Élet kritika: amikor a tudomány legnagyobb diadala a legrosszabb rémálommá válik
Az emberiség évszázadok óta azt kérdezi, egyedül vagyunk-e az univerzumban, és az Élet elég kegyetlenül felel: bárcsak egyedül lennénk. Daniel Espinosa 2017-es sci-fi horrorja nem forgatja fel a műfajt, de olyan feszesen és olyan gonosz mosollyal húzza meg a csavarokat, hogy a végén az ember a saját karfáját szorongatja. Gyllenhaal, Reynolds és Ferguson egy csapatban, egy rakás klausztrofóbia, és egy lény, amit jobb lett volna a Marson hagyni.
Nem eredeti, de rendkívül hatékony, ijesztően profi sci-fi horror, amely pontosan tudja, mitől fél a néző.
Élet előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2017. március 22. |
|---|---|
| Rendező | Daniel Espinosa |
| Szereplők | Jake Gyllenhaal, Ryan Reynolds, Rebecca Ferguson, Szanada Hirojuki, Ольга Дыховичная, Ariyon Bakare |
| Műfaj | Horrorfilmek, Sci-fi filmek, Misztikus filmek |
| Hossz | 104 perc |
| Korhatár | 18 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól az Élet, spoilerek nélkül?
Az alapfelállás annyira egyszerű, hogy szinte gyerekmesének hangzik: egy űrhajóscsapat eléri a Mars-kutatás eddigi legnagyobb áttörését, élet jeleire bukkannak a vörös bolygón. Ez az a pillanat, amiről tudósok generációi álmodtak, és amit a filmtörténet legalább ötven másik alkotásban már megmutatott nekünk, általában nem túl szívderítő következményekkel.
A csapat ugyanis nem áll meg a csodálkozásnál. A siker megrészegíti és felelőtlenné teszi őket, az idegen életformát egy tárolóedényben magukkal viszik. Innentől pedig az a kérdés, hogy mi történik, ha valami olyasmi kerül közénk, ami nem ide való. Egy élőlény, aminek a működése ismeretlen, a céljai kideríthetetlenek, és ami egészen másképp gondolkodik, mint bármi, amit eddig ismertünk.
Ennél többet nem árulok el, és őszintén szólva nem is kell. Az Élet ereje nem a meglepő alapötletben rejlik, hanem abban, ahogy ezt a jól ismert kiindulópontot végigviszi. A cím pedig kegyetlen kis irónia: ami a bajt hozza, az maga az élet.
Az ősatya árnyékában: Alien-vér csörgedez az ereiben
Kerülgethetném, de minek: az Élet egyértelműen Ridley Scott 1979-es klasszikusának, az Alien, a nyolcadik utasnak a gyermeke. Zárt tér, maroknyi szakember, egy idegen organizmus, amely sokkal okosabb és alkalmazkodóbb, mint azt bárki hitte volna, és az a lassan kúszó felismerés, hogy itt bizony nem mindenki fog hazamenni.
Ez lehetne a film halálos ítélete is, hiszen ki akar egy újabb másolatot látni? Csakhogy Espinosa nem plagizál, hanem tisztelettel és elszánt mesterségbeli tudással dolgozik. Ott, ahol az Alien a lassú, gótikus rettegésre épít, az Élet sokkal inkább a tudományos realizmus felé hajlik. A szereplők nem kamionsofőrök az űrben, hanem kutatók, orvosok, mérnökök, akik pontosan értik, mekkora a tét, és éppen ezért sokkal fájdalmasabb végignézni, ahogy az ész elbukik a kíváncsiság és a becsvágy előtt.
Engem ez a hozzáállás meggyőzött. Nem forradalom, hanem nagyon jól megcsinált szakmai munka, és a műfaj rajongóinak néha pontosan erre van szükségük.
Gyllenhaal, Reynolds, Ferguson: sztárok, akik nem sztárolnak
A szereposztás papíron szinte túl erős egy ilyen műfaji filmhez. Jake Gyllenhaal Dr. David Jordan szerepében hozza azt a csendes, befelé forduló intenzitást, amiért annyira szeretjük. Ő az a figura, akinél végig az az érzésünk, hogy a fejében sokkal több zajlik, mint amit kimond. Gyllenhaal ebben verhetetlen, és itt is kifejezetten jól áll neki a visszafogottság.
Ryan Reynolds Rory Adamsként szállítja azt, amit tőle várunk: lazaságot, szövegelést, egy kis kakaskodást. Az első percekben kicsit olyan, mintha egy másik filmből tévedt volna be, de pont ez a lényeg. Ő a csapat bohóca, aki oldja a feszültséget, és ettől lesz minden, ami körülötte történik, még nyomasztóbb.
Rebecca Ferguson Miranda North szerepében a racionalitás hangja, és Ferguson megint bizonyítja, hogy a legérdekesebb színésznők egyike, akik az utóbbi években betörtek a nagy produkciókba. Mellettük Szanada Hirojuki Sho Murakamiként, Olga Dihovicsnaja Ekaterina Golovkinaként és Ariyon Bakare Hugh Derryként teszik teljessé a nemzetközi csapatot. Bakare figurája különösen fontos, mert az ő tudósi lelkesedésén keresztül érezzük meg igazán a felfedezés mámorát, ami aztán olyan gyorsan fordul át félelembe.
Ami tetszett: senki nem akarja ellopni a show-t. Ez valódi együttes, és a film azt is merészen kihasználja, hogy a nagy nevek nem jelentenek automatikus túlélési garanciát.
Daniel Espinosa és a feszültség mérnöki pontossága
Daniel Espinosa nem az a rendező, akinek a neve hallatán a sci-fi rajongók szíve hevesebben ver, de az Élet alapján nagyon érti, hogyan kell egy zárt térben fokozni a nyomást. A kamera lebeg, kanyarog, a terek összeszűkülnek, és a film első harmadában van egy olyan hosszú, megszakítás nélkülinek tűnő nyitány, amely azonnal beránt.
A legjobb döntése az, hogy a lényt nem teszi túl hamar mindenhatóvá. Az idegen először kíváncsiság tárgya, egy apró tudományos csoda, és a film türelmesen hagyja, hogy mi is beleszeressünk egy kicsit, mielőtt kihúzza alólunk a szőnyeget. Ettől lesz igazán hatásos a fordulat, amikor a kutatási alany vadásszá válik.
A látvány kidolgozott, a súlytalanság és a szűk folyosók érzése meggyőző, a 18-as karika pedig nem dísz: van néhány jelenet, amelynél a gyengébb gyomrúak inkább a plafont fogják nézni. A hangkeverés okosan dolgozik a csenddel, és amikor kell, kíméletlenül odacsap.
Hol fogy el a levegő?
Nem lenne tisztességes, ha csak dicsérnék. Az Élet legnagyobb gyengesége, hogy a karakterek a sok tehetség ellenére is inkább funkciók, mint emberek. Kapnak egy-egy rövid háttérmozzanatot, egy gesztust, egy mondatot, de igazán mélyre egyikük sem kerül. Amikor bajba jutnak, inkább a helyzet ijeszt meg minket, mint a sorsuk tör össze.
A másik bosszantó pont a műfaj örök átka: okos emberek, akik néha meglepően ostoba döntéseket hoznak. A film ezt részben a felelőtlenség témájával magyarázza, és ebben van is valami, de egy-egy pillanatban azért felhorkantam, hogy na, most komolyan?
És persze ott az eredetiség kérdése. Aki az elmúlt évtizedekben látott néhány űrhorrort, sok mindent előre fog érezni. A 104 perces játékidő viszont szerencsére feszes, a film nem nyúlik el, nem moralizál túl, és amikor kell, kegyetlen. Ez sokat ellensúlyoz.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a klausztrofób sci-fi horrort, az Alien-féle zárt teres rettegést, és szívesen néznek egy jól összerakott, sztárokkal megrakott műfaji filmet, amely nem fél a sötét tónustól.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik mély karakterdrámát vagy teljesen új ötleteket várnak, illetve akik nem bírják a naturalisztikus, véres jeleneteket, nyugodtan válasszanak mást.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Alien, a nyolcadik utas: a Halál (1979), A dolog (1982), Gravitáció (2013), Mentőexpedíció (2015), Érkezés (2016)
Gyakori kérdések
Miről szól az Élet című film?
Egy űrhajóscsapat élet jeleit fedezi fel a Marson, és az idegen életformát egy tárolóedényben magukkal viszik. Az ismeretlen működésű, kiismerhetetlen célú lény hatalmas veszélyt jelent.
Mikor jelent meg az Élet?
A film premierje 2017. március 22-én volt.
Hány perces az Élet?
A film játékideje 104 perc.
Hány éves kortól nézhető az Élet?
A film 18 éven felülieknek ajánlott, gyerekekkel együtt nézni nem javasolt.
Kik szerepelnek az Élet című filmben?
Jake Gyllenhaal (Dr. David Jordan), Ryan Reynolds (Rory Adams), Rebecca Ferguson (Miranda North), Szanada Hirojuki (Sho Murakami), Olga Dihovicsnaja (Ekaterina Golovkina) és Ariyon Bakare (Hugh Derry).
Ki rendezte az Életet?
Az amerikai filmet Daniel Espinosa rendezte.
Érdemes beengedni ezt az idegent a nappaliba?
Igen, ha tudod, mire vállalkozol. Az Élet nem fogja átírni a sci-fi horror történetét, de egy feszes, gonosz és remekül kivitelezett darab, amely 104 percen át nem hagy levegőhöz jutni. Gyllenhaal és Ferguson visszafogott játéka, Reynolds szemtelen bája és Espinosa pontos rendezése elég ahhoz, hogy megbocsássuk a vékonyka karaktereket és az ismerős fordulatokat. Kapcsold le a villanyt, hangosítsd fel, és utána gondold át még egyszer, tényleg annyira szeretnéd-e, hogy életet találjunk a Marson.