Becstelen brigantyk kritika: Tarantino háborús meséje, ahol a mozi a legveszélyesebb fegyver
Vannak filmek, amelyekre az ember emlékszik, és vannak jelenetek, amelyeket évekkel később is úgy idéz fel, mintha tegnap látta volna. Quentin Tarantino Becstelen brigantyk című filmje az utóbbi fajta: egy háborús film, amely valójában a feszültségről, a nyelvről és a mozi erejéről szól. Kétszáz kilométeres kerülőt is megérne, hogy valaki először moziban lássa.
Tarantino egyik legfegyelmezettebb, legfeszültebb és legszórakoztatóbb filmje, amelyben Christoph Waltz egyetlen pillantása többet ér, mint sok háborús eposz teljes csatajelenete.
Becstelen brigantyk előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2009. augusztus 20. |
|---|---|
| Rendező | Quentin Tarantino |
| Szereplők | Brad Pitt, Mélanie Laurent, Christoph Waltz, Eli Roth, Michael Fassbender, Diane Kruger |
| Műfaj | Drámák, Thrillerek, Háborús filmek |
| Hossz | 153 perc |
| Korhatár | 18 éven felülieknek |
| Ország | Német filmek, Amerikai filmek |
Miről szól, spoilerek nélkül?
A történet Franciország német megszállásának első évében indul. Shosanna Dreyfus a saját szemével látja, ahogy családját kivégzik Hans Landa náci ezredes parancsára. A lány éppen hogy megmenekül, Párizsba szökik, és új személyiséget vesz fel: egy mozi tulajdonosa és üzemeltetője lesz. Ez már önmagában elég lenne egy feszült bosszúdrámához, de Tarantino ennél mohóbb.
Európa egy másik pontján Aldo Raine hadnagy amerikai zsidó katonákból toboroz csapatot, akik gyors, sokkoló megtorlóakciókat hajtanak végre. Ők lesznek a később hírhedtté váló Brigantyk. Az osztag összefog Bridget von Hammersmark német színésznővel, aki titkosügynökként dolgozik, és a közös céljuk nem kisebb, mint a Harmadik Birodalom vezetőinek kiiktatása. A szálak egy mozi bejáratánál futnak össze, ahol Shosanna éppen a saját tervét készül végrehajtani.
Ennél többet nem is érdemes tudni előre. A film ereje abban rejlik, hogy a néző sosem lehet biztos benne, merre fordul a következő jelenet.
Christoph Waltz, avagy a legudvariasabb rémálom
Ha valaki csak egy okból nézné meg a filmet, az Christoph Waltz lenne. Az ő Hans Landája nem üvöltöző, karikatúraszerű gonosz, hanem művelt, szellemes, többnyelvű és végtelenül kellemes társalgó. Éppen ettől fagy meg a vér az emberben. Landa úgy kérdez, mintha teázni ülne be valakihez, és közben a néző pontosan érzi, hogy minden mondat egy csapda része.
Tarantino mindig is szerette a hosszú, beszélgetős jeleneteket, de itt jut el oda, hogy a párbeszéd maga legyen a fegyver. Egy asztalnál ülő két ember között nagyobb feszültség tud kialakulni, mint egy tűzharcban. Waltz ezt a ritmust olyan pontosan érti, hogy minden szünete, minden mosolya súlyt kap. Nem túlzás azt mondani: ez a karakter a modern filmtörténet egyik legemlékezetesebb gonosza.
Brad Pitt és a Brigantyk: harsány, vicces, kegyetlen
Brad Pitt Aldo Raine szerepében láthatóan élvezi minden percét. Az ő hadnagya szándékosan túlrajzolt figura, erős déli akcentussal, kemény szabályokkal és meglepően sok humorral. Pitt nem próbál árnyalt hőst játszani, hanem egy westernből előlépő, legendaszerű alakot hoz, és ez pontosan illik a film stílusához.
A csapatból Eli Roth Donny Donowitza és Til Schweiger Hugo Stiglitze emelkedik ki leginkább. Roth figurája nyers erő, Schweiger karaktere pedig szinte szavak nélkül is jelenlétet teremt. Fontos szereplő még Michael Fassbender, aki Archie Hicox hadnagyként az egyik legfeszültebb blokk középpontjába kerül, és már itt látszik rajta, hogy nagy karrier előtt áll.
Diane Kruger Bridget von Hammersmarkként elegáns és határozott, Daniel Brühl pedig Fredrick Zoller szerepében kapott olyan figurát, akinek a kedvessége mögött mindig ott motoszkál valami nyugtalanító. Zoller az egyik legérdekesebb mellékszereplő, mert sosem lehet eldönteni, mennyire szabad kedvelni.
Mélanie Laurent és a film szíve
Ha Landa a film agya, akkor Mélanie Laurent Shosannája a szíve. Az ő szála a legcsendesebb, legkevésbé harsány, mégis ez marad meg a legmélyebben. Laurent visszafogottan, szinte hidegen játszik, és ebben benne van minden fájdalom, amit a karakter magában hordoz. Nem kell nagy monológ ahhoz, hogy megértsük, mit érez: elég egy tekintet, egy rágyújtás, egy hosszabb csend.
Különösen szép gondolat, hogy a bosszú színtere egy mozi. Tarantino, aki mindig is a filmek szerelmese volt, itt szinte szerelmeslevelet ír a filmvászonhoz. A mozi nemcsak helyszín, hanem a film egyik főszereplője, és ez a gesztus adja meg a Becstelen brigantyk különleges ízét.
Tarantino fejezetekben gondolkodik
A rendező ismét azt csinálja, amihez a legjobban ért. A Ponyvaregény és a Kill Bill után itt is jól tagolt, szinte önálló kisfilmekként működő blokkokban meséli el a történetet. Minden blokknak megvan a maga hangulata, tempója, és mindegyik egy-egy feszültségcsúcs felé épül.
- Ami működik: a párbeszédek, a lassan fokozódó feszültség, a nyelvek közti váltások játékossága, a színészek elképesztő összjátéka.
- Ami megoszthatja a nézőket: a hossz, hiszen a film 153 perces, és a beszélgetős jelenetek néha szándékosan elnyújtottak. Aki pörgős háborús akciót vár, az csalódni fog.
- Ami nem mindenkinek való: az erőszak. A film 18 éven felülieknek szól, és ez nem véletlen. Tarantino nem kíméli a nézőt.
Fontos azt is tudni, hogy ez nem történelemóra. A Becstelen brigantyk egy háborús mese, egy kalandfilmes, westernes, bosszútörténetes fantázia, amely tudatosan játszik a műfaj szabályaival. Aki dokumentarista hűséget keres, rossz helyen jár. Aki viszont egy merész, szórakoztató és feszült mozit akar, annak ez maga a lakoma.
Hang, zene, hangulat
Tarantino filmjeinél a zene sosem háttér, hanem a jelenetek ritmusának része. Itt is úgy választja meg a hangulatot, hogy a háborús film keveredjen a westernnel és a kalandfilmmel. A csendeknek pedig legalább akkora szerepük van, mint a dallamoknak: a legfeszültebb pillanatokban gyakran csak a beszélgetés és a környezet zaja szól, és ettől lesz igazán kínzó a várakozás.
A látvány nem a hatalmas csatajelenetekről szól, hanem a gondosan megkomponált belső terekről, az arcok közeliről és a mozi körüli világ hangulatáról. Visszafogottabb, mint egy klasszikus háborús eposz, de sokkal személyesebb.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Tarantino rajongóinak, a feszült, párbeszédekre épülő thrillerek kedvelőinek, és mindenkinek, aki szereti a nagy színészi alakításokat. Kötelező darab, ha valaki a modern filmtörténet legjobb gonoszait gyűjti.
- Inkább hagyd ki, ha: Azoknak, akik nem bírják a nyers erőszakot, vagy történelmileg hű háborús drámát várnak. Akit a hosszú beszélgetős jelenetek untatnak, annak a 153 perc soknak tűnhet.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Django elszabadul (2012), Az aljas nyolcas (2015), Volt egyszer egy... Hollywood (2019), A piszkos tizenkettő (1967), Ponyvaregény (1994)
Gyakori kérdések
Miről szól a Becstelen brigantyk?
A német megszállás alatti Franciországban játszódik. Shosanna Dreyfus családját Hans Landa ezredes kivégezteti, a lány Párizsba szökik és egy mozi tulajdonosa lesz. Közben Aldo Raine hadnagy amerikai zsidó katonákból szervez osztagot, amely a Harmadik Birodalom vezetőinek kiiktatására készül.
Hány perces a Becstelen brigantyk?
A film 153 perces.
Hány éves kortól nézhető a Becstelen brigantyk?
A film 18 éven felülieknek ajánlott, gyerekekkel és fiatalabb tinédzserekkel nem való, az erőszakos jelenetek miatt.
Mikor jelent meg a Becstelen brigantyk?
A film premierje 2009. augusztus 20. volt.
Ki rendezte a Becstelen brigantykot?
A filmet Quentin Tarantino rendezte, német és amerikai produkcióban készült.
Ki játssza Hans Landát a Becstelen brigantykban?
Hans Landa ezredest Christoph Waltz alakítja, Aldo Raine hadnagyot pedig Brad Pitt.
Megéri leülni rá két és fél órára?
Igen, és nem is kérdés. A Becstelen brigantyk az a fajta film, amely újranézve is működik, sőt, másodszorra még jobban élvezhető, mert ilyenkor az ember már a részletekre, a mondatok mögötti fenyegetésre, a színészek apró gesztusaira figyel. Tarantino itt egyszerre szórakoztat, idegesít és lenyűgöz, Christoph Waltz pedig olyan alakítást tesz le, amit nehéz elfelejteni. Ha valaki még nem látta, ne halogassa tovább. Ha már látta, itt az ideje újra elővenni.