A majmok bolygója kritika: Tim Burton fordított világa, ahol az ember a préda
Kevés olyan remake van, amit ennyien szidnak és közben ennyien néznek meg újra és újra. Tim Burton 2001-es A majmok bolygója egy legendás sci-fi alapot vett a kezébe, és valami egészen furcsa, látványos, néha ügyetlen, de sosem unalmas filmet csinált belőle. Huszonöt év távlatából is ugyanaz a kérdés: zseniális bukás vagy alulértékelt kalandfilm?
Látványban és majomszereplőkben lenyűgöző, emberi oldalon sajnos fapados kalandfilm, amit Tim Roth gonosza ma is megment.
A majmok bolygója előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2001. szeptember 20. |
|---|---|
| Rendező | Tim Burton |
| Szereplők | Mark Wahlberg, Tim Roth, Helena Bonham Carter, Michael Clarke Duncan, Paul Giamatti, Estella Warren |
| Műfaj | Thrillerek, Sci-fi filmek, Akciófilmek, Kalandfilmek |
| Hossz | 119 perc |
| Korhatár | 12 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
A világ, ahol az ember a vadászott állat
Az alapfelállás egyszerű és ma is hatásos. Egy űrhajós, Leo Davidson kapitány kényszerleszállást hajt végre egy ismeretlen bolygón, és szinte azonnal menekülő emberek között találja magát. Hamar kiderül, hogy itt a megszokott rend a feje tetejére állt: az ember az alacsonyabbrendű faj, a hatalom pedig az erős, uralkodó majmok kezében van, akik hajtóvadászatot rendeznek a fajtánk ellen.
Leo megjelenése nem marad következmények nélkül. A brief szavaival élve kihívás a status quo ellen, és az első lépés egy forradalmi változás felé. Ennél többet nem is érdemes előre tudni, mert a film ereje épp abban van, ahogy fokozatosan rakja össze előttünk ezt a kifordított társadalmat. Aki ismeri az 1968-as klasszikust, az persze tudja, hogy ebben a világban a legnagyobb kérdés mindig az, hogy mi is ez a hely valójában. Burton is erre a kíváncsiságra épít, csak a saját, groteszk, mesés stílusában.
Tim Burton a dzsungelben: jó párosítás vagy félreértés?
Tim Burton neve 2001-ben a különcség garanciája volt. A Batman, az Ollókezű Edward és a Mars támad! rendezője mindig a furcsa figurák, a kitaszítottak és a stilizált világok mestere volt, így papíron telitalálatnak tűnt, hogy rá bízzák a majmok uralta bolygót. És bizonyos szempontból az is lett.
A majomtársadalom ábrázolása tele van burtoni részletekkel: hierarchia, ceremónia, arisztokratikus gőg, és egy adag fekete humor, ami néha meglepően jól ül. Ugyanakkor érezni, hogy ez egy hatalmas stúdióprodukció, ahol a rendező nem engedhette el magát annyira, mint a kisebb, személyesebb filmjeiben. Az eredmény egy kicsit kétlelkű mozi: az egyik fele szerzői fantázia, a másik fele nyári akciófilm, és a kettő nem mindig beszél egymással.
Az én véleményem az, hogy Burton ott a legjobb, ahol a majmokkal foglalkozhat. Amikor a figyelem az emberekre terelődik, a film hirtelen sokkal szürkébb, generikusabb lesz, mintha egy másik rendező vette volna át a kamerát.
Majmok a reflektorfényben: a szereplők
Ha egyetlen ok miatt kellene megnézni ezt a filmet, az Tim Roth Thade-je lenne. Roth, akit a Kutyaszorítóban és a Ponyvaregény óta tudjuk, hogy remekül hozza a kiszámíthatatlan figurákat, itt egy vérbeli, fenyegető, szinte állatias gonoszt formál meg. Minden mozdulata feszült, minden jelenete veszélyes. A maszk alatt is többet játszik, mint sok színész csupasz arccal.
Helena Bonham Carter Ari szerepében a film érzelmi középpontja. A Harcosok klubja után megint egy szokatlan karaktert kapott, és meglepően sok melegséget, kíváncsiságot és intelligenciát visz bele egy olyan figurába, aki elsőre csak egy majomnak látszik. Michael Clarke Duncan, a Halálsoron gyengéd óriása, Attarként épp az ellenkezőjét mutatja: tekintélyt, katonás keménységet. Paul Giamatti Limbója pedig a film legszórakoztatóbb mellékszereplője, egy kétes erkölcsű figura, akinek minden mondata ajándék.
A mezőnyt Cary-Hiroyuki Tagawa (Krull) és David Warner (Sandar) egészíti ki, mindketten olyan veteránok, akik kis játékidőben is súlyt adnak a jeleneteknek.
És akkor jön a gyenge pont. Mark Wahlberg Leo Davidson kapitányként korrekt, de nem több. A Boogie Nights után tudjuk, hogy van benne tehetség, itt viszont a forgatókönyv egy eléggé egydimenziós akcióhőst ad neki, akinek kevés lehetősége van mélységet mutatni. Estella Warren Daenája még kevesebbet kap: jelen van, szép, de a történet szinte semmit nem kezd vele. Furcsa helyzet: a film emberi szereplői sokkal kevésbé emberiek, mint a majmok.
Ami ma is lenyűgöz: maszk, díszlet, hangulat
Huszonöt év elteltével is meglepő, mennyire jól néz ki ez a film. A majmok gyakorlati maszkokkal, sminkkel készültek, és ez a fajta kézzelfogható, fizikai jelenlét valami olyat ad, amit a mai digitális megoldások sem mindig tudnak. A színészek arcjátéka átjön a maszkon, a testbeszédük hihetetlenül kidolgozott, a majmok ugrálnak, morognak, és közben tökéletesen hihető, hogy ők uralják ezt a világot.
A díszletek, a jelmezek és a majomváros sötét, fülledt, egyszerre ősi és furcsán civilizált hangulata kiváló. Burton itt elemében van: minden képkocka tele van részlettel, textúrával. A zene és a hangzás jól hozza a dobokkal, törzsi ritmusokkal teli vadságot, ami nagyon illik a hajtóvadászatos jelenetekhez. Ebben a műfajban, a thriller, a sci-fi, az akció és a kaland határán, ez a fajta érzéki gazdagság sokat számít.
Ahol elbotlik: forgatókönyv és tempó
A 119 perces játékidő nem tűnik soknak, a film mégis helyenként döccen. Az első fele, amikor Leo és mi, nézők együtt fedezzük fel ezt a világot, kifejezetten izgalmas. Később viszont a cselekmény egyre inkább a látványos összecsapások felé tolódik, és a filozófiai mélység, ami az 1968-as eredetit klasszikussá tette, sokszor csak díszletként van jelen.
A forradalmi változás ígérete, ami a történet motorja, nem bontakozik ki olyan erővel, ahogy reméltem. Kevés idő jut arra, hogy megértsük, mit jelent ebben a világban embernek vagy majomnak lenni. A párbeszédek egy része kifejezetten sutára sikerült. Ez a film inkább élmény, mint gondolat, és aki az eredeti társadalomkritikai élét keresi, csalódni fog.
A befejezésről nem írok, de annyit elárulok, hogy a filmről szóló viták jelentős része máig körülötte forog. Van, aki imádja a merészségéért, van, aki értetlenül áll előtte. Nézd meg, és döntsd el magad.
Az eredeti árnyékában
Minden remake sorsa, hogy összehasonlítják, és Burton filmjének ez nem kedvezett. Az 1968-as A majmok bolygója a sci-fi történetének egyik alapköve, Charlton Heston legendás alakításával és egy olyan zárással, amit mindenki ismer. Ehhez képest Burton nem is próbált szolgai másolatot készíteni: újragondolta a figurákat, saját karaktereket hozott be, és a hangsúlyt a látványra, a kalandra tette.
Utólag nézve ez a film fura átmeneti darab a franchise történetében. A 2011-ben induló új trilógia teljesen más irányba vitte a történetet, sokkal komolyabb, drámaibb hangvétellel. Burton változata így egyedül áll: se nem folytatás, se nem kezdet, inkább egy különc, színes kitérő, amit épp ezért érdemes külön kezelni.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik Tim Burton groteszk látványvilágát, a gyakorlati maszkos effekteket és a régi vágású, kalandos sci-fit. Tim Roth rajongóinak pedig kötelező.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki az 1968-as klasszikus mély társadalomkritikáját várja, vagy kidolgozott emberi karaktereket keres, az csalódni fog.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: A majmok bolygója (1968), A majmok bolygója: Lázadás (2011), A majmok bolygója: Forradalom (2014), Mars támad! (1996), Pitch Black: A sötétség határán (2000)
Gyakori kérdések
Miről szól A majmok bolygója (2001)?
Egy űrhajós, Leo Davidson kapitány kényszerleszállást hajt végre egy bolygón, ahol a majmok uralkodnak, az emberek pedig alacsonyabbrendű fajként menekülnek a hajtóvadászat elől. Leo megjelenése egy forradalmi változás első lépése lehet.
Mikor volt A majmok bolygója hazai premierje?
A film hazai premierje 2001. szeptember 20-án volt.
Hány perces A majmok bolygója?
A film játékideje 119 perc.
Gyerekkel nézhető A majmok bolygója?
A film 12 éven felülieknek ajánlott, kisebb gyerekeknek a hajtóvadászatos, feszült jelenetek miatt nem való.
Ki rendezte A majmok bolygója 2001-es változatát?
A filmet Tim Burton rendezte.
Ki játssza Thade-et A majmok bolygójában?
Thade szerepét Tim Roth alakítja, mellette Mark Wahlberg, Helena Bonham Carter, Michael Clarke Duncan és Paul Giamatti is feltűnik.
Megéri ma újra leszállni a majmok bolygóján?
Igen, de tudd, mire vállalkozol. Ez nem a sci-fi történet egyik nagy klasszikusa, hanem egy látványos, fura, kicsit kiegyensúlyozatlan nyári kalandfilm, aminek a majmai élőbbek, mint az emberei. Tim Roth, Helena Bonham Carter és Paul Giamatti miatt, valamint a ma is lélegzetelállító maszkok és díszletek miatt megéri egy esti újranézést. Ha pedig sosem láttad, nézd meg az 1968-as eredetivel egy hétvégén, és garantálom, hogy lesz min vitatkozni utána. Tőlem 6 pont a tízből, abból egy egész pont csak Thade dühkitöréseiért jár.