Herkules kritika: a Disney legszemtelenebb hőse, akinek a gonosza ellopja a show-t
Van az a gonosz, akiért megéri az egész filmet újranézni, és a Herkulesben ő az alvilág lángoló hajú ura. A Disney 1997-es görög kalandja pimasz, gyors és harsány, sokkal inkább popkulturális buli, mint áhítatos mitológiaóra. Közel harminc év után is meglepően friss, még ha a főhős néha el is vész a saját mellékszereplői mögött.
A Herkules a Disney-reneszánsz egyik legviccesebb és legenergikusabb darabja, amit James Woods Hádésza szinte egymaga visz a vállán, de a szíve is a helyén van.
Herkules előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 1997. június 13. |
|---|---|
| Rendező | Ron Clements, John Musker |
| Szereplők | Tate Donovan, Josh Keaton, Roger Bart, Danny DeVito, James Woods, Susan Egan |
| Műfaj | Animációs filmek, Családi filmek, Fantasy filmek, Kalandfilmek, Vígjátékok, Romantikus filmek |
| Hossz | 93 perc |
| Ország | Amerikai filmek |
Isteni bébi, pokoli rokon: miről szól a Herkules?
Az Olümposzon nagy a boldogság: Zeusznak és Hérának megszületik a kisfia, Herkules. Egyvalaki nem pezsgőzik a családi ünnepen, mégpedig a főisten fivére, Hádész, aki pontosan tudja, hogy egy erős utód keresztbe tesz a hatalmi terveinek. Az alvilág ura ezért két, finoman szólva nem túl éles eszű csatlósát, Pechet és Pánikot küldi el, hogy intézzék el a kicsit.
A küldetés félig sikerül. Herkules egy varázsital miatt elveszíti halhatatlanságát, az ereje viszont megmarad. Innentől a film egy klasszikus felnövéstörténet: a fiú mindenáron bizonyítani akarja az apjának, hogy igazi hős, és a saját bőrén tanulja meg, hogy ehhez nem elég kőszikla bicepsz, szív is kell. Ennél többet nem is kell tudni indulás előtt, a többit érdemes a vásznon felfedezni.
Hádész, a lángoló showman
Mondjuk ki rögtön: a Herkules legjobb dolga a gonosza. James Woods Hádésza nem az a mély hangon dörgő, komor démon, akit egy alvilági istentől várnánk, hanem egy hadaró, idegbeteg, kőkemény üzletember, aki úgy tárgyal az univerzum sorsáról, mintha egy rossz napon lévő ügynök lenne. Minden mondata csupa ritmus és szarkazmus, és a figura annyira szórakoztató, hogy az ember néha bevallottan neki szurkol.
Ez persze kétélű fegyver. Amikor Hádész a képernyőn van, a film szárnyal, amikor eltűnik, érezhetően visszaesik a tempó. Ettől függetlenül a Disney gonoszainak panteonjában ő az egyik legnagyobb kedvencem, és szerintem sokan vannak ezzel így.
A csapat: morcos edző, cinikus lány és két szerencsétlen démon
Danny DeVito Philoctetesként, vagyis a hősképző Philként, tökéletes választás. Morcos, sértett, kicsit kiégett mentor, aki már annyi tehetségben csalódott, hogy alapból nem hisz semmiben. DeVito hangja olyan földhözragadt humort hoz, ami remekül ellenpontozza az egész mitológiai csillogást.
Susan Egan Megje pedig a film titkos fegyvere. Meg nem a tipikus, ártatlan Disney-hősnő: csípős, cinikus, sebzett, és van egy olyan felnőttes iróniája, ami ritka a stúdió korábbi lányfiguráinál. Az ő szála adja a film romantikus vonalát, és bár a szerelmi történet nem a világ legbonyolultabb konstrukciója, Meg miatt mégis van tétje.
Pech és Pánik, akiknek Bobcat Goldthwait és Matt Frewer kölcsönzi a hangját, klasszikus burleszkpáros, a gyerekek valószínűleg imádni fogják őket. A címszereplő Tate Donovan Herkulese rokonszenves, naiv nagy gyerek, a fiatal változatot Josh Keaton szólaltatja meg, az énekhangot pedig Roger Bart adja. Herkules maga szándékosan kevésbé színes figura, mint a körülötte nyüzsgők, és ez néha érződik is.
A kis hableány és Aladdin gazdái görög terepen
A rendezőpáros, Ron Clements és John Musker, nem akárkik: ők jegyezték A kis hableányt és az Aladdint is, vagyis a Disney-reneszánsz két meghatározó darabját. A Herkulesen is látszik a kezük nyoma: ugyanaz a pörgős, poénokkal telepakolt ritmus, ugyanaz a vonzódás a harsány mellékszereplőkhöz, mint az Aladdinban a Dzsinnél.
A legmerészebb döntésük a hangnem. A film nem tiszteleg a görög mítoszok előtt, hanem vidáman kifigurázza őket, és egyben a modern sztárkultuszt is. Herkules hőssé válása helyenként inkább hasonlít egy celebkarrier felfutásához, mint egy antik legendához. Ez a szatirikus réteg felnőttként nézve még jobban üt, mint gyerekként, és szerintem ez a film egyik legokosabb húzása. A mitológia puristáit persze kiverheti a víz, mert a forrásanyaggal a film rendkívül szabadon bánik.
Ahol a márvány megreped
Nem tökéletes film, és nem is akar az lenni. A 93 perces játékidő alatt a cselekmény sietősen halad, a felnövéstörténet egyes lépcsőfokait inkább átugorja, mint kibontja. Herkules belső fejlődése, vagyis az, hogy az erő mellé szívet is találjon, papíron szép üzenet, de a film sokszor jobban szereti a poént, mint az elmélyülést.
A humor néha túlpörög, egy-egy jelenet olyan, mintha a stúdió attól félne, hogy két másodperc csend után elveszíti a nézőt. Ha valaki a Disney-tól a lassabb, érzelmesebb, klasszikus mesei hangot szereti, annak ez a zsizsegő stílus fárasztó lehet. Én inkább üdítőnek érzem, de értem, ha valakinek sok.
Hogy bírja az időt majdnem harminc év után?
Meglepően jól. A kézzel rajzolt animáció dinamikus, a karakterdizájn karakteresen stilizált, nem próbál realista lenni, ezért nem is öregszik úgy, mint sok korabeli effektusfilm. A zenés betétek energikusak, a romantikus vonal pedig éppen elég keserédes ahhoz, hogy ne legyen giccses.
Ami igazán megmaradt bennem újranézéskor, az a film önironikus magabiztossága. A Herkules tudja magáról, hogy egy nagy, színes, kicsit hivalkodó szórakoztatóipari termék, és ezt nemhogy nem titkolja, hanem játszik is vele. Ebben az értelemben sokkal modernebb, mint gondolnánk.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Családoknak, akik egy pörgős, sokat nevettető mesét keresnek, és a Disney-rajongóknak, akik szeretik a karizmatikus gonoszokat és a csípős humort.
- Inkább hagyd ki, ha: Azoknak, akik hű mitológiai feldolgozást várnak, vagy akiket kifáraszt a folyamatos poénáradat és a túlpörgetett tempó.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Aladdin (1992), A kis hableány (1989), Mulan (1998), Tarzan (1999), A Szépség és a Szörnyeteg (1991)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg a Herkules?
A Disney Herkules című animációs filmjének premierje 1997. június 13. volt.
Hány perces a Herkules?
A film játékideje 93 perc.
Miről szól a Herkules?
Zeusz és Héra fiáról, akit a hatalomra éhes Hádész csatlósai megfosztanak a halhatatlanságtól, de az ereje megmarad. Herkules bizonyítani akarja apjának, hogy igazi hős, és megtanulja, hogy ehhez az erő mellett szív is kell.
Kik a Herkules rendezői?
A filmet Ron Clements és John Musker rendezte.
Kik szinkronizálják a Herkules szereplőit az eredeti változatban?
Herkules hangja Tate Donovan, a fiatal Herkulesé Josh Keaton (énekhangja Roger Bart), Phil hangja Danny DeVito, Hádészé James Woods, Megé Susan Egan, Pech és Pánik hangja pedig Bobcat Goldthwait és Matt Frewer.
Gyerekkel is nézhető a Herkules?
Igen, családi animációs filmről van szó, amely a gyerekeknek a kalandot és a bohóckodó mellékszereplőket, a felnőtteknek pedig a szatirikus humort kínálja.
Megéri ma is felmászni vele az Olümposzra?
Abszolút. A Herkules nem a Disney legmélyebb filmje, de az egyik legszórakoztatóbb: gyors, pimasz, hálás nézni, és van benne egy gonosz, akit ma sem lehet megunni. Ha régen láttad, nézd újra felnőtt szemmel, mert a sztárkultuszt kifigurázó poénok most sokkal jobban ülnek. Ha pedig a gyerekeddel nézed először, készülj fel, hogy utána egy darabig mindenki Hádészt fogja idézni a vacsoraasztalnál.