A védelmező kritika: Denzel Washington csendben néz, aztán mindenki bajba kerül
Van az a pillanat, amikor Denzel Washington lenéz az órájára, és onnantól tudod, hogy valakinek nagyon rossz napja lesz. A védelmező erre a pillanatra épít egy teljes filmet, és meglepően jól csinálja. Antoine Fuqua thrillere nem találja fel újra a bosszúfilmet, de olyan magabiztossággal tálalja, hogy nehéz nem élvezni.
Lassan induló, aztán brutálisan hatékony bosszúthriller, amelyet Denzel Washington karizmája visz a hátán, még akkor is, amikor a forgatókönyv megbicsaklik.
A védelmező előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2014. szeptember 25. |
|---|---|
| Rendező | Antoine Fuqua |
| Szereplők | Denzel Washington, Marton Csokas, Chloë Grace Moretz, David Harbour, Haley Bennett, Bill Pullman |
| Műfaj | Thrillerek, Akciófilmek, Krimik |
| Hossz | 132 perc |
| Korhatár | 18 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól A védelmező, spoilerek nélkül?
Robert McCall Bostonban él, csendes, rendezett, szinte feltűnésmentes életet. A szomszédok legfeljebb egy kedves, visszafogott férfit látnak benne, aki nem keresi a bajt. Csakhogy McCall múltja egészen más: volt kommandós, egy ügynök, aki a saját halálát megjátszva vonult ki abból a világból, ahol az erőszak munkaeszköz volt.
Az önként vállalt száműzetésnek akkor szakad vége, amikor egy fiatal lány, Teri bajba kerül, és a háttérben erőszakos orosz gengszterek állnak. McCall dönt: nem nézi tovább tétlenül. Ami ezután jön, az nem egyszerű leszámolás, hanem egy olyan hadjárat, amely fokozatosan feltárja, hogy a törvény néha kevés, és vannak helyzetek, amikor valakinek át kell lépnie a határokat. Ennél többet nem is érdemes tudni, a film legjobb pillanatai abból születnek, hogy nem sejted, McCall mikor és hogyan lép.
Denzel Washington, a nyugalom szobra
Kevés színész tud annyit mondani egyetlen tekintettel, mint Denzel Washington, és ez a szerep szinte arra van kitalálva, hogy ezt kiélvezze. Robert McCall nem hangos, nem pózol, nem dobálja a vagány egysorosokat. Inkább figyel. Rendezgeti a dolgait, megfontoltan beszél, és ebben a visszafogottságban van valami nagyon nyugtalanító. Mert érzed, hogy a felszín alatt egy egészen más ember szunnyad.
Washington játéka azért működik, mert nem egy szuperhőst formál, hanem egy fáradt, magányos férfit, aki próbál tisztességesen élni, és akinek a múltja egyszerre teher és fegyver. Amikor elpattan benne valami, az nem robbanás, hanem hideg, precíz döntés. Ettől lesz igazán félelmetes. Bevallom, néhány jelenetben pusztán az arcát néztem, és ez többet adott, mint sok film teljes akciókoreográfiája.
Az ő vonzerején múlik a film nagy része, és ezt a forgatókönyv tudja is. Amikor a sztori döccen, Washington egyszerűen átviszi rajta a nézőt.
Teddy, Teri és a többiek
Minden bosszúfilm annyit ér, amennyit a gonosza, és itt Marton Csokas Teddyje kifejezetten emlékezetes. Nem rajzfilmszerű gengszter, hanem hideg, kiszámíthatatlan alak, akinek a jelenlététől megfagy a levegő. A Washington és Csokas közti párharc adja a film gerincét: két ember, akik egyformán módszeresek, csak éppen az egyik a rombolásra, a másik a védelemre használja ezt.
Chloë Grace Moretz Teri szerepében kevesebb időt kap, mint szerettem volna, de amíg a vásznon van, hitelesen hozza azt a törékeny fiatal lányt, akiért McCall mindent kockára tesz. Az ő jelenlétük teszi érthetővé, miért dönt úgy a főhős, hogy kilép a csendből.
A mellékszerepekben is erős a felhozatal:
- David Harbour Masters szerepében remekül játssza a kétes figurát,
- Bill Pullman és Melissa Leo Brian és Susan Plummerként visznek egy kis súlyt és múltat a történetbe,
- Haley Bennett Mandyként és David Meunier Slaviként színesítik a palettát.
Nem mindenki kap elég teret, de az összkép rendben van: ez egy olyan szereposztás, ahol még a kisebb szerepekben is ott a minőség.
Antoine Fuqua és a lassan izzó feszültség
Antoine Fuqua és Denzel Washington párosa nem ismeretlen: a Kiképzés óta tudjuk, hogy ez a kettő együtt képes valami sötétet és magával ragadót létrehozni. A védelmezőben Fuqua egészen tudatosan lassít. Az első harmad szinte nyugodt, megfigyelő jellegű, és aki azonnali lövöldözésre számít, az türelmetlen lesz. Én viszont szerettem ezt a felvezetést, mert így amikor elszabadul a pokol, annak tétje és súlya van.
Az akciójelenetek kemények, nyersek és kegyetlenül hatékonyak. A 18-as karika nem véletlen: ez nem steril, vértelen akció, hanem fájdalmas, véres leszámolás. Fuqua stílusosan, sötét tónusokkal, sokszor esős, nyomasztó hangulatban fényképezi Bostont, és van néhány olyan beállítás, ami után napokig a fejemben maradt a kép. A hangkulissza is jól segít: a csendek legalább annyira feszültek, mint a robbanások.
Hol billen meg a mérleg?
Nem minden tökéletes. A 132 perc érződik, és a film közepén van egy szakasz, ahol a feszültség inkább ismétli önmagát, mint fokozódik. A történet alapvetően nagyon egyszerű, sőt kiszámítható: a bosszúfilmek szabálykönyvét szinte pontról pontra követi, és ha láttál már párat ebből a műfajból, ritkán fog meglepni.
A másik gond, hogy McCall néha már-már legyőzhetetlennek tűnik. Ettől persze kielégítő nézni, ahogy rendet tesz, de a valódi veszély érzése emiatt helyenként elillan. A film komolyan veszi magát, és ezt jól is teszi, de a karakter szinte túl tökéletes ahhoz, hogy igazán izguljunk érte.
Ennek ellenére ezek inkább szépséghibák. A film pontosan tudja, mit akar adni: elégtételt. És ezt maradéktalanul megkapod.
A tehetetlenek hőse, avagy miért szeretjük az ilyen filmeket
Van valami ősi vonzerő abban, amikor valaki kiáll azokért, akiknek nincs hová fordulniuk. A védelmező erre a vágyra épít, és ezt őszintén is teszi. Nem bonyolítja túl a morált: vannak a gyengék, vannak az erőszakosak, és van egy ember, aki ezt a különbséget nem hajlandó szó nélkül tűrni. Ez egyszerű, de működik, mert Washington hitelt ad neki.
A film arról is szól, hogy a törvény és az igazság nem mindig ugyanaz. Ez a téma persze nem új, de itt nem prédikálnak róla, hanem megmutatják, és a nézőre bízzák, mit gondol. Ettől lesz A védelmező több egy egyszerű lövöldözős filmnél: egy magányos ember története, aki újra megtalálja, miért érdemes cselekedni.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a sötét, lassan építkező bosszúthrillereket, és bármit megnéznének Denzel Washingtonnal. A kemény, felnőtt akció kedvelői is jól járnak vele.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik a pörgős, folyamatos akciót keresik, vagy rosszul viselik a naturalisztikus erőszakot, inkább kerüljék. Gyerekeknek semmiképp sem való.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Tűzben edzett férfi (2004), Elrabolva (2008), John Wick (2014), Kiképzés (2001), Taxisofőr (1976)
Gyakori kérdések
Mikor volt A védelmező premierje?
A védelmező hazai premierje 2014. szeptember 25. volt.
Miről szól A védelmező?
Robert McCall, egy visszavonult volt kommandós Bostonban él csendes életet, de kilép az önként vállalt száműzetésből, hogy megmentsen egy fiatal lányt az erőszakos orosz gengszterektől.
Hány perces A védelmező?
A film játékideje 132 perc.
Milyen korhatár-besorolású A védelmező, nézhető gyerekkel?
A film 18 éven felülieknek szól, kemény erőszakot tartalmaz, ezért gyerekkel nem ajánlott nézni.
Ki rendezte A védelmezőt, és kik a főszereplők?
A filmet Antoine Fuqua rendezte. A főszerepben Denzel Washington látható Robert McCall szerepében, mellette Marton Csokas, Chloë Grace Moretz, David Harbour, Haley Bennett, Bill Pullman és Melissa Leo játszik.
Mi A védelmező eredeti címe?
A film eredeti címe The Equalizer, amerikai produkció.
Megéri leülni Denzel csendes bosszújára?
Igen, és nem is kicsit. A védelmező nem a legeredetibb film a műfajában, a története kiszámítható, és a hossza is próbára teszi a türelmet. De amit csinál, azt nagyon jól csinálja: feszült, sötét, kegyetlen, és mindenekelőtt ott van benne egy olyan főszereplő, akit öröm figyelni. Denzel Washington itt egy csendes, megfontolt angyalt játszik, akitől a gonoszok joggal rettegnek. Ha egy esős estére keresel valamit, ami után elégedetten dőlsz hátra, ennél sokkal rosszabbul is választhatnál. Nálam erős ajánlás, főleg a műfaj rajongóinak.