényeg, mi történik. Hanem az, hogyan néz egymásra két ember, akik között egy egész elszalasztott élet áll.
Brendan Fraser visszatérése, amiért évekig szurkoltunk
Ha valaki a kilencvenes évek végén nőtt fel, annak Brendan Fraser A múmia laza, sármos kalandhőse. Ezért aztán külön szíven üt látni, mit hoz ki ebből a szerepből. Charlie testét protézis és smink teszi elviselhetetlenül nehézzé, de Fraser nem bújik el mögötte. Épp ellenkezőleg: a tekintete, a hangja, a reménykedő, szinte bocsánatkérő mosolya teszi Charlie-t valódi emberré, nem pedig egy szánalomra hangolt látványelemmé.
Ez egy elképesztően finom alakítás. Fraser Charlie-ja nem szent és nem áldozat. Önpusztító, makacs, néha bosszantóan naiv, és közben olyan mélységes jóság árad belőle, hogy fáj nézni. Van néhány jelenet, ahol egyetlen szó nélkül, csak a légzésével mond el mindent. Bevallom, ezeknél nem maradt száraz a szemem.
A mellékszereplők, akik nem hagyják Frasert egyedül
Sadie Sink, akit sokan a Stranger Things-ből ismernek, Ellie szerepében egy dühtől izzó, szúrós, kifejezetten kellemetlen kamaszt játszik, és ezt bátran vállalja. Nem próbálja szerethetővé tenni a figurát, és pont ettől működik: értjük a fájdalmát, akkor is, ha legszívesebben kiabálnánk vele. Ellie fiatalabb énjét Jacey Sink alakítja.
Hong Chau Lizként szerintem a film titkos fegyvere. Ő a gondoskodás és a düh, a szeretet és a kimerültség egyszerre: az a barát, aki segít, miközben tudja, hogy talán épp ezzel segít a lassú pusztulásban is. Minden jelenetében ott vibrál az a feszültség, amit az ember akkor érez, amikor valakit nem tud megmenteni.
Feltűnik még Ty Simpkins Thomasként, Samantha Morton Maryként, és Sathya Sridharan a pizzafutár szerepében, akinek apró jelenetei meglepően sokat hozzátesznek Charlie magányának rajzához. Morton rövid, de emlékezetes jelenléte különösen erős, a film egyik legfeszültebb pillanatát hozza.
Aronofsky, aki most nem kiabál, hanem bezár
Darren Aronofsky soha nem a visszafogottságáról volt híres. A Rekviem egy álomért, a Fekete hattyú vagy az Anyám! mind arról szólt, hogyan lehet a nézőt szinte fizikailag kínozni. A bálna másként működik. Itt nincs vizuális őrület, nincsenek lázálomszerű montázsok. Van egy szűk, félhomályos lakás, egy szűkített képarány, és egy kamera, ami nem enged kiszabadulni.
Ez a bezártság a film legnagyobb ereje. Charlie világa ennyi: egy kanapé, egy ajtó, egy laptop, néhány látogató. Mi is benne ragadunk, és nagyjából a második félórára érezzük azt a fojtogató levegőt, amit ő minden nap. Az eső szinte folyamatosan kopog, a hangok tompák, a zene pedig nem tolakszik, inkább lassan felkúszik és bekebelez. Közelebb áll ez A pankrátor csendesebb, emberközeli Aronofskyjához, mint a harsány korszakához.
Hol billen át a súly
Nem hallgatom el: a film nem hibátlan. A dialógusok néha érezhetően színpadiasak, mintha a szereplők nem beszélgetnének, hanem tételmondatokat mondanának egymásnak. Egyes karakterek inkább funkciót töltenek be, mint valódi emberek, és a forgatókönyv időnként túl erőszakosan nyomja a melodráma gombját.
Komoly vita szokott lenni arról is, hogyan ábrázolja a film Charlie testét. Vannak jelenetek, ahol a kamera szinte kéjesen időzik az evésen, a fizikai küszködésen, és megértem, ha ez valakinek kizsákmányolónak hat. Szerintem Fraser emberséges játéka nagyrészt ellensúlyozza ezt, de nem mindig. Aki érzékeny a témára, annak ez kifejezetten nehéz lehet.
És a 117 perc sem könnyű. Nem hosszú film, mégis lelkileg kimerít. Ezt viszont én inkább erénynek tartom, mint hibának.
Megbocsátás, őszinteség, és amit nem lehet helyrehozni
Ami miatt A bálna mégis mellbe vág, az a központi kérdése: lehet-e jóvátenni valamit, amit tényleg elrontottunk? Charlie nem keres felmentést. Csak azt akarja, hogy a lánya tudja, ő maga valami jó és értékes ember. Ez a kétségbeesett, szinte gyermeki vágy valahol mindannyiunkban ott van, és a film ezt a húrt pengeti újra meg újra.
Az őszinteség motívuma is végigvonul a filmen: Charlie diákjaitól is azt kéri, hogy írjanak igazat, bármilyen esetlenül. Ez a gondolat fogja össze az egészet, és a végére olyan érzelmi csúcsra jut a film, amit nehéz lerázni magadról. Nem könnyű katarzis ez, inkább olyan, mint amikor valaki hosszú ideig visszatartott levegőt végre kifújja.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a nehéz, színészcentrikus kamaradrámákat, és készen állnak egy érzelmileg megterhelő estére. Brendan Fraser rajongóinak kötelező.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki könnyed kikapcsolódást keres, vagy érzékeny az elhízás, az önpusztítás és a családi traumák nyers ábrázolására, az inkább válasszon mást.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: A pankrátor (2008), Rekviem egy álomért (2000), Fekete hattyú (2010), Gilbert Grape (1993)
Gyakori kérdések
Miről szól A bálna?
Charlie, a 270 kilós, otthonát régóta el nem hagyó angoltanár megpróbálja helyreállítani a kapcsolatát elhidegült 17 éves lányával, Ellie-vel, miközben egyetlen barátja, Liz próbál segíteni neki.
Mikor volt A bálna magyarországi premierje?
A film 2023. február 9-én került a hazai mozikba.
Hány perces A bálna?
A film 117 perces.
Hány éves kortól nézhető A bálna? Gyerekkel megnézhető?
A filmet 16 éven felülieknek ajánlják, így gyerekekkel nem javasolt megnézni. Témái és képi világa is kifejezetten felnőtt nézőknek valók.
Ki rendezte A bálnát, és kik a főszereplők?
A rendező Darren Aronofsky. Charlie-t Brendan Fraser, Ellie-t Sadie Sink, Lizt Hong Chau, Maryt Samantha Morton, Thomast Ty Simpkins alakítja.
Mi A bálna eredeti címe?
Az amerikai film eredeti címe The Whale.
Elbírod A bálna súlyát?
Ha egy dolgot kell kiemelnem, az Brendan Fraser. Ez az alakítás önmagában elég ok arra, hogy leülj elé, még akkor is, ha a forgatókönyv néha megbillen, és Aronofsky helyenként túl erősen nyomja a fájdalom pedálját. A bálna nem az a film, amit szívesen nézel újra minden hónapban, de az a fajta, amire évek múlva is emlékszel. Készíts zsebkendőt, és ne tervezz utána vidám programot. Nálam erős ajánlás, egy kis figyelmeztetéssel: ez a film nem kímél.