A keresztapa kritika: a családi vacsora, amely után semmi sem marad a régi
Vannak filmek, amelyeket megnézünk, és vannak filmek, amelyek minket néznek meg. A keresztapa a második fajta: 175 percen át figyeli, mennyit bírunk el abból, hogy a szeretet és a gyilkosság ugyanazon az asztalon fér meg. Évtizedek óta ezt a filmet idézi mindenki, és az újranézés után is azt kell mondjam, hogy a hírneve egyetlen grammal sem nagyobb, mint amit megérdemel.
A keresztapa nem egyszerűen a legjobb maffiafilm, hanem az a mérce, amelyhez minden későbbi gengszterhistória szégyenkezve méri magát.
A keresztapa előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 1982. március 25. |
|---|---|
| Rendező | Francis Ford Coppola |
| Szereplők | Marlon Brando, Al Pacino, James Caan, Robert Duvall, Richard S. Castellano, Diane Keaton |
| Műfaj | Drámák, Krimik |
| Hossz | 175 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól? Egy apa, három fiú és egy trón
A felállás első ránézésre szinte shakespeare-i, és ez nem véletlen. Don Vito Corleone a New York-i olasz maffia rettegett keresztapja, aki élet és halál kérdéséről dönt, de közben mindennél fontosabbnak tartja a családot. Ez a kettősség a film motorja: ugyanaz az ember, aki egy szóval tönkretehet valakit, a lánya esküvőjén meghatottan táncol.
A Don azonban nem fiatalodik, és el kell gondolkodnia, melyik fiának adja át a hatalmat. A választék finoman szólva sem ideális. Sonny forrófejű, előbb üt, aztán gondolkodik. Fredo komolytalan, akire egy fagylaltos kocsit sem bíznál szívesen. Michael pedig háborús hős, aki eddig gondosan távol tartotta magát a családi üzlettől. Közben a kábítószer megjelenése szembefordítja egymással a régi és a feltörekvő gengsztereket, és ez a feszültség lassan, de kérlelhetetlenül beszivárog a Corleone-ház minden szobájába.
Többet nem mondok, és nem is kell. Aki még nem látta, annak a legnagyobb ajándék az, hogy tisztán fedezheti fel, merre visz az út.
Brando, Pacino és egy szereplőgárda, amilyet ma nem lehetne összerakni
Marlon Brando Don Vito Corleonéja az a fajta alakítás, amelyet ezerszer parodizáltak, és mégsem lehet elrontani. A rekedtes hang, a lassú gesztusok, a tekintet, amelyben egyszerre van jóság és fenyegetés: Brando nem játssza a hatalmat, egyszerűen birtokolja. Nem emel hangot, nem kell neki. Amikor megszólal, a szobában mindenki elhallgat, és mi is.
Mégis, ha valaki megkérdezné, kié ez a film, habozás nélkül azt mondanám: Al Pacinóé. Michael Corleone szerepében olyan csendes, aprólékos munkát végez, amelyet elsőre észre sem veszünk, csak utólag döbbenünk rá, mennyi minden történt az arcán. Az ő szemében nézzük végig, mit jelent tartozni valahová.
James Caan Sonnyja maga a robbanásveszély, minden jelenetében ott vibrál, hogy bármelyik pillanatban felrobbanhat. Robert Duvall Tom Hagenként a film csendes lelkiismerete és józan esze, egy olyan figura, akit könnyű alábecsülni, pedig nélküle szétesne a család. Richard S. Castellano Clemenzája hús-vér, földhözragadt figura, akiben egyszerre van humor és hidegség. Diane Keaton Kay Adamsként a kívülálló nézőpontját hozza, ő az, aki ugyanúgy próbálja megérteni ezt a világot, ahogy mi. Talia Shire Connie-ja és Gianni Russo Carlo Rizzije pedig arra emlékeztet, hogy a családi kötelékek nem csak védenek, hanem fojtogatnak is.
Coppola, aki a gengszterfilmből operát csinált
Francis Ford Coppola rendezése ma is tankönyvi anyag, és nem azért, mert hivalkodó, hanem pont azért, mert soha nem az. A kamera ritkán siet, a jelenetek levegősek, hosszúak, hagyják, hogy a feszültség magától gyűljön össze. Coppola tudja, hogy egy vacsora vagy egy suttogva elhangzó mondat is lehet ugyanolyan félelmetes, mint egy lövöldözés.
A legnagyobb trükkje az, hogy nem ítélkezik, és nem is mentegeti a szereplőit. Belülről mutatja meg ezt a világot, a rituáléival, a becsületkódexével, a rokoni szeretetével együtt, és hagyja, hogy mi magunk jöjjünk rá, mennyire romlott az egész. Ettől lesz ijesztő: azon kapjuk magunkat, hogy szurkolunk embereknek, akiket az utcán messziről kerülnénk.
A látványvilág meleg, barnás, sötét tónusai olyanok, mintha egy régi családi fotóalbumot lapozgatnánk, csak éppen az árnyékokban mindig történik valami. A zene pedig, nos, valószínűleg most is fejben dúdolod. Kevés filmzene vált ennyire a mozi szinonimájává.
Ami működik: minden, és ez nem túlzás
- A tempó. 175 perc hosszúnak hangzik, de a film olyan magabiztosan építkezik, hogy nincs üresjárat. Minden jelenet ad valamit a családhoz vagy a hatalmi játszmához.
- A karakterek fejlődése. A film nem fordulatokra épít, hanem emberekre. Ami velük történik, abból következik, akik.
- A dialógusok. Fél tucat mondata a popkultúra közkincse lett, és ez nem véletlen: rövidek, pontosak, súlyuk van.
- A hangulat. A család melegsége és az erőszak hidegsége állandóan egymásba csúszik. Ez a kontraszt adja a film lelkét.
Ha egy dolgot kell kiemelnem, az a türelem. A mai, vágásokkal teletömött krimik után szinte meditatív élmény látni, hogy egy film mer csendben maradni, és bízik a nézőjében.
Hol lehet nehéz falat?
Őszinte leszek: van, akinek A keresztapa nem fog ülni, és ez nem a film hibája. Aki pörgős akciókrimit vár, folyamatos lövöldözéssel és csavarokkal, az csalódni fog. Ez lassú, sűrű, sok szereplős dráma, ahol a legfontosabb dolgok gyakran a sorok között történnek. Az első órában egy figyelmetlen néző könnyen elvesztheti a fonalat, ki kicsoda, ki kinek a rokona, ki kinek tartozik.
A női szereplők is inkább a férfivilág peremén állnak. Ez része annak, amit a film erről a közegről mond, de aki ma néz rá friss szemmel, annak feltűnhet. Én ezt nem írom a film hibájának, inkább annak a világnak a tükrének, amelyet ábrázol.
És van még egy csapda: a film körüli mítosz. Ha valaki úgy ül le, hogy „na, mutasd, miért vagy a legjobb film ever”, akkor könnyen túlvárja. Az a tanácsom, felejtsd el a hype-ot, és hagyd, hogy a film magától érjen hozzád. Sokkal jobban fog.
Miért kell újranézni, ha már láttad?
Mert minden alkalommal más filmet látsz. Huszonévesen a hatalomról szól, a vér és a hűség drámájáról. Később már inkább apákról és fiúkról, örökségről, arról, hogy mennyire nem tudunk kibújni abból, ahonnan jöttünk. A Corleone család története egyszerre konkrét és örök, és pont ettől nem öregszik.
Arról nem is beszélve, hogy a folytatások, A keresztapa II. és A keresztapa III., ennek a filmnek a fényében nyerik el igazi súlyukat. Ha valaki trilógia-maratonra készül, ez a kötelező kiindulópont, és őszintén szólva sokan itt is hagyják abba elégedetten.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Mindenkinek, aki szereti a lassan építkező, karakterközpontú drámát, a gengszterfilmeket, és kíváncsi arra, honnan jön a mozi egyik legtöbbet idézett története.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki gyors tempójú akciót, sok fordulatot és könnyű esti kikapcsolódást keres, illetve akinek a közel háromórás játékidő eleve elriasztó.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Nagymenők (1990), Volt egyszer egy Amerika (1984), A sebhelyesarcú (1983), Az ír (2019), A tégla (2006)
Gyakori kérdések
Miről szól A keresztapa?
Don Vito Corleone, a New York-i olasz maffia keresztapja el kell döntse, melyik fiának adja át a hatalmat, miközben a kábítószer-üzlet szembefordítja egymással a régi és a feltörekvő gengsztereket.
Hány perces A keresztapa?
A film 175 perces, vagyis majdnem három óra.
Mikor volt A keresztapa premierje?
A film premierdátuma 1982. március 25.
Hány éves kortól nézhető A keresztapa?
16 éven felülieknek ajánlott, így gyerekekkel együtt nem javasolt megnézni.
Ki rendezte A keresztapát, és kik a főszereplők?
A rendező Francis Ford Coppola. A főbb szerepekben Marlon Brando (Don Vito Corleone), Al Pacino (Michael Corleone), James Caan (Sonny Corleone), Robert Duvall (Tom Hagen) és Diane Keaton (Kay Adams) látható.
Mi A keresztapa eredeti címe?
A film eredeti címe The Godfather, amerikai produkció.
Van olyan ajánlat, amit nem lehet visszautasítani?
Van, és ez az. A keresztapa nem múzeumi darab, amit kötelességből nézünk meg, hanem élő, lélegző mozi, amely ma is jobban mesél, mint a legtöbb friss bemutató. Brando tekintete, Pacino csendje, Coppola türelme és az a zene együtt olyan élményt adnak, amely után egy darabig nehéz bármi mást nézni.
Ha még nem láttad, szánj rá egy nyugodt estét, kapcsold ki a telefont, és engedd, hogy a Corleone család beszippantson. Ha már láttad, nézd meg újra. Garantálom, hogy most is találsz benne valamit, ami eddig elkerülte a figyelmedet. Nálam ez kerek tízes, és nem kellett hozzá senkinek lóval a fejünkre hivatkoznia.