Angry Birds - A film kritika: ilyen az, amikor egy mobiljáték mérges madara mozivásznon csapkod
Volt idő, amikor fél világ egy csúzlival lövöldözött madarakat a telefonján, buszon, sorban állva, unalmas értekezleten. A Rovio sikerjátékából 2016-ban egész estés animációs film lett, és őszintén szólva senki nem várt tőle csodát. Az Angry Birds film nem is csoda, viszont jóval szórakoztatóbb, mint amit egy mobiljátékból gyúrt mozitól elvárnánk.
Harsány, pörgős, időnként meglepően vicces családi film, amely a vékony alapanyagból kihozza, amit lehet, de mélységet ne keress benne.
Angry Birds - A film előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2016. május 12. |
|---|---|
| Rendező | Clay Kaytis, Fergal Reilly |
| Szereplők | Jason Sudeikis, Josh Gad, Danny McBride, Maya Rudolph, Bill Hader, Peter Dinklage |
| Műfaj | Animációs filmek, Kalandfilmek, Vígjátékok, Családi filmek |
| Hossz | 97 perc |
| Korhatár | 6 éven felülieknek |
| Ország | Finland filmek, Amerikai filmek |
Miről szól? Egy madár, akinek elege van
A film egy madarakkal zsúfolt birodalomba visz, ahol elvileg minden csupa napfény, mosoly és ölelés. Elvileg. Mert ott van Red, a vörös madár, akinek az élete enyhén szólva nem fenékig tejfel, így aztán nem csoda, hogy mindenki és minden az idegeire megy. Ő az a figura, aki a vidám közösségben a savanyú pofát vágja, és akit a többiek inkább kerülnének.
Ennél többet a cselekményről nem is árulnék el, és ez nem csak udvariasság. A film ereje nem a fordulatokban van, hanem abban, ahogy egy egyszavas játékmechanikából (dühös madár, csúzli, repülés) karaktert és hangulatot csinál. Aki játszott a játékkal, úgyis sejti, hová fut ki a dolog, aki meg nem, az egyszerűen egy színes, gyors tempójú kalandvígjátékot kap.
Red, Chuck, Bomb: a hangok, amik megmentik a filmet
Ha egy dolgot ki kell emelnem, akkor az a hangszereplőgárda, mert az eredeti változatban egészen elképesztő névsor gyűlt össze. Jason Sudeikis Redként telitalálat: az a fajta fanyar, kicsit sértődött, de alapvetően szerethető morgás, amit tőle már élőszereplős vígjátékokból is ismerhetünk, itt tökéletesen illik egy tollas antihőshöz.
Mellette Josh Gad Chuckként szinte megállás nélkül pörög. Aki látta a Jégvarázst, az tudja, hogy Gad a hiperaktív mellékszereplő műfaj egyik nagymestere, és itt sem fogja vissza magát. Danny McBride Bombként a robbanékony, de jószívű haver szerepét kapja, ami szintén ül. A csapat ebből a hármasból él, és az ő kémiájuk viszi a film legjobb poénjait.
A többi név is beszédes:
- Maya Rudolph Matildaként,
- Bill Hader Leonard szerepében,
- Peter Dinklage mint Mighty Eagle, vagyis a Hatalmas Sas,
- Sean Penn Terence hangjaként,
- Keegan-Michael Key Judge Peckinpah bíróként.
Sean Penn neve egy Angry Birds filmben önmagában vicc, és szerintem az alkotók ezt pontosan tudták. Dinklage pedig olyan önironikus élvezettel hozza a legendás madarat, hogy minden jelenete külön ajándék. Szinkronnal persze másképp hat a dolog, de a karakterek alapszínei ott is átjönnek.
Két rendező, egy cél: ne unatkozzon senki
A filmet Clay Kaytis és Fergal Reilly rendezte, és a kézjegyük leginkább a tempóban érhető tetten. A 97 perc nagyjából úgy repül el, mint egy madár a csúzliból: alig van üresjárat, a gegek sűrűn jönnek, a képernyőn szinte mindig történik valami. Ez gyereknézőknél egyértelmű előny, felnőttként viszont néha az az érzésem volt, hogy a film fél attól, hogy két másodpercre megálljon és hagyja levegőhöz jutni a karaktereit.
Finn és amerikai koprodukcióról van szó, és ez érdekes kettősség: a játék finn gyökereihez a hollywoodi animációs gépezet profizmusa társul. Az eredmény csiszolt, kereskedelmileg nagyon is kiszámított, de nem lélektelen. Látszik, hogy a készítők szerették ezeket a figurákat, és nem csak egy logót akartak mozgásba hozni.
Ami tényleg működik: tollak, színek, abszurd humor
A látvány az egyik legnagyobb erőssége. A madarak tollazata, a színek telítettsége, a karakterek gumiszerű, rajzfilmes mozgása mind azt az élményt adják, amit egy ilyen filmtől várunk: harsány, vidám, kicsit túltolt világot. A játék lekerekített, egyszerű figurái meglepően jól bírják a nagyvásznat, és az animátorok sok apró vizuális poént rejtettek el a háttérben.
A humor két szinten fut, ahogy az a modern családi animációknál megszokott. A gyerekek a pofonokon, zuhanásokon, grimaszokon nevetnek, a felnőtteknek pedig jut néhány kikacsintás, szójáték és enyhén pimasz poén. Nem mind talál, de a találati arány tisztességes. A legjobb pillanatok azok, amikor a film a saját abszurditásán nevet: amikor bevallja, hogy igen, ez egy film mérges madarakról, és ebből próbálja kihozni a maximumot.
Red karaktere pedig, minden egyszerűsége ellenére, hálás főhős. Van valami felszabadító abban, hogy egy gyerekfilm főszereplője nem a mindig mosolygó jófiú, hanem az, akit mindenki idegesítőnek tart, és aki maga is mindent idegesítőnek tart. Ebből kerekedhetne igazán mély mese a dühről és az elfogadásról.
Ahol elfogy a lendület
Kerekedhetne, de csak részben kerekedik. A film legnagyobb gyengesége, hogy a karakterének érdekes alapötletét nem mindig viszi végig elég bátran. Az érzelmi ív kiszámítható, a mondanivaló jól látható nagybetűkkel van kiírva, és a sok rohanás között kevés idő jut arra, hogy tényleg együtt érezzünk a szereplőkkel. Egy Pixar szintű érzelmi ütést ne várj tőle.
A humor is hajlamos a fárasztó sűrűségre. Van egy pont, ahol a sokadik altesti poén után a felnőtt néző halkan sóhajt egyet, és az órájára néz. A forgatókönyv érezhetően azt akarta, hogy minden korosztály kapjon valamit, és ebből néha az lesz, hogy egyik sem kap igazán sokat.
És persze ott van az alapprobléma: egy olyan játékból készült, aminek gyakorlatilag nincs története. Ehhez képest a film meglepően sokat épít, de a végén mégis érződik, hogy a cél nem egy nagy mese elmesélése volt, hanem egy népszerű márka kiterjesztése a mozivászonra.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Kisiskolás gyerekes családoknak, akik egy könnyed, színes, nevetős délutánra vágynak, és mindenkinek, aki annak idején órákat töltött a játékkal.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki mély, érzelmes animációs történetet keres, vagy akit kifejezetten zavar a harsány, gyors tempójú, slapstick humor.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Zootropolis: Állati nagy balhé (2016), Trollok (2016), A Lego-kaland (2014), Gru (2010), Rontó Ralph (2012)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg az Angry Birds film?
A film magyarországi premierje 2016. május 12-én volt.
Hány perces az Angry Birds film?
A film játékideje 97 perc.
Hány éves kortól nézhető az Angry Birds film?
A film korhatár-besorolása: 6 éven felülieknek ajánlott.
Miről szól az Angry Birds film?
Egy madarakkal teli birodalomban játszódik, ahol Red, a vörös madár élete nem fenékig tejfel, ezért mindenki és minden az idegeire megy.
Kik a hangjai az Angry Birds film szereplőinek?
Az eredeti változatban Jason Sudeikis (Red), Josh Gad (Chuck), Danny McBride (Bomb), Maya Rudolph (Matilda), Bill Hader (Leonard), Peter Dinklage (Mighty Eagle), Sean Penn (Terence) és Keegan-Michael Key (Judge Peckinpah) szólaltatja meg a figurákat.
Ki rendezte az Angry Birds filmet?
A filmet Clay Kaytis és Fergal Reilly rendezte.
Megéri elővenni egy esős családi délutánra?
Igen, ha tudod, mire ülsz le. Az Angry Birds film nem fog bekerülni az animációs klasszikusok közé, és nem is akar. Viszont jól szórakoztat, a gyerekek imádni fogják a színes, pörgő, folyton csapkodó madarakat, a felnőttek pedig kapnak egy remek hangszereplőgárdát és néhány valóban jó poént. Red morcossága pedig szerintem sokkal szerethetőbb, mint a legtöbb animációs főhős kötelező jókedve.
A mi ítéletünk: korrekt, lendületes családi szórakozás, amely több, mint egy hosszúra nyújtott reklám, de kevesebb, mint amit az erős szereposztás alapján remélhettünk. Egy laza hétvégi estére bőven megfelel, csak ne várj tőle többet, mint egy jól sikerült csúzlilövést.