A számolás joga kritika: három zseni, akiket a NASA majdnem elfelejtett észrevenni
Vannak filmek, amik után az ember legszívesebben előkapna egy táblát és egy darab krétát, csak hogy érezze, milyen az, amikor a fejedben dől el egy űrrepülés sorsa. A számolás joga pontosan ilyen: melegszívű, magabiztosan elmesélt dráma három nőről, akiket a kor kétszer is leírt volna, egyszer mert nők, egyszer mert feketék. Nem forradalmi mozi, de olyan jól csinálja, amit akar, hogy ezt nehéz felróni neki.
Szívvel, humorral és három remek színésznővel elmesélt, kicsit túlpolírozott, de ellenállhatatlan történelmi feelgood dráma.
A számolás joga előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2017. január 19. |
|---|---|
| Rendező | Theodore Melfi |
| Szereplők | Taraji P. Henson, Octavia Spencer, Janelle Monáe, Kevin Costner, Kirsten Dunst, Jim Parsons |
| Műfaj | Drámák, Történelmi filmek |
| Hossz | 127 perc |
| Korhatár | 18 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól? Űrverseny ceruzával és papírral
Az ötvenes évek végén járunk, az Egyesült Államok pedig kétségbeesett hajszát folytat, hogy lehagyja az oroszokat az űrversenyben. A pénz megvan, az elszántság is, az ész elvileg szintén, mégis úgy tűnik, ez kevés. A megoldás pedig ott ül az orruk előtt: néhány olyan lángész, akire addig senkinek nem jutott eszébe számítani, mert a korszak szemüvegén át nézve többszörösen gyanúsak voltak.
Három nőről van szó, akik szó szerint emberi számítógépként dolgoznak. Olyan számításokat végeznek el, amiket a környezetük egyszerűen nem ért, és ezzel sebesen emelkednek a NASA ranglétráján, ott, ahol a kor legnagyobb tudósai dolgoznak. A tét pedig nem kicsi: John Glennt fel kell juttatni az űrbe, és ami legalább ilyen fontos, épségben haza is kell hozni.
Ennyi elég is a cselekményből. A film ereje amúgy sem a fordulatokban van, hanem abban, ahogy ezt a nagyon is ismerősnek tűnő képletet megtölti élettel.
A trió, amiért jegyet kell venni
Kezdjük a lényeggel: Taraji P. Henson Katherine G. Johnson szerepében egyszerűen nagyszerű. Visszafogott, néha szinte elnézést kérő a jelenléte, aztán amikor a számokról van szó, kiegyenesedik, és hirtelen ő a legnagyobb ember a teremben. Ezt a váltást nagyon nehéz eljátszani anélkül, hogy modoros legyen, neki sikerül.
Octavia Spencer Dorothy Vaughanként a film csendes gerince. Spencer, aki A segítségért már Oscart kapott, itt is azt csinálja, amiben a legjobb: egyetlen felhúzott szemöldökkel többet mond, mint mások egy monológgal. Szárazon vicces, bölcs, és van benne valami megingathatatlan.
A meglepetés számomra Janelle Monáe volt Mary Jackson szerepében. Ő hozza a film energiáját, a nyelvesebb, harciasabb hangot, és egyetlen jelenetben sem hat úgy, mintha zenészként tévedt volna egy drámába. A három nő közti kémia pedig az, ami az egész filmet viszi: elhiszem, hogy barátok, hogy ugratják egymást, hogy együtt fáradtak el.
A férfiak a háttérben, és ez így van jól
Ritka, hogy egy hollywoodi film ennyire tudatosan hátrébb tolja a sztárférfiakat, és itt ez kifejezetten jót tesz. Kevin Costner Al Harrisonként azt a fajta morcos, munkamániás főnököt hozza, akit a filmvásznon mindig jó látni: nem szent, nem hős, csak valaki, akinek az eredmény számít. Costner már rég megtanulta, hogyan legyen jelen anélkül, hogy elvenné a levegőt.
Jim Parsons Paul Staffordként okos castingdöntés, hiszen az Agymenők után mindenki egy bizonyos típust vár tőle, és ő ezt a várakozást kissé kellemetlen irányba csavarja. Kirsten Dunst Vivian Mitchellként hasonlóan hálátlan, de fontos szerepet kap. Mahershala Ali Jim Johnsonként pedig a film legmelegebb mellékszálát viszi, szinte zavarba ejtően sármosan. Glen Powell John Glennje rövid, de napfényes jelenlét, pontosan olyan, amilyennek egy amerikai űrhajós legendát elképzel az ember.
Theodore Melfi rendezése: biztos kéz, kevés kockázat
Theodore Melfi nem akar szerzői mozit csinálni, és ezt nem is szégyelli. A számolás joga klasszikus, ritmusos, közönségbarát dráma, amely pontosan tudja, mikor kell nevetni, mikor kell elérzékenyülni, és mikor kell a nézőnek legszívesebben tapsolni. A 127 perces játékidő meglepően gyorsan elrepül, és ez a vágás és a jelenetépítés érdeme.
A korszak megidézése szép: ruhák, irodák, autók, minden ott van, ahol lennie kell. Ugyanakkor a képi világ néha túl tiszta, túl csillogó, mintha a múlt minden porát letörölték volna. A zene viszont lendületes, a film egyik nagy aduja, sok jelenetet egyszerűen elvisz a hátán.
Hol csúszik meg egy picit a számítás?
A film legnagyobb erénye egyben a gyengéje is: annyira jólesik nézni, hogy néha elfelejti, milyen kegyetlen világot mutat. A rasszizmus és a szexizmus itt sokszor inkább kellemetlen akadály, mint valódi, csontig hatoló fenyegetés. A konfliktusok szépen fel vannak építve, és szépen le is vannak zárva, a hős pillanatok pedig néha olyan precízen érkeznek, mintha egy forgatókönyvírói tankönyvből ollózták volna őket.
Ezt persze lehet úgy is nézni, hogy a film tudatosan választott: nem a fájdalomra, hanem a győzelemre fókuszál, és arra, hogy ezek a nők nem áldozatként, hanem győztesként maradjanak meg a néző fejében. Én mégis szívesebben láttam volna néhány érdesebb, kényelmetlenebb percet. A mellékszereplők egy része, főleg a fehér kollégák, olykor inkább funkció, mint ember.
Miért működik mégis ennyire?
Mert a film lényegében egy sportfilm, csak a pálya itt egy tábla és egy számológép. Van benne alulról jövő hős, van tétje, van csapat, és van az a fajta katarzis, amiért az emberek moziba járnak. Ráadásul arról a ritka élményről mesél, amikor a tudás, a precizitás és a kitartás a valódi szupererő. Ennél jobb üzenetet nehéz elképzelni, főleg tizenévesek számára, akik a matekot hajlamosak unalmasnak tartani.
És van még valami: a film nem prédikál. Nem a néző arcába nyomja a tanulságot, hanem hagyja, hogy a szereplők tettei beszéljenek. Ettől lesz a végén igazán felemelő, és ettől fogsz kilépni a moziteremből jobb kedvvel, mint ahogy bementél.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a felemelő, valós alakokról szóló drámákat, az űrverseny korszakát és a nagy színészi alakításokat. Ideális választás egy közös esti filmnézéshez is, ha valami okosat, de szerethetőt keresel.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik nyers, kompromisszummentes társadalmi drámát várnak, vagy allergiásak a hollywoodi feelgood formulára, azoknak túl simának és kiszámíthatónak tűnhet.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: A segítség (2011), Apollo 13 (1995), Az első ember (2018), Zöld könyv: Útmutató az élethez (2018)
Gyakori kérdések
Miről szól A számolás joga?
Az ötvenes évek végén, az amerikai és orosz űrverseny idején három fekete nő, akik emberi számítógépként dolgoznak, a NASA ranglétráján emelkednek, miközben a cél John Glenn feljuttatása az űrbe, majd hazahozatala.
Mikor jelent meg A számolás joga Magyarországon?
A film premierje 2017. január 19. volt.
Hány perces A számolás joga?
A film játékideje 127 perc.
Ki rendezte A számolás joga című filmet?
A filmet Theodore Melfi rendezte.
Kik a főszereplők A számolás jogában?
Taraji P. Henson (Katherine G. Johnson), Octavia Spencer (Dorothy Vaughan) és Janelle Monáe (Mary Jackson), mellettük Kevin Costner, Kirsten Dunst, Jim Parsons, Mahershala Ali és Glen Powell.
Ki játssza John Glennt A számolás jogában?
John Glennt Glen Powell alakítja.
Felszáll a lelkesedésed, vagy lent marad a földön?
Felszáll, és nem is kicsit. A számolás joga nem a legmerészebb film, amit valaha láttál, de valószínűleg az egyik legszerethetőbb. Taraji P. Henson, Octavia Spencer és Janelle Monáe olyan erővel tartják a vállukon, hogy a kisebb hibák szinte elpárolognak. Ha a cél egy okos, megható és őszintén felemelő este, ez a számítás pontosan kijön. Nézd meg, és utána próbáld meg nem elkezdeni a szorzótáblát ismételgetni.