Alkonyat kritika: kék szűrő, sápadt bőr és egy egész generáció első nagy vámpírszerelme
Volt egy pillanat 2008 végén, amikor a fél világ hirtelen arról vitatkozott, hogy egy vámpír csillogása romantikus vagy nevetséges. Az Alkonyat nem a legjobb film, amit valaha láttam, de kevés olyan mozi van, ami ennyire pontosan eltalálta egy korosztály érzelmi hőmérsékletét. Újranézve egyszerre kínos, megható és bevallom, néha egészen zseniális.
Hibáktól hemzsegő, mégis rendkívül hangulatos tinédzserrománc, ami a legjobb pillanataiban jobban érti a kamaszszerelmet, mint a műfaj legtöbb utódja.
Alkonyat előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2008. november 20. |
|---|---|
| Rendező | Catherine Hardwicke |
| Szereplők | Kristen Stewart, Robert Pattinson, Billy Burke, Peter Facinelli, Ashley Greene, Jackson Rathbone |
| Műfaj | Fantasy filmek, Drámák, Romantikus filmek |
| Hossz | 122 perc |
| Korhatár | 12 éven felülieknek |
| Ország | Brit filmek, Amerikai filmek |
Esős kisváros, magányos lány, és egy fiú, aki 1918 óta tizenhét
A kiindulópont egyszerű, és pont ettől működik. Bella magának való, különc lány, aki nem igazán talál helyet a világban. Amikor az anyja újra férjhez megy, az apjához, Charlie-hoz kerül Forksba, egy ködös, esős, végtelenül szürke városkába, ahol mindenki ismer mindenkit, és ahol az új lány automatikusan látványosság. Itt találkozik Edwarddal, aki nem olyan, mint a többi srác: intelligens, szellemes, különös, és egy apró részlet, 1918 óta nem öregedett.
Edward ugyanis vámpír, csakhogy a családja más utat választott, ők nem emberi vérre szomjaznak. A két fiatal között szenvedélyes kapcsolat bontakozik ki, ami egyszerre gyönyörű és veszélyes, mert Edward egyre nehezebben tartja féken az ösztöneit. Mintha ez nem lenne elég, régi ellenségek is felbukkannak a színen. Ennél többet nem árulok el, és őszintén szólva nem is kell: az Alkonyat ereje nem a fordulatokban, hanem a hangulatban és a sóvárgásban rejlik.
Kristen Stewart és Robert Pattinson: a legtöbbet kigúnyolt pár, akiknek mégis hittünk
Kristen Stewart Bella Swanja lett az évtized egyik legtöbbet parodizált karaktere: a szájharapdálás, a félbehagyott mondatok, a zavart pillantások. Csakhogy ha őszinték vagyunk, egy tizenhét éves szorongó lány pontosan így viselkedik. Stewart már korábban is bizonyított, például a Pánikszoba kislányaként, és itt is érezni, hogy nem gyerekszínész módjára játszik, hanem valódi, kicsit kényelmetlen embert hoz. Nem mindig szerethető, de hiteles.
Robert Pattinson a Harry Potter és a Tűz Serlege Cedric Diggoryjaként már feltűnt, de Edward Cullen szerepe egészen más terep. Pattinson láthatóan küzd az anyaggal, néha túl merev, néha mintha fizikai fájdalmat okozna neki egy-egy szerelmes mondat. Mégis van benne valami nyugtalanító, állatias feszültség, ami miatt elhisszük, hogy ez a fiú tényleg veszélyes. Ma, amikor Pattinson már az egyik legizgalmasabb színész a szakmában, külön öröm visszanézni, honnan indult.
A mellékszereplők közül a nagy kedvencem Billy Burke Charlie Swanként: az apa, aki nem tudja, mit kezdjen a lányával, és aki a film legszárazabb, legviccesebb pillanatait adja. Peter Facinelli Dr. Carlisle Cullenként a vámpírcsalád nyugodt feje, Ashley Greene Alice-e pedig az a figura, akit mindenki azonnal megkedvel. Jackson Rathbone Jasperként, Nikki Reed Rosalie-ként és Kellan Lutz Emmet Cullenként inkább jelenlétükkel, mint szöveggel dolgoznak, de együtt kiadnak egy furcsa, mégis vonzó családot.
Catherine Hardwicke keze: kék szűrő, kézikamera és kamaszlélek
Sokan elfelejtik, de az Alkonyat egyik legnagyobb erőssége a rendezés. Catherine Hardwicke korábban a Tizenhárom című, nyers kamaszdrámával tett le valamit az asztalra, és ez meglátszik. Nem csiszolt, steril hollywoodi termékként kezeli az anyagot, hanem kicsit indie, kicsit koszos, kicsit naplószerű filmként. A kamera sokszor közel tolakszik, a jelenetek nem mindig tökéletesen komponáltak, és ettől az egész olyan, mintha egy kamasz szobájának falára ragasztott fotókat néznénk.
Aztán ott a híres kékes, zöldes színvilág. Lehet rajta viccelődni, de Forks ködös erdői, a nedves fák, a szürke ég egy olyan atmoszférát teremtenek, ami azóta is a film védjegye. Ez nem szimplán látvány, ez hangulat. Hardwicke pontosan tudja, hogy ennek a történetnek nem a logikája, hanem az érzelmi időjárása a lényeg.
Ahol működik: a sóvárgás filmje
Az Alkonyat legjobb jelenetei azok, amikben szinte semmi nem történik. Két ember egymásra néz, és a levegő megfeszül. A biológiaóra, az erdei séták, a csendek. A film érti, hogy a kamaszszerelem nagy része várakozás, félelem és túlzott jelentőség tulajdonítása apró gesztusoknak. Ezt a feszültséget ritkán sikerül ennyire jól megfogni.
- Hangulat: a ködös Forks szinte önálló szereplő.
- Zene: a filmzene és a válogatott dalok rengeteget hozzátesznek, sok néző számára ez a soundtrack lett egy korszak hangja.
- Az apa-lánya szál: Bella és Charlie esetlen, szűkszavú kapcsolata meglepően finom és őszinte.
- A Cullen család: a vámpírok, akik nem vért isznak, hanem családként próbálnak normálisan élni, egy jó ötlet, amit a film hangulatosan tálal.
Ahol megbicsaklik: csillogás, merevség és a műfaj kínos oldala
Nem fogok úgy tenni, mintha az Alkonyat hibátlan lenne. A párbeszédek egy része olyan, mintha egy tizennégy éves naplójából olvasnák fel, és ezt a színészek sem mindig tudják megmenteni. A trükkök egy része már 2008-ban is olcsónak tűnt, ma pedig egyenesen mosolyogtató. A film második fele, amikor a veszély ténylegesen megérkezik, sokkal kevésbé meggyőző, mint a lassú, szerelmes első rész, mintha a rendezőt maga a románc sokkal jobban érdekelné, mint az akció.
És persze ott van a kapcsolat dinamikája, amin azóta is jogosan vitatkozik a közönség. Edward birtokló, néha egyenesen ijesztő viselkedését a film romantikusnak láttatja, és ezt felnőtt fejjel nehéz kritika nélkül lenyelni. Ez nem teszi rosszá a filmet, de érdemes tudatosan nézni.
Miért nézzük újra 2026-ban is?
Mert az Alkonyat már nem csak egy film, hanem kulturális jelenség és nosztalgia. Egy egész generáció nőtt fel rajta, akik közül sokan ma már szégyenlős mosollyal, de annál nagyobb élvezettel nézik vissza. A film kísérteties őszinteséggel ragadja meg, milyen tizenhét évesnek lenni, amikor minden érzés világvége. A 122 perces játékidő alatt van, ami elhúzódik, de a hangulat végig tart.
Brit és amerikai koprodukcióként a fantasy, a dráma és a romantikus film keverékét kapjuk, és bár a recept nem mindig áll össze, a végeredménynek olyan karaktere van, amit a sok utánzat közül egyiknek sem sikerült megismételni.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a borongós, lassú, érzelmes romantikus fantasyt, és mindenkinek, aki egy kis nosztalgiára vágyik a 2000-es évek végéről.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik pörgős vámpíros akciót vagy vérfagyasztó horrort várnak, illetve azoknak, akiket idegesít a túlfűtött kamaszromantika és a sok néma bámulás.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Interjú a vámpírral (1994), Engedj be! (2008), Meleg testek (2013), Szép teremtmények (2013), Rómeó + Júlia (1996)
Gyakori kérdések
Miről szól az Alkonyat?
Bella, a magának való lány az apjához költözik Forksba, ahol megismerkedik a titokzatos Edwarddal, aki valójában vámpír, 1918 óta nem öregszik. Kettejük között szenvedélyes kapcsolat alakul ki, miközben Edward az ösztöneivel küzd, és régi ellenségek is felbukkannak.
Hány perces az Alkonyat?
A film 122 perces.
Hány éves kortól nézhető az Alkonyat?
A film korhatár-besorolása 12 éven felülieknek szól.
Mikor volt az Alkonyat premierje?
Az Alkonyat premierje 2008. november 20-án volt.
Ki rendezte az Alkonyatot?
A filmet Catherine Hardwicke rendezte.
Kik játsszák Bellát és Edwardot?
Bella Swant Kristen Stewart, Edward Cullent Robert Pattinson alakítja.
Megéri visszautazni Forksba egy esős estén?
Szerintem igen, csak tudd, mire ülsz le. Az Alkonyat nem nagy mozi a szó klasszikus értelmében, inkább egy hangulat, egy érzés, egy kékre színezett emlék. Kínos pillanatai vannak bőven, a párbeszédek néha fájnak, a trükkök megkoptak, de Hardwicke rendezése, a ködös atmoszféra, a remek zene és Stewart meg Pattinson esetlen, mégis elektromos kémiája miatt ma is működik. Készíts ki egy plédet, egy bögre teát, és engedd meg magadnak, hogy egy estére újra tizenhét legyél. Tőlem erős 7 pont a 10-ből, nosztalgiabónusszal együtt.