Amerikai pite kritika: a sütemény, amitől egy generáció elvörösödött
Van egy almás pite, amire egy egész generáció nem tud ártatlanul ránézni. Az Amerikai pite 1999-ben berúgta az ajtót, és megmutatta, hogy a tinivígjáték lehet egyszerre gátlástalanul trágár és meglepően szerethető. Újranézve kiderül, mi öregedett meg rajta, és mi maradt ma is ugyanolyan vicces.
Pimasz, kínos és sokszor fergeteges tinivígjáték, amely a disznóságai mögött meglepően sok szívet rejt.
Amerikai pite előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 1999. december 2. |
|---|---|
| Rendező | Paul Weitz |
| Szereplők | Jason Biggs, Chris Klein, Thomas Ian Nicholas, Alyson Hannigan, Shannon Elizabeth, Tara Reid |
| Műfaj | Vígjátékok, Romantikus filmek |
| Hossz | 95 perc |
| Korhatár | 18 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól? Egy fogadalom és egy határidő
Az alaphelyzet olyan egyszerű, hogy szinte zseniális. Jim és Chris feltett szándéka, hogy még az érettségi előtt elveszítik a szüzességüket. Az idő sürget, a cél nemes, legalábbis az ő szemükben, ezért mindenki latba veti, amije van, és ki ilyen, ki olyan úton próbál közeledni a kiszemelt lányhoz.
A barátok tehát egy közös küldetésbe vágnak, de mindenki a maga stratégiájával, a maga bénaságával és a maga szerencséjével. Akad aztán olyan is, akinek be kell érnie apja jótanácsaival és egy almás pitével. A címben szereplő sütemény ugyanis a szexuális tapasztalás egészen sajátos fokmérője lesz, és ennél többet nem is kell elárulni, mert aki még nem látta, annak a felfedezés öröme jár.
Ez a film nem a csavaros forgatókönyvéről híres. A szerkezete egy versenyfutás az idővel, a tét pedig nevetségesen kicsi és közben a szereplőknek mégis életbevágóan nagy. Pont ebben rejlik a varázsa: mindenki emlékszik arra a korra, amikor egy ilyen fogadalom tűnt a világ legfontosabb dolgának.
A banda, akiket mind ismertünk a suliból
Az Amerikai pite legnagyobb fegyvere a szereposztás. Jason Biggs Jim Levensteinje a kínos helyzetek koronázatlan királya: olyan ártatlan kétségbeeséssel csúszik egyik égő pillanatból a másikba, hogy egyszerre röhögünk rajta és szánjuk. Nélküle a film fele ennyire sem működne.
Chris Klein Chris „Oz” Ostreicherként a nagy darab, jószívű srác, akiről kiderül, hogy több van benne, mint gondolnánk. Thomas Ian Nicholas Kevin Meyersként a csapat józanabb, kapcsolatban élő tagja, Eddie Kaye Thomas pedig Paul Finchként a különc, a maga módján sármos outsider, akinek minden mozdulata szárazon vicces.
És ott van Seann William Scott Steve Stiflerként. Ő az a hangos, idegesítő, öntelt bulikirály, akit mindenki utál, és akit közben mindenki látni akar a vásznon. Scott annyi energiával tolja, hogy minden jelenetet ellop, amiben feltűnik. Stifler figurája ennek a filmnek köszönhetően lett popkulturális fogalom.
A lányok sem csak díszletek. Alyson Hannigan Michelle Flahertyje az egyik legjobb mellékszereplő, akit tinivígjáték valaha kapott, Tara Reid Vicky Lathumként a földhözragadtabb oldalt hozza, Shannon Elizabeth pedig Nadiaként a fiúk álmainak megtestesítője, egy olyan szerepben, amelyre mindenki emlékszik, aki 1999 környékén volt kamasz.
Paul Weitz és a trágárság művészete
A rendező Paul Weitz egy dolgot nagyon jól eltalált: nem nézi le a szereplőit. A film tele van altesti poénokkal, kínos helyzetekkel és olyan jelenetekkel, amiktől a mozi fele a szemét takarta, a másik fele a padlón fetrengett, de a kamera sosem gúnyolódik a srácokon. Velük nevetünk, nem rajtuk.
A rendezés nem akar művészkedni, és ez jól is áll neki. A tempó feszes, a 95 perc szinte elrepül, a gegek ritmusa pontos. Látványban nincs semmi különös, ez egy kertvárosi gimis film, házibulikkal, hálószobákkal és konyhákkal, de nem is kell több. A zenei aláfestés pedig tökéletes időkapszula: a kilencvenes évek végi pop-punk és alternatív rock hangulata minden jelenetből árad.
Az, hogy a film a 18 éven felülieknek szóló besorolást kapta, nem véletlen. Ez nem a szelíd, családi tinifilm, hanem egy szemtelen, határokat feszegető vígjáték, amely tudatosan megy el addig, ameddig a műfaj korábban ritkán merészkedett.
Ami ma is ül, és ami már nagyon nem
Legyünk őszinték: 2026-ból nézve az Amerikai pite egyes részei kifejezetten kínosan öregedtek. Van benne néhány jelenet, amely a beleegyezés és a magánszféra kérdéseit olyan lazán kezeli, amit ma egyetlen stúdió sem engedne át. Ezeken már nem nevetünk felszabadultan, inkább feszengünk.
Ami viszont ma is működik:
- A kínos helyzetek komikuma, különösen Jason Biggs jeleneteiben, amelyek időtlenek, mert mindenkinek volt egy pillanata, amikor a föld alá akart süllyedni.
- A barátság, ami a film igazi szíve. A srácok egymásért is izgulnak, nem csak magukért.
- Jim apja, akinek jótanácsai kínosak, szeretetteljesek és ellenállhatatlanul viccesek.
- Stifler, aki ugyanolyan elviselhetetlen és ugyanolyan zseniális, mint akkor.
A film titka az, hogy a disznóságok alatt valójában egy kedves történet lapul a felnőtté válás bizonytalanságáról. Kiderül, hogy az a bizonyos „első alkalom” sokkal kevésbé fontos, mint amit közben megtanulnak magukról.
Miért lett belőle legenda?
Az Amerikai pite nem az első szexvígjáték volt a tinik világáról, de ez hozta vissza a műfajt a kilencvenes évek végén, és ez adta meg az alaphangot a következő évtized jó néhány hasonló filmjének. A siker akkora volt, hogy folytatások sora követte, a márka pedig egy egész generáció közös nyelvévé vált.
A hatása abban rejlik, hogy egyszerre volt pimasz és őszinte. A kamaszkor szorongásait, a mindenki más már túl van rajta érzését, a barátok előtti bizonyítási kényszert ritkán mutatta meg film ilyen nyersen és közben ilyen sok együttérzéssel. Ezért nem csak egy poénparádé maradt meg belőle, hanem egy hangulat.
Aki ma nézi újra, az részben nosztalgiából teszi, és ez teljesen rendben van. Kevés film tudja ennyire pontosan visszaidézni azt az időszakot, amikor a legnagyobb dráma egy ballagás előtti buli volt.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a gátlástalan, altesti humorú tinivígjátékokat, és azoknak, akik nosztalgiából szeretnének visszarepülni a kilencvenes évek végére a régi bandával.
- Inkább hagyd ki, ha: Akit zavar a trágár, szexuális humor, vagy aki a mai érzékenységgel nem tudja elnézni a korabeli, kínosan öregedett poénokat, az inkább keressen mást.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Amerikai pite 2 (2001), Amerikai lakodalom (2003), Eurotúra (2004), Ferris Bueller szabadnapja (1986)
Gyakori kérdések
Miről szól az Amerikai pite?
Jim és Chris feltett szándéka, hogy még az érettségi előtt elveszítik a szüzességüket, ezért a barátaikkal együtt mindent bevetnek a cél érdekében. A címbéli almás pite a szexuális tapasztalás sajátos fokmérője lesz.
Mikor jelent meg az Amerikai pite?
A film premierje 1999. december 2. volt.
Hány perces az Amerikai pite?
A film 95 perces.
Hány éves kortól nézhető az Amerikai pite?
A film 18 éven felülieknek ajánlott besorolást kapott.
Gyerekkel nézhető az Amerikai pite?
Nem, a film 18 éven felülieknek szól, sok benne a szexuális és trágár humor, gyerekeknek egyáltalán nem való.
Ki rendezte az Amerikai pitét, és kik a főszereplők?
A rendező Paul Weitz. A főbb szerepekben Jason Biggs, Chris Klein, Thomas Ian Nicholas, Alyson Hannigan, Shannon Elizabeth, Tara Reid, Eddie Kaye Thomas és Seann William Scott látható.
Megér még egy szeletet az Amerikai pite?
Igen, de tudd, mire ülsz le. Az Amerikai pite nem finom cukrászremek, hanem egy jó nagy, ragacsos, kicsit túlsütött házi sütemény, amiből néhány falat ma már keserűbb, mint 1999-ben. Ennek ellenére a színészek lendülete, Jason Biggs kínos zsenialitása, Stifler elviselhetetlen bája és a barátság mögöttes melegsége miatt ma is jól esik. Haverokkal, egy laza estén, nosztalgiázva: ennél jobb tinivígjátékot keveset találsz. Csak az almás pitét ne edd meg közben.