A szállító 3. kritika: Frank Martin harmadszor is gázt ad, csak a térkép lett zavarosabb
Jason Statham öltönyben, Audi volán mögött, kopasz fejjel és kőarccal: ennél tisztább popkulturális képlet kevés van a 2000-es évekből. A szállító 3. ezt a képletet veszi elő harmadszor is, Olivier Megaton rendezésében, egy ukrajnai hulladékügyből kinövő emberrablásos történettel. Kérdés, hogy a harmadik kör még hozza-e azt a pimasz, könnyed lendületet, amiért az első részeket szerettük.
Statham hozza, amit kell, a bunyók is ütnek, de A szállító 3. a sorozat legkevésbé emlékezetes darabja: tisztességes popcornakció, semmi több.
A szállító 3. előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2009. február 5. |
|---|---|
| Rendező | Olivier Megaton |
| Szereplők | Jason Statham, Natalya Rudakova, François Berléand, Robert Knepper, Jeroen Krabbé, Alex Kobold |
| Műfaj | Akciófilmek, Thrillerek, Krimik |
| Hossz | 104 perc |
| Korhatár | 12 éven felülieknek |
| Ország | Francia filmek, Amerikai filmek |
Szemét, miniszter, elrabolt lány: miről szól spoilermentesen?
A felállás meglepően földhözragadt egy olyan sorozattól, amelyben az autók rendszeresen fittyet hánynak a fizikára. Egy nemzetközi hulladékkezelő vállalat Ukrajnában szeretne új telephelyet nyitni, csakhogy a környezetvédelmi miniszter, Leonid Vasilev nemet mond. A cég erre nem lobbistát, hanem egy egykori kommandóst bérel fel: Jonas Johnson feladata, hogy bármi áron jobb belátásra bírja a politikust.
Johnson módszere a legrövidebb út: elrabolja a miniszter lányát, Valentinát. Vasilev Frank Martinhoz fordul, aki azonban nem maga vállalja a munkát, hanem egy barátját ajánlja. A túszmentés csak félig sikerül, és Malcolm meg Valentina Johnson embereivel a nyomukban éppen Frank házánál kötnek ki. Innentől Franknek nincs választása: be kell szállnia, akár tetszik neki, akár nem.
Ennél többet nem árulok el, és őszintén szólva nincs is miért: a történet itt inkább ürügy, egy sín, amelyen a film az akciójeleneteket végiggörgeti.
Jason Statham, a kopasz konstans
Kevés színész van, aki ennyire szervesen összenőtt egy figurával. Frank Martin szabálykövető, precíz, szűkszavú sofőr, aki elvileg csak szállít és nem kérdez, a gyakorlatban viszont mindig belekeveredik abba, amit szállít. Statham ezt a szerepet már álmából felkeltve is hozza, és ez egyszerre a film legnagyobb erőssége és a legnagyobb gyengesége.
Erőssége, mert Statham fizikai jelenléte egyszerűen működik. Amikor verekszik, elhiszed. Amikor némán ránéz valakire, az többet mond két oldal dialógusnál. A Felpörgetve és a korábbi Szállító-részek után nem kell bizonyítania, hogy akciósztár, és ez a magabiztosság átjön a vásznon.
Gyengesége, mert a harmadik részre Frank Martin semmit nem változik. Nincs íve, nincs új rétege, nincs igazi tétje a saját jellemén belül. Statham karizmája elviszi a hátán a filmet, de érezni, hogy a figura kifulladt, és ezen egy színész sem tud segíteni, ha a forgatókönyv nem ad neki mibe kapaszkodni.
T-Bag öltönyben és egy különös partnernő
A gonosz Johnson szerepében Robert Knepper látható, akit a legtöbben a A szökés hátborzongató T-Bagjeként ismernek. Ott egy felejthetetlen, csúszómászó karaktert tett le az asztalra, itt viszont egy jóval kimértebb, hidegebb ellenfelet játszik. Nem rossz, de a film nem ad neki elég alkalmat arra, hogy igazán emlékezetes legyen. Egy akciófilm annyit ér, amennyit a gonosza, és Johnson inkább funkció, mint személyiség.
Natalya Rudakova Valentinája a film legmegosztóbb eleme. A karakter szeszélyes, kiszámíthatatlan, és a Frankkel közös jelenetek kémiája számomra inkább furcsa volt, mint vonzó. Van, akinek pont ez a nyers, szokatlan energia tetszik majd, én inkább azt éreztem, hogy a film nem tudja eldönteni, kit akar belőle csinálni.
A régi ismerős François Berléand ismét Tarconi felügyelőként tér vissza, és az ő jelenlétében van valami megnyugtató: a sorozat egyetlen igazán szerethető, emberi figurája, akinek a Frankkel közös párosa szinte kedves hangulatot hoz a gépies akció közé. Jeroen Krabbé, akit sokan A szökevény és a Halálos rémületben kapcsán ismerhetnek, Vasilev miniszterként tisztes rutinnal hozza a kétségbeesett apa és politikus kettősségét.
Olivier Megaton és a vágóolló diktatúrája
Olivier Megaton (aki később az Elrabolva 2. rendezőjeként is feltűnt) itt olyan stílust visz, amely 2008 és 2009 környékén rendkívül divatos volt: rövid snittek, rángatózó kamera, pörgő vágás. Ez néha kifejezetten energikussá teszi a verekedéseket, máskor viszont annyira szétaprózódik a képsor, hogy nehéz követni, ki kit üt és merre.
Ez azért fáj, mert a sorozat egyik varázsa mindig a koreografált, játékos, már-már balettszerű bunyó volt. Statham remek mozgású, és megérdemelné, hogy hosszabb, tisztább beállításokban lássuk, mit tud. Megaton inkább a tempóra és a dinamikára megy, mint az áttekinthetőségre. Az autós jelenetekben ez kevésbé zavaró, ott a sebesség és a nyers lendület működik, és a film látványban egyáltalán nem spórol.
A 104 perces játékidő amúgy jól adagolt: a film nem húzza az időt, nem vesz el magyarázkodásban, gyorsan rátér arra, amiért jegyet váltottunk.
Mi működik, és hol köhög a motor?
Ami jó:
- Statham, aki egyedül is elég ok arra, hogy a rajongók megnézzék.
- Az autós és fizikai akció nyers energiája, amely az erősebb pillanataiban tényleg szórakoztat.
- Tarconi felügyelő visszatérése, aki a sorozat lelke maradt.
- A tempó: a film nem ül le, végig halad előre.
Ami kevésbé:
- A történet vékony, a hulladékkezelős alapkonfliktus ötletnek érdekes, de a film nem kezd vele igazán semmit.
- A gonosz súlytalan, pedig Knepperben benne lett volna több.
- A romantikus szál erőltetettnek hat.
- A vágás néha szétszabdalja azt, ami a sorozat legjobb része lehetne.
Az első A szállító 2002-ben friss, pimasz, stílusos meglepetés volt. A második rész 2005-ben már nyíltan rajzfilmes túlzásokba ment, de legalább vállaltan szórakoztató volt. A harmadik rész ehhez képest egyfajta rutinmunka: semmi nem rossz benne igazán, de semmi sem ragad meg utána.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Jason Statham rajongóinak, a sorozat korábbi részeit kedvelőknek és mindenkinek, aki egy agykikapcsolós, gyors tempójú akciófilmre vágyik egy laza estére.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki erős történetet, emlékezetes gonoszt vagy átlátható, gondosan koreografált akciót vár, az csalódni fog, és akinek a pörgő, aprózott vágás fejfájást okoz, az is inkább kerülje.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: A szállító (2002), A szállító 2. (2005), Felpörgetve (2006), Elrabolva (2008), Ronin (1998)
Gyakori kérdések
Miről szól A szállító 3.?
Egy nemzetközi hulladékkezelő cég Ukrajnában akar telephelyet nyitni, de Leonid Vasilev környezetvédelmi miniszter ellenzi. A cég felbérli Jonas Johnsont, aki elrabolja a miniszter lányát, Valentinát, és a szálak végül Frank Martinhoz vezetnek, akinek cselekednie kell.
Hány perces A szállító 3.?
A film 104 perc hosszú.
Mikor volt A szállító 3. premierje?
A film premierje 2009. február 5. volt.
Hány éves kortól nézhető A szállító 3.?
A film 12 éven felülieknek ajánlott, kisebb gyerekekkel tehát nem javasolt a közös nézés.
Ki rendezte A szállító 3.-at?
A filmet Olivier Megaton rendezte, francia és amerikai koprodukcióban készült.
Ki játssza a főgonoszt A szállító 3.-ban?
A gonosz Johnsont Robert Knepper alakítja, Frank Martin szerepében pedig ismét Jason Statham látható.
Beüljünk még harmadszor is Frank Martin mellé?
Ha szereted Stathamet, igen, de ne várj csodát. A szállító 3. az a fajta film, ami vasárnap délután a tévében tökéletes társaság: pörög, ütnek benne, csikorognak a gumik, és közben nem kell gondolkodni. A sorozat korábbi részeinek frissességét, pimaszságát viszont már nem hozza, és a vékony sztori, a jellegtelen gonosz meg a kaotikus vágás miatt hamar elillan az emlékezetből. Statham és Berléand miatt még megéri egy kört menni vele, de ez az a pont, ahol a szállítmány már inkább rutinból érkezik meg, mint lendületből. Nálam erős közepes, a rajongóknak egy fokkal több.