Három nap szeptemberben előzetes kritika: elszabadult menyasszony a román tengerparton
Van az a pillanat, amikor a menyasszonyi ruha hirtelen jelmezzé válik, és Tudor Giurgiu új filmje pontosan ott kezdődik. A Három nap szeptemberben egy felrobbant esküvőből indul, és a briefek alapján nem a sírás felé, hanem egy tengerparti, abszurd szabadságba menekül. December 17-én érkezik a mozikba, mi pedig már most fenjük rá a fogunkat.
Papíron a román új hullám fanyarsága találkozik a romkom lendületével, és ha Giurgiu eltalálja a hangot, ez lehet az év legkellemesebb meglepetése a karácsonyi kínálatban.
A film adatai
| Magyar bemutató | 2026. december 17. |
|---|---|
| Rendező | Tudor Giurgiu |
| Szereplők | Andreea Vasile, Emilian Oprea, Conrad Mericoffer, Emilian Marnea, Mirela Zeţa, Emilia Popescu |
| Műfaj | Filmdrámák, Vígjátékok |
| Hossz | 77 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Román filmek |
Miről szól? Egy esküvő, ami nem lesz esküvő
Bianca mindent megtervezett. A virágokat, az ülésrendet, valószínűleg még azt is, ki mikor sírja el magát. Aztán a nagy napon betoppan a vőlegény várandós szeretője, és a gondosan felépített díszlet egyetlen pillanat alatt összedől. Ennél kínosabb belépőt nehéz elképzelni, és pont ez a jó benne: a film nem lassan építi fel a konfliktust, hanem az első percekben ránk borítja az egészet.
A megalázott lány nem marad, hogy feltakarítsa a romokat. Hátrahagy mindent és mindenkit, és egy tengerparti üdülőhelyen köt ki, ahol különös találkozások és váratlan élmények várják. A hivatalos leírás szerint ezek arra késztetik, hogy meglássa az új lehetőségeket abszurd helyzetében. Hogy pontosan kikkel találkozik és mi lesz a vége, azt most még nem tudjuk, és őszintén szólva nem is bánom: az ilyen történetek ereje épp abban van, hogy nem tudjuk, merre kanyarodik a hősnő.
A kulcsszó itt a valós idő. Giurgiu a leírás szerint valós idejű, féktelen ámokfutást ígér, ami 77 perces játékidővel párosítva nagyon feszes, szinte egy lélegzetvételnyi filmet sejtet. Nincs idő hosszas önsajnálatra, nincs montázs a magányos sétákról a naplementében. Ez egy nekirugaszkodás.
Tudor Giurgiu, aki most kiengedi a gyeplőt
A rendező neve nem ismeretlen azoknak, akik figyelik a román filmet. A Libertate ’89, Nagyszeben és a Miért én? alkotója eddig inkább a súlyosabb, történelmi és társadalmi témák felől volt ismerős, a forradalom és a rendszer árnyékai foglalkoztatták. Ehhez képest egy esküvői katasztrófából induló, romkom és dráma határán egyensúlyozó film elsőre irányváltásnak tűnik.
Én ezt kifejezetten izgalmasnak tartom. Az a rendező, aki tud komolyan beszélni a hatalomról és a megaláztatásról, valószínűleg nem fogja a megcsalt menyasszony történetét sem habos tortának tálalni. A megaláztatás itt is ott van a középpontban, csak más kosztümben. Ha Giurgiu a korábbi filmjei szigorúságát át tudja vinni egy lazább, ironikusabb formába, akkor az eredmény valami egészen különleges lehet: vígjáték, aminek van gerince.
A kockázat persze ugyanez. Egy drámára edzett rendezőnél mindig ott a veszély, hogy a humor kissé merev lesz, vagy hogy a film nem mer igazán elengedni. A forgalmazói szöveg viszont féktelen ámokfutásról beszél, tehát legalábbis a szándék megvan.
A szereplők: román ismerős arcok egy elszabadult társasjátékban
A főszerepben Andreea Vasile látható, mellette Emilian Oprea, Conrad Mericoffer, Emilian Marnea, Mirela Zeţa, Emilia Popescu és Adela Popescu szerepel a stáblistán. A szerepek pontos elosztását a rendelkezésre álló információk nem részletezik, így nem is találgatnék, ki kit alakít.
Ami viszont biztos: egy ilyen filmben szinte minden a színészeken múlik. A valós idejű elbeszélés nem hagy helyet a vágással való mentésnek, a jeleneteknek a játékból kell élniük. A román filmnek pedig éppen ebben van hagyománya: hosszú, kínos, mégis lebilincselő beállítások, ahol a színészek kénytelenek valóban jelen lenni. Ha ez a csapat bírja a tempót, akkor a nevetés és a kellemetlenség közötti szűk sávban fogunk egyensúlyozni, ami szerintem a műfaj legjobb terepe.
Egy menekülő menyasszony figurája egyébként hálás, de veszélyes szerep. Könnyű belőle karikatúrát csinálni, és könnyű túlsajnáltatni. A kérdés az, sikerül-e Biancát egyszerre nevetségessé és méltóságteljessé tenni. Erre majd a vásznon kapunk választ.
Új hullám, csak napfényben
A film leírása szerint a Három nap szeptemberben felidézi a román új hullám legkiválóbb darabjait, miközben friss hangon szólal meg. Ez bátor ígéret, mert az új hullám mércéje nagyon magasan van. Gondoljunk csak a 4 hónap, 3 hét, 2 nap nyomasztó realizmusára vagy Corneliu Porumboiu száraz, abszurd humorára. Ezek a filmek megtanították a nézőt arra, hogy a hétköznapi helyzetek a legkegyetlenebbek, és hogy a legnagyobb dráma gyakran egy rosszul időzített beszélgetésben rejlik.
Ami itt újnak tűnik, az a környezet. A szürke panelek és zsúfolt kórházfolyosók helyett tengerpart, üdülőhely, szeptemberi utószezon. Ennek a helyszínnek van egy különös melankóliája: a nyár már elmúlt, de még nem jött el az ősz, a strandok félig üresek, és minden kicsit kifakult. Tökéletes díszlet egy olyan nőnek, akinek az élete éppen kifordult a sarkából. Ha az operatőri munka ki tudja használni ezt a hangulatot, a film vizuálisan is sokat adhat.
Mitől lehet jó, és hol csúszhat el?
Az erősségek papíron elég világosak:
- Feszes játékidő. 77 perc manapság kifejezetten rövid, ami azt sugallja, hogy nincs benne töltelék.
- Erős kiindulópont. A várandós szerető megjelenése az esküvőn olyan nyitány, amire bárki odafigyel.
- Tapasztalt rendező. Giurgiu nem kezdő, tudja, hogyan kell színészeket vezetni és atmoszférát teremteni.
- Műfaji keveredés. A romkom és a dráma határa a legérdekesebb terület, ha valaki bátran kezeli.
A gyenge pontok is sejthetők. A valós idejű forma könnyen kimerítővé válhat, ha a jelenetek nem elég sűrűek. A különös találkozások ígérete pedig mindig magában hordozza annak veszélyét, hogy a mellékszereplők csak állomások lesznek a hősnő önismereti útján, nem valódi emberek. És ott van a műfaj legnagyobb csapdája: a könnyed felszabadulás története hamis lehet, ha túl gyorsan és túl szépen gyógyul a seb. A 16-os korhatár viszont azt jelzi, hogy nem egy steril, családbarát mesét kapunk, ami nekem kifejezetten szimpatikus.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a fanyar európai vígjátékokat, a román filmet, és azokat a történeteket, ahol a kínos helyzetekből születik a nevetés. Ideális választás egy karácsonyi mozizáshoz, ha elegünk van a cukros ünnepi filmekből.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik klasszikus, hollywoodi szerkezetű romantikus vígjátékot várnak garantált happy enddel, valószínűleg csalódnak. Ha a lassabb, hétköznapi realizmus idegesít, ez nem a te filmed.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: 4 hónap, 3 hét, 2 nap (2007), Az elveszett tekintet (2007), Aranyból vannak a hegyek (2006), A hazugság nyara (2019)
Gyakori kérdések
Mikor lesz a Három nap szeptemberben magyar premierje?
A film 2026. december 17-én kerül a mozikba.
Miről szól a Három nap szeptemberben?
Bianca esküvője katasztrófába fullad, amikor megjelenik a vőlegény várandós szeretője. A lány mindent hátrahagy, és egy tengerparti üdülőhelyen különös találkozások révén kezdi új szemmel látni a helyzetét.
Hány perces a film?
A Három nap szeptemberben játékideje 77 perc.
Milyen korhatár-besorolást kapott?
A film 16 éven felülieknek ajánlott, így gyerekekkel nem javasolt megnézni.
Ki rendezte a Három nap szeptemberben című filmet?
A román filmet Tudor Giurgiu rendezte, aki korábban a Libertate ’89, Nagyszeben és a Miért én? című filmeket is jegyezte.
Kik szerepelnek a filmben?
A szereplők között van Andreea Vasile, Emilian Oprea, Conrad Mericoffer, Emilian Marnea, Mirela Zeţa, Emilia Popescu és Adela Popescu.
Megéri a karácsonyi bejglik helyett egy román tengerpartra szökni?
Szerintem igen, legalábbis minden jel erre mutat. A Három nap szeptemberben pont az a fajta film, ami az ünnepi szezon rágógumi-kínálatában üdítő kivétel lehet: rövid, csípős, és nem akar mindenáron megnyugtatni. Tudor Giurgiu irányváltása kockázatos, de éppen ezért kíváncsi vagyok rá. Ha a valós idejű forma és a szereplőgárda összhangban működik, akkor egy olyan kis európai gyöngyszemet kaphatunk, amiről még tavasszal is beszélni fogunk. A várható értékelésem óvatosan optimista, december 17-én pedig ott leszünk a vetítésen, hogy kiderüljön, igazunk volt-e.