Kinoster
HU ▾

Kritika · Bemutató: 1982. március 25.

A keresztapa kritika: a családi vacsora, amely után semmi sem marad a régi

Amerikai filmekDrámákKrimik

Vannak filmek, amelyeket megnézünk, és vannak filmek, amelyek minket néznek meg. A keresztapa a második fajta: 175 percen át figyeli, mennyit bírunk el abból, hogy a szeretet és a gyilkosság ugyanazon az asztalon fér meg. Évtizedek óta ezt a filmet idézi mindenki, és az újranézés után is azt kell mondjam, hogy a hírneve egyetlen grammal sem nagyobb, mint amit megérdemel.

9,7/10
Értékelés
A keresztapa nem egyszerűen a legjobb maffiafilm, hanem az a mérce, amelyhez minden későbbi gengszterhistória szégyenkezve méri magát.
Történet
10
Színészi játék
10
Rendezés
10
Látvány
9
Zene és hang
10
Érzelmi hatás
9

Az összpontszám a hat szempont átlaga.

A keresztapa előzetes

A film adatai

Magyar bemutató1982. március 25.
RendezőFrancis Ford Coppola
SzereplőkMarlon Brando, Al Pacino, James Caan, Robert Duvall, Richard S. Castellano, Diane Keaton
MűfajDrámák, Krimik
Hossz175 perc
Korhatár16 éven felülieknek
OrszágAmerikai filmek

Miről szól? Egy apa, három fiú és egy trón

A felállás első ránézésre szinte shakespeare-i, és ez nem véletlen. Don Vito Corleone a New York-i olasz maffia rettegett keresztapja, aki élet és halál kérdéséről dönt, de közben mindennél fontosabbnak tartja a családot. Ez a kettősség a film motorja: ugyanaz az ember, aki egy szóval tönkretehet valakit, a lánya esküvőjén meghatottan táncol.

A Don azonban nem fiatalodik, és el kell gondolkodnia, melyik fiának adja át a hatalmat. A választék finoman szólva sem ideális. Sonny forrófejű, előbb üt, aztán gondolkodik. Fredo komolytalan, akire egy fagylaltos kocsit sem bíznál szívesen. Michael pedig háborús hős, aki eddig gondosan távol tartotta magát a családi üzlettől. Közben a kábítószer megjelenése szembefordítja egymással a régi és a feltörekvő gengsztereket, és ez a feszültség lassan, de kérlelhetetlenül beszivárog a Corleone-ház minden szobájába.

Többet nem mondok, és nem is kell. Aki még nem látta, annak a legnagyobb ajándék az, hogy tisztán fedezheti fel, merre visz az út.

Brando, Pacino és egy szereplőgárda, amilyet ma nem lehetne összerakni

Marlon Brando Don Vito Corleonéja az a fajta alakítás, amelyet ezerszer parodizáltak, és mégsem lehet elrontani. A rekedtes hang, a lassú gesztusok, a tekintet, amelyben egyszerre van jóság és fenyegetés: Brando nem játssza a hatalmat, egyszerűen birtokolja. Nem emel hangot, nem kell neki. Amikor megszólal, a szobában mindenki elhallgat, és mi is.

Mégis, ha valaki megkérdezné, kié ez a film, habozás nélkül azt mondanám: Al Pacinóé. Michael Corleone szerepében olyan csendes, aprólékos munkát végez, amelyet elsőre észre sem veszünk, csak utólag döbbenünk rá, mennyi minden történt az arcán. Az ő szemében nézzük végig, mit jelent tartozni valahová.

James Caan Sonnyja maga a robbanásveszély, minden jelenetében ott vibrál, hogy bármelyik pillanatban felrobbanhat. Robert Duvall Tom Hagenként a film csendes lelkiismerete és józan esze, egy olyan figura, akit könnyű alábecsülni, pedig nélküle szétesne a család. Richard S. Castellano Clemenzája hús-vér, földhözragadt figura, akiben egyszerre van humor és hidegség. Diane Keaton Kay Adamsként a kívülálló nézőpontját hozza, ő az, aki ugyanúgy próbálja megérteni ezt a világot, ahogy mi. Talia Shire Connie-ja és Gianni Russo Carlo Rizzije pedig arra emlékeztet, hogy a családi kötelékek nem csak védenek, hanem fojtogatnak is.

Coppola, aki a gengszterfilmből operát csinált

Francis Ford Coppola rendezése ma is tankönyvi anyag, és nem azért, mert hivalkodó, hanem pont azért, mert soha nem az. A kamera ritkán siet, a jelenetek levegősek, hosszúak, hagyják, hogy a feszültség magától gyűljön össze. Coppola tudja, hogy egy vacsora vagy egy suttogva elhangzó mondat is lehet ugyanolyan félelmetes, mint egy lövöldözés.

A legnagyobb trükkje az, hogy nem ítélkezik, és nem is mentegeti a szereplőit. Belülről mutatja meg ezt a világot, a rituáléival, a becsületkódexével, a rokoni szeretetével együtt, és hagyja, hogy mi magunk jöjjünk rá, mennyire romlott az egész. Ettől lesz ijesztő: azon kapjuk magunkat, hogy szurkolunk embereknek, akiket az utcán messziről kerülnénk.

A látványvilág meleg, barnás, sötét tónusai olyanok, mintha egy régi családi fotóalbumot lapozgatnánk, csak éppen az árnyékokban mindig történik valami. A zene pedig, nos, valószínűleg most is fejben dúdolod. Kevés filmzene vált ennyire a mozi szinonimájává.

Ami működik: minden, és ez nem túlzás

Ha egy dolgot kell kiemelnem, az a türelem. A mai, vágásokkal teletömött krimik után szinte meditatív élmény látni, hogy egy film mer csendben maradni, és bízik a nézőjében.

Hol lehet nehéz falat?

Őszinte leszek: van, akinek A keresztapa nem fog ülni, és ez nem a film hibája. Aki pörgős akciókrimit vár, folyamatos lövöldözéssel és csavarokkal, az csalódni fog. Ez lassú, sűrű, sok szereplős dráma, ahol a legfontosabb dolgok gyakran a sorok között történnek. Az első órában egy figyelmetlen néző könnyen elvesztheti a fonalat, ki kicsoda, ki kinek a rokona, ki kinek tartozik.

A női szereplők is inkább a férfivilág peremén állnak. Ez része annak, amit a film erről a közegről mond, de aki ma néz rá friss szemmel, annak feltűnhet. Én ezt nem írom a film hibájának, inkább annak a világnak a tükrének, amelyet ábrázol.

És van még egy csapda: a film körüli mítosz. Ha valaki úgy ül le, hogy „na, mutasd, miért vagy a legjobb film ever”, akkor könnyen túlvárja. Az a tanácsom, felejtsd el a hype-ot, és hagyd, hogy a film magától érjen hozzád. Sokkal jobban fog.

Miért kell újranézni, ha már láttad?

Mert minden alkalommal más filmet látsz. Huszonévesen a hatalomról szól, a vér és a hűség drámájáról. Később már inkább apákról és fiúkról, örökségről, arról, hogy mennyire nem tudunk kibújni abból, ahonnan jöttünk. A Corleone család története egyszerre konkrét és örök, és pont ettől nem öregszik.

Arról nem is beszélve, hogy a folytatások, A keresztapa II. és A keresztapa III., ennek a filmnek a fényében nyerik el igazi súlyukat. Ha valaki trilógia-maratonra készül, ez a kötelező kiindulópont, és őszintén szólva sokan itt is hagyják abba elégedetten.

Kinek ajánljuk?

Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Nagymenők (1990), Volt egyszer egy Amerika (1984), A sebhelyesarcú (1983), Az ír (2019), A tégla (2006)

Gyakori kérdések

Miről szól A keresztapa?

Don Vito Corleone, a New York-i olasz maffia keresztapja el kell döntse, melyik fiának adja át a hatalmat, miközben a kábítószer-üzlet szembefordítja egymással a régi és a feltörekvő gengsztereket.

Hány perces A keresztapa?

A film 175 perces, vagyis majdnem három óra.

Mikor volt A keresztapa premierje?

A film premierdátuma 1982. március 25.

Hány éves kortól nézhető A keresztapa?

16 éven felülieknek ajánlott, így gyerekekkel együtt nem javasolt megnézni.

Ki rendezte A keresztapát, és kik a főszereplők?

A rendező Francis Ford Coppola. A főbb szerepekben Marlon Brando (Don Vito Corleone), Al Pacino (Michael Corleone), James Caan (Sonny Corleone), Robert Duvall (Tom Hagen) és Diane Keaton (Kay Adams) látható.

Mi A keresztapa eredeti címe?

A film eredeti címe The Godfather, amerikai produkció.

Van olyan ajánlat, amit nem lehet visszautasítani?

Van, és ez az. A keresztapa nem múzeumi darab, amit kötelességből nézünk meg, hanem élő, lélegző mozi, amely ma is jobban mesél, mint a legtöbb friss bemutató. Brando tekintete, Pacino csendje, Coppola türelme és az a zene együtt olyan élményt adnak, amely után egy darabig nehéz bármi mást nézni.

Ha még nem láttad, szánj rá egy nyugodt estét, kapcsold ki a telefont, és engedd, hogy a Corleone család beszippantson. Ha már láttad, nézd meg újra. Garantálom, hogy most is találsz benne valamit, ami eddig elkerülte a figyelmedet. Nálam ez kerek tízes, és nem kellett hozzá senkinek lóval a fejünkre hivatkoznia.

Értékelés: 9,7/10 · Történet 10 · Színészi játék 10 · Rendezés 10 · Látvány 9 · Zene és hang 10 · Érzelmi hatás 9