Elrabolva kritika: Liam Neeson és a telefonhívás, ami átírta az akciófilmet
Van egy telefonbeszélgetés, amit szinte mindenki ismer, az is, aki soha nem látta a filmet. Az Elrabolva egy ötvenes éveiben járó, drámai szerepekről ismert színészből csinált egyik napról a másikra akcióhőst, és közben egy egész alműfajt indított útjára. Újranézve is meglepő, mennyire feszes, kegyetlen és hatásos ez a 93 perc.
Feszes, kíméletlen és egyszerű, mint egy jól irányzott ütés: az Elrabolva a modern apa-bosszúfilmek etalonja, minden hibájával együtt.
Elrabolva előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2008. február 18. |
|---|---|
| Rendező | Pierre Morel |
| Szereplők | Liam Neeson, Maggie Grace, Famke Janssen, Olivier Rabourdin, Katie Cassidy, Nicolas Giraud |
| Műfaj | Akciófilmek, Thrillerek |
| Hossz | 93 perc |
| Korhatár | 6 éven felülieknek |
| Ország | Francia filmek, Amerikai filmek |
Miről szól? Egy apa, aki túlságosan is ért a munkájához
Bryan Mills (Liam Neeson) valaha a titkosszolgálat egyik legkiválóbb ügynöke volt, de szögre akasztotta a szakmát, hogy Kaliforniában élő lánya, a 17 éves Kim (Maggie Grace) közelében lehessen. A lány az anyjával, Lenore-ral (Famke Janssen) és annak tehetős új férjével, Stuarttal él, és Bryan ebben a világban kissé kívülállónak tűnik: igyekszik, próbál jelen lenni, de érezhetően nem tudja, hol a helye.
Aztán jön a nagy kérés: Kim a legjobb barátjával, Amandával (Katie Cassidy) Párizsba készül. Bryan vonakodva bár, de áldását adja. A film hivatalos összefoglalója ezt egyetlen szárazon fenyegető mondattal zárja: bár ne tette volna. Ennél többet nem is érdemes tudni előre, a cím pedig úgyis elárulja, merre tartunk.
Ami igazán jó ebben a felállásban: a film nem siet. Az első szakasz szándékosan hétköznapi, néha szinte kínosan családi, és pont ettől lesz olyan hatásos, amikor a hangnem egy csapásra megfordul.
Liam Neeson, a váratlan akcióhős
Az Elrabolva legnagyobb húzása a szereposztás. Liam Neesont addig elsősorban komoly, súlyos szerepekből ismertük, a Schindler listája után senki nem gondolta volna, hogy egyszer ő lesz a mozik legrettegettebb apukája. És mégis: a film azért működik, mert Neeson nem pózol. Nem vigyorog, nem dobál egysorosokat, nem villog az izmaival. Fáradt, kicsit esetlen apaként indul, és amikor átvált profiba, abban nincs semmi látványos átalakulás, egyszerűen csak előbújik belőle valaki, aki eddig is ott volt.
A hangja, a nyugalma, ahogy egy-egy mondatot kimond: ez a film ütőkártyája. Neeson úgy játssza Bryant, mint akinek minden lépése begyakorolt rutin, és ettől félelmetes. Nem dühöng, hanem dolgozik.
A mellékszereplők közül Famke Janssen kapja a hálátlanabb feladatot, Lenore inkább funkció, mint karakter, de Janssen hoz bele annyi feszültséget, hogy elhiggyük a múltbeli sérelmeket. Maggie Grace Kimje szándékosan kicsit naiv, gyerekes figura, ami időnként idegesítő, de a történet szempontjából pont ez kell. Olivier Rabourdin Jean-Claude Pitrel szerepében, valamint Leland Orser és Jon Gries Bryan régi kollégáiként kis felületen is karakteresek.
Pierre Morel, a precíz kéz
A francia Pierre Morel rendezése a film valódi motorja. Nincs itt semmi fölösleges: a vágás kemény, az akció rövid és csontig hatoló, a verekedések nem koreografált balettek, hanem gyors, brutális és praktikus mozdulatsorok. Bryan nem harcol, hanem hatástalanít. Ez a stílus később rengeteg utánzót kapott, de itt még frissnek és ijesztően hatékonynak hatott.
A francia-amerikai koprodukció a képi világon is látszik: Párizs itt nem a képeslapok fényes városa, hanem sötét, gyanakvó, kiszámíthatatlan terep. Morel ügyesen játszik azzal, hogy a néző a turisták szemével lép be ebbe a világba, és hamar rájön, hogy a felszín alatt egészen más szabályok érvényesek.
A tempó külön dicséretet érdemel. 93 perc, és ebből szinte egy sem pazarolt. A film tudja, mit akar, és pontosan addig tart, amíg ez a lendület kitart.
Ami működik: egyszerűség, düh, tempó
Az Elrabolva titka, hogy nem akar okosabb lenni annál, ami. Egyetlen motiváció hajtja, egy apa, akinek a lánya veszélyben van, és ez a motor elég erős ahhoz, hogy az egész filmet vigye. Nincs bonyolult összeesküvés, nincs tizenöt csavar, csak egy egyenes vonal, amin Bryan végigmegy, és mindenki, aki az útjába áll, megtapasztalja, mit jelent ez.
- A tempó: a második felvonástól gyakorlatilag nincs megállás.
- Neeson jelenléte: minden jelenetben elhisszük, hogy ő a legveszélyesebb ember a szobában.
- Az érzelmi tét: a film nem titkolja, hogy elsősorban szülői félelmekre épít, és ez a nézőt is kíméletlenül megfogja.
Van valami nagyon ősi kielégülés abban, ahogy ez a film kiszolgálja a nézőt. Bűnös élvezet? Talán. De őszinte.
Hol billeg meg? Fekete-fehér világ és papírvékony mellékszereplők
Ahogy a film erőssége az egyszerűség, úgy a gyengéje is. A világ itt sokszor túlságosan is fekete-fehér: vannak a jók, és vannak az arctalan rosszak, akiket nem kell megérteni, csak legyőzni. A külföld, a idegen nagyváros itt elsősorban fenyegetés, és ez a szemlélet ma kicsit egysíkúbbnak hat, mint megjelenésekor.
A női karakterek is jobbára kellékek. Kim inkább a cselekmény célpontja, mint szereplője, Lenore pedig elsősorban azért van, hogy Bryan bűntudatát és kívülállóságát tükrözze. Nem végzetes hiba, de érezhető, hogy a film minden figyelmét a főhősre fordítja.
És persze akad néhány pillanat, ahol a hihetőség megadja magát a hatásnak. Aki realista kémfilmet vár, az csalódni fog. Aki viszont elfogadja a játékszabályokat, az remekül fog szórakozni.
Miért nézzük még mindig?
Kevés akciófilm hagyott ekkora lenyomatot a műfajon. Az Elrabolva után hirtelen mindenki az idősödő, de halálosan hatékony hőst kereste, és Neeson karrierje is új irányt vett. Ma, majdnem két évtizeddel később is meglepően jól bírja az újranézést: a vágás, a lendület, a kemény akció nem kopott meg, és Neeson alakítása pontosan annyira hatásos, mint először.
A korhatár 6 éven felülieknek szól, de ezt a besorolást én fenntartással kezelném: a film témája, az erőszak tónusa és a fenyegetés atmoszférája sokkal inkább kamaszoknak és felnőtteknek való. Kisgyerekkel semmiképp nem nézném.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Mindenkinek, aki szereti a feszes, egyenes vonalú, könyörtelen akciófilmeket, és szívesen nézi, ahogy egy nyugodt hangú profi szétszed mindent, ami az útjába kerül.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki árnyalt, realista thrillert vagy összetett karaktereket keres, és zavarja a fekete-fehér világkép, az máshol keresgéljen.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: John Wick (2014), A védelmező (2014), Tűzben edzett férfi (2004), A Bourne-rejtély (2002), Leon, a profi (1994)
Gyakori kérdések
Miről szól az Elrabolva?
Bryan Mills, egykori titkosügynök visszavonul, hogy 17 éves lánya, Kim közelében lehessen. Amikor Kim a barátnőjével Párizsba utazik, Bryan vonakodva elengedi, és ezt hamarosan megbánja.
Hány perces az Elrabolva?
A film 93 perces.
Mikor jelent meg az Elrabolva?
A film premierje 2008. február 18-án volt.
Hány éves kortól nézhető az Elrabolva?
A hivatalos besorolás szerint 6 éven felülieknek ajánlott, de a téma és az erőszak miatt inkább nagyobb gyerekeknek és felnőtteknek való.
Ki rendezte az Elrabolva című filmet?
A filmet Pierre Morel rendezte, francia-amerikai koprodukcióban.
Ki játssza Bryan Millst az Elrabolvában?
Bryan Mills szerepében Liam Neeson látható, lányát, Kimet Maggie Grace, volt feleségét, Lenore-t Famke Janssen alakítja.
Felveszed még egyszer a telefont Bryan Millsnak?
Igen, és nem is bánod meg. Az Elrabolva nem bonyolult film, nem is akar az lenni: egy apa, egy cél és egy elképesztően hatékony módszer, 93 percbe sűrítve. Liam Neeson itt teremtette meg azt a figurát, amelyet azóta ezerszer másoltak, de ritkán ilyen tisztán. Ha egy esős estére feszültséget, katarzist és egy kis ősi elégtételt keresel, ennél jobb választást nehéz találni. Csak utána talán kétszer is meggondolod, kit engedsz el egyedül Párizsba.