Godzilla kritika: amikor a szörnyek királya végre tisztelettel lép a vászonra
Ez a Godzilla nem rohan, hanem lopakodik, és pont ettől hatásos. Gareth Edwards filmje a szörnyfilmet katasztrófadrámaként kezeli, ahol a lényeket legtöbbször az ember szemmagasságából látjuk, apró hangyaként a gigászok lába alatt. Nem hibátlan darab, de ritka az olyan blockbuster, amelyik ennyire bízik a várakozás erejében.
Lenyűgöző léptékű, tisztelettudó szörnyfilm, amelyet a vékonyka emberi szál visszafog, de a nagy pillanataiért simán megéri.
Godzilla előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2014. május 15. |
|---|---|
| Rendező | Gareth Edwards |
| Szereplők | Aaron Taylor-Johnson, Elizabeth Olsen, Juliette Binoche, Bryan Cranston, 渡辺謙, Sally Hawkins |
| Műfaj | Akciófilmek, Drámák, Sci-fi filmek |
| Hossz | 123 perc |
| Korhatár | 12 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól, spoilerek nélkül?
A felállás egyszerű, és ez inkább erény, mint hiba: a világot szörnyű lények megjelenése sújtja, az emberiség pedig tehetetlenül kapkodja a fejét. A csavar, amit a film alapötlete is felkínál, hogy lehet, éppen az egyik ilyen lény lesz az, aki megmentheti az emberiséget. Ennél többet nem is érdemes tudni előre, mert a 2014-es Godzilla egyik legnagyobb ereje az, ahogyan adagolja az információt.
A középpontban a Brody család áll, akiken keresztül a néző átéli a katasztrófát. Ez a döntés teszi a filmet inkább drámává és katasztrófafilmmé, mint klasszikus pofozkodós monstrumparádévá. Aki tehát arra számít, hogy az első tíz percben már épületek repülnek, az türelmet kap leckéül. Aki viszont szereti, ha a feszültség lassan, rétegesen épül, az jól fog szórakozni.
Gareth Edwards és a láthatatlan szörny művészete
Edwards korábban a kis költségvetésű Monsters című filmmel hívta fel magára a figyelmet, és itt is látszik, hogy a rendező nem a szörnyben, hanem a szörny jelenlétében gondolkodik. A kamera gyakran a földön marad, a lényeket ködön, füstön, ablakon, résnyire nyíló ajtón keresztül pillantjuk meg. Ez a spielbergi iskola: a cápa is attól volt félelmetes, hogy alig láttuk.
Ennek a módszernek ára van. Többször érezni, hogy a film szándékosan elveszi tőlünk a csúcspontot, éppen akkor vág el, amikor a legjobban szeretnénk nézni. Van, akit ez az őrületbe kerget, engem inkább kíváncsivá tett, mert amikor Edwards végre megengedi a nagy pillanatot, az tényleg úgy hat, mint egy kiérdemelt jutalom. Kevés modern nyári film van, amely ennyire tudatosan építi fel a saját fináléját, és ennyire nem fél a csendtől.
A stáb: erős nevek, egyenetlen lehetőségek
A szereposztás papíron elképesztő. Bryan Cranston Joe Brodyként hozza azt az intenzitást, amit a Breaking Bad óta várunk tőle: zaklatott, megszállott, a jelenetei vibrálnak. Juliette Binoche Sandra Brody szerepében kevés időt kap, de azt jól használja. Aaron Taylor-Johnson Ford Brodyként a film tényleges főszereplője, és itt kezdődnek a gondok: korrekt, fizikailag hiteles, de a karaktere inkább funkció, mint ember, akit követünk egyik helyszínről a másikra.
Elizabeth Olsen Elle Brodyként szinte csak reagál, ami nagy pazarlás egy ilyen képességű színésznőtől. Ken Watanabe Dr. Ishiro Serizawa szerepében a film lelkiismerete, a tekintete többet mond, mint a dialógusai, és a karakter neve is szép főhajtás a japán gyökerek előtt. Mellette Sally Hawkins Dr. Vivienne Grahamként, David Strathairn Stenz admirálisként és Al Sapienza Huddlestonként tölti ki a tudományos és katonai oldalt. Mindenki jó, csak épp a forgatókönyv nem ad mindenkinek elég húst.
Ami igazán működik: lépték, hang, hangulat
Ha egyetlen dolgot kellene kiemelnem, az a méretérzet. Rengeteg szörnyfilmben a lények csak nagynak tűnnek, itt viszont tényleg érezzük, hogy hegynyi tömegek mozognak. Edwards tudja, hogy a lépték nem a CGI mennyiségén múlik, hanem a viszonyítási pontokon: emberek, járművek, ablakok, utcák mellett válik igazán nyomasztóvá a méret.
A hangkeverés legalább ennyire fontos. Godzilla üvöltése moziteremben fizikai élmény, a dübörgés, a csend és a robbanások ritmusa ugyanúgy a dramaturgia része, mint a képek. A zene komoly, néhol szinte vallásos áhítattal kezeli a címszereplőt, ami illik ahhoz a tiszteletteljes hangvételhez, amivel a film a legendát megközelíti.
- Atmoszférikus, ködös, poros képi világ
- Kiérlelt, lassan adagolt feszültség
- Monumentális, de nem kaotikus akciójelenetek
Hol akad meg a gépezet?
A gyenge pont egyértelműen az emberi történet. A film drámaként akar működni, de a családi szál nem kap elég mélységet ahhoz, hogy igazán izguljunk a szereplőkért. A legerősebb színészek közül többen túl korán vagy túl keveset kapnak, a főszereplő pedig inkább szemtanú, mint a saját sorsa alakítója.
A 123 perces játékidő középső része emiatt érezhetően lelassul, és aki nem a hangulatért ül be, hanem a monstrumokért, az joggal mocoroghat. Ugyanakkor ez a fajta komolyság, ami néha fárasztó, adja a film identitását is: a 2014-es Godzilla nem kacsint ki a nézőre, nem poénkodik, hanem a katasztrófát katasztrófaként kezeli. Ez a felfogás vitatható, de legalább következetes.
A legenda és a modern blockbuster találkozása
Godzilla az 1954-es japán eredeti óta a popkultúra egyik legismertebb alakja, a nukleáris félelem metaforájából lett szörnyek királya. Egy amerikai feldolgozásnak ezért kettős terhet kell cipelnie: szórakoztatnia kell a nyári mozi közönségét, és tisztelnie kell a hagyományt. Edwards filmje szerintem a tisztelet oldalán erősebb, a hangvétel, a komolyság, a lény ábrázolása mind azt sugallja, hogy itt valaki érti, miért fontos ez a figura.
Aki a műfajban otthon van, észre fogja venni, hogy a film a katasztrófamozi, a szörnyfilm és a háborús film elemeit keveri. Az akció, dráma és sci-fi címke így nem marketingszöveg, hanem tényleges leírás: a film mindhárom műfajból kölcsönöz, és a legjobb pillanataiban egyszerre félelmetes, látványos és szomorú.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a lassan építkező, nagy léptékű szörnyfilmeket, és értékelik a hangulatot, a látványt és a mozis hangélményt.
- Inkább hagyd ki, ha: Azoknak, akik nonstop szörnyverekedést várnak, vagy akiknek elengedhetetlen az erős, kidolgozott emberi történet.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Tűzgyűrű (2013), Cloverfield (2008), Jurassic Park (1993), Kong: Koponya-sziget (2017), Godzilla (1954)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg a Godzilla (2014)?
A film premierje 2014. május 15-én volt.
Hány perces a Godzilla?
A játékidő 123 perc.
Hány éves kortól nézhető a Godzilla?
A film 12 éven felülieknek ajánlott besorolást kapott.
Ki rendezte a 2014-es Godzillát?
A filmet Gareth Edwards rendezte.
Kik szerepelnek a Godzillában?
Főbb szerepekben Aaron Taylor-Johnson (Ford Brody), Elizabeth Olsen (Elle Brody), Juliette Binoche (Sandra Brody), Bryan Cranston (Joe Brody), Ken Watanabe (Dr. Ishiro Serizawa), Sally Hawkins (Dr. Vivienne Graham) és David Strathairn (Stenz admirális) látható.
Miről szól a Godzilla?
A világot szörnyű lények megjelenése sújtja, de lehet, hogy közülük az egyik az, aki megmentheti az emberiséget.
Megéri ma is leporolni a szörnyek királyát?
Igen, főleg ha jó hangrendszeren és nagy képernyőn nézed. A 2014-es Godzilla nem a legszórakoztatóbb, de talán a legtiszteletteljesebb amerikai kísérlet arra, hogy a legendát komolyan vegyék. Az emberi szál gyengesége miatt nem lett klasszikus, a látványa, a hangja és Gareth Edwards türelmes rendezése miatt viszont olyan pillanatai vannak, amelyek évekkel később is beugranak. Kapcsold le a villanyt, tekerd fel a hangerőt, és hagyd, hogy a film rád szakadjon.