Az útvesztő kritika: falak, szabályok és egy srác, aki nem hajlandó engedelmeskedni
Felébredsz egy zörgő liftben, és csak a nevedre emlékszel. Wes Ball 2014-es filmje ezzel a kegyetlenül egyszerű ötlettel ragad torkon, és jó darabig nem is engedi el a nézőt. Az útvesztő a young adult disztópiák aranykorának egyik legfeszesebb darabja lett, és ma, jó néhány évvel később is meglepően jól bírja a viszontlátást.
Feszes, hangulatos és meglepően kemény ifjúsági sci-fi thriller, amelyet a rejtély és a fiatal szereplőgárda visz el a hátán, még ha a válaszok nem is olyan erősek, mint a kérdések.
Az útvesztő előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2014. szeptember 17. |
|---|---|
| Rendező | Wes Ball |
| Szereplők | Dylan O'Brien, Kaya Scodelario, Thomas Brodie-Sangster, Ki Hong Lee, Will Poulter, Aml Ameen |
| Műfaj | Akciófilmek, Misztikus filmek, Sci-fi filmek, Thrillerek |
| Hossz | 113 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek, Brit filmek |
Egy lift, egy név és hatvan srác: miről szól a film?
A kiindulópont olyan, mintha egy rossz álomból lépett volna elő. Thomas egy liftben tér magához, és a saját nevén kívül semmi nem maradt a fejében. Amikor az ajtó kinyílik, egy különös, zárt világban találja magát: körülbelül hatvan fiú él itt, akik egymás között, a külvilágtól teljesen elvágva építették fel a saját kis társadalmukat. Egyetlen dolgot tanulnak, de azt nagyon alaposan: hogyan maradjanak életben.
Az újonc érkezése senkit nem hoz lázba. Havonta egyszer mindig jön valaki, ez is a rend része. A tisztást pedig egy hatalmas útvesztő veszi körül, és aki szökni próbál, az nem tér vissza. Sokan próbálták. Ezek a szabályok, nem változnak és nem változtathatók. Aztán persze valami mégis átalakul: egy titokzatos üzenet nyomán néhány fiú elhiszi, hogy van esély a lázadásra, még akkor is, ha fogalmuk sincs, ki ellen kellene lázadniuk, és mekkora veszéllyel néznek szembe.
Ennél többet nem is érdemes tudni előre. A film ereje épp abban rejlik, hogy a néző ugyanolyan tanácstalan, mint Thomas, és vele együtt rakja össze a mozaikdarabokat.
A tisztás lakói: kik viszik a hátukon a filmet?
Dylan O'Brien Thomas szerepében pontosan azt hozza, amire egy ilyen filmnek szüksége van: kíváncsi, makacs, kicsit vakmerő, és a zavarodottsága hitelesnek hat. Nem egy kőkemény akcióhős, inkább egy srác, aki nem bírja elfogadni, hogy a kérdéseire az a válasz, hogy „így van és kész”. Ez a kíváncsiság a motorja az egész történetnek.
A mellékszereplők között több kellemes meglepetés is akad. Thomas Brodie-Sangster Newtként a csapat józan, emberséges hangja, aki sokszor egyetlen pillantással többet mond el, mint mások hosszú monológokkal. Ki Hong Lee Minhója dinamikus, energikus jelenlét, Aml Ameen Albyja pedig hitelesen hozza a vezetőt, akinek a rend fenntartása a legfontosabb.
A legérdekesebb figura talán Will Poulter Gallyje. Könnyű lenne egyszerű ellenlábasnak megírni, de Poulter játékában ott van a félelem is: Gally nem gonosz, hanem rettegve ragaszkodik ahhoz a rendhez, amely eddig életben tartotta őket. Blake Cooper Chuckként a film szívét adja, a legfiatalabb lakó bája és sebezhetősége sokat hozzátesz a hangulathoz. Kaya Scodelario Teresa szerepében és Patricia Clarkson Ava Paige-ként pedig olyan szálakat képviselnek, amelyekről spoiler nélkül annyit mondanék: a rejtély fontos darabjai.
Wes Ball, a falak építésze
A rendező Wes Ball munkája az, ami ezt a filmet kiemeli a hasonló ifjúsági adaptációk tömegéből. Ball nem kapkod, hagyja, hogy a tisztás világa lassan kirajzolódjon, és mire az útvesztő igazán szóhoz jut, már pontosan értjük, mi a tét. A szabályok, a munkamegosztás, a kis közösség hierarchiája mind gyorsan, de nem összecsapva jelenik meg.
Amit igazán jól csinál, az a tér kezelése. A tisztás nyitott, napfényes, szinte békés, a falak mögött viszont klausztrofób, fenyegető világ vár. Ez a kontraszt adja a film lüktetését: a nézőt egyszerre vonzza és taszítja az útvesztő, pont úgy, ahogy a szereplőket. Ball ráadásul érezhetően komolyan veszi a közönségét, nem kezeli gyerekként, és ez a 16-os korhatár mellett nem is csoda.
Ami működik: hangulat, tempó és kőfalak
A film legnagyobb erénye a rejtély. Az első óra szinte hibátlan: minden jelenet újabb kérdést vet fel, és a forgatókönyv okosan adagolja az információt. A 113 perces játékidő ritkán érződik hosszúnak, a tempó feszes, az akciójelenetek pedig nem öncélúak, mindig van bennük tét.
- A látvány: az útvesztő monumentális falai lenyűgözőek, ráadásul a kamera remekül érzékelteti, mennyire aprók és kiszolgáltatottak a szereplők ebben a térben.
- A közösség: a fiúk kis társadalma hihető, a konfliktusaik nem papírmasé drámák, hanem a félelemből és a túlélési ösztönből fakadnak.
- A hangvétel: a film meglepően komor és kemény tud lenni, nem fél attól, hogy szereplőit valódi veszélybe sodorja.
A zene és a hangkulissza is teszi a dolgát: a falak mögül érkező zajok néha ijesztőbbek, mint bármi, amit látunk. Ez a fajta visszafogottság sokat ad a feszültséghez.
Ahol megbicsaklik: több kérdés, mint válasz
Nem hibátlan film, és a gyengeségei főleg a műfajból fakadnak. Az ilyen típusú történeteknél a kérdések szinte mindig erősebbek, mint a válaszok, és ez itt is érződik. Ahogy egyre közelebb kerülünk az igazsághoz, a misztikum kicsit veszít az erejéből, és a film inkább egy nagyobb történet első fejezetének tűnik, mint önálló, lezárt egésznek.
A karakterek közül sem mindenki kap elég teret. Teresa például fontosnak tűnő figura, de a film inkább ígéreteket tesz vele kapcsolatban, mint kibontja. A tisztás lakóinak egy része pedig arc nélküli tömeg marad, ami hatvan fiúnál talán elkerülhetetlen, de néha jólesett volna kicsit mélyebbre ásni.
Ezek azonban inkább apró karcolások. Aki a műfajt kedveli, annak bőven kárpótol a hangulat és a feszültség.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a rejtélyes, disztópikus ifjúsági sci-fit, a feszes thrillereket és azokat a történeteket, ahol a nézőt ugyanúgy sötétben hagyják, mint a hősöket.
- Inkább hagyd ki, ha: Azoknak, akik egyetlen filmben akarnak minden kérdésre választ kapni, vagy akiket kifejezetten idegesítenek a fiatal felnőtteknek szóló disztópiák kliséi.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Az éhezők viadala (2012), A beavatott (2014), Kocka (1997), A Legyek Ura (1990), A szigeten (2005)
Gyakori kérdések
Miről szól Az útvesztő?
Thomas egy liftben ébred, és csak a nevére emlékszik. Egy zárt közösségbe kerül, ahol körülbelül hatvan fiú él egy hatalmas útvesztővel körülvéve, amelyből eddig senki nem jutott ki élve. Egy titokzatos üzenet hatására néhányan lázadni kezdenek.
Mikor jelent meg Az útvesztő?
A film premierje 2014. szeptember 17. volt.
Hány perces Az útvesztő?
A film játékideje 113 perc.
Hány éves kortól nézhető Az útvesztő?
A film 16 éven felülieknek ajánlott, így kisebb gyerekekkel nem javasolt megnézni.
Ki rendezte Az útvesztőt?
A filmet Wes Ball rendezte, amerikai és brit koprodukcióban készült.
Kik szerepelnek Az útvesztőben?
A főszerepben Dylan O'Brien látható Thomasként, mellette Kaya Scodelario, Thomas Brodie-Sangster, Ki Hong Lee, Will Poulter, Aml Ameen, Patricia Clarkson és Blake Cooper játszik.
Érdemes ma is belépni az útvesztőbe?
Igen, és nem csak nosztalgiából. Az útvesztő azon kevés ifjúsági disztópia közé tartozik, amely nem a szerelmi háromszögekre vagy a nagy szavakra épít, hanem a tiszta, zsigeri feszültségre. Wes Ball biztos kézzel rendezi, Dylan O'Brien és a fiatal csapat pedig hitelesen hozza a félelmet, a dacot és a reményt. A válaszok nem olyan erősek, mint a kérdések, de az első óra olyan erősen húz be, hogy ezt könnyű megbocsátani. Egy esős estére, egy kis klausztrofób izgalomra tökéletes választás.