Dzsungeltúra kritika: Dwayne Johnson és Emily Blunt hajóra száll, és meglepően jól evez
Van az a fajta mozi, amire beülsz, és két órára tényleg elfelejted, hogy hétfő van. A Dzsungeltúra pontosan ilyen: régimódi, napsütéses kalandfilm, amely nem akarja megváltani a világot, csak jól akar szórakoztatni. Dwayne Johnson és Emily Blunt párosa pedig annyira jól működik, hogy az ember a film gyengébb pillanatait is elnézi nekik.
Könnyed, látványos, régi vágású kalandfilm két nagyon szerethető főszereplővel, amely ugyan nem talál fel semmit, de becsülettel szórakoztat.
Dzsungeltúra előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2021. július 29. |
|---|---|
| Rendező | Jaume Collet Serra |
| Szereplők | Dwayne Johnson, Emily Blunt, Edgar Ramírez, Jack Whitehall, Jesse Plemons, Paul Giamatti |
| Műfaj | Fantasy filmek, Vígjátékok, Kalandfilmek |
| Hossz | 127 perc |
| Korhatár | 12 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól a Dzsungeltúra spoilerek nélkül?
A felállás egyszerű, és ez inkább erény, mint hiba. Frank Wolff karizmatikus hajóskapitány, aki nem a jó szíve miatt vállal munkát: némi készpénzért hajlandó elvinni az eltökélt tudóst, Dr. Lily Houghtont oda, ahová senki más nem merné. A cél nem kevesebb, mint a legendás, gyógyító erejű Életfa megtalálása valahol a dzsungel mélyén.
Persze egy ilyen történetben sosem csak a természet a veszély. A dzsungel állatai mellett egy német kutatócsoport is ugyanazt a kincset hajszolja, így a hajóút hamar versenyfutássá válik. Ki ér oda előbb? Ennyi a lényeg, és ennél többet nem is érdemes előre tudni, mert az ilyen filmek fele öröme abban rejlik, hogy az ember sodródik az árral a szereplőkkel együtt.
Aki nőtt fel szombat délutáni kalandfilmeken, annak ez a recept ismerős lesz: kincsvadászat, rivális csapat, egzotikus helyszín, csipkelődő páros. Nem új étel, de jól van fűszerezve.
Dwayne Johnson és Emily Blunt: a páros, ami elviszi a hátán
Mondjuk ki: a film igazi motorja nem a látvány és nem a cselekmény, hanem a két főszereplő közötti kémia. Dwayne Johnson itt azt hozza, amiért szeretjük: önironikus, laza, kicsit szélhámos, de alapvetően jóindulatú figura. Frank Wolff olyan kapitány, aki a rossz szóviccekért is képes lelkesedni, és Johnson láthatóan élvezi ezt a szerepet. Nem mondanám, hogy színészileg új oldaláról mutatkozik meg, de nem is ezért ülünk be rá.
A nagyobb meglepetés számomra Emily Blunt. Az ő Lily Houghtonja nem a megmentésre váró hölgy a régi kalandfilmekből, hanem makacs, okos, belevaló nő, aki legalább annyiszor rántja ki a bajból a kapitányt, mint fordítva. Blunt elképesztő természetességgel váltogatja a komikus és a komolyabb pillanatokat, és ahogy Johnsonnal egymásnak feszülnek, az a film legjobb része. Ha valaki egy klasszikus csipkelődős, egymást idegesítő, aztán lassan megkedvelő párost szeret, itt otthon érzi magát.
Jack Whitehall McGregor Houghtonként, Lily testvéreként a vígjátéki mellékszál felelőse. Az ő figurája a kényelmes városi úriember, aki egyáltalán nem a dzsungelbe való, és ebből születik néhány kifejezetten jó poén. Van, aki majd túl soknak érzi, nekem a legtöbbször működött.
Gonoszok, akiket élvezet nézni
Egy kalandfilm annyit ér, amennyit a gonosza, és itt erre szerencsére figyeltek. Jesse Plemons Joachim hercegként remekül szórakozik a szerepen. Plemons alapvetően a visszafogott, kissé hátborzongató figurák mestere, itt viszont szabadon engedi a karikatúrát, és ez nagyon jól áll neki. Minden jelenete kicsit olyan, mintha egy régi rajzfilmes főgonosz kelne életre.
Mellette Edgar Ramírez Lope de Aguirre szerepében kap teret, és a figurája egészen más hangulatot hoz a filmbe, sötétebbet, misztikusabbat. Nem árulom el, hogyan kapcsolódik a történethez, de a film fantasy oldalát jórészt ő viszi.
Paul Giamatti Nilo Nemolatóként rövidebb, de emlékezetes jelenléttel bír. Giamatti az a színész, aki egy kétperces szerepből is karaktert csinál, és itt is ezt teszi. Kisebb szerepekben Veronica Falcón (Trader Sam) és Dani Rovira (Sancho) színesítik a palettát.
Jaume Collet-Serra a kormánynál
A rendező Jaume Collet-Serra eddig főleg a feszes thrillerek és akciófilmek világában mozgott, Liam Neeson-féle mozikkal és cápás túlélőfilmmel a háta mögött. Érdekes választás volt egy családbarát Disney-kalandhoz, de bevallom, működik. Collet-Serra érzi a tempót: tudja, mikor kell egy akciójelenetet felpörgetni, és mikor kell hagyni, hogy a szereplők csak beszélgessenek a hajó fedélzetén.
Az akciójelenetek dinamikusak, átláthatók, és ritkán esnek bele abba a hibába, hogy a vágás miatt ne lássuk, mi történik. Ugyanakkor a film néha érezhetően túlterhelt: 127 perc egy ilyen könnyed kalandhoz kicsit soknak tűnik, és a második felében volt néhány pont, ahol rövidebb jelenetekkel jobban járt volna.
Ahol a hajó megfeneklik
Most jön a kevésbé hízelgő rész. A Dzsungeltúra legnagyobb problémája a digitális túlzás. A dzsungel buja és színes, de sok helyen látszik rajta a számítógép keze nyoma, és egy-egy CGI-állat vagy természetfeletti effekt inkább videojátékos, mint kézzelfogható hatást kelt. Egy ilyen kalandfilmnél a valódi helyszínek érzete sokat jelentene, itt viszont gyakran érezni, hogy zöld háttér előtt állnak a színészek.
A másik kritikám a forgatókönyvre vonatkozik. A történet nagyon ismerős, és aki látott már néhány hasonló kincsvadász mozit, az nagyjából előre tudja a nagy fordulópontokat. Ez önmagában nem baj, hiszen a műfaj épít a megszokott elemekre, de egy kicsit több bátorság jót tett volna.
Végül: a humor ugyan többnyire talál, de a szóviccek egy idő után ismétlik magukat. Johnsonnak jól állnak a rossz poénok, de a film néha túl sokat épít rájuk.
Mit érdemes tudni a hangulatról?
A Dzsungeltúra hangulata egyszerre régimódi és modern. A régimódi rész a romantikus kalandfilmek hagyományából jön: egzotikus út, rejtélyes legenda, versengő kincsvadászok. A modern rész pedig a tempó, a látványvilág és a karakterek egymáshoz való viszonya. A film korhatára 12 év, ami jól jelzi, hogy nem kisgyerekeknek szánt mese, de egy tizenéves társaság vagy egy családi mozizás során ideális választás.
A zene és a hangzás rendben van: lendületes, kalandos, időnként kicsit epikus, és jól aláfesti a hajós jeleneteket. Nem az a soundtrack, amit utána hónapokig dúdolunk, de a moziban teszi a dolgát.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a könnyed, humoros kalandfilmeket, és szívesen néznek két karizmatikus főszereplőt, akik láthatóan élvezik a közös munkát. Családi vagy baráti filmestére kiváló választás.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik eredeti, meglepő történetre vágynak, vagy kifejezetten zavarja őket a túlzott CGI, azoknak csalódás lehet. Kisebb gyerekeknek a 12-es korhatár miatt sem ajánlott.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: A múmia (1999), A smaragd románca (1984), Jumanji: Vár a dzsungel (2017), A Karib-tenger kalózai: A Fekete Gyöngy átka (2003), Az elveszett város (2022)
Gyakori kérdések
Miről szól a Dzsungeltúra?
Frank Wolff hajóskapitány pénzért segít Dr. Lily Houghton tudósnak megtalálni a gyógyító erejű Életfát, miközben a dzsungel veszélyei és egy rivális német kutatócsoport is nehezítik a dolgukat.
Mikor jelent meg a Dzsungeltúra?
A film magyarországi premierje 2021. július 29. volt.
Hány perces a Dzsungeltúra?
A film 127 perc hosszú.
Hány éves kortól nézhető a Dzsungeltúra?
A film 12 éven felülieknek ajánlott.
Kik szerepelnek a Dzsungeltúrában?
A főszerepekben Dwayne Johnson (Frank Wolff) és Emily Blunt (Dr. Lily Houghton) látható, mellettük Edgar Ramírez, Jack Whitehall, Jesse Plemons és Paul Giamatti is szerepel.
Ki rendezte a Dzsungeltúrát?
A filmet Jaume Collet-Serra rendezte.
Érdemes felszállni Frank kapitány hajójára?
Ha egy olyan filmre vágysz, amelytől nem kell gondolkodnod, csak hátradőlni és élvezni, akkor igen, mindenképp. A Dzsungeltúra nem lesz a kalandfilmek új klasszikusa, de Dwayne Johnson és Emily Blunt olyan lendülettel viszi a hátán, hogy nehéz nem mosolyogni rajta. Jesse Plemons gonosza bónusz, a látvány többnyire szép, a humor nagyrészt működik. Egy kicsit rövidebben és kevesebb digitális trükkel jobb lehetett volna, de egy esős vasárnap délutánra ennél jobb társaságot keresve sem találsz. Szálljatok fel nyugodtan, a kapitány megbízható, még ha a viccei néha rosszak is.