A szomorúság háromszöge kritika: luxusjacht, hányás és osztályharc egy pohár pezsgő mellé
Ruben Östlund felrakja a világ egy százalékát egy luxushajóra, aztán szépen, módszeresen szétveri körülöttük a díszletet. A szomorúság háromszöge harsány, kínos, gonosz és sokszor hangosan röhögtető szatíra. Közben azt is megmutatja, hogy a 147 perc egy svéd provokátor kezében egyszerre áldás és átok.
Kegyetlenül szórakoztató, telitalálatos szatíra a pénzről és a hatalomról, amit csak a saját hosszúsága és a néha túl szájbarágós üzenete fog vissza.
A szomorúság háromszöge előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2022. szeptember 18. |
|---|---|
| Rendező | Ruben Östlund |
| Szereplők | Harris Dickinson, Charlbi Dean, Dolly de Leon, Woody Harrelson, Zlatko Burić, Vicki Berlin |
| Műfaj | Vígjátékok, Drámák |
| Hossz | 147 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Dán filmek, Francia filmek, Német filmek, Görög filmek, Mexikói filmek, Svéd filmek, Svájci filmek, Török filmek, Brit filmek, Amerikai filmek |
Miről szól? Pezsgő, napfény, aztán a mélység
A felállás spoilermentesen is elég ahhoz, hogy az ember már a moziba menet vigyorogjon: gazdag turisták nyaralnak egy hatalmas luxus óceánjárón. A szupergazdagok és a divatmodellek gondtalan semmittevése maga a paródia, olyan emberek lebegnek a fedélzeten, akiknek a legnagyobb problémája az, hogy elég jó szögből esik e rájuk a fény egy fotóhoz.
Ezt a buborékot előbb egy harsányan politizáló kapitány zavarja meg, aztán jön a nagyobb baj: a hajó elsüllyed, a túlélőknek pedig egy szigeten kell újabb megpróbáltatásokkal szembenézniük. Hogy pontosan mik ezek, azt nem lövöm le, és nem is kell: a lényeg az, hogy Östlund itt kirántja a talajt a szereplők lába alól, és megnézi, mi marad belőlük, ha a pénznek egyszerre nincs értéke.
Ennyi elég ahhoz, hogy tudd, mire ülsz be. A film nem rejtélyre épül, hanem helyzetekre: kínos, egyre fokozódó, néha már fizikailag is kellemetlen jelenetekre, amelyekben a társadalmi rangsor elkezd csúszkálni.
Östlund, a kínosság nagymestere
Aki látta A négyzetet, az pontosan tudja, mit csinál Ruben Östlund: leül egy jelenet mellé, és nem áll fel. Akkor sem, amikor már minden normális rendező vágna. A humor nála nem a poénból jön, hanem abból a percből, amikor a szereplő és a néző egyszerre érzi, hogy ezt már nem kéne tovább bírni.
A szomorúság háromszöge ennek a módszernek a legharsányabb változata. Ha A négyzet egy finom tűszúrás volt a művészvilág oldalába, ez itt egy lapáttal tarkón vágás. Östlund ezúttal nem rejtegeti, hogy mit gondol a gazdagokról, és ez egyszerre a film ereje és a gyengéje. Ereje, mert felszabadító látni, ahogy a tökéletesre csiszolt felszín egyre nevetségesebb lesz. Gyengéje, mert néhol úgy érzi az ember, hogy a rendező kétszer is elmondja ugyanazt, csak hogy biztosan megértsük.
A rendezés viszont magabiztos, pontos, és minden jelenetnek megvan a ritmusa, még ha ez a ritmus szándékosan kínzóan lassú is. Östlund tudja, mikor kell hagyni, hogy a csend dolgozzon, és mikor kell az egészet egy hatalmas, groteszk tetőpontba fordítani.
A szereplőgárda: arcok, akik nem félnek nevetségesnek lenni
A színészek nagy érdeme, hogy senki nem próbál szerethetőbb lenni annál, amit a szerep enged. Harris Dickinson Carl szerepében és Charlbi Dean Yayaként remek páros: mindketten olyan finoman játsszák a felszínességet, hogy közben folyamatosan érezzük a feszültséget a csillogás alatt. Dean különösen erős, egyetlen pillantással el tud mondani egy egész társasági hierarchiát.
Woody Harrelson a Kapitány szerepében pontosan az, amit vársz tőle: karizmatikus, szabadszájú, kicsit őrült. Harrelson az évtizedek alatt bebizonyította, hogy a kiszámíthatatlan figurák a hazai pályája, és itt is minden jelenetét elviszi, amiben megjelenik. Zlatko Burić Dimitryként partnere a film néhány legabszurdabb pillanatában, és ő is pompásan érzi a szatíra hangnemét.
A legnagyobb meglepetés mégis Dolly de Leon Abigailként. Nem mondom el, miért, mert ez a film egyik legjobb húzása, de nagyjából onnantól, hogy ő a középpontba kerül, a film egy teljesen új fokozatba kapcsol. A mellékszerepekben Vicki Berlin (Paula), Henrik Dorsin (Jarmo) és Iris Berben (Therese) is ül, mindegyikük ad egy jól eltalált, emlékezetes karcolást a nagy tablóhoz.
Ami működik: amikor a röhögés torokra fagy
Kezdjük a legfontosabbal: ez a film nagyon vicces. Nem kuncogós módon, hanem úgy, hogy a teremben az emberek egyszerre nevetnek és takarják el a szemüket. Östlund érti, hogy a legjobb szatíra akkor működik, ha a néző egy pillanatra magára ismer, aztán gyorsan elhessegeti a gondolatot.
- A felépítés: a film szakaszokra tagolódik, és mindegyiknek más a hőmérséklete. A hajós rész kényelmetlen luxus, a sziget pedig egészen más dinamikát hoz.
- A színészvezetés: senki nem játszik túl, még a legharsányabb pillanatokban sem. Pont ettől olyan hatásos minden elcsúszás.
- A bátorság: Östlund nem fél attól, hogy a nézője undorodjon, unatkozzon vagy kínosan érezze magát. Ritka, hogy egy rendező ennyire nem akar tetszeni, és mégis ennyire szórakoztató.
A film legjobb pillanatai azok, amikor a pénz, a szépség és a státusz egyszerre veszít jelentőségéből, és kiderül, hogy a „civilizált” viselkedés mennyire vékony réteg.
Hol bicsaklik meg: a 147 perc súlya
Nem fogok hazudni, a film hosszú. 147 perc egy szatírához merész vállalás, és bár sok jelenet kifejezetten profitál abból, hogy Östlund kitartja, néhány részlet egyszerűen tovább tart, mint amennyi az üzenethez kell. Van egy pont, ahol a néző már érti, mit akar mondani a rendező, és a film még mindig mondja.
A másik gond, hogy a célpont nem éppen nehéz. A szupergazdagok kigúnyolása az utóbbi években szinte önálló műfajjá vált, és A szomorúság háromszöge nem mindig tud ennél mélyebbre ásni. Akkor a legerősebb, amikor nem csak a gazdagokról szól, hanem arról, hogy bárki más is ugyanúgy viselkedne a helyükben, ha esélyt kapna rá. Ezek a pillanatok tényleg elgondolkodtatnak, de ritkábbak, mint szerettem volna.
Vizuálisan a film korrekt, a hajós rész csillogása és a későbbi helyszín nyerssége jól elválik, de ez nem az a film, amit a képei miatt fogsz emlegetni. A hangsáv viszont okosan dolgozik: egy-egy jelenetnél a hangok legalább annyira kínozzák a nézőt, mint a látvány.
Szatíra egy évtizednyi gazdagság-gúnyolás közepén
A 2020-as évek elején valahogy egyszerre lett divat kifigurázni az elitet: a Menü, az Élősködők, a Ne nézz fel! mind ugyanabból a kútból merít. A szomorúság háromszöge ebben a mezőnyben a legnyersebb és legkevésbé udvarias. Nincs benne a Menü thrilleres feszessége vagy az Élősködők precíz műfaji játéka, de van benne valami, amit egyik sem tud: egy olyan rendező kíméletlensége, aki évek óta ugyanazt a sebet piszkálja, és még mindig talál benne új fájdalmat.
Évekkel a 2022. szeptember 18-i premier után is jól öregszik, talán azért, mert a téma nem kopott ki. Ha pedig valaki most nézi újra, észre fogja venni, mennyi apró részlet bujkál a jelenetek hátterében, amit elsőre a nevetés elnyom.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a fekete humort, a kínos helyzetkomikumot és a társadalmi szatírát, és nem riadnak vissza egy kis fizikai undortól sem. Östlund korábbi filmjeinek rajongói kötelező darabként kezeljék.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki gyors tempójú, feszes vígjátékra vágyik, vagy rosszul viseli a hosszan kitartott kínos jeleneteket, az a 147 perc felénél már az órát fogja nézni. Gyenge gyomrúaknak sem ajánlott.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: A négyzet (2017), A menü (2022), Élősködők (2019), Ne nézz fel! (2021)
Gyakori kérdések
Miről szól A szomorúság háromszöge?
Gazdag turisták és divatmodellek nyaralnak egy luxus óceánjárón, amíg egy harsányan politizáló kapitány meg nem zavarja a semmittevést. A hajó elsüllyedése után a túlélőknek egy szigeten kell újabb megpróbáltatásokkal szembenézniük.
Hány perces A szomorúság háromszöge?
A film 147 perces.
Mennyi a korhatár, gyerekkel nézhető?
16 éven felülieknek ajánlott, így gyerekekkel nem javasolt megnézni.
Ki rendezte A szomorúság háromszögét?
A filmet Ruben Östlund rendezte.
Kik szerepelnek a filmben?
A főbb szerepekben Harris Dickinson (Carl), Charlbi Dean (Yaya), Dolly de Leon (Abigail), Woody Harrelson (a Kapitány) és Zlatko Burić (Dimitry) látható, mellettük Vicki Berlin, Henrik Dorsin és Iris Berben is feltűnik.
Mikor volt A szomorúság háromszöge premierje?
A film premierje 2022. szeptember 18-án volt.
Felszállj erre a hajóra, vagy maradj a parton?
Szállj fel, de készülj fel a hullámzásra. A szomorúság háromszöge nem kényelmes film, és nem is akar az lenni: hosszú, harsány, néha szájbarágós, de közben olyan pontosan célzott és olyan felszabadítóan vicces, hogy a hibáit szívesen megbocsátom. Östlund itt a legkevésbé finom formájában van, és ez a durvaság jól áll neki. Dolly de Leon miatt pedig egyébként is megérné. Nálam erős nyolcas, egy pohár pezsgővel, amit a film után valahogy már nem kortyolsz ugyanúgy.