Az utolsó párbaj kritika: Ridley Scott acélba öntött középkora, ahol a legnagyobb csata nem a pástón zajlik
Vannak filmek, amelyek kardcsörgéssel hívogatnak, aztán egészen máshol vágnak beléd. Ridley Scott Az utolsó párbaj című drámája pontosan ilyen: a plakát lovagi viadalt ígér, a film viszont egy sokkal kegyetlenebb világot mutat meg, ahol a nő hangja szinte semmit sem ér. Nehéz, hosszú, helyenként kíméletlen, és pont ezért marad meg.
Ridley Scott ritkán látott komolysággal és erővel mesél a 14. századi Franciaországról, Jodie Comerrel a középpontban, aki ellopja a filmet két híresebb kollégája elől.
Az utolsó párbaj előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2021. október 14. |
|---|---|
| Rendező | Ridley Scott |
| Szereplők | Matt Damon, Adam Driver, Jodie Comer, Ben Affleck, Harriet Walter, Marton Csokas |
| Műfaj | Drámák, Történelmi filmek, Thrillerek |
| Hossz | 153 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól? Becsület, sérelem és egy halálig tartó viadal
Az utolsó párbaj megtörtént eseményeket dolgoz fel, és a 14. századi Franciaországba visz, egy olyan korba, ahol a nőknek az elnyomott szerep jut. A történet középpontjában két nemesi születésű úr áll: Sir Jean de Carrouges és Jacques Le Gris. A kettejük közötti viszály addig mérgesedik, amíg már csak egyetlen megoldás marad: egy párbaj, amely csak az egyik fél halálával érhet véget.
A film árulásról és bosszúról szól, de ennél a két szónál sokkal többet tesz. Nem részletezem tovább a cselekményt, mert ez az a fajta mozi, amit érdemes úgy nézni, hogy nem tudsz róla mindent előre. Annyit viszont elárulok: aki egy könnyed, kalandos lovagfilmre ül be, az meg fog lepődni. Itt a páncél és a ló csak díszlet ahhoz, hogy a film a hatalomról, a hiúságról és a csendre ítélt emberekről beszéljen.
A 153 perces játékidő elsőre ijesztő, és nem is fogok hazudni: van, amikor érezni a hosszát. Mégis, a film ritmusa következetes, és amikor végre elérkezünk a címben ígért pillanathoz, akkor minden addigi perc súlyt kap.
Ridley Scott visszatér a sárba és a vérbe
Ridley Scott neve önmagában garancia valamire. Az Alien, a Szárnyas fejvadász és a Gladiátor rendezője évtizedek óta tudja, hogyan kell egy letűnt vagy elképzelt világot kézzelfoghatóvá tenni. A négyszeres Oscar-jelölt alkotó itt is hozza azt, amiért szeretjük: a középkor nála nem mesekönyv, hanem hideg, nyirkos, szürke és kőkemény.
Amit viszont nagyon becsülök ebben a filmben, az a visszafogottság. Scott nem a látványos csatajelenetekre építi a mozit, hanem a feszültségre, ami a szobákban, a tárgyalótermekben és a vacsoraasztalok körül sűrűsödik. A párbaj maga persze brutális, és a rendező itt elengedi magát: ez az egyik legnyersebb, legfizikaibb viadal, amit az utóbbi évek mozijában láttam. Csörög a fém, fröccsen a sár, és az ember a széke szélén ülve azon kapja magát, hogy visszatartja a lélegzetét.
Mégis, a film igazi ereje abban rejlik, hogy Scott nem a kardokat tekinti a főszereplőnek. Ez egy dráma, amely thrillerként feszít, és történelmi filmként épít díszletet egy nagyon is mai kérdésnek.
Damon, Driver és egy színésznő, aki mindenkit lepipál
A szereposztás papíron is ütős, a vásznon pedig még inkább. Matt Damon Jean de Carrouges szerepében egy merev, sértett, büszke embert játszik, és meglepően bátran vállalja, hogy a figurája nem egy egyszerűen szerethető hős. Damon itt nem a bájos, jó fej sztárarcát hozza, hanem valami sokkal makacsabbat és nehezebben emészthetőt.
Adam Driver Jacques Le Gris szerepében hozza azt a nyugtalanító karizmát, amiért annyian rajonganak érte. Kifinomult, okos, magabiztos, és van benne valami, amitől végig kényelmetlenül érzi magát a néző. A két férfi közti feszültség tapintható, minden közös jelenetük olyan, mintha egy gyufát tartanánk egy hordó puskapor fölé.
És akkor jön Jodie Comer, aki Marguerite de Carrouges szerepében egyszerűen elviszi a filmet. A Killing Eve sztárját sokan Villanelle-ként ismerik, itt viszont egy egészen más arcát mutatja: csendes, megfigyelő, visszafogott, mégis minden pillantásában ott van egy egész világ. A film morális középpontja ő, és Comer ezt a terhet döbbenetes eleganciával viszi.
A legnagyobb meglepetés számomra Ben Affleck volt, aki Pierre d'Alençon szerepében láthatóan rengeteget szórakozik. Szőkített frizurával, cinikus, unott arisztokrataként szinte minden jelenetét ellopja, és ő hozza a film keserű humorát. Damon és Affleck újbóli közös munkája külön csemege azoknak, akik a Good Will Hunting óta figyelik a párost. A mellékszerepekben Harriet Walter (Nicole de Carrouges), Marton Csokas (Crespin) és Alex Lawther (VI. Károly király) is erős, emlékezetes alakítást nyújt.
Ami igazán működik: egy történet, ami nem a hősökről szól
A film legnagyobb erénye az, hogy nem engedi a nézőnek, hogy kényelmesen hátradőljön. Egy középkori párbajfilmtől az ember azt várná, hogy legyen egy jó és egy rossz lovag, akiért szurkolhat. Az utolsó párbaj viszont ezt a kényelmet elveszi tőlünk. A film arra kényszerít, hogy azt figyeljük, kinek nincs hangja ebben a világban, és mennyibe kerül neki, ha mégis megszólal.
- A hangulat: hideg, sötét, nyomasztó, mégis gyönyörű képekben.
- A színészek: Comer és Affleck különösen emlékezetes, Driver és Damon pedig remek ellenpontot ad egymásnak.
- A párbaj: a film csúcspontja nyers, fizikai és rettenetesen feszült.
- A téma: egy 14. századi történet, ami fájdalmasan aktuálisnak hat.
Különösen tetszett, hogy a film a látványt soha nem helyezi a mondanivaló fölé. A díszletek, a jelmezek, a kastélyok és a csatatér mind lenyűgözőek, de mindegyik azt a célt szolgálja, hogy elhiggyük: ez a világ valóban létezett, és valóban ilyen kegyetlen volt.
Hol bicsaklik meg a kard?
Hibátlan film nincs, és ez sem az. A legnagyobb kihívás egyértelműen a hossz. A 153 perc alatt vannak pillanatok, amikor a tempó leül, és az ember azon kapja magát, hogy várja, mikor jut el a film a lényegig. Aki nem szereti a lassan építkező drámákat, annak ez próbatétel lesz.
A másik dolog, ami megoszthatja a közönséget, a téma súlya. A film nem kíméli a nézőt, vannak benne nehezen nézhető, kényelmetlen jelenetek, és ezek nem öncélúak, de nem is könnyűek. A 16-os korhatár nem véletlen. Ez nem egy szombat esti pattogatott kukoricás kalandfilm, hanem egy komoly, felnőtteknek szóló dráma.
Végül: a zene teszi a dolgát, de nem marad meg különösebben. A hangdizájn a párbaj alatt kiváló, a filmzene viszont inkább csak kíséri a képeket, mint hogy önálló életet élne.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a komoly, súlyos történelmi drámákat, Ridley Scott középkori filmjeit, és akik egy nagyszerű színészi játékért szívesen beülnek egy hosszabb moziba is.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik könnyed, akciódús lovagkalandot várnak, vagy nehezen viselik a lassan építkező, nyomasztó témájú filmeket, azoknak ez túl hosszú és túl nehéz lesz.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Gladiátor (2000), Mennyei királyság (2005), Rettenthetetlen (1995), A király (2019), Robin Hood (2010)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg Az utolsó párbaj?
A film magyarországi premierje 2021. október 14. volt.
Miről szól Az utolsó párbaj?
A 14. századi Franciaországban játszódó film két viszálykodó nemesről, Jean de Carrouges-ról és Jacques Le Gris-ről szól, akiknek sérelmeit csak egy halálig tartó párbaj orvosolhatja. Árulásról és bosszúról mesél egy olyan korban, ahol a nőknek elnyomott szerep jutott.
Igaz történeten alapul Az utolsó párbaj?
Igen, a film megtörtént eseményeket dolgoz fel.
Hány perces Az utolsó párbaj?
A film 153 perces.
Hány éves kortól nézhető Az utolsó párbaj?
A film 16 éven felülieknek ajánlott, gyerekekkel tehát nem érdemes megnézni.
Ki rendezte és kik szerepelnek Az utolsó párbajban?
A filmet Ridley Scott rendezte. A főbb szerepekben Matt Damon, Adam Driver, Jodie Comer és Ben Affleck látható, mellettük Harriet Walter, Marton Csokas és Alex Lawther is feltűnik.
Megéri kiállni ezt a 153 perces párbajt?
Szerintem igen, de nem mindenkinek. Az utolsó párbaj nem az a film, amit félig odafigyelve, telefont nyomkodva néz meg az ember. Figyelmet, türelmet és egy kis lelki felkészültséget kér, cserébe viszont olyan élményt ad, ami napokig ott motoszkál a fejedben. Ridley Scott ismét megmutatja, hogy a történelmi filmben is van még új mondanivaló, Jodie Comer pedig olyan alakítást tesz le az asztalra, amire évek múlva is emlékezni fogunk. Ha egy komoly, felnőtt drámára vágysz, amiben a kardcsörgés csak a felszín, akkor ez a te filmed. Ha csak lovagi kalandra, akkor inkább nézd újra a Gladiátort.