Jurassic World: Világuralom kritika: a dinók kiszabadultak, a nosztalgia pedig átvette a kormányt
Harminc év után végre egy vásznon áll a régi és az új gárda, és ettől még a legedzettebb Jurassic-rajongó szíve is gyorsabban ver. A Jurassic World: Világuralom a franchise nagy fináléjának készült, ahol a dinoszauruszok már nem egy szigeten, hanem az egész bolygón garázdálkodnak. Kérdés, hogy ennyi ígéret mellett marad-e hely egy igazán jó filmnek is.
Látványos, nosztalgiával bőkezűen megszórt dinós mozi, amely többet akar, mint amennyit a forgatókönyve elbír, de a régi csapat jelenléte sok mindent megbocsáttat.
Jurassic World: Világuralom előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2022. június 9. |
|---|---|
| Rendező | Colin Trevorrow |
| Szereplők | Chris Pratt, Bryce Dallas Howard, Laura Dern, Sam Neill, Jeff Goldblum, DeWanda Wise |
| Műfaj | Kalandfilmek, Sci-fi filmek, Thrillerek |
| Hossz | 146 perc |
| Korhatár | 12 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Dinók a szomszédban: miről szól a film spoilermentesen?
A kiindulópont egyszerű és első hallásra zseniális. Négy évvel azután járunk, hogy a Nublar-sziget elpusztult, és a dinoszauruszok már nem kerítések mögött, hanem világszerte, az emberek között élnek. És persze vadásznak. A film arra a kérdésre keresi a választ, hogy ebben a törékeny egyensúlyban vajon az ember marad-e a csúcsragadozó, vagy át kell adnia a trónt a történelem legfélelmetesebb teremtményeinek.
Ez az a premissza, amire az Bukott birodalom vége óta vártunk. Már a cím is azt sugallja, hogy itt valami nagyobb tétről lesz szó, mint egy újabb elszabadult park. A dinók és az emberek együttélése elképesztő lehetőségeket rejt: városi jelenetek, vadon élő ragadozók a hétköznapokban, etikai dilemmák, feketepiac, minden, amitől egy sci-fi kalandfilm igazán szaftos lehet.
Hogy ebből mennyit aknáz ki a film, az már más kérdés, de az alapötlet önmagában is elég ahhoz, hogy az ember beüljön rá.
Három legenda és két kalandor: a szereposztás
Lássuk be, a legtöbben nem Owen Grady miatt vettek jegyet. A film legnagyobb dobása, hogy visszahozza az 1993-as Jurassic Park szentháromságát: Sam Neill ismét Alan Grant, Laura Dern Ellie Sattler, Jeff Goldblum pedig Ian Malcolm szerepében tér vissza. Amikor ők hárman megjelennek, a mozi szinte felsóhajt, és ez nem csak a nosztalgia. Neill földhözragadt morcossága, Dern melegsége és Goldblum utánozhatatlan, ironikus dadogása olyan karakterízt ad, ami az utóbbi részekből gyakran hiányzott.
Az új trilógia arcai is itt vannak: Chris Pratt Owen Gradyként hozza a megszokott laza akcióhős figurát, Bryce Dallas Howard Claire Dearing szerepében pedig tovább viszi azt a karakterfejlődést, ami az első Jurassic World óta zajlik. Pratt karizmája működik, de őszintén szólva a régi gárda mellett néha kicsit megfakul.
A friss arcok közül DeWanda Wise Kayla Wattsként külön említést érdemel, mert van benne az a fajta energia, amitől egy mellékszereplő hirtelen a film egyik legszórakoztatóbb figurája lesz. Mamoudou Athie Ramsay Cole szerepében kapott helyet, Isabella Sermon pedig ismét Maisie Lockwoodot alakítja, sőt a fiatal Charlotte Lockwoodot is ő játssza, ami már önmagában jelzi, hogy a Lockwood-szál fontos része a történetnek.
Colin Trevorrow visszatér a dzsungelbe
A rendezői székben ismét Colin Trevorrow ül, aki a 2015-ös Jurassic World újraindítását is jegyezte. Ő nyitotta meg ezt a trilógiát, és most neki jutott a feladat, hogy le is zárja. Ez egyszerre előny és teher. Előny, mert érzi a franchise lélegzetét, tudja, mitől működik egy jó dinós jelenet. Teher, mert a második rész után a közönség már valami sokkal merészebbet várt.
Trevorrow stílusa most is a nagyvonalú blockbuster-esztétika: széles tájak, gyors vágások, sok szereplő, sok helyszín. A gond az, hogy a 146 perces játékidő ellenére néha mintha két-három külön film futna párhuzamosan, és a rendező nem mindig tudja őket egy irányba terelni. Ahol viszont tisztán dinó és ember áll szemben egymással, ott Trevorrow kifejezetten jól építi a feszültséget, és ezekben a pillanatokban érezni, miért szeretjük ezt a sorozatot.
Ami tényleg ütős: a látvány és a hangulat
Ha valamiért egyértelműen megéri moziban vagy minél nagyobb képernyőn nézni, az a látvány. A dinoszauruszok kidolgozottsága lenyűgöző, és a film láthatóan törekszik arra, hogy ne csak digitális szörnyetegek legyenek, hanem kézzelfogható, súlyos, élő lények. Amikor egy hatalmas ragadozó betölti a vásznat, az még mindig hat, és ez a Jurassic-márka legnagyobb kincse.
A hangkulissza is rendben van: a bődülések, a földrengésszerű léptek, a hirtelen csendek, amelyek után tudod, hogy valami jön. A zenei világban ott bujkálnak a klasszikus témák is, és lehet bármilyen cinikus az ember, amikor felcsendül az ismerős dallam, libabőrös lesz. Ez az olcsó trükk, de működik, és őszintén: ezért jöttünk.
- Erősség: a dinók kinézete és mozgása
- Erősség: a régi trió közös jelenetei
- Erősség: a globális, nagy léptékű hangulat
Hol csúszik ki a lába alól a talaj?
A legnagyobb gondom az, hogy a film nem mer elég bátran ráállni a saját premisszájára. A leírás alapján egy olyan világot ígér, ahol a dinók az emberek között élnek és vadásznak, ez pedig egy egészen új műfaji irányt nyithatott volna, valami túlélő thriller és társadalmi sci-fi keverékét. Ehelyett sokszor a megszokott kalandfilmes képletnél köt ki, ahol a szereplők rohannak A pontból B-be.
A másik probléma a zsúfoltság. Ennyi főszereplő mellett mindenkinek jut egy kis szelet, de kevesen kapnak igazán kerek ívet. Goldblum például remek, csak éppen szívesen néztem volna még több Malcolm-féle filozofálgatást arról, hogy az élet utat tör magának. A 146 perc pedig érződik: van, ahol a film szinte levegőt sem vesz, máshol meg feleslegesen elidőzik.
Ettől még nem rossz film, csak éppen nem az a nagy, meghatározó lezárás, amit a cím ígér. Inkább egy hangos, látványos, kicsit kaotikus búcsúparti.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik a 90-es évek óta rajonganak a Jurassic Parkért, és látni akarják újra együtt Grantet, Sattlert és Malcolmot. Plusz mindenkinek, aki egy nagy, látványos, popcornos kalandra vágyik.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik szoros, feszes, fordulatokban gazdag történetet várnak, vagy már a korábbi Jurassic World részeket is fárasztónak érezték. Nekik a közel két és fél óra hosszú lehet.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Jurassic Park (1993), Az elveszett világ: Jurassic Park (1997), Jurassic World (2015), Jurassic World: Bukott birodalom (2018), King Kong (2005)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg a Jurassic World: Világuralom?
A film magyarországi premierje 2022. június 9-én volt.
Miről szól a Jurassic World: Világuralom?
Négy évvel a Nublar-sziget pusztulása után a dinoszauruszok már világszerte az emberek között élnek és vadásznak. A kérdés az, hogy az ember marad-e a bolygó fő ragadozója.
Hány perces a Jurassic World: Világuralom?
A film játékideje 146 perc.
Hány éves kortól nézhető a film?
A Jurassic World: Világuralom 12 éven felülieknek ajánlott.
Visszatérnek a régi Jurassic Park szereplők?
Igen, Sam Neill Alan Grantként, Laura Dern Ellie Sattlerként, Jeff Goldblum pedig Ian Malcolmként szerepel a filmben.
Ki rendezte a Jurassic World: Világuralom című filmet?
A filmet Colin Trevorrow rendezte.
Megéri újra beengedni a dinókat a nappaliba?
A Jurassic World: Világuralom nem az a mestermű, amit egy ilyen nagy volumenű lezárástól remélni lehetett, de messze nem is az a katasztrófa, aminek a legszigorúbb hangok lefestik. Egy látványos, kicsit túltömött, nosztalgiától csöpögő dinós kaland, amelyben a legjobb pillanatok egyértelműen a régi trió érdeme. Ha egyszer is borzongtál a pocsolyában remegő víztől, akkor ezt látnod kell, akár csak azért, hogy Sam Neill, Laura Dern és Jeff Goldblum még egyszer együtt nézzen fel egy óriásra. Ha viszont okos, feszes sci-fit vársz, állítsd lejjebb az elvárásaidat, és dőlj hátra a popcornnal. Szerintem így a legjobb.