Kinoster
HU ▾

Kritika · Bemutató: 2021. október 14.

Az utolsó párbaj kritika: Ridley Scott acélba öntött középkora, ahol a legnagyobb csata nem a pástón zajlik

Amerikai filmekDrámákTörténelmi filmekThrillerekIgaz történet alapjánKosztümös filmek

Vannak filmek, amelyek kardcsörgéssel hívogatnak, aztán egészen máshol vágnak beléd. Ridley Scott Az utolsó párbaj című drámája pontosan ilyen: a plakát lovagi viadalt ígér, a film viszont egy sokkal kegyetlenebb világot mutat meg, ahol a nő hangja szinte semmit sem ér. Nehéz, hosszú, helyenként kíméletlen, és pont ezért marad meg.

8,3/10
Értékelés
Ridley Scott ritkán látott komolysággal és erővel mesél a 14. századi Franciaországról, Jodie Comerrel a középpontban, aki ellopja a filmet két híresebb kollégája elől.
Történet
8
Színészi játék
9
Rendezés
9
Látvány
9
Zene és hang
7
Érzelmi hatás
8

Az összpontszám a hat szempont átlaga.

Az utolsó párbaj előzetes

A film adatai

Magyar bemutató2021. október 14.
RendezőRidley Scott
SzereplőkMatt Damon, Adam Driver, Jodie Comer, Ben Affleck, Harriet Walter, Marton Csokas
MűfajDrámák, Történelmi filmek, Thrillerek
Hossz153 perc
Korhatár16 éven felülieknek
OrszágAmerikai filmek

Miről szól? Becsület, sérelem és egy halálig tartó viadal

Az utolsó párbaj megtörtént eseményeket dolgoz fel, és a 14. századi Franciaországba visz, egy olyan korba, ahol a nőknek az elnyomott szerep jut. A történet középpontjában két nemesi születésű úr áll: Sir Jean de Carrouges és Jacques Le Gris. A kettejük közötti viszály addig mérgesedik, amíg már csak egyetlen megoldás marad: egy párbaj, amely csak az egyik fél halálával érhet véget.

A film árulásról és bosszúról szól, de ennél a két szónál sokkal többet tesz. Nem részletezem tovább a cselekményt, mert ez az a fajta mozi, amit érdemes úgy nézni, hogy nem tudsz róla mindent előre. Annyit viszont elárulok: aki egy könnyed, kalandos lovagfilmre ül be, az meg fog lepődni. Itt a páncél és a ló csak díszlet ahhoz, hogy a film a hatalomról, a hiúságról és a csendre ítélt emberekről beszéljen.

A 153 perces játékidő elsőre ijesztő, és nem is fogok hazudni: van, amikor érezni a hosszát. Mégis, a film ritmusa következetes, és amikor végre elérkezünk a címben ígért pillanathoz, akkor minden addigi perc súlyt kap.

Ridley Scott visszatér a sárba és a vérbe

Ridley Scott neve önmagában garancia valamire. Az Alien, a Szárnyas fejvadász és a Gladiátor rendezője évtizedek óta tudja, hogyan kell egy letűnt vagy elképzelt világot kézzelfoghatóvá tenni. A négyszeres Oscar-jelölt alkotó itt is hozza azt, amiért szeretjük: a középkor nála nem mesekönyv, hanem hideg, nyirkos, szürke és kőkemény.

Amit viszont nagyon becsülök ebben a filmben, az a visszafogottság. Scott nem a látványos csatajelenetekre építi a mozit, hanem a feszültségre, ami a szobákban, a tárgyalótermekben és a vacsoraasztalok körül sűrűsödik. A párbaj maga persze brutális, és a rendező itt elengedi magát: ez az egyik legnyersebb, legfizikaibb viadal, amit az utóbbi évek mozijában láttam. Csörög a fém, fröccsen a sár, és az ember a széke szélén ülve azon kapja magát, hogy visszatartja a lélegzetét.

Mégis, a film igazi ereje abban rejlik, hogy Scott nem a kardokat tekinti a főszereplőnek. Ez egy dráma, amely thrillerként feszít, és történelmi filmként épít díszletet egy nagyon is mai kérdésnek.

Damon, Driver és egy színésznő, aki mindenkit lepipál

A szereposztás papíron is ütős, a vásznon pedig még inkább. Matt Damon Jean de Carrouges szerepében egy merev, sértett, büszke embert játszik, és meglepően bátran vállalja, hogy a figurája nem egy egyszerűen szerethető hős. Damon itt nem a bájos, jó fej sztárarcát hozza, hanem valami sokkal makacsabbat és nehezebben emészthetőt.

Adam Driver Jacques Le Gris szerepében hozza azt a nyugtalanító karizmát, amiért annyian rajonganak érte. Kifinomult, okos, magabiztos, és van benne valami, amitől végig kényelmetlenül érzi magát a néző. A két férfi közti feszültség tapintható, minden közös jelenetük olyan, mintha egy gyufát tartanánk egy hordó puskapor fölé.

És akkor jön Jodie Comer, aki Marguerite de Carrouges szerepében egyszerűen elviszi a filmet. A Killing Eve sztárját sokan Villanelle-ként ismerik, itt viszont egy egészen más arcát mutatja: csendes, megfigyelő, visszafogott, mégis minden pillantásában ott van egy egész világ. A film morális középpontja ő, és Comer ezt a terhet döbbenetes eleganciával viszi.

A legnagyobb meglepetés számomra Ben Affleck volt, aki Pierre d'Alençon szerepében láthatóan rengeteget szórakozik. Szőkített frizurával, cinikus, unott arisztokrataként szinte minden jelenetét ellopja, és ő hozza a film keserű humorát. Damon és Affleck újbóli közös munkája külön csemege azoknak, akik a Good Will Hunting óta figyelik a párost. A mellékszerepekben Harriet Walter (Nicole de Carrouges), Marton Csokas (Crespin) és Alex Lawther (VI. Károly király) is erős, emlékezetes alakítást nyújt.

Ami igazán működik: egy történet, ami nem a hősökről szól

A film legnagyobb erénye az, hogy nem engedi a nézőnek, hogy kényelmesen hátradőljön. Egy középkori párbajfilmtől az ember azt várná, hogy legyen egy jó és egy rossz lovag, akiért szurkolhat. Az utolsó párbaj viszont ezt a kényelmet elveszi tőlünk. A film arra kényszerít, hogy azt figyeljük, kinek nincs hangja ebben a világban, és mennyibe kerül neki, ha mégis megszólal.

Különösen tetszett, hogy a film a látványt soha nem helyezi a mondanivaló fölé. A díszletek, a jelmezek, a kastélyok és a csatatér mind lenyűgözőek, de mindegyik azt a célt szolgálja, hogy elhiggyük: ez a világ valóban létezett, és valóban ilyen kegyetlen volt.

Hol bicsaklik meg a kard?

Hibátlan film nincs, és ez sem az. A legnagyobb kihívás egyértelműen a hossz. A 153 perc alatt vannak pillanatok, amikor a tempó leül, és az ember azon kapja magát, hogy várja, mikor jut el a film a lényegig. Aki nem szereti a lassan építkező drámákat, annak ez próbatétel lesz.

A másik dolog, ami megoszthatja a közönséget, a téma súlya. A film nem kíméli a nézőt, vannak benne nehezen nézhető, kényelmetlen jelenetek, és ezek nem öncélúak, de nem is könnyűek. A 16-os korhatár nem véletlen. Ez nem egy szombat esti pattogatott kukoricás kalandfilm, hanem egy komoly, felnőtteknek szóló dráma.

Végül: a zene teszi a dolgát, de nem marad meg különösebben. A hangdizájn a párbaj alatt kiváló, a filmzene viszont inkább csak kíséri a képeket, mint hogy önálló életet élne.

Kinek ajánljuk?

Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Gladiátor (2000), Mennyei királyság (2005), Rettenthetetlen (1995), A király (2019), Robin Hood (2010)

Gyakori kérdések

Mikor jelent meg Az utolsó párbaj?

A film magyarországi premierje 2021. október 14. volt.

Miről szól Az utolsó párbaj?

A 14. századi Franciaországban játszódó film két viszálykodó nemesről, Jean de Carrouges-ról és Jacques Le Gris-ről szól, akiknek sérelmeit csak egy halálig tartó párbaj orvosolhatja. Árulásról és bosszúról mesél egy olyan korban, ahol a nőknek elnyomott szerep jutott.

Igaz történeten alapul Az utolsó párbaj?

Igen, a film megtörtént eseményeket dolgoz fel.

Hány perces Az utolsó párbaj?

A film 153 perces.

Hány éves kortól nézhető Az utolsó párbaj?

A film 16 éven felülieknek ajánlott, gyerekekkel tehát nem érdemes megnézni.

Ki rendezte és kik szerepelnek Az utolsó párbajban?

A filmet Ridley Scott rendezte. A főbb szerepekben Matt Damon, Adam Driver, Jodie Comer és Ben Affleck látható, mellettük Harriet Walter, Marton Csokas és Alex Lawther is feltűnik.

Megéri kiállni ezt a 153 perces párbajt?

Szerintem igen, de nem mindenkinek. Az utolsó párbaj nem az a film, amit félig odafigyelve, telefont nyomkodva néz meg az ember. Figyelmet, türelmet és egy kis lelki felkészültséget kér, cserébe viszont olyan élményt ad, ami napokig ott motoszkál a fejedben. Ridley Scott ismét megmutatja, hogy a történelmi filmben is van még új mondanivaló, Jodie Comer pedig olyan alakítást tesz le az asztalra, amire évek múlva is emlékezni fogunk. Ha egy komoly, felnőtt drámára vágysz, amiben a kardcsörgés csak a felszín, akkor ez a te filmed. Ha csak lovagi kalandra, akkor inkább nézd újra a Gladiátort.

Értékelés: 8,3/10 · Történet 8 · Színészi játék 9 · Rendezés 9 · Látvány 9 · Zene és hang 7 · Érzelmi hatás 8