Fekete Özvegy kritika: Natasha Romanoff végre a saját filmjében, csak kicsit későn
Évekig vártunk arra, hogy a Bosszúállók legtitokzatosabb tagja végre főszerepet kapjon, és amikor megkapta, kiderült, hogy a legjobb jelenetekben valaki más lopja el a reflektorfényt. A Fekete Özvegy ettől még nem rossz film, sőt: a Marvel-gépezet egyik legemberibb darabja, amelyben a robbanások között egy diszfunkcionális család próbál újra összeállni. Csak éppen olyan érzés, mintha egy búcsúlevelet kézbesítettek volna, amikor a címzett már elköszönt.
Feszes, szórakoztató és meglepően szívből jövő kémakció, amely Florence Pughnak köszönheti a lelkét, de a Marvel-sablon végül ezt a filmet is utoléri.
Fekete Özvegy előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2021. július 8. |
|---|---|
| Rendező | Cate Shortland |
| Szereplők | Scarlett Johansson, Florence Pugh, Rachel Weisz, David Harbour, Ray Winstone, Ever Anderson |
| Műfaj | Akciófilmek, Kalandfilmek, Sci-fi filmek |
| Hossz | 134 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól? Natasha múltja bekopogtat
A Fekete Özvegy alaphelyzete egyszerű, és ez kifejezetten jót tesz neki. Natasha Romanoffnak szembe kell néznie múltja sötét epizódjaival, amikor egy veszedelmes összeesküvés hozzá is elér. A nyomában egy kérlelhetetlen erő jár, amely az életére tör, ő pedig kénytelen számot vetni kémes múltjával és azokkal a családi kötelékekkel, amelyeket már jóval azelőtt felbontott, hogy Bosszúálló lett volna.
Ez a felállás azért érdekes, mert Natasha mindig is az a figura volt a Marvel-univerzumban, akiről a legtöbbet sejtettünk és a legkevesebbet tudtunk. Évek óta lebegtek a félmondatok a vörösben álló számláról, a múltról, amiről nem beszél. Itt végre megkapjuk a hátteret, és a film okosan nem világmegváltó tétekben gondolkodik, hanem személyesben: nem a Föld sorsa a kérdés elsősorban, hanem az, hogy ki ez a nő, és honnan jött.
Spoilermentesen ennyi bőven elég. A lényeg, hogy ez nem egy újabb multiverzumos kirakós, hanem egy viszonylag zárt, kémthrilleres alapokra épülő történet, amit a 134 perces játékidő kényelmesen elbír.
Scarlett Johansson és a hálátlan főszerep
Scarlett Johansson évek óta hordozza ezt a karaktert, és most végre ő áll a középpontban. Furcsa módon mégis ő a film legvisszafogottabb szereplője. Ez nem kritika a színésznővel szemben: Natasha mindig is befelé forduló, kontrollált figura volt, akinek a fegyvere a hidegvér. Johansson ezt pontosan hozza, a fáradt, cinikus, mégis sebezhető nő minden rezdülése a helyén van.
A gond inkább az, hogy egy ennyire zárt karakter körül a film kénytelen színesebb figurákat felvonultatni, és ezek a figurák bizony elviszik a show-t. Johansson ezt nagyvonalúan engedi, és ettől a film jobb lesz, csak Natasha marad néha a saját filmjében mellékszereplő.
Aki végigkövette a karaktert a Bosszúállók-filmekben, annak mindenesetre jólesik látni, hogy kap egy saját fejezetet. Legyen akármilyen késői is.
Florence Pugh: így kell belépni a Marvelbe
Ha egy dologra emlékezni fogsz a Fekete Özvegyből, az Florence Pugh lesz Yelena Belova szerepében. Pugh egyszerűen fantasztikus: szarkasztikus, vicces, dühös és fájdalmas egyszerre, és minden jelenetet, amiben szerepel, megemel. A Natashával közös pillanataiban van az a nyers, testvéri súrlódás, amit a Marvel-filmek ritkán tudnak hitelesen eljátszani.
Pugh ráadásul nem a szokásos szuperhős-mellékszereplőt hozza. Yelena hús-vér ember, akinek a poénjai mögött ott a seb, és a színésznő pontosan tudja, mikor kell az egyiket a másik mögé rejteni. Aki látta őt korábbi drámai szerepeiben, nem lepődik meg, hogy itt is tökéletes.
Őszintén: helyenként az volt az érzésem, hogy ez inkább Yelena filmje, Natasha csak vendégszerepel benne. És ez egyszerre a film legnagyobb erénye és furcsa mellékhatása.
A legfurcsább család a Marvel-univerzumban
A mellékszereplők közül David Harbour Alexei szerepében a film komikus motorja. Harbour láthatóan imádja ezt a hiú, nagydumás, kicsit szánalmas, de szerethető figurát, és ezt a néző is érzi. A poénjai egy része talán túl van tolva, de a jelenléte nélkül a film sokkal komorabb és laposabb lenne.
Rachel Weisz Melina szerepében a csendesebb, rejtélyesebb pólus, és a kettejük közti dinamika adja a film legjobb, legfurcsább családi jeleneteit. Ez a négyes, Natasha, Yelena, Alexei és Melina, valójában a film szíve: egy széthullott, hazugságokra épült család, amelynek tagjai nem tudják, mit is kezdjenek egymással.
A fiatal Natashát és Yelenát Ever Anderson és Violet McGraw játssza, O-T Fagbenle pedig Mason szerepében tűnik fel. A gonosz oldalon Ray Winstone áll Dreykovként, és itt jön a film egyik gyengébb pontja.
Cate Shortland rendezése: kémfilm marveles köntösben
Cate Shortland rendezőként érezhetően a karakterekre és a hangulatra figyel, és ez a film első felében nagyon jól működik. Van benne valami a régi kémthrillerek feszességéből, a menekülésből, a bizalmatlanságból, abból, hogy senki sem az, akinek látszik. Az akciójelenetek kemények, földhözragadtabbak, mint a Marvel átlag, és ez Natasha karakteréhez illik is: ő nem repül, nem lő villámot, egyszerűen nagyon jól verekszik.
A baj ott kezdődik, amikor a film a harmadik felvonásban beáll a jól ismert Marvel-sablonba. Jön a nagy, digitális fináléval megspékelt összecsapás, ami látványos, de pont azt a személyes, piszkos hangulatot veszíti el, amitől a film eleje jó volt. Ilyenkor érezni, hogy a rendezői kéz fölött ott a stúdió.
Ray Winstone gonosza pedig sajnos inkább funkció, mint karakter. Van tekintélye, van fenyegetés a jelenlétében, de nem kap elég anyagot ahhoz, hogy igazán emlékezetes ellenféllé váljon.
Hol bicsaklik meg?
A legnagyobb gond nem magában a filmben van, hanem az időzítésben. Natasha története olyan pontra érkezik, ahol a néző már tudja, mi lesz vele a nagy egészben, ezért nehéz igazi tétet érezni. A film ezt próbálja ellensúlyozni azzal, hogy a családra, a múltra és Yelenára helyezi a hangsúlyt, és részben sikerül is.
- Erősség: a családi dinamika, Pugh és Harbour, a földhözragadt akció.
- Gyengeség: sablonos finálé, vérszegény főgonosz, néhol túlnyújtott humor.
- Furcsaság: a címszereplő néha háttérbe szorul a saját filmjében.
Ezek együtt egy jó, de nem kiemelkedő Marvel-filmet adnak, amelyre szívesen emlékszünk vissza, de kevesen tennék a franchise csúcsára.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Aki szereti Natasha Romanoffot, kedveli a kémfilmes, földhözragadtabb akciót, és kíváncsi Florence Pugh berobbanására a Marvelbe.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki a Marvel-sablon fáradtságától szenved, vagy látványos, kozmikus tétekre vágyik, és nem érdekli a karakterközpontú történet.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Amerikai Kapitány: A tél katonája (2014), Atomszőke (2017), Vörös veréb (2018), Bosszúállók (2012), Shang-Chi és a tíz gyűrű legendája (2021)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg a Fekete Özvegy?
A film premierje 2021. július 8-án volt.
Miről szól a Fekete Özvegy?
Natasha Romanoffnak szembe kell néznie múltja sötét epizódjaival, amikor egy veszedelmes összeesküvés hozzá is elér, és számot kell vetnie kémes múltjával, valamint régi családi kötelékeivel.
Hány perces a Fekete Özvegy?
A film 134 perces.
Hány éves kortól nézhető a Fekete Özvegy?
A film besorolása szerint 16 éven felülieknek ajánlott.
Ki rendezte a Fekete Özvegyet?
A filmet Cate Shortland rendezte.
Kik szerepelnek a Fekete Özvegyben?
Scarlett Johansson (Natasha Romanoff), Florence Pugh (Yelena Belova), Rachel Weisz (Melina), David Harbour (Alexei) és Ray Winstone (Dreykov), valamint Ever Anderson, Violet McGraw és O-T Fagbenle.
Megéri újra elővenni Natasha búcsúfilmjét?
Igen, főleg ha az első nézésnél a Marvel-fáradtság miatt kihagytad. A Fekete Özvegy nem forradalmasítja a szuperhősfilmet, a fináléja sablonos, a gonosza feledhető, de az első két felvonása feszes, a családi jelenetei pedig meglepően őszinték. Scarlett Johansson méltó, ha kissé visszafogott búcsút kap, Florence Pugh pedig olyan belépőt csinál, amitől egyből többet akarsz látni belőle. Egy esős estére kifejezetten jó választás, csak ne a Marvel csúcsát várd tőle, hanem egy szerethető, kicsit kései kémkalandot.