Inferno kritika: Tom Hanks Firenzében ébred, és a pokol csak most kezdődik
Robert Langdon emlékezetkiesésben szenved, és néha az az érzésem, hogy a sorozat is. Ron Howard harmadszor küldi rejtvényt fejteni Tom Hanks professzorát, ezúttal Firenze utcáin, egy lőtt sebbel és Dante Poklának soraival a zsebében. Az Inferno szórakoztató, látványos és rendesen tempós, de a nagy kérdés az: tud-e még meglepni egy recept, amit már harmadszor főznek meg?
Elegáns, pörgős idegenvezetés a pokolba, ami jobban élvezhető, mint ahogy emlékszünk rá, de soha nem lép ki a jól bejáratott Langdon-sablonból.
Inferno előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2016. október 13. |
|---|---|
| Rendező | Ron Howard |
| Szereplők | Tom Hanks, Felicity Jones, Omar Sy, Irrfan Khan, Sidse Babett Knudsen, Ben Foster |
| Műfaj | Misztikus filmek, Thrillerek, Akciófilmek |
| Hossz | 115 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Ébresztő, professzor úr: miről szól az Inferno spoilerek nélkül?
Kezdjük azzal, ami a legjobb ötlet az egész filmben: Langdon ezúttal nem egy telefonhívásra indul kalandra, hanem egyszerűen felébred. Egy firenzei kórházban fekszik, lőtt sebbel ápolják, és fogalma sincs, hogyan került oda. Ráadásul találnak nála egy különös tárgyat is, amit ő maga sem tud megmagyarázni. Ez a nyitás azonnal más alaphangot ad, mint az előző két rész: a mindent tudó szimbólumkutató most maga is sötétben tapogatózik.
Innentől a szokásos koreográfia jön, csak tükörben: Langdonnak egyszerre kell menekülnie és nyomoznia. Egy fiatal orvosnő segít neki átvágni magát a rejtélyek hálóján, a térképet pedig Dante legendás műve, a Pokol néhány sora adja. Ennél többet nem árulok el, és nem is kell: aki látta a korábbi részeket, pontosan tudja, hogy itt minden freskó mögött egy újabb nyom, minden lépcsőfordulóban egy újabb üldöző lapul.
Tom Hanks és a tweedzakós szuperhős
Tom Hanks harmadszor bújik Robert Langdon bőrébe, és nyilvánvaló, hogy kényelmesen érzi magát benne. Ez egyszerre áldás és átok. Hanksnek van az a ritka képessége, hogy egy végeláthatatlan magyarázó monológot is szerethetővé tesz, és amikor reneszánsz festményekről vagy középkori költészetről beszél, tényleg elhiszem neki, hogy ez az ember többet olvasott, mint én egész életemben.
Ami üdítő: az amnéziás, sérült Langdon sebezhetőbb, mint korábban. Hanks jól játssza a zavarodottságot, az ijedtséget, azt a pillanatot, amikor a saját emlékeiben sem bízhat. Kár, hogy a forgatókönyv nem mer ezzel igazán mélyre menni, és a karakter elég gyorsan visszavált a megszokott, kissé fáradt, de mindig okos professzor üzemmódba. Hanks persze ebben is hozza a kötelezőt, csak nem kapja meg azt a pluszt, amiért mondjuk egy Ryan közlegény megmentése vagy egy Számkivetett emlékezetes maradt.
A mellékszereplők: erős névsor, változó kihasználtság
Az Inferno szereposztása papíron elképesztően izgalmas, és ez bizony az egyik legnagyobb erőssége. Nézzük a névsort:
- Felicity Jones Sienna Brooks szerepében hozza azt az intelligens, éles eszű energiát, ami jól ellenpontozza Hanks nyugalmát.
- Omar Sy mint Christoph Bouchard: az Életrevalók sztárja karizmatikus, mint mindig, és minden jelenete élénkebbé teszi a filmet.
- Irrfan Khan Harry Sims szerepében a film titkos fegyvere. Visszafogott, ironikus, és minden mondatát úgy adja elő, mintha egy sokkal jobb filmben játszana.
- Sidse Babett Knudsen Elizabeth Sinskeyként méltóságot és súlyt visz a történetbe.
- Ben Foster Bertrand Zobrist szerepében: Foster az egyik legintenzívebb színész a szakmában, már a jelenléte is feszültséget teremt.
- Ana Ularu Vayenthaként és Ida Darvish Marta Alvarezként teszik teljessé a nemzetközi gárdát.
A gond inkább az, hogy ennyi tehetséges ember mellett a film nem mindig tudja, kivel mit kezdjen. Van, aki többet érdemelt volna, és nem egyszer éreztem, hogy egy-egy karakter csak azért van ott, hogy a cselekményt továbblökje a következő rejtvényig.
Ron Howard Firenzében: képeslap pulzusszámmal
Ron Howard a A Da Vinci-kód és az Angyalok és démonok után harmadszor ül a rendezői székbe ebben a világban, és a rutin látszik. Ez nem feltétlenül rossz: Howard profi mesterember, aki pontosan tudja, hogyan kell egy nézőt két órán át székhez szegezni. Az Inferno tempója jóval feszesebb, mint a Da Vinci-kódé, amit én a sorozat leglassabb, legkimértebb darabjának tartok.
A látvány az, ahol a film tényleg nyer. Firenze egyszerűen gyönyörű, a reneszánsz terek, a lépcsők, a folyosók, a műalkotások mind kiváló díszletet adnak egy üldözéses-rejtvényfejtős thrillerhez. Howard ráadásul bátrabban nyúl a vizuális trükkökhöz is: a Dante-féle pokol képei, a hallucinációs, rémálomszerű villanások jól adják vissza Langdon zavarodott állapotát. Néha kicsit túltolja, de legalább próbálkozik valamivel, ami nem pusztán műemlék-turizmus.
A zene és a hangkép teszi a dolgát: lüktet, sürget, hajt előre. Nem marad meg örökre a fülben, de abban a két órában pontosan az, amire szükség van.
Ahol a pokol tüze kissé langyos
Most jöjjön a fekete leves. Az Inferno legnagyobb problémája, hogy kiszámítható. Nem a részleteiben, hanem a szerkezetében. A sorozat formulája annyira merev (nyom, magyarázat, menekülés, újabb nyom), hogy harmadszorra már előre érzi az ember a ritmust. A rejtvények sem olyan elegánsak, mint amilyennek lenniük kellene: ritkán van az a „jé, erre nem gondoltam” élmény, sokkal inkább Langdon fejti meg helyettünk, mi pedig bólogatunk.
Érzelmileg is vékony jégen jár a film. A tét elvileg óriási, de az izgalom inkább fizikai, mint lelki. Nem izgultam igazán senkiért, inkább csak figyeltem, hogyan fut végig a gépezet. A 16 éves korhatár is jelzi, hogy itt erőszak és sötétebb képek is akadnak, de a film soha nem válik igazán nyugtalanítóvá, inkább marad a biztonságos, szombat esti thriller kategóriában.
Mindezzel együtt: az Inferno rossznak nem nevezhető. Közepes, de jól csomagolt közepes, ami nem kevés a műfajban.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szerették A Da Vinci-kódot és az Angyalok és démonokat, és szívesen néznek egy látványos, kultúrtörténeti rejtvényekkel teletömött thrillert gyönyörű olasz helyszíneken.
- Inkább hagyd ki, ha: Akiket már az előző két rész is untatott a végeláthatatlan magyarázásokkal, vagy akik igazán meglepő, újító krimit keresnek, azok itt sem fognak megtérni.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: A Da Vinci-kód (2006), Angyalok és démonok (2009), Nemzet aranya (2004), A Bourne-rejtély (2002)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg az Inferno a magyar mozikban?
Az Inferno hazai premierje 2016. október 13-án volt.
Miről szól az Inferno?
Robert Langdon professzor egy firenzei kórházban ébred lőtt sebbel, emlékek nélkül, és egy különös tárggyal, amit nem tud megmagyarázni. Egy fiatal orvosnő segítségével menekülnie és nyomoznia kell, a nyomokat pedig Dante Poklának sorai adják.
Hány perces az Inferno?
A film játékideje 115 perc.
Hány éves kortól nézhető az Inferno? Gyerekkel megnézhető?
A film 16 éven felülieknek ajánlott, így kisebb gyerekekkel nem javasolt megnézni.
Ki rendezte az Infernót, és kik játszanak benne?
A filmet Ron Howard rendezte. A főszerepben Tom Hanks látható Robert Langdonként, mellette Felicity Jones, Omar Sy, Irrfan Khan, Sidse Babett Knudsen és Ben Foster szerepel.
Hányadik Robert Langdon-film az Inferno?
A harmadik: A Da Vinci-kód és az Angyalok és démonok után Tom Hanks harmadszor alakítja Langdon professzort Ron Howard rendezésében.
Megéri leszállni Langdonnal a pokol bugyraiba?
Ha egy kényelmes, látványos, kicsit okoskodó thrillerre vágysz egy esős estére, az Inferno meglepően jó társ. Tom Hanks megbízható, Irrfan Khan és Ben Foster feldobja a játékot, Firenze pedig önmagában megéri a jegyárat. Csak ne várj tőle forradalmat: ez ugyanaz a labirintus, amit már kétszer bejártunk, csak most szebb a díszlet és gyorsabb a lépés. Tőlem egy határozott, de nem lelkes hatos, egy kis plusszal azért, mert a felébredős nyitány tényleg ütött.