Életrevalók kritika: a barátság, amitől még a legszigorúbb néző is elolvad
Vannak filmek, amiket egyszer látsz, és vannak, amiket évente újranézel, mert jobb tőlük a világ. Az Életrevalók egyértelműen az utóbbi fajta: egy lebénult arisztokrata és egy frissen szabadult fiatalember barátságáról szól, és közben egy pillanatig sem akar szentimentális giccs lenni. Pont ezért talál szíven.
Az Életrevalók a feelgood mozi iskolapéldája, amely nevettet, megríkat, és soha nem sajnáltatja a hőseit.
Életrevalók előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2011. december 22. |
|---|---|
| Rendező | Éric Toledano, Olivier Nakache |
| Szereplők | François Cluzet, Omar Sy, Anne Le Ny, Audrey Fleurot, Joséphine de Meaux, Clotilde Mollet |
| Műfaj | Drámák, Vígjátékok |
| Hossz | 112 perc |
| Korhatár | 12 éven felülieknek |
| Ország | Francia filmek |
Miről szól? Két világ egy párizsi lakásban
Philippe gazdag francia arisztokrata, aki egy baleset következtében nyaktól lefelé megbénult. Párizsi lakosztályában állandó ápolót keres maga mellé, az állásra pedig rengetegen jelentkeznek. A jelöltek között ott van Driss is, egy szenegáli fiatalember, aki éppen most szabadult a börtönből.
Papíron ennél rosszabb párosítást nehéz lenne kitalálni. Az egyik oldalon a pénz, a kultúra, a merev szabályok világa, a másikon az utca, a nyers őszinteség és a nulla türelem a sallangokhoz. A film viszont pont ebből a feszültségből építkezik: a két férfi között bolondos és vakmerő kalandok során életre szóló barátság szövődik. Több cselekményt nem is akarok elárulni, mert az Életrevalók varázsa a jelenetek apró meglepetéseiben rejlik, abban, ahogy ez a két ember lassan megtanul egymásra figyelni.
A legnagyobb erénye, hogy nem kórházi drámát kapunk. Nincs benne az a fajta tolakodó tragikum, amit a műfajtól megszoktunk. A betegség jelen van, de nem ez a főszereplő, hanem az élet, ami a betegség ellenére is ott lüktet.
Omar Sy és François Cluzet: a kémia, amit nem lehet megtanulni
Ha egyetlen okot kellene mondanom, miért működik az Életrevalók, akkor ez a két színész lenne. Omar Sy Drissként olyan energiával robban be a vászonra, hogy az ember szinte érzi, ahogy kiszellőzik tőle a poros, előkelő lakás. Szemtelen, vicces, néha bunkó, de minden gesztusából süt a melegség. Nem csoda, hogy ez a szerep tette őt nemzetközi sztárrá.
François Cluzet feladata talán még nehezebb: Philippe-et szinte kizárólag arccal, tekintettel és hanggal kell eljátszania. És amit ebből kihoz, az lenyűgöző. Egy félmosoly, egy szemforgatás, egy fáradt sóhaj, és pontosan tudjuk, mi zajlik benne. Cluzet sosem kér sajnálatot, és ettől lesz a figurája igazán emberi.
A mellékszereplők is jól teszik a dolgukat. Anne Le Ny Yvonne-ként a ház józan, szigorú lelkiismerete, Audrey Fleurot Magalie szerepében pedig remek ellenpontja Driss nyomulós humorának. Alba Gaïa Bellugi Elisaként és Cyril Mendy Adamaként kisebb teret kapnak, de mindketten hozzáadnak ahhoz, hogy a két főhős ne légüres térben létezzen.
Toledano és Nakache: humor, ami nem gúnyolódik
A rendezőpáros, Éric Toledano és Olivier Nakache nagyon kényes terepen mozog. Egy lebénult ember és egy börtönből szabadult fiatal története pillanatok alatt csúszhatna át olcsó poénkodásba vagy épp könnyfacsaró melodrámába. Ők viszont végig megtartják a ritmust: a humor sosem Philippe állapotán élcelődik, hanem azon, ahogy Driss egyszerűen nem hajlandó úgy kezelni őt, mint egy beteget.
Ez a film legfontosabb gondolata, és a rendezők elég okosak ahhoz, hogy ne mondják ki hangosan. Driss nem udvarias, nem óvatos, nem tapintatos. És pont ezért ő az első, aki emberként néz Philippe-re. Ezt nem prédikációból értjük meg, hanem jelenetekből, nevetésből, apró gesztusokból.
Ha valamit felróhatok nekik, az az, hogy néhol túl simán gördülnek a dolgok. A két világ ütközése néha kicsit mesésebb, mint amilyen a valóságban lenne, és egyes konfliktusok könnyebben oldódnak meg, mint szeretném. De ez egy vígjátékba hajló dráma, és tudja magáról, mi akar lenni.
A zene, ami a jeleneteket viszi
Ritka, hogy egy film zenéje ennyire hozzánőjön a filmhez. A zongorás, melankolikus dallamok és a lendületes, táncolós pillanatok váltakozása pontosan leképezi a két főhős világát: a klasszikus, kimért eleganciát és a nyers, ösztönös életörömöt. Vannak jelenetek, amelyek elsősorban a zenéjük miatt maradnak meg, és ez nagy dicséret.
Vizuálisan a film nem akar nagyot mutatni. Párizs szép, a lakás elegáns, a fényképezés tiszta és letisztult. Nem ezért nézzük, és ez így van jól: a kamera a két színészen marad, ahol a lényeg történik.
Hol lehet gyenge pontja?
Aki szereti a nyers, kompromisszummentes társadalmi drámákat, annak az Életrevalók helyenként túl kényelmesnek tűnhet. A film inkább simogat, mint provokál. Driss háttere, a családja és a környezete csak felvillan, és érezni, hogy ebben lett volna még anyag egy mélyebb történethez.
Emellett a film szerkezete eléggé kiszámítható: tudjuk, merre tart, és nagyjából azt is kapjuk. Csakhogy itt nem a meglepetés a lényeg, hanem az út. És ez az út 112 percen át olyan szórakoztató, hogy a kiszámíthatóság egyszerűen nem zavar.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Mindenkinek, aki szereti a szívhez szóló, de nem nyálas történeteket, és aki egy olyan filmre vágyik, ami után jobb kedvvel kel fel a kanapéról. Remek választás közös családi vagy baráti estére is.
- Inkább hagyd ki, ha: Azoknak, akik sötét, kíméletlen realizmust várnak egy fogyatékosságról vagy társadalmi különbségekről szóló filmtől. Ők túl édesnek találhatják.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Zöld könyv: Útmutató az élethez (2018), Esőember (1988), Driving Miss Daisy, Miss Daisy sofőrje (1989), Különleges életek (2019)
Gyakori kérdések
Miről szól az Életrevalók?
Philippe, egy baleset következtében nyaktól lefelé lebénult gazdag arisztokrata ápolót keres, és a börtönből frissen szabadult Drisst választja. Kettejük között életre szóló barátság alakul ki.
Mikor jelent meg az Életrevalók?
A film premierje 2011. december 22-én volt.
Hány perces az Életrevalók?
A film 112 perc hosszú.
Hány éves kortól nézhető az Életrevalók?
A film 12 éven felülieknek ajánlott.
Kik játsszák a főszerepeket az Életrevalókban?
Philippe-et François Cluzet, Drisst Omar Sy alakítja. Mellettük Anne Le Ny, Audrey Fleurot és Alba Gaïa Bellugi is feltűnik.
Ki rendezte az Életrevalókat, és mi az eredeti címe?
A francia filmet Éric Toledano és Olivier Nakache rendezte, eredeti címe Intouchables.
Érdemes ma is újranézni az Életrevalókat?
Abszolút. Az Életrevalók azon kevés film egyike, amely az évek múlásával sem kopott meg, mert nem trükkökre, hanem emberekre épül. Omar Sy és François Cluzet párosa ma is ugyanolyan frissen működik, a humor ugyanúgy ül, és a végén ugyanúgy elszorul az ember torka. Ha még nem láttad, ne halogasd tovább. Ha már láttad, nézd meg újra valakivel, aki még nem ismeri: az ő arcát figyelni legalább akkora élmény, mint magát a filmet. Nálam erős 9/10, a feelgood kategóriában pedig nehéz nála jobbat találni.