Csillagpor kritika: a mesefilm, amely nem szégyelli, hogy mese, és pont ettől működik
Vannak filmek, amelyek hangosan bejelentik, hogy most aztán nagy eposz következik, és vannak, amelyek kacsintva kézen fognak és átvezetnek egy falon. A Csillagpor az utóbbi fajtából való, és majdnem húsz év után is meglepően friss. Matthew Vaughn 2007-es fantasyje romantikus, vicces, néhol kicsit szétszórt, de olyan szívvel készült, amit ritkán látni a műfajban.
Szerethető, humoros és merészen mesés kalandfilm, amelyben a sztárok láthatóan remekül szórakoznak, és ez ragadós.
Csillagpor előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2007. október 11. |
|---|---|
| Rendező | Matthew Vaughn |
| Szereplők | Charlie Cox, Claire Danes, Michelle Pfeiffer, Mark Strong, Jason Flemyng, Robert De Niro |
| Műfaj | Kalandfilmek, Fantasy filmek, Romantikus filmek, Családi filmek |
| Hossz | 127 perc |
| Korhatár | 12 éven felülieknek |
| Ország | Iceland filmek, Brit filmek, Amerikai filmek |
Egy fal, egy ígéret, egy lehullott csillag
A kiindulópont olyan, mintha egy nagymama esti meséjéből lépett volna elő. Van egy kis falu, amely egy varázslatos országgal határos, a kettőt pedig egy fal választja el. Itt él Tristan Thorn, egy fiatal férfi, aki szerelmes, és ahogy a szerelmesek szokták, nagyot ígér: megfogadja kedvesének, hogy elhozza neki a lehullott csillagot. Ehhez viszont át kell lépnie a falon, be a túloldali birodalomba.
Innen indul az a kaland, amely a brief szavaival a legmerészebb álmain is túlmutató világba viszi, és közben arra is fény derül, ki is ő valójában. Ennél többet nem árulok el, és őszintén: nem is kell. A Csillagpor ereje nem a fordulatokban rejlik, hanem abban, ahogyan elmeséli őket. Ez az a fajta film, ahol a legegyszerűbb alaphelyzetből is valódi varázslat kerekedik, mert az alkotók hisznek benne.
Tetszik, hogy a film nem akar túlbonyolított mitológiát építeni. Nincsenek tízperces magyarázó monológok, nincs térkép, amit fejben kellene tartani. Egy ígéret van, egy fiú, aki túl naiv ahhoz, hogy tudja, mibe vágott bele, és egy világ, amely sokkal furcsább, veszélyesebb és viccesebb, mint gondolná.
Matthew Vaughn, mielőtt Matthew Vaughn lett volna
Ma már mindenki ismeri Matthew Vaughn nevét: a Kick-Ass és a Kingsman rendezőjeként a szemtelen, stílusos, kicsit pimasz mozi egyik nagymestere lett. A Csillagpor idején még a Layer Cake után járt, egy kemény brit gengszterfilm után, és sokan felvonták a szemöldöküket, hogy pont ő csinál családi fantasyt.
Visszanézve viszont teljesen logikus a váltás. Vaughn kézjegye már itt is ott van mindenhol: a humor, amely nem fél a groteszktől, a tempó, amely ritkán engedi leülni a filmet, és az a játékos irónia, amellyel a műfaj kliséit egyszerre szereti és csipkedi. A Csillagpor nem paródia, de nem is veszi magát halálosan komolyan. Ez a köztes hang a film legnagyobb erénye, és egyben a legnehezebben eltalálható dolog is, ami egy mesefilmben létezik.
Persze érződik, hogy Vaughn itt még tanulja a nagyköltségvetésű fantasy nyelvét. Néhány jelenet kicsit sűrű, néhány átvezetés döccen, de a rendező magabiztossága, a karakterekhez való érzéke kárpótol mindenért.
Sztárparádé, amelyben senki sem fogja vissza magát
A szereposztás egyszerűen pazar. Charlie Cox Tristan Thornként tökéletes választás: van benne valami esetlen bája, ami miatt az ember végig drukkol neki, még akkor is, ha néha legszívesebben fejbe kólintaná a naivitásáért. Mellette Claire Danes mint Yvaine hozza azt a csípős, öntudatos energiát, amitől a film romantikus szála nem csöpögős, hanem élő és szikrázó. A kettejük közötti kémia a film szíve.
De valljuk be, sokan a mellékszereplők miatt emlegetik ma is a Csillagport. Michelle Pfeiffer Lamia szerepében láthatóan élvezi minden percét, és ez a nézőnek is öröm. Aki látta a Batman visszatér Macskanőjét, tudja, mennyire jól áll neki a kiszámíthatatlan, veszélyes figura, és itt is ugyanezt a delejes, kicsit őrült kisugárzást hozza.
Robert De Niro Captain Shakespeare-ként a film egyik legemlékezetesebb meglepetése. Nem árulom el, mit csinál, de annyit mondhatok: ritkán láttuk őt ennyire felszabadultnak, és ez a szerep messze van attól a kemény arctól, amit a gengszterfilmekből ismerünk. Mark Strong Septimusként és Jason Flemyng Primusként remekül hozza a film sötétebb, de sokszor fekete humorral átszőtt oldalát. Sienna Miller Victoria szerepében és Sarah Alexander Empusaként tovább színesíti ezt a különös mesefigurákkal teli galériát.
Mi működik igazán jól?
- A hangnem. A film egyszerre romantikus, vicces és néha meglepően kegyetlen, és ez a keverék szinte mindig összeáll.
- A színészek lelkesedése. Ritkán látni ennyi nagy nevet, akik ennyire nem félnek nevetségesnek látszani. Ez ad a filmnek egyfajta bátorságot.
- A romantika. Nem negédes, nem erőltetett. A szerelmi szál lassan, cívódásokon keresztül épül, és amikor kibontakozik, tényleg megérinti az embert.
- A mesei hangulat. A film úgy érződik, mint egy régi, porlepte mesekönyv, amelyet valaki szemtelenül modern humorral olvas fel.
Ami engem a legjobban megfogott: a Csillagpor nem cinikus. Bármennyit is viccelődik, a végén komolyan veszi a szerelmet, a bátorságot és azt, hogy az ember megtalálja önmagát. Ez ma, a túlironizált blockbusterek korában, szinte felüdülésnek számít.
Ahol megbicsaklik a varázslat
Nem tökéletes film, és nem is kell annak lennie. A 127 perces játékidő itt-ott érezhető: a középső szakaszban a cselekmény több szálon fut, és néha úgy tűnik, a film kicsit elveszíti a fókuszt, ahogy egyik színes figurától a másikig ugrál.
A látvány is vegyes. A díszletek, a jelmezek és a helyszínek gyönyörűek, de a számítógépes effektusok egy része ma már láthatóan megkopott. Nem zavaró, de aki a mai fantasy csúcsprodukciókhoz szokott, annak feltűnik majd. Engem őszintén szólva nem zavart: a Csillagpor sosem a technikai csodákra épített, hanem a karakterekre és a hangulatra.
A zene korrekt, kalandos, hozza a műfaj elvárásait, de nem fog napokig a fejünkben zúgni. Ez inkább a film jól működő kísérője, mint önálló főszereplője.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a humorral átszőtt, romantikus meséket, és értékelik, ha egy fantasy nem veszi magát halálosan komolyan. Remek választás egy közös családi estére nagyobb gyerekekkel.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik sötét, epikus, komoly hangvételű fantasyre vágynak, vagy akiket zavar a mesei túlzás és a csapongó tempó. Kisebb gyerekeknek a 12-es korhatár miatt sem ideális.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: A herceg menyasszonya (1987), Willow (1988), A végtelen történet (1984), Shrek (2001)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg a Csillagpor?
A Csillagpor magyarországi premierje 2007. október 11-én volt.
Miről szól a Csillagpor?
Tristan Thorn, egy varázslatos országgal határos falu fiatalembere megígéri kedvesének, hogy elhozza neki a lehullott csillagot, ezért átmerészkedik a falon túli birodalomba, ahol a kaland során valódi kilétére is fény derül.
Hány perces a Csillagpor?
A film 127 perces.
Gyerekkel is nézhető a Csillagpor?
A film 12 éven felülieknek ajánlott, így nagyobb gyerekekkel nyugodtan megnézhető, kisebbeknek néhány jelenet túl ijesztő vagy durva lehet.
Ki rendezte a Csillagport?
A filmet Matthew Vaughn rendezte.
Kik szerepelnek a Csillagporban?
A főbb szerepekben Charlie Cox (Tristan Thorn), Claire Danes (Yvaine), Michelle Pfeiffer (Lamia), Robert De Niro (Captain Shakespeare), Mark Strong (Septimus), Jason Flemyng (Primus), Sienna Miller (Victoria) és Sarah Alexander (Empusa) látható.
Megéri ma is átmászni a falon?
Igen, és nem is kicsit. A Csillagpor az a ritka mesefilm, amely egyszerre szól a felnőttnek és a benne rejtőző gyereknek. Vannak döccenői, néhány effektje megöregedett, és a játékidő végén talán érződik egy-két felesleges kitérő, de a film szíve a helyén van. Charlie Cox és Claire Danes párosa elbűvölő, Michelle Pfeiffer és Robert De Niro pedig olyan lelkesen vetik bele magukat a szerepükbe, hogy azt öröm nézni.
Ha egy esős estén valami melegre, viccesre és kicsit varázslatosra vágysz, ennél jobb választást nehezen találsz. Én mindig szívesen visszatérek ehhez a falhoz, és gyanítom, te is így leszel vele.