A Szürke ötven árnyalata kritika: selyemnyakkendő, sok sóhaj, kevés szikra
Kevés film érkezett akkora hírveréssel a mozikba, mint A Szürke ötven árnyalata, és kevés film bizonyította ennyire látványosan, hogy a botrány önmagában még nem forgatókönyv. Sam Taylor-Johnson elegáns, hűvös és meglepően visszafogott filmet rendezett egy olyan alapanyagból, amely mindenre vágyott, csak a visszafogottságra nem. Az eredmény egy szép, de langyos fürdő, amelyben egyetlen ember úszik igazán: Dakota Johnson.
Dakota Johnson megmenti a becsületet, de a film sokkal inkább kirakat, mint kísértés.
A Szürke ötven árnyalata előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2015. február 12. |
|---|---|
| Rendező | Sam Taylor-Johnson |
| Szereplők | Dakota Johnson, Jamie Dornan, Jennifer Ehle, Eloise Mumford, Victor Rasuk, Luke Grimes |
| Műfaj | Drámák, Romantikus filmek, Thrillerek |
| Hossz | 124 perc |
| Korhatár | 18 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Interjú egy milliárdossal: miről szól spoilermentesen?
Anastasia Steele irodalom szakos egyetemista, aki egy interjú miatt besétál Christian Grey irodájába. Grey fiatal, jóképű, intelligens és nevetségesen gazdag, vagyis pontosan az a figura, akit a lektűrirodalom évtizedek óta tökéletesít. A férfi tartózkodó, falakat húz maga köré, Ana mégis egyre közelebb kerül hozzá, Greyt pedig lenyűgözi a lány csendes szépsége, esze és független szelleme.
A sikertörténet mögött azonban sötét démonok lapulnak, és Ana fokozatosan fedezi fel Grey titkait, valamint a saját, addig rejtett vágyait. Ennyi a felállás, és őszintén szólva a film nem is akar ennél sokkal többet. A dramaturgia lényegében egy hosszú, óvatos tánc két ember között, ahol a kérdés nem az, hogy mi történik, hanem hogy meddig mernek elmenni.
Dakota Johnson, a film titkos fegyvere
Ha valamiért érdemes megnézni A Szürke ötven árnyalatát, az Dakota Johnson. A szerep papíron hálátlan: egy félénk, ajakharapdáló, a nagy szerelembe szinte bambán belesétáló lány, akit könnyű lett volna egyszerű kirakati bábuvá silányítani. Johnson viszont iróniát csempész bele. Van a játékában valami nagyon finom humor, egy félmosoly, egy ügyetlen gesztus, amitől Ana nem áldozatnak tűnik, hanem egy kíváncsi, a saját határait tapogató fiatal nőnek.
A legjobb jelenetek azok, amelyekben Ana egyszerűen beszél. Amikor visszakérdez, amikor alkudozik, amikor nem hajlandó mindent elfogadni, ami elé tesznek, akkor a film hirtelen életre kel. Ezekben a percekben érezni, milyen film lehetett volna ebből: egy hatalmi játszma két egyenrangú fél között, nem pedig egy fényes katalógus.
Jamie Dornan és a megközelíthetetlen Mr. Grey
Jamie Dornan nehezebb helyzetben van. Christian Grey a könyvek rajongóinak fejében már rég létezett, mint a tökéletes, titokzatos férfiideál, és ezt a fantomot hús-vér színésszel lehetetlen hiánytalanul visszaadni. Dornan jóképű, fegyelmezett és kétségkívül jól hordja az öltönyt, de a karakter sötétsége nála inkább merevségként jelenik meg, mint veszélyként.
A probléma nem csak az övé. Grey annyira ki van stilizálva, hogy alig marad hely a valódi sebezhetőségnek. A démonokról többet hallunk, mint amennyit látunk, így a férfi rejtélye nem húz be, inkább csak távolságot tart. A két főszereplő között a kémia hullámzó: vannak pillanatok, amikor szikrázik a levegő, és van, amikor úgy érezzük, két ember egy reklámfotózáson áll.
A mellékszereplők közül Jennifer Ehle Ana anyjaként, Carlaként hoz egy kis melegséget, Eloise Mumford Kate szerepében élénk barátnőt ad, Marcia Gay Harden pedig Dr. Greyként tisztes rutinnal van jelen. Luke Grimes Elliotként, Rita Ora Mia Greyként és Victor Rasuk Joséként inkább díszletek, mint valódi karakterek.
Sam Taylor-Johnson elegáns ketrece
A rendező, Sam Taylor-Johnson eredetileg képzőművészként lett ismert, és ez meg is látszik a filmen. A képek hűvösek, kidolgozottak, a szürke és acélkék tónusok, az üvegfalak, a steril luxus mind egy jól átgondolt vizuális koncepciót szolgálnak. Grey világa olyan, mint egy designmagazin, és ez szándékos: a kontroll, a rend, az érinthetetlenség esztétikája.
A gond az, hogy ez a ketrec a filmet is bezárja. Egy erotikus thrillertől az ember elvárja, hogy kibillentsen, hogy feszültséget építsen, hogy valami bizsergető kockázatot érezzünk. Itt minden túl biztonságos. A szexjelenetek gondosan koreografáltak, szépen világítottak, és furcsa módon pont ettől veszítik el az élüket. A 18 éven felülieknek szóló besorolás inkább a téma, mint a valódi merészség miatt indokolt.
Ugyanakkor becsülendő, hogy Taylor-Johnson nem fordult a teljes paródia felé, és a szöveg legrosszabb pillanatait is igyekezett tompítani. Érezhető, hogy a rendező tudja: a forrásanyag giccses, és csendben próbál egy kicsit kívülről is ránézni.
Hol fúj el a vihar?
A film 124 perces, és ebből jó húsz perc nyugodtan mehetett volna. A középső szakasz körbe-körbe jár: tárgyalás, vacillálás, újabb tárgyalás. Egy szerződés részleteiről vitatkozni papíron izgalmas ötlet, a vásznon viszont meglepően kevés drámát termel. A thriller címke ebben a formában kissé túlzás, valódi fenyegetés vagy feszültségív alig van.
- Ami működik: Dakota Johnson humora, a látvány kidolgozottsága, a hangulatos zenei aláfestés.
- Ami nem: a lapos párbeszédek, a hullámzó kémia, a túlnyújtott középrész és a démonok, amelyek inkább csak ígéretek maradnak.
A zene és a betétdalok viszont sokat hozzátesznek: a filmzene néha jobban eladja a vágyat, mint maga a képsor. Gyakran éreztem, hogy a hangsáv dolgozik, a jelenet pedig csak udvariasan követi.
Botrányfilm, amely nem mer botrányos lenni
Visszanézve A Szürke ötven árnyalata inkább kulturális esemény volt, mint mozis élmény. Rengetegen beültek rá kíváncsiságból, barátnős estére, nevetni vagy épp pirulni. Ebben a szerepben tökéletesen teljesít: beszédtéma, közös élmény, egy kis tiltott gyümölcs a hétköznapokban.
Aki viszont valódi erotikus drámát, mélyre ásó lélektani játszmát keres, csalódni fog. A film nem rossz, csak óvatos, és egy ilyen témánál az óvatosság a legnagyobb bűn. A műfaj nagy darabjai mertek kellemetlenek, kétértelműek, sőt veszélyesek lenni. Ez itt inkább egy fényes, illatos parfümreklám hosszú változata.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik olvasták és szerették a könyvet, és kíváncsiak a filmes megvalósításra, illetve akik egy könnyed, kicsit pikáns romantikus estére vágynak.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki valódi feszültséget, merész erotikát vagy kidolgozott lélektani thrillert vár, az máshol keresgéljen, és fiatalkorúaknak a besorolás miatt sem való.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: 9 és ½ hét (1986), A titkárnő (2002), Elemi ösztön (1992), Végzetes vonzerő (1987), A sötét ötven árnyalata (2017)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg A Szürke ötven árnyalata?
A film premierje 2015. február 12-én volt.
Hány perces A Szürke ötven árnyalata?
A film 124 perc hosszú.
Milyen korhatár-besorolású a film, nézhető gyerekkel?
A film 18 éven felülieknek szól, így gyerekekkel és fiatalkorúakkal nem ajánlott megnézni.
Miről szól A Szürke ötven árnyalata?
Anastasia Steele egyetemi hallgató interjút készít Christian Grey fiatal milliárdossal, és egyre közelebb kerül hozzá, miközben lassan felfedezi a férfi sötét titkait és saját vágyait.
Kik játsszák a főszerepeket?
Anastasia Steele szerepében Dakota Johnson, Christian Greyként Jamie Dornan látható. A rendező Sam Taylor-Johnson.
Lett folytatása a filmnek?
Igen, a történet A sötét ötven árnyalata (2017) és A szabadság ötven árnyalata (2018) című filmekben folytatódott.
Megéri behódolni Mr. Greynek egy estére?
Ha kíváncsiságból nézed, és nem vársz tőle csodát, A Szürke ötven árnyalata korrekt, szép kivitelű szórakozás, amely főleg Dakota Johnson miatt marad emlékezetes. Ha viszont azt hiszed, hogy a hírverés mögött egy bátor, perzselő film rejtőzik, készülj fel a kijózanodásra. Nálam ez egy közepesnél kicsit gyengébb mozi: a nyakkendő selyem, a csomó viszont laza. Egyszer megnézhető, másodszor már csak a betétdalokat hallgatnám meg.