Az ördögűző kritika: ötven év után is a hideg ráz tőle
Vannak filmek, amelyeket egyszer látsz, és utána évekig nem alszol rendesen: Az ördögűző pontosan ilyen. William Friedkin horrorja nem riogat olcsó trükkökkel, hanem lassan, módszeresen húzza ki alólad a talajt, amíg már a saját nappalidban is idegennek érzed magad. Újranéztük, és rossz hírünk van: semmit nem veszített az erejéből.
A horror műfaj egyik alapköve, amely ma is kegyetlenebbül működik, mint a legtöbb mai utánzója.
Az ördögűző előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 1989. január 5. |
|---|---|
| Rendező | William Friedkin |
| Szereplők | Ellen Burstyn, Linda Blair, Jason Miller, Max von Sydow, Lee J. Cobb, William O'Malley |
| Műfaj | Horrorfilmek |
| Hossz | 122 perc |
| Korhatár | 18 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek, Iraq filmek |
Egy anya, egy kislány és valami, ami nem orvosi eset
A történet kiindulópontja ijesztően hétköznapi. Chris MacNeil észreveszi, hogy a lánya, Regan egyre furcsábban viselkedik. Nem hisztiről van szó, nem kamaszkori dacról, hanem valamiről, amit egyszerűen nem lehet megmagyarázni. Chris azt teszi, amit bármelyik szülő tenne: orvostól orvosig rohan, vizsgálatról vizsgálatra viszi a gyereket, és közben egyre kétségbeesettebb.
Itt van a film egyik legokosabb húzása. Mielőtt bármi természetfeletti egyértelművé válna, Friedkin végigvezet minket a modern orvostudomány teljes eszköztárán. A vizsgálatok kellemetlenek, ridegek, szinte brutálisak, és sokszor kínosabb nézni őket, mint a későbbi jeleneteket. A néző Chrisszel együtt kapaszkodik abba a reménybe, hogy lesz racionális magyarázat. Amikor ez a remény elfogy, és Chris végső elkeseredésében Merrin atyához, az ismert ördögűzőhöz fordul, addigra már mi is elfogadjuk, hogy a Regan testében lakó gonosz valódi, és a gyilkosságtól sem riad vissza.
Ellen Burstyn és Linda Blair: a színészet, amitől fáj nézni
Sokan a megszállott kislány hátborzongató képeit emlegetik, de szerintem a film igazi gerince Ellen Burstyn. Az ő Chris MacNeilje nem egy horrorfilmes sikoltozó anyuka, hanem hús vér nő, aki szeretne kontrollálni egy helyzetet, ami teljesen kicsúszott a kezéből. A dühe, a kimerültsége, a tehetetlensége mind hiteles, és emiatt a film nem pusztán ijeszt, hanem fáj.
Linda Blair Regan szerepében elképesztő feladatot old meg. Az eleje még egy átlagos, kedves kislány, és pontosan ettől lesz szörnyű az, ami vele történik. A kontraszt teljesen kikészít: látod, kit veszít el az anyja, és ezért minden további jelenet személyes tragédiává válik.
A papok sem csak funkcionális figurák. Jason Miller Damien Karras atyaként a film talán legösszetettebb alakja, egy ember, aki maga is a hitével küzd. Max von Sydow Merrin atyája pedig olyan csendes tekintéllyel van jelen, hogy a megjelenésétől megváltozik a film levegője. Mellettük Lee J. Cobb Kinderman hadnagyként hoz egy kis földhözragadt, már már kedélyes ellenpontot, ami jólesik a sok sötétség között. Kitty Winn, William O'Malley és Barton Heyman kisebb szerepekben is erősítik azt az érzést, hogy valódi emberek valódi világában járunk.
Friedkin, a türelmes kínzómester
William Friedkin rendezése a lassúság dicsérete. Ma, amikor a horrorfilmek nagy része öt percenként dob egy hangos ijesztést, kifejezetten bátornak tűnik, ahogy ez a film hagyja ülepedni a dolgokat. Hosszú, csendes jelenetek, hétköznapi beszélgetések, orvosi folyosók. És mindezek alatt ott lüktet a nyugtalanság.
Friedkin nem a szörnyet akarja eladni, hanem a hétköznapok összeomlását. A kamera sokszor szinte dokumentarista módon figyel, és ettől lesz minden sokkal hihetőbb. Amikor aztán eljön a pillanat, hogy a film elengedi magát, a hatás duplán üt, mert addigra teljesen elhittük ezt a világot. A 122 perc egy percig sem tűnik hosszúnak, inkább fullasztóan sűrűnek.
Ami ma is működik, és ami megmutatja a korát
Lássuk őszintén, mi az, ami évtizedek után is ugyanúgy betalál:
- A hangok. A film hangkulisszája egészen beteg módon kreatív. Néha egy suttogás vagy egy zörej jobban megrémít, mint bármelyik kép.
- A gyakorlati effektek. Nincs digitális simítás, minden kézzelfogható, és ettől sokkal undorítóbb, sokkal valóságosabb.
- A komolyság. A film egyetlen pillanatra sem kacsint ki a nézőre. Halálosan komolyan veszi a hitet, a kételyt és a gonoszt.
Ugyanakkor nem állítom, hogy hibátlan. A tempó a mai nézőnek, főleg aki a gyors vágású horrorokhoz szokott, helyenként vontatottnak tűnhet. Néhány mellékszál kevésbé leköt, mint a fő történet, és van, akinek a vallási keretezés túl súlyos lehet. Ezek viszont inkább ízlés kérdései, mint valódi gyengeségek.
Miért nem lehet kinőni ezt a filmet?
Az ördögűzőt sokszor a valaha készült legfélelmetesebb filmként emlegetik, és ez a cím nem a látványos jeleneteken múlik. Hanem azon, hogy a film a legmélyebb félelmeinkhez nyúl: hogy elveszíthetjük a gyerekünket, hogy a tudomány nem ad választ mindenre, és hogy a hit kevés lehet, ha igazán nagy a baj.
A legtöbb horror egy szörnyről szól. Ez a film egy családról, egy anyáról, és egy papról, aki elvesztette a biztos talajt. A gonosz itt nem csak Regan testében van, hanem a kételyben, a bűntudatban és a tehetetlenségben is. Ettől lesz időtálló: a félelem, amire épít, nem évül el. Aki egyszer látta, az tudja, hogy nem a legsokkolóbb pillanatok maradnak meg, hanem az a csendes, kúszó érzés, hogy semmi sincs biztonságban.
Azt is érdemes látni, mennyi mai horror él ennek a filmnek az örökségéből. A megszállásos történetek egész sora ehhez méri magát, és nagyon kevesen jutnak el a közelébe. Újranézve kifejezetten feltűnő, hogy a későbbi filmek mennyire a felszínt másolják: a forgó fejeket, a mély hangot, a sötét szobát. Az alapot, vagyis a hús vér embereket és a lassú építkezést viszont ritkán.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Mindenkinek, aki komolyan gondolja a horrort, és szeretné látni a műfaj egyik legfontosabb darabját. Azoknak is, akik a lassan építkező, lélektani rémületet többre tartják az olcsó ijesztgetésnél.
- Inkább hagyd ki, ha: Akiket megvisel a vallási tematika, a testi szenvedés ábrázolása vagy a gyerek elleni erőszak. Aki pörgős, gyors tempójú horrort keres, annak türelempróba lehet.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Rosemary gyermeke (1968), Ómen (1976), Démonok között (2013), Örökség (2018)
Gyakori kérdések
Miről szól Az ördögűző?
A kis Regant megszállja az ördög. Édesanyja, Chris orvosról orvosra jár a magyarázatért, végül kétségbeesésében Merrin atyához, egy ismert ördögűzőhöz fordul, mert a lányát uraló gonosz már a gyilkosságtól sem riad vissza.
Hány perces Az ördögűző?
A film hossza 122 perc.
Hány éves kortól nézhető Az ördögűző?
A film 18 éven felülieknek szól.
Gyerekkel nézhető Az ördögűző?
Nem. A film 18 éven felülieknek ajánlott, és kifejezetten megrázó, felkavaró jeleneteket tartalmaz.
Ki rendezte Az ördögűzőt?
A filmet William Friedkin rendezte.
Kik játszanak Az ördögűzőben?
A főbb szerepekben Ellen Burstyn (Chris MacNeil), Linda Blair (Regan MacNeil), Jason Miller (Damien Karras atya), Max von Sydow (Lankester Merrin atya) és Lee J. Cobb (Bill Kinderman hadnagy) látható.
Bevállalod újra a MacNeil házat?
Ha még nem láttad, Az ördögűző kötelező darab, de készülj fel rá: ez nem az a film, amit a háttérben pörgetsz telefonozás közben. Ha pedig láttad régen, nézd meg újra felnőtt fejjel, mert egészen más rétegei nyílnak meg, főleg Chris és Karras atya története. Friedkin klasszikusa ma is ott van a horror csúcsán, és szerintem ott is marad. Csak utána ne csodálkozz, ha a sötét lépcsőházban egy kicsit gyorsabban mész fel.