Hope - Remény kritika: Na Hong-jin szörnyei elszabadultak, és nem kegyelmeznek
Na Hong-jin nem siet, és ezt most sem kéri bocsánatnak. A Hope - Remény egy eldugott dél-koreai kikötővárosba zár be minket ismeretlen lényekkel, kiürült rendőrörssel és halott rádiókkal, majd majdnem három órán át nem enged ki. Fárasztó? Néha. Felejthető? Egy pillanatig sem.
Nagyratörő, brutális és túlméretezett lényhorror, amely a hosszát olykor megérzi, de műfajában az év egyik legmarkánsabb mozija.
Hope - Remény előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2026. szeptember 10. |
|---|---|
| Rendező | Hong-jin Na |
| Szereplők | Hwang Jung-min, Zo In-sung, Hoyeon, Michael Fassbender, Alicia Vikander, Taylor Russell |
| Műfaj | Horrorfilmek, Thrillerek, Akcióthrillerek |
| Hossz | 160 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Dél-koreai filmek |
Hope városa, ahol a remény az első áldozat
A felállás pofonegyszerű, és pont ettől működik. Hope egy eldugott kikötőváros, ahol a város határában furcsa pusztítás nyomaira bukkannak a lakók. Feldúlt terep, lemészárolt háziállatok, és hamar kiderül, hogy nem farkas, nem medve és nem is valami beteg elme áll a háttérben, hanem eddig soha nem látott, rejtélyes lények.
A kérdések a film motorjai: honnan jönnek, miért éppen ide, és mit akarnak? Bum-seok, a helyi rendőrörs parancsnoka és a társai próbálnak választ találni, miközben a vadászat iránya újra és újra megfordul. Hol ők üldöznek, hol őket üldözik. Ennél többet nem árulok el, és nem is kell: a film legjobb pillanatai abból születnek, hogy a néző ugyanannyit tud, mint a szereplők, vagyis szinte semmit.
A csavar a helyzeten van, nem a szörnyön. A rendőrök nagy részét korábban a közeli erdőtüzek oltására vezényelték el, a kommunikáció a kisváros és a külvilág között megszakadt. Kevés ember, sok kérdés, segítség sehol. Klasszikus ostromhelyzet, csak éppen nem tudjuk pontosan, ki ostromol kit.
Na Hong-jin visszatért, és nem lett szelídebb
Aki látta a The Chasert, a The Yellow Seat vagy a The Wailinget, az tudja, hogy Na Hong-jin nem az a rendező, aki kézen fogja a nézőt. Az ő filmjei sárosak, izzadtak, kegyetlenek, és a feszültséget nem ijesztgetéssel, hanem lassú, könyörtelen nyomással építik. A Hope - Remény ebből a hagyományból nő ki, csak most a léptéket is feltekerte.
Itt már nem egyetlen falu sötét titkairól van szó, hanem egy egész város túléléséről, és ez a nagyobb skála látszik a díszleteken, a tömegjeleneteken és a lények megjelenítésén is. A rendező érezhetően azt akarta megmutatni, hogy a koreai műfajfilm a legnagyobb hollywoodi szörnyfilmekkel is felveszi a versenyt, és erre jó okkal bizonyítéka is van a vásznon.
Ami viszont megmaradt: a humor és a horror furcsa, néha kifejezetten zavarba ejtő keverése. Na Hong-jin szereti, ha a néző nevet, aztán a következő vágásnál ráfagy az arcára a mosoly. Ez itt is működik, bár nem mindenkinek fog bejönni.
Koreai sztárok és hollywoodi nevek egy hajóban
A szereposztás papíron is szédítő, és a vásznon sem okoz csalódást. Hwang Jung-min már a The Wailingben megmutatta, mennyire otthon van Na Hong-jin világában, és itt is az a fajta földhözragadt, energikus jelenlét, ami nélkül az egész lebegne. Mellette Zo In-sung hozza a megbízható, karizmatikus erőt, Hoyeon pedig, akit a nagyvilág a Squid Game sorozatból ismerhet, ismét bizonyítja, hogy a kamera szereti.
Aztán ott van a nemzetközi kontingens: Michael Fassbender, Alicia Vikander, Taylor Russell és Cameron Britton. Ritka, hogy egy koreai produkció ilyen nevekkel álljon elő, és szerencsére nem díszletnek vannak ott. Hogy pontosan milyen szerepben, azt hadd fedezze fel mindenki maga, mert a film egyik szórakoztató rétege éppen az, ahogy ezek a világok egymásba csúsznak. Eum Moon-suk pedig remek színfolt a csapatban.
Ennyi névnél fennáll a veszély, hogy valaki elsikkad, és ez itt-ott meg is történik. De a rendőrörs kis csapatának összjátéka az, ami valóban viszi a filmet, és ott nincs gyenge láncszem.
A lények, a köd, a zaj: amitől a gyomrod összeszorul
Egy lényhorror annyit ér, amennyit a lényei. Na Hong-jin okosan bánik velük: sokáig a nyomokat mutatja, a pusztítást, a csendet utána, és csak fokozatosan engedi közelebb a kamerát. Amikor aztán teljes valójukban megjelennek, a látvány valóban impozáns, nem az az olcsó, gumis vagy túlrenderelt CGI, amitől az ember kiesik a moziból.
A hangdizájn legalább ilyen fontos. A megszakadt kommunikáció nem csak cselekményelem, hanem érzés is: a recsegő vonal, a válasz nélküli hívás, az a fajta csend, ami a kikötőváros minden zugából árad. Ha teheted, nagy, jól hangosított teremben nézd, mert itt a hang legalább a félelem felét adja.
Az akciójelenetek, főleg az üldözések, lendületesek és átláthatók. A film akcióthrillerként is megáll a lábán, nem csak horrorként, és ez a műfaji keveredés a javára válik.
160 perc: ajándék vagy próbatétel?
Kerülgessük a forró kását? Nem fogjuk. A 160 perces játékidő a film legnagyobb ellensége. Na Hong-jin mindig is hosszú filmeket készített, és a lassú építkezés az ő védjegye, de itt vannak szakaszok, ahol a feszültség leereszt, és az ember azon kapja magát, hogy az óráját nézi.
Különösen a középső harmadban érezni, hogy a film ugyanazt a ritmust ismétli: üldözés, menekülés, újabb kérdés. A ciklikusság tudatos, hiszen a szereplőknek is újra és újra meg kell küzdeniük a jövevényekkel, de egy szigorúbb vágó húsz percet nyugodtan kivághatott volna belőle.
Ugyanakkor ez az a fajta túlzás, ami becsületes. Nem a tétlenség teszi hosszúvá, hanem az ambíció. Inkább egy kicsit túl sok legyen, mint egy újabb steril, kilencvenperces szörnyfilm, amit másnapra elfelejtünk.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Akik szeretik a koreai műfajfilmet, imádták a The Wailinget vagy a Vonat Busanbát, és a lényhorrort komolyan veszik. Annak is jó választás, aki kíváncsi, mit kezd Fassbender és Vikander egy koreai szörnyostromban.
- Inkább hagyd ki, ha: Akinek a két és fél óra fölötti játékidő már önmagában elriasztó, vagy aki gyors, könnyed, ugrós ijesztgetésre vágyik. Az erőszak miatt érzékeny lelkű nézőknek sem ajánlott.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: A gazdatest (2006), Vonat Busanba (2016), A dolog (1982), A köd (2007)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg a Hope - Remény a magyar mozikban?
A film premierje 2026. szeptember 10-én volt.
Hány perces a Hope - Remény?
A film 160 perc hosszú, vagyis bőven két és fél óra fölötti.
Hány éves kortól nézhető a Hope - Remény?
16 éven felülieknek ajánlott, gyerekekkel nem javasolt megnézni.
Miről szól a Hope - Remény?
Egy eldugott kikötővárosban rejtélyes lények bukkannak fel, a helyi rendőrparancsnok, Bum-seok és társai pedig a megszakadt kommunikáció és a megfogyatkozott létszám ellenére próbálnak rájönni, honnan jöttek és mit akarnak.
Ki rendezte a Hope - Remény című filmet?
A dél-koreai Na Hong-jin, a The Chaser és a The Wailing rendezője.
Kik szerepelnek a Hope - Remény című filmben?
Hwang Jung-min, Zo In-sung, Hoyeon, Michael Fassbender, Alicia Vikander, Taylor Russell, Cameron Britton és Eum Moon-suk.
Megéri bezárkózni Hope városába két és fél órára?
Igen, ha tudod, mire vállalkozol. A Hope - Remény nem könnyű esti szórakozás, hanem egy hosszú, nyers, néha túlírt, de végig személyes rendezői víziót hordozó szörnyfilm, amelyben a koreai műfajmozi ereje és egy nemzetközi sztárgárda találkozik. Vannak üresjáratai, és a játékidő próbára teszi a türelmet, de a jó pillanatai olyan erősek, hogy napokig utánad járnak. Nagy vászonra, jó hangra, kipihenten: így lesz belőle az ősz egyik legemlékezetesebb mozis élménye.