Fiume vagy halál! kritika: amikor egy egész város újrajátssza a saját legabszurdabb rémálmát
Képzeljük el, hogy egy hiú, lánglelkű költő katonákkal bevonul egy városba, és kikiáltja magát az urának. Ez nem egy rossz operett szinopszisa, hanem Fiume 1919-es valósága. Igor Bezinović rotterdami fődíjas filmje ezt a groteszk fejezetet úgy idézi meg, hogy a mai rijekaiakat állítja a kamera elé, és az eredmény egyszerre vicces, nyugtalanító és nagyon is aktuális.
Merész, szellemes és meglepően fájdalmas dokumentumfilm arról, hogyan lesz egy kínos bohózatból nemzeti mítosz, és ez a fajta formabontás ritkán sikerül ilyen jól.
Fiume vagy halál! előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2026. január 15. |
|---|---|
| Rendező | Igor Bezinović |
| Műfaj | Dokumentumfilmek |
| Hossz | 112 perc |
| Korhatár | 12 éven felülieknek |
| Ország | Olasz filmek, Szlovén filmek, Horvát filmek |
Egy költő, egy város és tizenhat hónap őrület
A történelem néha olyan forgatókönyvet ír, amit egy dramaturg visszadobna, mondván, túl van tolva. Fiume 1919-ben pontosan ilyen. Az Osztrák-Magyar Monarchia romjain, abban a bizonytalan, mindenki által követelt kikötővárosban felbukkan Gabriele D'Annunzio, az önjelölt nemzeti dalnok, aki nem elégszik meg a versekkel. Katonai erővel elfoglalja a várost, majd a teljhatalmú urának kiáltja ki magát.
Ami ezután jön, az a brief szavaival élve egy bizarr pünkösdi királyság, amely tizenhat hónapig tart, és amelyet végül maga az olasz állam kénytelen felszámolni. A csattanó azonban nem itt van. Néhány évvel később, Mussolini hatalomra jutásával D'Annunzio már nemzeti hősként vonul be az olasz történelem pantheonjába. Egy kínos incidensből így lesz hősi legenda, és ez a fordulat adja a film igazi tétjét.
Magyar nézőként külön pikantériája van a dolognak: Fiume a mi történelmünknek is része, így ez a mozi nem egy távoli, idegen kuriózum, hanem egy olyan hely sorsa, amelyhez nekünk is van közünk.
A rijekaiak mint saját múltjuk színészei
A film legnagyobb húzása a forma. Bezinović nem hivatásos színészekkel és nem pompás kosztümös rekonstrukcióval dolgozik, hanem rijekai polgárokkal, akik életre keltik D'Annunzio groteszk rémuralmának tragikomikus fejezeteit. A mai város lakói tehát belebújnak a száz évvel ezelőtti események bőrébe, és ettől minden jelenet kettős fénytörést kap.
Ez a megoldás zseniálisan működik, mert folyamatosan emlékeztet arra, hogy a történelem nem egy lezárt múzeumi tárló. Ugyanazokon az utcákon járnak ezek az emberek, ahol egykor a költő egyenruhás hívei masíroztak. Amikor egy hétköznapi arc mondja fel a pátoszos, öntelt szövegeket, a nagyotmondás azonnal leleplezi önmagát. A nevetés így nem olcsó, hanem tanulságos: az ember azon kapja magát, hogy egy fasiszta előjáték abszurditásán kuncog, aztán hirtelen megfagy a mosoly az arcán.
Persze az amatőr szereplőgárda nem mindig hozza a hibátlan profizmust, de pont ez a lényeg. A kicsit esetlen, kicsit ironikus játék tökéletesen illik egy olyan figurához, akinek az egész hatalma egy nagy, groteszk színielőadás volt.
Igor Bezinović és a dokumentumfilm újraírása
A rendező innovatív megközelítése nem véletlenül vitte el a rotterdami fesztivál fődíját. Ez a fajta dokumentumfilm messze van a narrátoros, archív fotókat pásztázó, tankönyvízű ismeretterjesztéstől. Inkább esszé, performansz és történelmi szatíra keveréke, amelyben a forma maga is állásfoglalás.
Bezinović láthatóan nem akar hőst vagy szentet faragni senkiből, és nem is pusztán kigúnyolja D'Annunziót. Azt vizsgálja, hogyan működik a karizma, a nacionalista pátosz és a kollektív emlékezet. Hogyan lehet valakiből egyszerre bohóc és bálvány, attól függően, ki és mikor meséli el a történetét. Ez a kérdés 2026-ban sem hangzik porosnak, sőt.
A 112 perces játékidő nem kevés egy dokumentumfilmtől, és lesznek, akik itt-ott megérzik a hosszát. Én inkább úgy éreztem, hogy a film ráérősen építi fel a saját abszurd univerzumát, és ennek az időnek meg is van a jutalma.
Ahol a nevetés torkon akad
A Fiume vagy halál! legerősebb pillanatai azok, amikor a tragikomikus hangvétel átbillen. A költő pünkösdi királysága elsőre szórakoztató bohóctréfának tűnik, egy személyiségzavaros, egoista ember kiélt fantáziájának. Csakhogy a film nem engedi elfelejteni, hogy ez a bohózat az olasz fasizmus előszele volt.
Ezt a kettősséget nehéz egyensúlyban tartani, és bár nem minden jelenet talál célba ugyanolyan pontosan, a film egésze meggyőzően vezeti a nézőt a kuncogástól a borzongásig. Sokat elárul, hogy az ember a vetítés után nem csak a sztorin gondolkodik, hanem azon is, hogy a mai közéletben hány hasonlóan harsány, önjelölt megmentőt lát.
Hol fogy el a lendület?
Nem minden tökéletes. A formabontó megoldás, ami a film legnagyobb erénye, egyben a kockázata is. Aki klasszikus, lineáris történelmi összefoglalóra vágyik, az helyenként elveszítheti a fonalat, mert a film nem fogja a néző kezét. A háttértudás sokat segít, és aki semmit sem tud a korszakról, annak érdemes előtte röviden utánaolvasni.
A látványvilág is inkább funkcionális, mint lenyűgöző: itt nem a monumentális díszleteken van a hangsúly, hanem a gondolaton. Ez nekem tetszett, de a nagy költségvetésű kosztümös filmekhez szokott nézőt meglepheti a visszafogottság.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Mindenkinek, aki szereti a merész, kísérletező dokumentumfilmeket, érdeklődik a 20. századi európai történelem és a fasizmus gyökerei iránt, vagy egyszerűen kíváncsi Fiume magyar szemmel is izgalmas múltjára.
- Inkább hagyd ki, ha: Azoknak, akik pörgős, akciódús szórakozást várnak, vagy hagyományos, narrátoros ismeretterjesztő filmre számítanak.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Az ölés aktusa (2012), A zóna érdeke (2023), Szomszédok (2001), Hogyan vagy? (2021)
Gyakori kérdések
Miről szól a Fiume vagy halál!?
Gabriele D'Annunzio költő 1919-es fiumei hatalomátvételéről és 16 hónapig tartó groteszk uralmáról, amelyet mai rijekai polgárok játszanak újra.
Mikor volt a Fiume vagy halál! premierje?
A film 2026. január 15-én került a mozikba.
Hány perces a Fiume vagy halál!?
A film játékideje 112 perc.
Milyen korhatár-besorolású a film?
A Fiume vagy halál! 12 éven felülieknek ajánlott.
Ki rendezte a Fiume vagy halál! című filmet?
A dokumentumfilmet Igor Bezinović rendezte, olasz, szlovén és horvát koprodukcióban.
Nyert díjat a film?
Igen, a film elnyerte a rotterdami filmfesztivál fődíját.
Megéri beülni egy költő pünkösdi királyságára?
Határozottan igen. A Fiume vagy halál! az a ritka dokumentumfilm, ami egyszerre szórakoztat és figyelmeztet, és közben új formát is talál a mondanivalójához. Igor Bezinović a rijekai polgárok segítségével úgy tükröt tart a múltnak, hogy abban a jelen is felsejlik. Nem hibátlan, néha kicsit hosszú, és nem mindenkinek fog bejönni a stílusa, de aki nyitott rá, egy okos, csípős és emlékezetes filmet kap. Nálam a hónap egyik legerősebb mozis élménye.