Kinoster
HU ▾

Kritika · Bemutató: 2009. május 28.

Anya kritika: Bong Joon-ho filmje, amitől az anyai szeretet ijesztővé válik

Dél-koreai filmekKrimikDrámákMisztikus filmekBűnügyi filmek

Vannak filmek, amelyek után csendben ülsz a stáblista alatt, és rájössz, hogy a kezed ökölbe szorult. Bong Joon-ho Anya című filmje ilyen. Egy anya és fia története, ami krimiként indul, drámaként üt, és misztikus utóízzel hagy ott, mint egy rossz álom, amiből nem akarsz felébredni.

9,0/10
Értékelés
Bong Joon-ho egyik legerősebb filmje, Kim Hye-ja pedig olyan alakítást nyújt, amit évek múlva is emlegetni fogsz.
Történet
9
Színészi játék
10
Rendezés
10
Látvány
8
Zene és hang
8
Érzelmi hatás
9

Az összpontszám a hat szempont átlaga.

Anya előzetes

A film adatai

Magyar bemutató2009. május 28.
Rendező봉준호
Szereplők김혜자, 원빈, 진구, 윤제문, 전미선, 송새벽
MűfajKrimik, Drámák, Misztikus filmek
Hossz129 perc
OrszágDél-koreai filmek

Miről szól az Anya, spoiler nélkül?

A 2009. május 28-án bemutatott dél-koreai film középpontjában egy anya áll, akinek a stáblistán még neve sincs, egyszerűen csak Anya. Ez önmagában mindent elmond: ez a nő a szerepe, a feladata, a létezése maga az anyaság. A fia, Yoon Do-joon körül forog minden, és amikor a fiú élete bajba kerül, az anya elindul, hogy a saját kezébe vegye a dolgokat.

Többet szándékosan nem árulok el, és őszintén kérlek, te se olvass utána. Az Anya azon filmek közé tartozik, ahol minden egyes jelenet egy újabb ajtót nyit ki, és ha előre tudod, mi van mögötte, elveszíted az élmény felét. Krimi, dráma és misztikus film egyszerre, és ez a hármas címke itt nem marketingfogás, hanem pontos leírás: a film tényleg ingázik a nyomozás, a családi tragédia és valami nyugtalanítóan megfoghatatlan között.

A 129 perces játékidő hosszúnak tűnhet egy krimihez, de nálam egyetlen perc sem lógott ki. Bong tudja, mikor kell lassítani, és mikor kell hirtelen a gyomrodba vágni.

Kim Hye-ja: az anya, akit nem lehet elfelejteni

Mondjuk ki egyenesen: ez a film Kim Hye-ja nélkül nem működne. Az ő anyája egyszerre esendő, makacs, megható és helyenként kifejezetten félelmetes. Az a fajta alakítás, ahol egyetlen arcrezdülés többet mond, mint egy oldalnyi párbeszéd. Néztem, ahogy kétségbeesik, ahogy alkudozik, ahogy ravaszkodik, és folyamatosan azon kaptam magam, hogy egyszerre szurkolok neki és tartok tőle.

Ritka, hogy egy film ilyen bátran rakja egy idősebb női karakter vállára az egész történetet, és még ritkább, hogy ez ennyire maradéktalanul bejön. Kim Hye-ja nem játssza az anyát, hanem az anyaság egyik legsötétebb, legösztönösebb arcát mutatja meg: azt a szeretetet, ami nem ismer határt, és pont ettől lesz rémisztő.

Won Bin és a mellékszereplők sűrű hálója

Won Bin Yoon Do-joon szerepében teljesen más, mint amit egy sztártól várnál. Nincs benne semmi hősies vagy csillogó, a fiú figurája törékeny, kiszámíthatatlan, és pont annyira titokzatos, hogy sose legyél biztos benne, mit gondolj róla. Ez a bizonytalanság a film egyik legfontosabb motorja, és Won Bin remekül tartja életben.

A mellékszereplők sem díszletek. Jin Goo Jin-taeként vagány, kétes figura, akiről sosem tudod, barát vagy veszély. Mellettük ott van Yoon Je-moon (Je-moon), Jeon Mi-seon (Mi-seon), Song Sae-byeok egy nyomozó szerepében, Lee Young-suk az ócskástelep öregjeként, és Moon Hee-ra mint Moon Ah-jeong. Mindegyikük egy-egy darab a kirakósból, és Bong úgy mozgatja őket, hogy a végén az egész kisváros egyetlen nyugtalanító élőlénynek tűnjön.

Bong Joon-ho, a műfajok tolvaja

Bong Joon-ho neve ma már szinte mindenkinek ismerős, főleg az Élősködők óta, de az Anya idején még javában építette azt a stílust, amiről később világhírű lett. Ő az a rendező, aki fogja a műfaj szabályait, kicsit megcsavarja őket, és a legváratlanabb pillanatban fekete humort csempész egy egyébként borzasztóan komor jelenetbe. Az Anyában ez a hangnemváltás finomabb, mint a Gazdatestben, de ugyanúgy ott van, és pont ettől érződik élőnek a film.

A brief írója szerint ez a rendező második legzseniálisabb filmje a Gyilkos emlékek után, és bár ezen lehet vitatkozni, nekem nehéz ellentmondanom. A kettő amúgy remekül kiegészíti egymást: mindkettő a koreai vidék szürke, sáros valóságából indul, és mindkettő arról szól, mennyire képtelenek vagyunk megtalálni az igazságot, ha a saját érzéseink útban vannak. Ha az egyiket szeretted, a másik is hazatalál nálad.

Ami rendezésben a leginkább lenyűgözött: a kompozíciók. Bong úgy helyezi el a szereplőit a képben, hogy a háttér is mesél, és rengeteg olyan kép van, amit szívesen kimerevítettem volna. A misztikus réteg sem a szellemekben vagy természetfelettiben keresendő, hanem abban, ahogy a kamera rátelepszik egy-egy arcra vagy tájra, és hagyja, hogy a csend beszéljen.

Mi működik és hol akadhat el a néző?

Nekem ezek a gyengének tűnő pontok inkább erények voltak. Bong nem akar tetszeni, hanem fel akar kavarni, és ez maradéktalanul sikerül neki. A zene és a hangkulissza visszafogott, de ahol kell, ott pontosan erősíti a feszültséget, nem tolakszik.

Kinek ajánljuk?

Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Gyilkos emlékek (2003), Élősködők (2019), A gazdatest (2006), Oldboy (2003), Fogságban (2013)

Gyakori kérdések

Ki rendezte az Anya című filmet?

Az Anya (eredeti címe: 마더) rendezője a dél-koreai Bong Joon-ho, aki a Gyilkos emlékek és az Élősködők alkotójaként is ismert.

Mikor jelent meg az Anya?

A film bemutatója 2009. május 28-án volt.

Hány perces az Anya?

Az Anya játékideje 129 perc.

Kik szerepelnek az Anyában?

A főszerepben Kim Hye-ja látható az anya szerepében, a fiát, Yoon Do-joont Won Bin játssza. Mellettük Jin Goo, Yoon Je-moon, Jeon Mi-seon, Song Sae-byeok, Lee Young-suk és Moon Hee-ra szerepel.

Milyen műfajú az Anya?

Az Anya dél-koreai krimi, dráma és misztikus film egyben, egy anya és fia történetére építve.

Megéri szembenézni Bong Joon-ho legsötétebb anyjával?

Igen, és nem is kicsit. Az Anya nem az a film, amit háttérzajnak teszel be vasalás mellé. Ez egy figyelmet követelő, nyugtalanító, gyönyörűen megrendezett mű, amelyben Kim Hye-ja élete egyik nagy alakítását nyújtja, Bong Joon-ho pedig megmutatja, hogy már jóval az Oscar-gála előtt mestere volt annak, hogyan lehet egy egyszerűnek tűnő történetből lelki földrengést csinálni. Ha még nem láttad, kapcsold ki a telefont, oltsd le a villanyt, és hagyd, hogy elnyeljen. Utána pedig hívd fel anyukádat. Bár lehet, hogy egy kicsit másképp fogsz rá nézni.

Értékelés: 9,0/10 · Történet 9 · Színészi játék 10 · Rendezés 10 · Látvány 8 · Zene és hang 8 · Érzelmi hatás 9