Casino kritika: Scorsese Las Vegas-i pokoljárása, ahol a ház mindig nyer, csak az emberek veszítenek
Las Vegasban mindenki azt hiszi, hogy ő tartja a lapokat, aztán kiderül, hogy a lapok tartják őt. Martin Scorsese Casinója közel háromórás, fényes, hangos és kegyetlen tabló arról, hogyan épül fel egy aranyból öntött birodalom, és hogyan rohad szét belülről. Ha valaha azt gondoltad, hogy a maffiafilmeknek már nincs újat mondaniuk, ez a film elég gyorsan kijózanít.
Scorsese egyik legtúlfűtöttebb, legpontosabb filmje, amely hosszú, kegyetlen és mégis letehetetlen, mint egy jó szerencsejáték-sorozat a bukás előtt.
Casino előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 1996. március 7. |
|---|---|
| Rendező | Martin Scorsese |
| Szereplők | Robert De Niro, Sharon Stone, Joe Pesci, James Woods, Don Rickles, Alan King |
| Műfaj | Krimik, Drámák |
| Hossz | 178 perc |
| Korhatár | 18 éven felülieknek |
| Ország | Francia filmek, Amerikai filmek |
Miről szól a Casino, spoilerek nélkül
A hetvenes évek Amerikájában járunk. Sam "Ász" Rothsteint, a chicagói hazárdjátékost a maffia Las Vegasba küldi, hogy átvegye egy kaszinó irányítását. Nem akármilyen kaszinóról van szó: naponta több millió dolláros hasznot termel az alvilági szervezetnek, Samnek pedig az a dolga, hogy a rend és a bevétel tökéletesen működjön. És működik is, az Ász hamar komoly összeget gyűjt össze.
Aztán belép a képbe Ginger, a luxusprostituált, akibe Sam beleszeret, és akit hamarosan feleségül is vesz. A családalapítás és az első gyerek érkezése után Sam pozíciója a maffia hierarchiájában is megszilárdul. Minden a helyén van, legalábbis papíron. A gondok akkor kezdődnek, amikor a városban felbukkan Sam gyerekkori barátja, Nicky Santoro, a maffia könyörtelen bérgyilkosa, a piszkos munka szakértője. Közben az unatkozó Ginger újra felveszi a kapcsolatot volt szeretőjével, aki kábítószerfüggővé teszi őt.
A film a hetvenes évek megtörtént eseményeit meséli el, és ez a tudat végig ott lebeg a jelenetek felett. Nem egy kitalált mese csillogásáról van szó, hanem arról, hogyan működött valójában a pénzgépezet a sivatag közepén.
De Niro, Stone, Pesci: a három kártyalap, amiből az egész pakli áll
Robert De Niro Sam "Ace" Rothsteinként egészen mást hoz, mint amit a nagyszájú gengszterfiguráktól megszoktunk. Sam kontrollmániás, precíz, szinte könyvelői lelkületű ember, aki minden kockát, minden asztalt, minden alkalmazottat figyel. De Niro ebből a hideg pedantériából épít fel egy figurát, akinek az önuralma lassan repedezni kezd, és ezt öröm nézni, mert minden repedés apró, szinte észrevétlen.
Sharon Stone Ginger McKenna szerepében a film legnagyobb meglepetése. Ginger csillogó, ragadozó, szánalmas és tragikus egyszerre, Stone pedig nem fél attól, hogy kényelmetlen legyen nézni. Ez nem dekoratív femme fatale, hanem egy ember, akit felfal a saját vágya és a környezete. Pályája egyik legbátrabb alakítása, szerintem.
Joe Pesci Nicky Santoróként pedig az, akitől a teremben mindenki összerezzen. Pesci és De Niro párosát Scorsese-nél már láttuk a Nagymenőkben, és itt is bombabiztos a kémia: az egyik fékezne, a másik padlógázzal hajt. Pesci minden jelenetben olyan, mint egy kibiztosított gránát, és pontosan ez kell ennek a filmnek.
A mellékszereplők is erősek: James Woods Lester Diamondként, Don Rickles Billy Sherbertként, Alan King Andy Stone-ként, Kevin Pollak Phillip Greenként és L.Q. Jones Pat Webbként mind hozzáadnak egy-egy színt ehhez a zsúfolt, fülledt világhoz. Woods különösen emlékezetes, egy olyan figurát játszik, akit már az első pillantásra sem szeretnél a családod közelében látni.
Scorsese a csúcsformájában
Martin Scorsese itt valami olyasmit csinál, amit kevesen tudnak: egy közel háromórás krimidrámát úgy pörget, mint egy rulettkereket. A kamera folyamatosan mozog, a vágás feszes, a narráció pedig úgy vezet be minket a kaszinó működésébe, mintha egy beavatott magyarázná el a szabályokat. Megtanuljuk, hol folyik a pénz, ki figyel kit, ki kinek tartozik, és ettől lesz az egész egyszerre szórakoztató és ijesztő.
A rendező nem moralizál, és pont ettől erős a film. Nem mutat ujjal senkire, egyszerűen megmutatja, hogyan működik egy rendszer, amelyben a pénz mindent megold, egészen addig, amíg semmit nem old meg. Az erőszak itt nem stilizált balett, hanem nyers, csúnya, néha szinte elviselhetetlen. Nem véletlen a 18-as karika.
Aki látta a Nagymenőket, ismerős terepen érzi majd magát, de a Casino nagyobb, csillogóbb és keserűbb. Ha a Nagymenők egy fiatal srác álma a gengszterélet csillogásáról, akkor a Casino az a reggel, amikor kiderül, mennyibe került az egész.
Neon, flitter és a hetvenes évek fülledtsége
Vizuálisan a film egy lakoma. A hetvenes évek Las Vegasa itt egyszerre csábító és giccses: fények, öltönyök, ékszerek, füst és zsetonok mindenhol. De Niro jelmezei külön karaktert érdemelnének, Stone ruhatára pedig maga a mértéktelenség. Minden képkocka azt üvölti, hogy itt a pénznek nincs határa, és pont ez a túlzás teszi hitelessé a bukást.
A zene és a hangkulissza is elsőrangú. Scorsese ismét úgy használja a dalokat, mintha egy belső monológ részei lennének: kommentálnak, felpörgetnek, időnként gúnyolódnak a szereplőkön. A narrációval együtt olyan ritmust ad a filmnek, hogy a 178 perc nagy része elrepül. Nagy része, nem az egész, erről mindjárt.
Ahol a pakli megbotlik
Őszintén: a Casino nem hibátlan. A hossza néha érződik, főleg a második felében, amikor a kapcsolati dráma köröket fut. Van néhány jelenet, ami után azt érezni, hogy ugyanazt az érzelmi hangot hallottuk már kétszer. Aki nem bírja a hosszú, narrációval teli epikus filmeket, annak ez kemény menet lehet.
A másik kockázat, hogy a film kifejezetten sötét és kegyetlen. Nincs itt kinek drukkolni a szó klasszikus értelmében: Sam hideg, Nicky veszélyes, Ginger önpusztító. Ha neked egy film akkor működik, ha van egy szerethető hős, akivel azonosulhatsz, a Casino elidegeníthet. Nekem pont ez tetszik benne, de értem, ha valakinek nem.
És van egy apróbb érzésem is: a Nagymenők árnyéka ráesik a filmre. A hasonló szerkezet, a hasonló páros miatt sokan inkább a régebbi filmet emlegetik, pedig a Casino a maga jogán is megáll. Talán még erősebben is, ha az ember a bukás nagyságát nézi.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a nagy ívű maffiafilmeket, Scorsese stílusát, és nem riadnak vissza a hosszú, erőszakos, felnőtt drámáktól. Aki imádta a Nagymenőket, annak kötelező.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik rövid, könnyed szórakozásra vágynak, vagy nem bírják a nyers erőszakot és a szerethetetlen főszereplőket. Gyerekeknek egyáltalán nem való.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Nagymenők (1990), A keresztapa (1972), Az ír (2019), A sebhelyesarcú (1983), Volt egyszer egy Amerika (1984)
Gyakori kérdések
Miről szól a Casino című film?
Sam "Ász" Rothsteinről, a chicagói hazárdjátékosról, akit a maffia Las Vegasba küld egy kaszinó irányítására. Élete bonyolódik, amikor feleségül veszi Gingert, és amikor felbukkan gyerekkori barátja, a bérgyilkos Nicky Santoro.
Igaz történeten alapul a Casino?
Igen, a film a hetvenes évek megtörtént eseményeit meséli el.
Hány perces a Casino?
A film 178 perces, vagyis majdnem három óra.
Hány éves kortól nézhető a Casino?
18 éven felülieknek ajánlott, gyerekekkel nem nézhető, erőszakos és felnőtt tartalmú.
Ki rendezte a Casinót, és kik a főszereplők?
A rendező Martin Scorsese. A főbb szerepekben Robert De Niro, Sharon Stone, Joe Pesci és James Woods látható.
Mikor mutatták be a Casinót Magyarországon?
A film hazai premierje 1996. március 7-én volt.
Megéri rászánni három órát a Casinóra?
Igen, és nem is kicsit. A Casino az a fajta film, amire érdemes egy egész estét szánni, telefon nélkül, sötétben, jó hangerővel. Scorsese itt a pénz és a hatalom anatómiáját boncolja, De Niro, Stone és Pesci pedig olyan formában van, amit ritkán látni egyszerre egy vásznon. Néha túl hosszú, néha túl kegyetlen, de pont ettől marad meg: nem simogat, hanem odacsap. Ha szereted a maffiafilmeket, ez a pakli egyik ásza. Ha még nem láttad, ideje beszállni a játékba.