A kedvenc kritika: kacsaverseny, ananász és három nő harca egy királynő szívéért
Ha valaha azt hitted, hogy a kosztümös filmek arról szólnak, hogy szép ruhás emberek halkan beszélgetnek egy kandalló mellett, A kedvenc gyorsan kiveri ezt a fejedből. Jórgosz Lánthimosz a 18. századi angol udvarba visz, ahol a parókák alatt sokkal több méreg van, mint púder. Három remek színésznő, egy betegeskedő királynő és egy rakás nyúl: ennél jobb kombinációt nehéz elképzelni.
Gonosz, vicces, gyönyörű és kegyetlen udvari dráma, amit a három főszereplő színészi párbaja emel a műfaj csúcsára.
A kedvenc előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2018. november 23. |
|---|---|
| Rendező | Jórgosz Lánthimosz |
| Szereplők | Emma Stone, Olivia Colman, Rachel Weisz, Nicholas Hoult, Joe Alwyn, Mark Gatiss |
| Műfaj | Történelmi filmek, Vígjátékok, Drámák |
| Hossz | 119 perc |
| Korhatár | 18 éven felülieknek |
| Ország | Ír filmek, Brit filmek, Amerikai filmek |
Háború, kacsafuttatás és ananász: miről szól A kedvenc?
A 18. század elején járunk, Anglia háborúban áll a franciákkal. Ez az udvart láthatóan nem nagyon zavarja: a kacsafuttatás és az ananászfogyasztás virágkorát éli, mintha a frontvonal egy másik bolygón lenne. Már ez az alaphelyzet is elárulja, milyen hangnemre számíthatunk: a hatalom itt egyszerre nevetséges és halálosan komoly.
A trónon a törékeny Anna királynő ül, de valójában közeli barátja, Lady Sarah kormányozza az országot, aki egyben az egyre betegebb uralkodót is ápolja. Aztán megérkezik az udvarba egy új szolgáló, Abigail, aki bájos, talpraesett, és Sarah hamar szárnyai alá veszi. Csakhogy Abigailnek saját terve van: vissza akar jutni abba az arisztokrata életbe, amelyből kiesett. Ahogy a politika és a háború egyre jobban lefoglalja Sarah-t, Abigail lassan átveszi a helyét a királynő mellett, és onnantól a barátság fegyverré válik.
A film saját leírása szerint ebben a harcban se nő, se férfi, se politika, se nyúl nem állhat Abigail útjába. Hogy a nyulak pontosan miért kerülnek a képbe, azt nem lövöm le, de higgyétek el, megéri kivárni.
Lánthimosz, aki a kosztümös filmet is a saját képére formálta
Aki látta a rendező korábbi munkáit, a Kutyafogat, A homárt vagy az Egy szent szarvas meggyilkolását, az tudja, hogy Jórgosz Lánthimosz nem szereti a kényelmes nézőt. Furcsa, rideg, abszurd világokat épít, ahol az emberek kicsit mintha idegenek lennének a saját testükben. A kedvenc ehhez képest első ránézésre szinte barátságos: van benne történelmi háttér, felismerhető érzelmek, sőt rengeteg nevetés.
De ne tévesszen meg senkit a csipke. Lánthimosz itt is ugyanazt csinálja, mint mindig: lecsupaszítja az emberi viselkedést, és megmutatja, mennyire állatias tud lenni a vágy a hatalom, a szeretet és a biztonság után. Csak most mindezt selyemruhában, gyertyafényben és olyan párbeszédekkel, amelyektől egyszerre kacagsz és szisszensz fel. Szerintem ez a legjobb belépő az ő világába azoknak, akiket eddig elriasztott a hidegsége.
Három királynő, egy trón: a színészi párbaj
A film igazi motorja a három főszereplő. Olivia Colman Anna királynőként valami elképesztőt csinál: egyszerre szánalmas, gyerekes, hisztis, megható és ijesztő. Egy pillanat alatt vált át dacos kisgyerekből fájdalmában összetört asszonnyá, és soha nem érezni, hogy játszik. Nehéz levenni róla a szemet.
Rachel Weisz Lady Sarah szerepében a hideg, éles eszű hatalom megtestesítője. Ő az, aki ki meri mondani a királynőnek, ha rosszul néz ki, és ettől a karakter furcsa módon a legőszintébb lesz az egész udvarban. Emma Stone Abigailként pedig zseniálisan játszik a néző rokonszenvével: az elején drukkolunk neki, aztán egyre kényelmetlenebb lesz figyelni, ahogy a kedves mosoly mögül előbújik a ragadozó. Aki eddig csak a Kaliforniai álom bájos Emma Stone-ját ismerte, itt egészen más arcát látja.
A férfiak a háttérben maradnak, és ez teljesen szándékos. Nicholas Hoult Harleyként parókában, kifestve, mérgezett nyelvvel szórakoztató ellenpont, Joe Alwyn Mashamként, Mark Gatiss Lord Malborough-ként és James Smith Godolphinként mind remek kiegészítők, de ez a film a nőké, és ezt egy percig sem hagyja elfelejteni.
Halszemoptika, gyertyafény és fülsértő vonósok
Vizuálisan A kedvenc egészen különleges. A kamera gyakran torzító, széles látószögű lencsével figyeli a szereplőket, mintha egy kulcslyukon vagy egy görbe tükörben néznénk az udvart. A hatalmas termek így még nyomasztóbbak, az emberek pedig még kisebbnek és elveszettebbnek tűnnek bennük. A belső jelenetek fénye sokszor mintha tényleg csak gyertyákból jönne, ami meleg, mégis fojtogató hangulatot ad.
A jelmezek és a díszletek pazarok, de soha nem öncélúak. A zene és a hangok is rendhagyóak: néhol ismétlődő, szinte idegesítő hangokkal húzza az idegeidet a film, ami nem mindenkinek fog bejönni, de tökéletesen illik a szereplők feszült, kiszámíthatatlan viszonyához. Nekem pont ettől lett olyan, mint egy lassan szorító hurok.
Hol csúszhat meg a néző?
Nem akarom eladni ezt a filmet könnyed szórakozásnak, mert nem az. A humora gonosz, gyakran nyers és vulgáris, a 18 éves korhatár sem véletlen. Akit zavar a trágár nyelv, a szexualitás vagy a kegyetlenség, annak lesznek kényelmetlen percei. A második fele ráadásul lassabb, sötétebb, és egyre kevesebb benne a nevetés, ami egyeseknek csalódás lehet, ha az első óra csípős vígjátékára számítottak.
Számomra viszont pont ez a váltás teszi emlékezetessé. A kedvenc fokozatosan vetkőzi le magáról a vicces jelmezt, és alatta valami nagyon szomorú és nagyon emberi dolog marad: a magány, a kiszolgáltatottság és a vágy, hogy valaki igazán szeressen minket. Ez nem a tökéletes film mindenkinek, de az biztos, hogy nem lehet közömbösen kijönni róla.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a csípős, intelligens humort, a nagy színészi alakításokat és a kosztümös filmeket, amelyek nem félnek harapni. Lánthimosz rajongóinak kötelező.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik klasszikus, romantikus és illedelmes korabeli drámára vágynak, vagy zavarja őket a vulgáris nyelv és a kegyetlen humor, azoknak kevésbé fog tetszeni.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Barry Lyndon (1975), Veszedelmes viszonyok (1988), A homár (2015), Szegény párák (2023)
Gyakori kérdések
Miről szól A kedvenc?
A 18. század eleji angol udvarban játszódik: Lady Sarah és az új szolgáló, Abigail versengenek a törékeny Anna királynő kegyeiért, és ezzel a hatalomért.
Hány perces A kedvenc?
A film 119 perces.
Hány éves kortól nézhető A kedvenc?
18 éven felülieknek ajánlott, így gyerekkel nem érdemes megnézni.
Mikor jelent meg A kedvenc a magyar mozikban?
A film premierje 2018. november 23. volt.
Ki rendezte A kedvencet?
Jórgosz Lánthimosz rendezte.
Kik a főszereplők A kedvencben?
Emma Stone (Abigail), Olivia Colman (Anna királynő) és Rachel Weisz (Lady Sarah), mellettük Nicholas Hoult és Joe Alwyn is feltűnik.
Megéri beállni a királynő kegyeiért tolongók közé?
Egyértelműen igen. A kedvenc az a ritka kosztümös film, amely egyszerre szórakoztat, provokál és fáj. Olivia Colman, Rachel Weisz és Emma Stone olyan hármast alkot, amelyet évekig fogsz emlegetni, Lánthimosz pedig bebizonyítja, hogy a történelmi udvari dráma is lehet friss, vad és meglepő. Ha bírod a gonosz humort, és nem ijedsz meg néhány kényelmetlen perctől, ez az egyik legjobb mozis élményed lesz ebben a műfajban. Csak a nyulakra vigyázz.