Hulk kritika: Ang Lee zöld szörnye, aki inkább sírna, mint törne-zúzna
Volt egyszer egy szuperhősfilm, amelyik nem akart szuperhősfilm lenni. Ang Lee 2003-as Hulkja inkább családi tragédiának készült, mint popcornmozinak, és ezzel a nézők egy részét elvarázsolta, a másik részét halálra untatta. Én ma is azt mondom: a zöld óriás legérdekesebb filmes kalandja ez, a hibáival együtt.
Bátor, lassú, szerzői képregényfilm, amely a dühről többet mond, mint a legtöbb utódja, csak éppen türelmet kér cserébe.
Hulk előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2003. július 3. |
|---|---|
| Rendező | 李安 |
| Szereplők | Eric Bana, Jennifer Connelly, Sam Elliott, Josh Lucas, Nick Nolte, Paul Kersey |
| Műfaj | Sci-fi filmek, Kalandfilmek, Akciófilmek, Drámák |
| Hossz | 138 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól a Hulk spoilerek nélkül?
Bruce Banner genetikus, aki egy kísérlet során súlyos gammasugárzást kap. Eddig egy átlagos laborbaleset, csakhogy a következmény minden, csak nem átlagos: ha Bruce-t feldühítik, a testében felgyülemlő adrenalin hatására fékezhetetlen, zöld szörnyeteggé változik. Megszületik a hihetetlen Hulk.
Eleinte dühöngő őrültként tombol, aztán lassan megtanulja, hogy az erejét a gyengék védelmére is használhatja. A hadsereg persze nem vár ölbe tett kézzel: a teremtmény elfogását Ross tábornok irányítja, aki ráadásul Bruce egykori munkatársának és barátnőjének, Betty Rossnak az apja. Mellette ott van Glenn Talbot, a rivális tudós, akinek szintén megvannak a maga tervei a zöld óriással.
Papíron ez egy klasszikus szörnyfilm váza. A gyakorlatban viszont Ang Lee arra használja, hogy apákról és gyerekekről, elfojtott sérelmekről és öröklött dühről meséljen. Ez a film legnagyobb erénye, és egyben a legnagyobb kockázata is.
Ang Lee, a szerzői rendező, aki képregényt kapott a kezébe
Aki ismeri Ang Lee munkáit, például a Tigris és sárkány című filmet, az tudja, hogy ő nem az a rendező, aki leforgat egy forgatókönyvet és hazamegy. Neki minden történet a családról, a kimondatlan érzelmekről, a hallgatásról szól, és a Hulk sem kivétel. Ez nem egy agyatlan rombolás, hanem egy lélektani dráma, amelyben néha egy háromméteres zöld fickó is felbukkan.
Merész húzás volt ez 2003-ban, amikor a képregényfilmek még éppen csak bontogatták a szárnyukat. A stúdiók akkoriban kezdték érezni, hogy a szuperhősökben pénz van, és erre jön egy rendező, aki a pénzes műfajt személyes, szinte művészfilmes hangvétellel tölti meg. Nem csodálom, hogy a közönség egy része értetlenül állt előtte. Én viszont tisztelem érte: ritka, hogy egy nagy költségvetésű film ennyire a saját fejével gondolkodik.
A rendezés stílusos, néha kifejezetten játékos, a vágás és a képi megoldások folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy képregényt látunk, csak éppen egy olyan alkotó tolmácsolásában, aki nem fél kísérletezni. Nem minden ötlet talál, de unalmas soha nem lesz a látvány, még akkor sem, ha a tempó néha leül.
Eric Bana és Jennifer Connelly: halk emberek egy hangos filmben
Eric Bana Bruce Bannerként visszafogott, befelé forduló, szinte félénk. Ez tudatos választás: az ő Bannere olyan ember, aki egész életében elnyomta magában az indulatot, és ettől lesz igazán ijesztő, amikor az indulat egyszer csak kitör. Van, aki ezt fakónak érzi, szerintem pontosan illik a film koncepciójához. Hulk a hangos, Bruce a csendes, és a kettő között feszül a dráma.
Jennifer Connelly Betty Rossként a film érzelmi horgonya. Pár évvel korábban az Egy csodálatos elme mutatta meg, mennyire jól hozza a törékeny, de erős nőt, és itt is ő az, akire a néző kapaszkodhat. Betty egyszerre szerelem, kapocs a hétköznapi világhoz, és lány, akinek a saját apjával is megvannak a maga gondjai.
És itt jön Sam Elliott, aki Ross tábornokként egyszerűen tökéletes. Az a bajusz, az a hang, az a merevség: egy figura, aki katonaként és apaként is mindent irányítani akar. Josh Lucas Talbotként a film rokonszenvesen utálható ellenlábasa, aki pont annyira öntelt, hogy örüljünk, ha a dolgok nem jönnek össze neki.
Nick Nolte, avagy a film elszabadult hajtóereje
Ha valaki ellopja ezt a filmet, az Nick Nolte, aki a szereposztásban egyszerűen apaként szerepel. Nolte itt teljes gőzzel játszik, rekedt, kiszámíthatatlan, néha szinte színpadias. Ő képviseli a film azon rétegét, amely leginkább görög tragédiára hasonlít: múlt, amely nem hagyja nyugodni a jelent.
Őszintén szólva Nolte alakítása megosztó. Egyes jelenetekben lenyűgöző, máskor már-már túlpörög, és kilóg a film egyébként fegyelmezett hangulatából. De be kell látni, hogy energiát hoz, és nélküle a második fele sokkal szürkébb lenne. A fiatalkori visszatekintésekben feltűnő színészek, Paul Kersey a fiatal David Banner, Todd Tesen a fiatal Ross, Cara Buono pedig Edith Banner szerepében, szépen előkészítik azt a családi hátteret, amelyre az egész film épül.
Ami működik, és ami nagyon nem
Kezdjük a jóval:
- A bátorság. Kevés képregényfilm mert ennyire komolyan venni a saját hősét.
- A színészek. Connelly és Elliott különösen erős, Bana pedig hálátlan szerepet hoz tisztességgel.
- A képi stílus. Ang Lee láthatóan élvezte, hogy a képregény formanyelvével játszhat.
- A téma. A düh, az elfojtás és az örökség kérdése ma is érvényes.
És a kevésbé jó:
- A tempó. 138 perc hosszú idő, és az első óra nagyon lassan jut el oda, amit sokan látni akartak.
- A zöld óriás megjelenítése. Ami 2003-ban látványos volt, az ma helyenként rajzfilmszerűnek hat. Nem rossz, de meglátszik rajta a kor.
- A műfaji skizofrénia. Aki akciófilmet vár, az drámát kap, aki drámát vár, annak a végére jut egy adag zöld csihi-puhi. Nem mindenki fogja szeretni ezt a keveréket.
Hogyan öregedett a Hulk a szuperhősfilmek áradata után?
Érdekes ma, a mozis szuperhősdömping után újranézni ezt a filmet. Amit akkoriban lassúnak és túl komolynak éreztek, az ma szinte üdítő. Nincsenek benne kötelező poénok, nincs benne a következő tíz film előkészítése, nincs benne kötelező stábvégi jelenet. Egy önálló, zárt történet, amely a saját hőséről akar mondani valamit.
Persze nem lett belőle titkos remekmű, ahhoz túl egyenetlen. De abba a ritka kategóriába tartozik, amelyben a hibák is érdekesek, mert egy alkotó határozott elképzeléséből fakadnak, nem pedig egy bizottsági döntésből. Én egy kiszámítható, de lélektelen szuperhősfilm helyett bármikor ezt nézném újra.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a lassabban építkező, lélektani drámákat, és kíváncsiak, milyen az, amikor egy szerzői rendező kezébe kerül egy képregényhős.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki pörgős, poénos akciómozira vágyik, és már a második félórában az órát nézi, ha nincs robbanás, az inkább keressen mást.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: A hihetetlen Hulk (2008), Pókember (2002), X-Men (2000), A légy (1986), Sebezhetetlen (2000)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg a Hulk?
A Hulk magyarországi bemutatója 2003. július 3. volt.
Miről szól a Hulk (2003)?
Bruce Banner genetikust egy kísérlet során gammasugárzás éri, és ha feldühítik, fékezhetetlen zöld szörnyeteggé változik. A hadsereg Ross tábornok és a rivális tudós, Glenn Talbot irányításával próbálja elfogni.
Hány perces a Hulk?
A film 138 perc hosszú.
Hány éves kortól nézhető a Hulk?
A film 16 éven felülieknek ajánlott, így kisebb gyerekekkel nem javasolt megnézni.
Ki rendezte a Hulk című filmet?
A filmet Ang Lee rendezte.
Kik szerepelnek a Hulkban?
Bruce Bannert Eric Bana, Betty Rosst Jennifer Connelly, Ross tábornokot Sam Elliott, Talbotot Josh Lucas alakítja, Nick Nolte pedig az apát játssza.
Megéri ma újra szabadjára engedni a zöld óriást?
Szerintem igen, csak tudd, mire ülsz le. A Hulk nem az a szuperhősfilm, amelyik két óra alatt kiszórakoztat és elfelejted. Lassú, néha nehézkes, időnként túlzó, de van egy saját, felismerhető lelke, ami ebben a műfajban ritkább kincs, mint a gammasugárzás. Ang Lee egy dühös, sérült ember történetét mesélte el egy szörnyfilm keretében, és ha hagyod magad, ez a történet működni fog. Ha viszont csak törést-zúzást akarsz, a zöld óriás téged is fel fog dühíteni.