Everest kritika: amikor a hegy dönti el, ki jön haza
Van az a pont, amikor a filmvásznon tomboló hóvihar annyira valóságos, hogy az ember önkéntelenül összehúzza magán a pulóvert. Baltasar Kormákur Everestje pontosan ilyen film: nem hősi eposz a csúcshódításról, hanem kíméletlen beszámoló arról, mi történik, ha a természet egyszerűen nemet mond. Két expedíció, egy brutális vihar és egy csapat ember, akiknek a szenvedélyéből percek alatt túlélési harc lesz.
Lenyűgöző látványú, fegyelmezett és nyomasztóan hiteles túlélési dráma, amely a színészeket inkább a hegynek rendeli alá, mint fordítva.
Everest előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2015. szeptember 16. |
|---|---|
| Rendező | Baltasar Kormákur |
| Szereplők | Jason Clarke, Josh Brolin, Jake Gyllenhaal, Elizabeth Debicki, Keira Knightley, Sam Worthington |
| Műfaj | Kalandfilmek, Drámák, Történelmi filmek |
| Hossz | 121 perc |
| Korhatár | 12 éven felülieknek |
| Ország | Iceland filmek, Brit filmek, Amerikai filmek |
Miről szól az Everest, spoiler nélkül?
A felállás egyszerű, és pont ettől félelmetes. Két hegymászó expedíció indul a világ legmagasabb csúcsa felé, és mindkettő az emberiség által tapasztalt egyik legdurvább hóviharába kerül. Innentől nincs szó dicsőségről, fényképekről a csúcson vagy diadalmas zászlólengetésről: a hegymászók kitartását a bolygó legkönyörtelenebb elemei teszik próbára, és szinte lehetetlen akadályokkal kell megbirkózniuk.
A film műfajilag kalandfilm, dráma és történelmi film egyszerre, és ez a hármasság érződik is rajta. Nem akar akciófilm lenni, ahol a főhős az utolsó pillanatban lazán megmenekül. Inkább lassan, módszeresen építi fel a helyzetet, hogy aztán a második felében könyörtelenül ránk zúdítsa a vihart. Aki pörgős, poénos kalandot vár, az rossz helyen jár. Aki viszont szereti, ha egy film a gyomrában érzi az ember, az itt otthon lesz.
Sztárparádé, amit elnyel a hó
Ritkán látni ennyi ismert arcot egyetlen plakáton, és mégis furcsa módon senki nem lopja el a show-t. Ez tudatos döntésnek tűnik, és szerintem jó döntés. Jason Clarke Rob Hall szerepében a film morális középpontja: nyugodt, felelősségteljes vezető, akinek a jelenléte stabilitást ad, egészen addig, amíg a hegy ezt is el nem veszi. Clarke nem nagy gesztusokkal dolgozik, hanem csendes tekintéllyel, és ez itt pontosan működik.
Jake Gyllenhaal Scott Fischerként a laza, karizmatikus ellenpontot hozza. Kevesebb vásznon töltött ideje van, mint amire a plakát alapján számítana az ember, de minden jelenetében ott a jellegzetes energiája. Josh Brolin Beck Weathersként talán a legemberibb figura a csapatban: kicsit nagyhangú, kicsit esetlen, és éppen ezért lesz a sorsa olyan megrendítő.
A hegy alatt maradók sem díszletek. Keira Knightley Jan Arnoldként és Robin Wright Peach Weathersként a távolból izguló hozzátartozók fájdalmát viszik, és mindkettejüknek van legalább egy jelenete, ami alatt nehéz nyelni. Emily Watson Helen Wiltonként a bázistábor csendes hőse, aki a rádió mellett próbálja összetartani a szétesőben lévő helyzetet. Elizabeth Debicki Caroline Mackenzie és Sam Worthington Guy Cotter szerepében kisebb, de fontos fogaskerekek ebben a gépezetben.
Baltasar Kormákur, a hideg mestere
Az izlandi rendező neve sokaknak az amerikai akcióthrillerekből lehet ismerős, de az Everestben látszik igazán, hogy otthon van a zord, hideg tájakon. Kormákur nem szentimentalizál. A kamera gyakran távolról, szinte közönyösen figyeli a parányi embereket a gigantikus sziklafalak előtt, és ez a távolság többet mond bármilyen drámai zenei aláfestésnél.
Amit igazán értékelek benne: nem csinál hősöket a szereplőiből. Mindenki hibázik, mindenki fáradt, mindenki ember. A döntések, amelyeknek később súlya lesz, sokszor apróságoknak tűnnek abban a pillanatban, és a film ezt a feszültséget nagyon jól adagolja. Izlandi, brit és amerikai koprodukcióként a film nemzetközi léptékű, mégis van benne valami európai visszafogottság, ami jót tesz neki.
A látvány, amiért moziba kellett menni
Mondjuk ki: az Everest elsősorban élmény, és csak másodsorban történet. A hegy itt nem háttér, hanem főszereplő, méghozzá a legfélelmetesebb fajtából. A szél süvítése, a jégkristályok a szakállakon, a fehér semmi, amelyben az ember elveszíti a tájékozódást: ezek mind olyan erővel jönnek át, hogy a 121 perces játékidő második felében tényleg fázni kezd az ember.
- A panorámák lélegzetelállítóak, és nem öncélúak: minden nagytotál arra emlékeztet, mennyire kicsi az ember.
- A hangdesign legalább annyira ijesztő, mint a kép. A vihar szinte fizikai jelenlét.
- A közelik a kimerült, fagyott arcokról legalább annyira hatásosak, mint a nagy tájképek.
Ha valaki tévén nézi újra, javaslom a lehető legnagyobb képernyőt és egy jó hangrendszert. Ez a film a méretből él.
Ahol megbicsaklik a lépés
Nem tökéletes film, és a gyengeségei pont az erényeiből fakadnak. A hatalmas szereplőgárda miatt a karakterek egy része vázlatos marad. Az első órában sok a név, sok az arc, és a beöltözött, bebugyolált, napszemüveges hegymászókat a viharban néha nehéz megkülönböztetni egymástól. Volt pillanat, amikor komolyan azon gondolkodtam, éppen ki is szenved a képernyőn.
A felvezetés is lehetne feszesebb. Érthető, hogy a film fel akarja építeni a kapcsolatokat, mielőtt elszabadul a pokol, de az alaptábori jelenetek egy része inkább kötelező körnek hat. Aki egy klasszikus, egyetlen főhősre fókuszáló túlélőfilmet vár, annak ez a mozaikos szerkezet hidegebbnek tűnhet a kelleténél, és itt most nem az időjárásról beszélek.
Ugyanakkor ezt a hidegséget lehet erényként is olvasni. A film nem akarja megmondani, kit kell szeretnünk, ki a jó és ki a hibás. Egyszerűen megmutatja, mit tesz a hegy az emberrel. Én végül ezt a szikárságot értékeltem, de megértem, ha valakinek több érzelmi kapaszkodó kellett volna.
Miért marad meg napokig?
Mert nem hagy kibúvót. Az Everest nem ad olcsó vigaszt, és nem csomagolja szépre azt, ami szépre nem csomagolható. A legerősebb jelenetek nem is fent, a csúcs közelében játszódnak, hanem azokban a pillanatokban, amikor a hegy alatt maradók rádión vagy telefonon próbálnak kapcsolatot tartani azokkal, akik odafent küzdenek. Ezek a jelenetek csendesek, egyszerűek, és brutálisan hatnak.
A film nagy kérdése végig ott lebeg: miért csinálja ezt valaki? Miért kockáztatja az életét egy csúcsért? Kormákur nem ad rá kerek választ, és szerintem jól teszi. A néző maga dönti el, hogy szenvedélyt, makacsságot vagy őrületet lát a vásznon. Valószínűleg mindhármat.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a valós hangulatú túlélési drámákat, a lenyűgöző természeti látványt, és bírják, ha egy film érzelmileg megviseli őket.
- Inkább hagyd ki, ha: Azoknak, akik könnyed kalandot, egyértelmű főhőst és pörgős akciót várnak, vagy rosszul viselik a nyomasztó, kilátástalan helyzeteket.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: 127 óra (2010), Zuhanás a csendbe (2003), Függőleges határ (2000), A fehér pokol (2011), Gravitáció (2013)
Gyakori kérdések
Miről szól az Everest című film?
Két hegymászó expedícióról, amelyek az emberiség által tapasztalt egyik legdurvább hóviharba kerülnek, és a csúcshódításból túlélési harc lesz.
Hány perces az Everest?
A film játékideje 121 perc.
Mikor jelent meg az Everest?
A film premierje 2015. szeptember 16-án volt.
Hány éves kortól nézhető az Everest?
A film 12 éven felülieknek ajánlott. Kisebb gyerekeknek a nyomasztó, megrázó jelenetek miatt nem való.
Ki rendezte az Everestet?
A filmet az izlandi Baltasar Kormákur rendezte.
Kik szerepelnek az Everestben?
Jason Clarke (Rob Hall), Josh Brolin (Beck Weathers), Jake Gyllenhaal (Scott Fischer), Keira Knightley (Jan Arnold), Robin Wright (Peach Weathers), Emily Watson (Helen Wilton), Elizabeth Debicki és Sam Worthington.
Felmenjünk vele a csúcsra, vagy maradjunk a bázistáborban?
Menjünk fel. Az Everest nem a legérzelmesebb és nem a legjobban megírt túlélőfilm, amit valaha láttam, de a látványa, a hangja és a kíméletlen őszintesége miatt kevés hasonló film tud ekkora fizikai élményt adni. Jason Clarke csendes ereje, Josh Brolin esendősége és a hegy alatt várakozó nők fájdalma együtt olyan drámát rak össze, ami a stáblista után sem enged el. Ha még nem láttad, nézd meg a lehető legnagyobb képernyőn, egy pléddel a kezed ügyében. Szükséged lesz rá.