Az oroszlánkirály kritika: a rajzfilm, amitől harminc év után is elszorul a torkunk
Van egy jelenet egy kiszáradt folyómederben, amit egy egész generáció nem tudott kiheverni, és őszintén szólva nem is akar. Az oroszlánkirály 1994-ben érkezett, és azóta is ott ül a rajzfilmek trónján, pedig a kihívók bőven akadtak. Újranéztem, felnőtt fejjel, és jelentem: még mindig fáj, még mindig gyönyörű, és még mindig ez az egyik legjobb dolog, amit a Disney valaha csinált.
Kilencvenperces, tökéletesen megkomponált dráma, ami gyereknek mese, felnőttnek tragédia, és mindkettőként remekmű.
Az oroszlánkirály előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 1994. december 1. |
|---|---|
| Rendező | Roger Allers, Rob Minkoff |
| Szereplők | Matthew Broderick, Moira Kelly, Jeremy Irons, Nathan Lane, Ernie Sabella, James Earl Jones |
| Műfaj | Animációs filmek, Családi filmek, Drámák |
| Hossz | 89 perc |
| Ország | Amerikai filmek |
Egy kölyök, egy trón és egy nagybácsi, akiben nem kéne megbízni
A történet felütése egyszerű, szinte mitikus. Szimba Mufasa király első fia, vagyis a trónörökös, és élete első hónapjai úgy telnek, ahogy egy kis hercegé telniük kell: gondtalanul, a birodalom állatainak tiszteletétől övezve. Mufasa rettegett, de igazságos uralkodó, a fia pedig minden porcikájával ő akar lenni, csak nagyobb hanggal és kevesebb türelemmel.
Csakhogy nem mindenki örül a kis herceg érkezésének. Zordon, Szimba nagybátyja, régóta szemet vetett a trónra, és pontosan tudja, hogy amíg az unokaöccse él, a korona Mufasa után sem kerül az ő fejére. Szövetségeseket is talál hozzá: a hiénákat, akik nagyjából annyira megbízhatók, amennyire egy éhes hiénától várható.
A cselekmény kulcspillanatához a film fülszövege is elvezet: Zordon ármánya miatt Szimba egy kiszáradt folyómederben találja magát egy megvadult bivalycsorda előtt, és csak apja önfeláldozása menti meg. Mufasát viszont elsodorja a csorda. Szimba nem maradhat többé otthon, Zordon pedig azonnal magához ragadja a hatalmat. Ennél többet nem árulok el, és nem is kell, mert aki egyszer látta, úgyis tudja, aki meg nem, annak ezt magának kell átélnie.
Jeremy Irons, avagy hogyan lopjunk el egy filmet egyetlen szemöldökráncolással
A szinkronstáb olyan, hogy ma is nehéz elhinni, hogy egy rajzfilmhez ennyi kaliber összejött. James Earl Jones Mufasaként annyi méltóságot hoz, hogy az ember önkéntelenül kihúzza magát a kanapén. Ez a hang, amely Darth Vadert is uralta, itt egy szerető apát ad, és a kettő közötti távolság maga a varázslat.
De a filmet Jeremy Irons viszi el Zordonként. Unott, ironikus, sértett és halálosan veszélyes egyszerre, mint egy shakespeare-i gazember, aki rossz napot fogott ki. Minden mondatában ott a méreg, és mégis élvezet hallgatni. Ritka az olyan Disney-gonosz, akit ennyire jó utálni.
A humorról Nathan Lane és Ernie Sabella gondoskodik Timon és Pumbaa szerepében, és ez a páros egyszerűen ellenállhatatlan. Rowan Atkinson Zazuként a merev udvari bürokrácia madáralakú megtestesítője, Robert Guillaume Rafikija pedig bölcs és bolond egyszerre. Az ifjú Szimbát felnőttként Matthew Broderick, Nalát Moira Kelly szólaltatja meg, és ők adják azt a melegséget, ami a sok nagy hang között a film szívét tartja.
Roger Allers és Rob Minkoff: két rendező, egy szívdobbanás
A rendezőpáros, Roger Allers és Rob Minkoff, valami nagyon ritkát csinált: egy gyerekeknek szánt filmet úgy építettek fel, mint egy klasszikus királydrámát. Nincs benne üresjárat. A 89 perces játékidő ma szinte hihetetlenül rövidnek hat, amikor egy átlagos blockbuster két és fél órán át kerülgeti a lényeget.
A tempó a film titkos fegyvere. A humor és a tragédia nem üti egymást, hanem lélegzik egymás mellett. A rendezés pontosan tudja, mikor kell megállni egy csendes pillanatnál, és mikor kell rácsapni a gázra. A csordás jelenet ritmusa például ma is tananyag lehetne bármelyik akciófilmesnek.
Kézzel rajzolt szavanna, ami szebb, mint bármelyik fotorealisztikus remake
Kimondom, ami a szívemen van: a kézzel rajzolt animáció itt eléri a csúcsát. A színek, a fények, a napfelkeltében izzó szavanna, a sötét, zöldes árnyakba burkolt hiénatanya mind karaktert építenek. Zordon világa szó szerint más színű, mint Mufasáé, és ez nem dísz, hanem mesélés.
Az arcok pedig! Egy rajzolt oroszlán szemöldöke itt többet mond el bánatról, csalódásról és dühről, mint sok élőszereplős színész egész arca. Ez az, amit a későbbi, fotorealisztikus feldolgozás nem tudott visszahozni: az érzelmet, ami a stilizálásból születik.
Ahol a karcolások látszanak
Tökéletes film nincs, és ennél is lehet kötözködni. A középső szakasz, amikor a történet a dzsungel lazább, dalos-bohókás világába vált, a mai néző számára kicsit gyorsan oldja fel a korábbi tragédia súlyát. Ez részben szándékos, és a gyerekeknek kifejezetten jót tesz, de felnőtt fejjel érezhető egy apró döccenő a hangulatváltásban.
A hiénák ábrázolása is kapott kritikát az évek során, és tényleg elég egysíkúan gonosz, buta csürhét kapunk belőlük. Ez a film egy mítosz, ahol a jó és a rossz élesen elválik, aki árnyaltabb világképet keres, annak ez lehet zavaró. Engem nem zavart, de értem, aki szóvá teszi.
Miért sírunk rajta még mindig?
Mert ez a film nem hazudik a gyerekeknek. Nem mondja, hogy a szülők örökké élnek, és nem mondja, hogy a bűntudat magától elmúlik. Azt mondja, hogy a veszteség része az életnek, és hogy egyszer fel kell nőni hozzá, amit ránk hagytak. Ez egy hatalmas üzenet egy családi animációs filmben, és pont azért működik, mert nem prédikál, hanem megmutat.
A zene és a hangzás ehhez úgy simul hozzá, hogy a dalok egy része örökre beköltözött a popkultúrába. Elég az első néhány hang, és az egész mozi, illetve nappali, libabőrös. Ritka az a film, aminek a nyitánya egymagában felér egy teljes élménnyel.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Mindenkinek, aki szereti a nagy érzelmeket, a klasszikus animációt és a jól megírt gonoszokat. Családi estére kötelező, újranézésre pedig felnőttként még erősebb.
- Inkább hagyd ki, ha: Nagyon kicsi vagy érzékeny gyerekeknek a szülő halálát bemutató jelenet megrázó lehet, ezt érdemes előre tudni. Aki pedig ki nem állhatja a dalos rajzfilmeket, azt ez sem fogja megtéríteni.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: A szépség és a szörnyeteg (1991), Aladdin (1992), A kis hableány (1989), Tarzan (1999), Az oroszlánkirály (2019)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg Az oroszlánkirály?
A film premierje 1994. december 1-jén volt.
Hány perces Az oroszlánkirály?
A film játékideje 89 perc.
Miről szól Az oroszlánkirály?
Szimba, Mufasa király fia és trónörököse történetét meséli el, akinek gonosz nagybátyja, Zordon a hiénákkal szövetkezve a trónra tör. Mufasa halála után Szimba kénytelen elhagyni szülőhelyét.
Kik a rendezői Az oroszlánkirálynak?
A filmet Roger Allers és Rob Minkoff rendezte.
Ki szinkronizálja Zordont az eredeti változatban?
Az eredeti angol változatban Zordon (Scar) hangja Jeremy Irons, Mufasáé James Earl Jones, Szimbáé Matthew Broderick.
Gyerekkel nézhető Az oroszlánkirály?
Családi animációs filmről van szó, de drámai elemei is vannak: Szimba apja egy bivalycsorda alatt életét veszti, ami kisebb gyerekeknek megrázó lehet.
Visszaülsz még egyszer a Büszke Birtokok trónja elé?
Ha évek óta nem láttad, most itt az ideje. Az oroszlánkirály az a ritka film, ami minden életkorban mást ad: gyerekként kaland, kamaszként lázadástörténet, szülőként pedig egyenesen gyomros. A rajzolt szavanna, Jeremy Irons mérge, James Earl Jones hangja és a 89 perc feszes, egyetlen fölösleges kockát sem tartalmazó meséje együtt olyan élmény, amit nem pótol semmilyen remake. Nálam ez kötelező darab, és szerintem nálad is az lesz, ha leülsz elé.