Garfield kritika: a lasagnafaló kandúr útra kel, és ez meglepően jól áll neki
Garfieldot kalandfilmbe tenni olyan, mintha egy kanapét neveznénk be maratonra. Pont ebben rejlik a The Garfield Movie legjobb ötlete: a világ leglustább macskáját kirángatja a fotelből, és útnak indítja egy rég nem látott apával. Nem lett belőle animációs mérföldkő, de egy kellemes, színes, nevetős családi mozi igen.
Kedves, pörgős és vicces családi animáció, amely nem forgatja fel a műfajt, de Garfield rajongóit és a gyerekeket is jól szórakoztatja.
Garfield előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2024. május 30. |
|---|---|
| Rendező | Mark Dindal |
| Szereplők | Chris Pratt, Samuel L. Jackson, Hannah Waddingham, Ving Rhames, Nicholas Hoult, Cecily Strong |
| Műfaj | Kalandfilmek, Animációs filmek, Vígjátékok, Családi filmek |
| Hossz | 101 perc |
| Ország | Hong kong filmek, Brit filmek, Amerikai filmek |
Miről szól? Hétfő, lasagna és egy váratlan apa
Garfieldot nem kell bemutatni senkinek, aki az elmúlt évtizedekben akár csak egyszer is belelapozott egy újság képregényrovatába. Narancssárga, kövér, lusta, imádja a lasagnát és gyűlöli a hétfőt. Az élete pontosan olyan, amilyennek egy macska megálmodja: a gazdi, Jon naponta többször megtölti a tálat, a világ pedig nagyjából a kanapé széléig tart.
Ezt a nyugalmat borítja fel egy rég nem látott rokon felbukkanása: Garfield apja, Vic. Sok mindenben hasonlítanak, mindketten szeretik a hasukat és ki nem állhatják a fürdővizet, csakhogy Vic utcai macska, kalandvágyó, vagány figura. Garfieldtól pedig a kalandvágy körülbelül olyan messze áll, mint a diéta. A történet mégis úgy alakul, hogy Garfield és hű társa, Ubul kénytelenek vándorútra indulni, ahol néha gyalogolni, sőt futni is kell, és senki sem rak eléjük kiadós étkezést négyszer-ötször naponta.
Ennél többet nem árulok el, és nem is kell: a film alapképlete egyszerű, a poén pedig abból fakad, hogy egy olyan figurát hajszolnak végig egy akciódús kalandon, aki legszívesebben az egészet átaludná.
A hangok: Chris Pratt, Samuel L. Jackson és egy meglepően erős mellékgárda
Amikor kiderült, hogy Chris Pratt adja Garfield hangját, az internet egy része felhördült. Pratt nem az a fajta morcos, lomha hang, amit sokan a figurához kötnek, ő inkább a bájos, kicsit szeleburdi hős típus, amit a Galaxis őrzőiben vagy a Mario-filmben is hozott. Bevallom, én is szkeptikus voltam, de a film ezt a Garfieldot kicsit fiatalosabbnak, pörgősebbnek rajzolja meg, és ehhez Pratt hangja egészen jól passzol. A klasszikus, fanyar cinizmusból kevesebb jut, a szerethető lustaságból több.
A film igazi húzóneve viszont Samuel L. Jackson Vic szerepében. Jackson hangja eleve egy karakter, és itt öröm hallani, ahogy a vagány, rámenős, kicsit szélhámos apamacskát életre kelti. Az apa és fia közti súrlódás nagyrészt az ő energiáján múlik, és ez az energia megvan.
A mellékszereplők között ott van Hannah Waddingham Jinx szerepében, aki a Ted Lasso óta szinte bármit el tud adni a hangjával, Ving Rhames Ottóként, Nicholas Hoult mint Jon, Cecily Strong Marge Malone szerepében, Harvey Guillén Ubulként, és Brett Goldstein Roland hangjaként. Ez egy kifejezetten jó névsor, és látszik, hogy a stúdió nem spórolt a szereposztáson. Persze magyar szinkronnal nézve ebből sok minden átalakul, de az eredeti hangsáv kifejezetten ajánlott annak, aki szereti hallani, mit kezd egy rutinos színész egy rajzolt macskával.
Mark Dindal visszatérése: az Eszeveszett birodalom rendezője ismét bohóckodik
A rendezői székben Mark Dindal ül, és ez számomra a film egyik legnagyobb pozitívuma volt már a bejelentéskor. Dindal jegyzi a Disney egyik legviccesebb, legszabadabb animációs filmjét, az Eszeveszett birodalmat, és a Csirke Pipit is az ő munkája. Az előbbi máig kultuszfilm az elszállt, gyors, rajzfilmes logikájú humoráért.
A Garfieldban érezni ennek a szemléletnek a nyomát. A fizikai poénok tempója gyors, a karakterek rugalmasan nyúlnak, csúsznak, pattannak, és a film nem fél a slapsticktől. Nem éri el az Eszeveszett birodalom szemtelenségét, ahhoz kicsit túl biztonságos, túl családbarát, de a ritmusérzék megvan. 101 percben ez a fajta lendület nagyon sokat számít: a film ritkán ül le, és ha le is ül, hamar felpattan.
Mi működik? Színek, tempó és egy jól megírt apa fiú szál
A látvány tiszta, élénk, a narancssárga Garfield szinte világít a vásznon. A számítógépes animáció nem próbál fotorealisztikus lenni, és ez jó döntés: a figurák megtartják a képregényes karakterüket, Garfield egyszerre puha és rajzfilmes, Ubul pedig pont olyan bolondos, amilyennek lennie kell.
- A tempó: a gyerekek figyelmét végig fogva tartja, a felnőttek pedig ritkán néznek az órájukra.
- Az apa és fiú szál: nem forradalmi, de kap egy kis szívet, ami a családi közönségnek pont elég.
- A lustaság mint humorforrás: a legjobb poénok abból jönnek, hogy Garfield minden egyes kalandos helyzetet a lehető legkényelmesebben próbál megúszni.
- Samuel L. Jackson: nem tudom elégszer mondani, ő viszi a filmet a hátán.
Hol csúszik meg? A képregény maró humora elveszik
A legnagyobb gondom az, hogy ez a Garfield néha nem elég Garfield. A képregény ereje mindig a száraz, fanyar, kissé gonosz humorban rejlett, abban, ahogy egy macska lenézi az egész világot. A film ezt jócskán lekerekíti, hogy beleférjen egy klasszikus, családi kalandfilmes sablonba. A rablások, üldözések, gyors helyszínváltások szórakoztatóak, de a formula ismerős, és aki látott már pár hasonló animációt az elmúlt években, nagyjából előre fogja sejteni, merre kanyarodik a történet.
A humor is vegyes: van, ami tényleg hangos nevetést csalt ki a teremből, és van, ami inkább csak színes zaj. A zene és a hangzás korrekt, de semmi emlékezetes, nem fogsz dalt dúdolni hazafelé. Ez az a fajta film, ami jó estét ad, de egy hét múlva már csak a legjobb két-három jelenetre fogsz emlékezni.
Garfield a moziban: az élőszereplős kísérletek után végre a helyén
Aki emlékszik a 2004-es élőszereplős Garfieldra, ahol Bill Murray kölcsönözte a hangját a számítógépes macskának, tudja, hogy a figura filmes pályafutása nem volt mindig zökkenőmentes. A valódi díszletekbe illesztett animált macska furcsa hibrid volt. Ehhez képest ez a teljesen animált változat sokkal természetesebb közeg Garfield számára: itt minden a rajzfilmes logika szerint működik, és ebben a világban egy kövér macska nyugodtan száguldhat, ugorhat, eshet a semmibe.
Ez a változás önmagában elég ahhoz, hogy a The Garfield Movie a figura legjobb filmes megjelenésének érződjön, még ha a képregény szellemét nem is adja vissza tökéletesen.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Családoknak, kisebb és nagyobb gyerekeknek, valamint mindenkinek, aki gyerekként Garfield-képregényeken nőtt fel, és egy könnyed, vicces moziestére vágyik.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik a képregény maró, cinikus humorát keresik, vagy akiket fáraszt a sablonos, akciódús családi animációs formula.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Garfield (2004), Eszeveszett birodalom (2000), A kis kedvencek titkos élete (2016), Bolt (2008), Csizmás, a kandúr: Az utolsó kívánság (2022)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg a Garfield film?
A Garfield (eredeti címén The Garfield Movie) premierje 2024. május 30-án volt.
Hány perces a Garfield film?
A film hossza 101 perc.
Miről szól a Garfield film?
A lusta, lasagnaimádó Garfield életébe betoppan rég nem látott apja, a vagány utcai macska, Vic, és Garfield hű társával, Ubullal kénytelen kalandos vándorútra indulni.
Ki rendezte a Garfield filmet?
A filmet Mark Dindal rendezte.
Ki adja Garfield hangját az eredeti változatban?
Garfield eredeti hangja Chris Pratt, Vicet, az apját Samuel L. Jackson szólaltatja meg.
Gyerekkel is nézhető a Garfield film?
Igen, a film családi animációs vígjáték, kifejezetten közös családi mozizásra készült.
Megéri lekászálódni érte a kanapéról?
Igen, főleg ha gyerekkel ülsz be. A Garfield nem fogja átírni az animációs filmek történelmét, és a képregény fanyar zsenialitását sem hozza vissza teljesen, de Mark Dindal tempóérzéke, Samuel L. Jackson lehengerlő Vicje és a rengeteg színes, pattogós poén együtt egy nagyon kellemes másfél órát ad. Ez az a film, amire a gyerek boldogan rábólint, a szülő pedig közben nem szenved, sőt néha hangosan felnevet. Nekem 6,5 pont, egy jó lasagnás vasárnapi ebéd utánra tökéletes választás. Hétfőre viszont nem ajánlom, azt Garfield sem bírná.