Greenland: Az új menedék kritika: Gerard Butler a világvége után is cipeli a családot
Az üstökös már becsapódott, a világ már elpusztult, és Gerard Butlernek még mindig nincs egy nyugodt napja. A Greenland: Az új menedék ott veszi fel a fonalat, ahol a legtöbb katasztrófafilm a stáblistát indítja: a túlélés utáni túlélésnél. Az ötlet jó, a végrehajtás pedig tisztességes, még ha nem is írja újra a műfajt.
Feszes, komoly hangvételű katasztrófafolytatás, ami a látványos pusztítás helyett a romokban botorkáló családra figyel, és ebből többet hoz ki, mint várnánk.
Greenland: Az új menedék előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2026. január 8. |
|---|---|
| Rendező | Ric Roman Waugh |
| Szereplők | Gerard Butler, Morena Baccarin, Roman Griffin Davis, Amber Rose Revah, Sophie Thompson |
| Műfaj | Katasztrófa filmek |
| Hossz | 98 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Angol filmek, Amerikai filmek |
Miről szól a bunker utáni élet, spoilerek nélkül
A felállás egyszerű, és pont ebben rejlik az ereje. Nem sokkal azután, hogy egy üstökös megtizedelte a Föld élővilágát, a Garrity család kénytelen hátrahagyni a grönlandi bunker nyújtotta biztonságot. Nincs más választásuk: ki kell lépniük a darabjaira hullott világba, és új otthont kell találniuk. Ennyi a premissza, és ennél többet nem is akarok elárulni, mert a film élményének jó része abból jön, hogy nem tudod, mi vár a következő kanyar után.
Ami nekem azonnal tetszett: a folytatás nem próbálja még nagyobb robbanással túllicitálni az elődöt. A pusztítás már megtörtént, most a következményekkel kell együtt élni. Ez a poszt-apokaliptikus road movie irány sokkal közelebb áll a túlélőfilmekhez, mint a klasszikus, hollywoodi világvége-látványosságokhoz, és ez határozottan jót tesz neki.
Egy kis visszatekintés: honnan indultunk
Aki látta a 2020-as Greenland: Az utolsó menedéket, emlékszik rá, hogy az akkor meglepően jó kis katasztrófafilm volt. Nem a Roland Emmerich-féle, felhőkarcolókat dominóként borító cirkusz, hanem egy fegyelmezettebb, emberközpontúbb darab, amelyben a család összetartása volt a valódi tét. Pont emiatt lett ott a polcomon a bűnös élvezetek és a meglepően komolyan vehető filmek határán.
Az új menedék ugyanazt a tónust viszi tovább. A hangulat komor, a humor ritka, és a film komolyan veszi a saját világát. Ha az első részben az volt a kérdés, hogy eljut-e a család a bunkerig, most az, hogy mit érnek a falak nélkül. Szerintem ez egy logikus és bátor továbblépés, mert a sikeres első rész után a legkényelmesebb az lett volna, ha még egyszer ugyanazt a menekülést kapjuk meg, csak nagyobb költségvetéssel.
Gerard Butler, a kortalan túlélőgép és társai
Gerard Butler az elmúlt években lényegében saját műfajt épített magának: a fáradt, szívós, minden csapást elviselő férfi, aki a családjáért bármire képes. Itt is ezt kapjuk, de nem a szuperhős kiadást. Butler ebben a szériában mindig sebezhetőbb, emberibb, mint az akciófilmjeiben, és ez a folytatásban is így van. Nem ad Oscar-gálára való alakítást, de pontosan tudja, mit kér tőle a film, és hiteles.
Morena Baccarin mellette nem a szokásos aggódó feleség-dísz, hanem egyenrangú partner, és a kettejük közti kémia továbbra is működik. Roman Griffin Davis, akit sokan még a Jojo Nyusziból ismerhetnek, a fiatal generáció hangját hozza, és jót tesz a filmnek, hogy a gyerekszereplő nem csak teher a felnőttek hátán. A mellékszereplők közül Amber Rose Revah és Sophie Thompson is színt visz a történetbe, bár a fókusz egyértelműen a Garrity családon marad.
Ric Roman Waugh keze nyoma
Ric Roman Waugh és Gerard Butler már régóta összeszokott páros: közös munkáik között ott van az Angel Has Fallen és persze az első Greenland is. Waugh rendezői stílusa nem a csillogásról szól. Inkább földhözragadt, kézikamerás érzetű, a figura nézőpontjához tapadó filmezést szeret, és ez a romokban járó családtörténethez telitalálat.
A 98 perces játékidő pedig külön dicséretet érdemel. Ma, amikor egy blockbuster alatt simán két és fél órát ülünk, üdítő, hogy itt nincs töltelék. A film tempója feszes, a jelenetek nem húzódnak el, és sosem éreztem, hogy órát kellene néznem. Ez a fajta takarékosság ritka erény a műfajban.
Ami működik, és ahol megbicsaklik
Kezdjük a jóval:
- A hangulat. A széthullott világ nyomasztó, kopár és hihető. Nem kell mindenhol lángnak lobognia ahhoz, hogy érezzük: itt valami végérvényesen elromlott.
- A családi fókusz. A tét emberi léptékű, és emiatt jobban szorítunk, mint egy bolygómentő küldetésnél.
- A tempó. Rövid, lényegre törő, nincs benne üresjárat.
És amitől nem lett kiemelkedő:
- A kiszámíthatóság. Aki látott már néhány poszt-apokaliptikus túlélőfilmet, sok mindenre előre rájön. A műfaj kliséit a film inkább tisztességesen végrehajtja, mint felforgatja.
- Az első rész frissessége hiányzik. Az elődöt az tette emlékezetessé, hogy a katasztrófa közben élhettük át a pánikot. A folytatásban ez a nyers, azonnali félelem kevésbé van jelen.
- A zene. Teszi a dolgát, aláfesti a feszültséget, de egyetlen dallam sem maradt meg bennem a vetítés után.
Hová helyezzük a katasztrófafilmek térképén?
A katasztrófafilm az egyik leghálásabb és egyben leghálátlanabb műfaj. Hálás, mert a világvége mindig vonzza a nézőt, hálátlan, mert könnyű belecsúszni az üres látványparádéba. A Greenland széria azért szimpatikus, mert a tűzijáték helyett a családra tette a hangsúlyt, és az új menedék ezt a hagyományt viszi tovább, csak sötétebb tónusban.
Hangulatában valahol a Holnapután nagyszabású katasztrófája és Az út kilátástalan, csendes túlélése között helyezkedik el. Nem olyan nyomasztó és művészi, mint az utóbbi, de jóval komolyabb és földhözragadtabb, mint a műfaj harsányabb darabjai. A 16-os korhatár is jelzi, hogy itt nem családi popcornmozi készült: a film nem kíméli a nézőt, ha a túlélés kegyetlenebb oldaláról van szó.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Ha szeretted az első Greenlandet, ha bírod Gerard Butler fáradt hősszerepeit, vagy ha a poszt-apokaliptikus túlélőtörténetek a gyengéid, nyugodtan ülj be rá.
- Inkább hagyd ki, ha: Ha a katasztrófafilmtől elsősorban gigantikus pusztítást és látványorgiát vársz, vagy ha zavar a műfaj kiszámíthatósága, ez a folytatás nem fog meglepni.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Greenland: Az utolsó menedék (2020), Holnapután (2004), Az út (2009), Deep Impact (1998), 2012 (2009)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg a Greenland: Az új menedék a magyar mozikban?
A film magyarországi premierje 2026. január 8-án volt.
Miről szól a Greenland: Az új menedék?
Nem sokkal azután, hogy egy üstökös megtizedelte a Föld élővilágát, a Garrity család kénytelen elhagyni a grönlandi bunker biztonságát, és nekivágni a darabjaira hullott világnak, hogy új otthont találjon.
Hány perces a Greenland: Az új menedék?
A film 98 perces.
Milyen korhatár-besorolású a film, nézhető gyerekkel?
A film 16 éven felülieknek ajánlott, így kisebb gyerekekkel nem javasolt megnézni.
Ki rendezte a Greenland: Az új menedéket, és kik a főszereplők?
A rendező Ric Roman Waugh, a főbb szerepekben Gerard Butler, Morena Baccarin, Roman Griffin Davis, Amber Rose Revah és Sophie Thompson látható.
Kell látni az első részt a folytatás előtt?
Nem kötelező, de ajánlott: a film a 2020-as Greenland: Az utolsó menedék folytatása, és sokkal többet ad, ha ismered, honnan jut el a Garrity család a bunkerig.
Megéri újra útra kelni a Garrity családdal?
Szerintem igen, ha tudod, mire ülsz be. A Greenland: Az új menedék nem forradalmasítja a katasztrófafilmet, és nem is akarja. Ehelyett egy tisztességesen összerakott, komoly hangvételű, feszes túlélőtörténetet kapunk, amelyben a robbanásoknál fontosabb, hogy egy család együtt marad-e a világ romjain. Butler hozza a formáját, Waugh tudja, mit csinál, a 98 perc pedig gyorsan elrepül. Nem lesz belőle kultuszfilm, de egy borongós estére pontosan az, amire szükséged van: nyomasztó, de nem reménytelen. Tőlem stabil hetes.