Atlas kritika: Jennifer Lopez és a gép, amelyben bíznia kell
Van valami csodálatosan ironikus abban, hogy egy film, amely a mesterséges intelligenciától való félelemről szól, pontosan úgy épül fel, mintha egy algoritmus rakta volna össze a sikeres sci-fik legjobb pillanataiból. Brad Peyton Atlas című filmje nagy, hangos, csillogó és meglepően szívós: Jennifer Lopez mindent beletesz, a forgatókönyv viszont nem mindig tart lépést vele. Ettől még nem rossz este, csak ne várj tőle forradalmat.
Látványos, jól ritmizált popcorn sci-fi, amelyet Jennifer Lopez elszántsága visz a hátán, de a gondolatai nagyjából annyira mélyek, mint egy robotkézikönyv tartalomjegyzéke.
Atlas előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2024. május 23. |
|---|---|
| Rendező | Brad Peyton |
| Szereplők | Jennifer Lopez, Simu Liu, Sterling K. Brown, Gregory James Cohan, Abraham Popoola, Lana Parrilla |
| Műfaj | Sci-fi filmek, Akciófilmek |
| Hossz | 118 perc |
| Ország | Amerikai filmek |
Bizalmatlan elemző, makacs robot: miről szól az Atlas?
Az alapfelállás egyszerű, és ez inkább erény, mint hiba. A főhős egy terrorelhárítással foglalkozó elemző, aki egy renegát robot elfogására induló küldetésben vesz részt. A küldetés azonban kudarcba fullad, és ekkor jön a csavar, amely az egész filmet meghatározza: hősnőnknek rá kell jönnie, hogy az egyetlen esélye éppen a mesterséges intelligencia lehet. Vagyis pont az, amitől a történet világában mindenki tart.
Ennél többet nem is érdemes előre tudni, és őszintén szólva a film sem rejteget sok titkot. Az Atlas abból a fajta sci-fiből van, ahol a néző már az első húsz percben sejti, merre tart a dolog. A kérdés nem az, hogy hová jutunk, hanem az, hogy mennyire élvezetes az út. És itt jönnek a vegyes érzések.
A legérdekesebb gondolat a filmben nem a robotok elleni harc, hanem a bizalom kérdése. Mit jelent együttműködni valamivel, amiben alapvetően nem hiszel? Ez egy remek, nagyon is mai kérdés, és a 118 perc játékidő egyik legjobb vonala, amikor a film tényleg ezzel foglalkozik, és nem csak a következő robbanásra vár.
Jennifer Lopez egyszemélyes hadserege
Jennifer Lopez játssza Atlas Shepherdet, és a film szinte minden jelenetében ott van. Ez komoly teher, mert az Atlas lényegében egy kétszereplős kamaradarabra épül, csak éppen hatalmas sci-fi díszletek között. Lopez pedig meglepően jól bírja. Hiteles benne a fáradt, mindenkivel szemben gyanakvó, kicsit önző és nagyon makacs nő, akinek nincs ideje kedvesnek lenni.
Ami igazán működik, az a humor. Lopez abból a fajta karakterből csinál szórakoztatót, aki folyamatosan vitatkozik, szarkasztikus és nem hajlandó engedni. Ezekben a pillanatokban az Atlas szinte buddy movie lesz, és bevallom, ezt a verziót szívesebben néztem volna még egy órán át, mint a végső összecsapást.
Kár, hogy a forgatókönyv néha túlmagyarázza a karaktert. Ahol elég lenne egy pillantás, ott inkább kapunk még egy mondatot arról, miért ilyen. Lopez ezt is megoldja, de érezni, hogy jobb anyaggal sokkal többet is ki tudott volna hozni.
Simu Liu, Sterling K. Brown és a többiek
Simu Liu kapta Harlan Shepherd szerepét, és már a névből sejthető, hogy nem egyszerű mellékszereplőről van szó. Liu ügyesen hozza a nyugtalanító, hűvös jelenlétet, amit egy ilyen film megkövetel. Nem harsány, nem karikatúra, inkább kiszámított, és ez jót tesz neki. Azért megjegyzem: a karakterből szívesen láttam volna több rétegből, mert a lehetőség ott van benne.
Sterling K. Brown Colonel Elias Banks szerepében a film egyik legstabilabb pontja. Brown egyszerűen olyan színész, aki egy félmondatos jelenetbe is súlyt tud vinni, és itt is ő az, aki emberi arcot ad a katonai szálnak. Mark Strong General Jake Boothe szerepében azt teszi, amit mindig: tekintélyt sugároz, és a hangjával parancsol. Nem kap túl sokat, de amit kap, azt rutinosan és élvezetesen hozza.
Gregory James Cohan Smith hangjaként és egy pilóta szerepében is feltűnik, és a hangszerep komoly felelősség, hiszen a film sok jelenete erre a kapcsolatra épül. A stábban ott van még Abraham Popoola (Casca Decius), Lana Parrilla (Val Shepherd), valamint Briella Guiza, aki a fiatal Atlast alakítja. Ők inkább a háttérben dolgoznak, de stabil hátteret adnak.
Brad Peyton, a nagy dolgok rendezője
Brad Peyton neve azoknak lehet ismerős, akik szeretik, ha a vásznon minden óriási. A Törésvonal és a Rampage: Tombolás rendezője mindig is a lendületes, nagyléptékű látványmozikban volt otthon, és az Atlas pontosan illeszkedik ebbe a sorba. Peyton tudja, hogyan kell egy akciójelenetet áttekinthetően felvenni, és ez manapság nem kis dolog: nem rángatja a kamerát értelmetlenül, nem vagdossa szét a jeleneteket.
Ugyanakkor Peyton sosem volt a finom árnyalatok mestere, és ez itt is látszik. Amikor a film lelassul és érzelmekről beszél, a rendezés kicsit tanácstalan, mintha várná, mikor robbanhat végre újra valami. Az Atlas akkor a legjobb, amikor meri vállalni, hogy egy szórakoztató, kicsit kamaszos sci-fi kaland, és akkor a leggyengébb, amikor nagy, komoly filmnek szeretne látszani.
Ami működik, és ami csikorog a gépezetben
Lássuk tisztán, mi az, ami miatt az Atlas megéri, és mi az, ami miatt nem lesz kedvenc.
- Ami működik: Jennifer Lopez energiája, a főhős és a gép közötti feszült, vicces párbeszédek, a jól követhető akciójelenetek, valamint az a tény, hogy a film tempója szinte sosem ül le teljesen.
- Ami csikorog: a kiszámítható dramaturgia, a túl sokat magyarázó párbeszédek, a mellékszereplők kihasználatlansága és az, hogy a mesterséges intelligencia körüli nagy kérdéseket a film inkább csak érinti, mint végiggondolja.
A látvány vegyes. Vannak pillanatok, amikor kifejezetten szép és nagyszabású, máskor viszont érezhető a digitális műanyagíz, az a fajta tökéletes, de lélektelen fényesség, ami miatt a jelenet inkább videojátéknak tűnik, mint filmnek. Ez műfaji betegség, nem csak az Atlasé, de itt sem sikerült teljesen kigyógyulni belőle.
A zenéről és a hangról nincs sok rossz szavam: hozza a kötelezőt, dübörög, ahol dübörögnie kell, de egyetlen dallam sem marad meg a stáblista után. Funkcionális, nem emlékezetes.
Robotok, bizalom és a műfaj nagy elődei
Az Atlas óhatatlanul hasonlításokat hív elő. Aki látta a Terminátor 2-t, az Én, a robotot vagy a Tűzgyűrűt, ismerős elemekre fog bukkanni, a gép és ember közötti kényszerű szövetségtől a nagy, fémes összecsapásokig. Az Atlas nem akarja ezeket felülmúlni, és talán épp ezért nem is ég meg mellettük teljesen. Inkább olyan, mint egy jól sikerült feldolgozás egy régi slágerről: ismerős, kellemes, de nem írja át a műfajt.
A filmben mégis van egy nagyon mai réteg. Egy olyan korban, amikor tényleg mindenki arról beszél, mennyire bízhatunk a mesterséges intelligenciában, az Atlas kérdése nem is olyan naiv. Hogy a válasza mennyire meggyőző, azt döntse el mindenki maga, de az biztos, hogy a film témájában több rejlik, mint amennyit végül kibányászik belőle.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik egy pihentető, látványos sci-fi akcióra vágynak egy hosszú nap után, és azoknak, akik szívesen nézik Jennifer Lopezt egy keményebb, akcióhősnői szerepben.
- Inkább hagyd ki, ha: Azoknak, akik mély, gondolkodtató sci-fit keresnek a mesterséges intelligenciáról, vagy akiket zavar, ha egy film fordulatai messziről látszanak.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Terminátor 2: Az ítélet napja (1991), Én, a robot (2004), Tűzgyűrű (2013), A holnap határa (2014), Rampage: Tombolás (2018)
Gyakori kérdések
Miről szól az Atlas című film?
Egy terrorelhárítással foglalkozó elemzőről, aki rájön, hogy a mesterséges intelligencia lehet az egyetlen reménye, miután kudarcba fullad egy renegát robot elfogására irányuló küldetés.
Hány perces az Atlas?
Az Atlas játékideje 118 perc.
Mikor jelent meg az Atlas?
Az Atlas premierje 2024. május 23-án volt.
Ki rendezte az Atlast?
A filmet Brad Peyton rendezte, akinek a nevéhez korábban a Törésvonal és a Rampage: Tombolás is fűződik.
Kik játszanak az Atlas című filmben?
A főszerepben Jennifer Lopez látható Atlas Shepherdként, mellette Simu Liu (Harlan Shepherd), Sterling K. Brown (Colonel Elias Banks), Mark Strong (General Jake Boothe), Lana Parrilla, Abraham Popoola és Gregory James Cohan szerepel.
Bízzunk meg a gépben két órára?
Igen, de csak módjával. Az Atlas nem az a film, amelyről évekkel később is beszélni fogunk, viszont pontosan azt adja, amit a plakátja ígér: Jennifer Lopezt, robotokat, nagy csatákat és egy kis, meglepően szerethető humort a gép és az ember kapcsolatában. Ha ennyit vársz tőle, jól fogsz szórakozni. Ha ennél többet, akkor csalódni fogsz, mert a film legjobb ötletei félúton megállnak. Tőlem egy közepesnél erősebb, fáradt esti ajánlás jár neki: kapcsold ki az agyad egy kicsit, de ne teljesen, mert a bizalomról szóló kérdése azért utánad megy majd.