Kényszerleszállás kritika: Denzel Washington a magasban és a mélyben
Vannak filmek, amelyek a legnagyobb jelenetüket ellövik az elején, és utána mégsem engednek el. Robert Zemeckis Kényszerleszállása pontosan ilyen: egy gyomorszorító repülős katasztrófával indít, aztán szép lassan átfordul egy sokkal kényelmetlenebb, sokkal személyesebb drámába. Középen pedig ott áll Denzel Washington, aki egyszerre hős és vádlott, és ezt a kettősséget olyan magabiztosan hordozza, hogy öröm nézni.
Felnőtt, kényelmetlen és erős dráma, amely a katasztrófafilm köntösében valójában egy ember lelkiismeretéről szól, és Denzel Washington karrierje egyik csúcsát hozza benne.
Kényszerleszállás előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2013. január 24. |
|---|---|
| Rendező | Robert Zemeckis |
| Szereplők | Denzel Washington, Don Cheadle, Kelly Reilly, John Goodman, Bruce Greenwood, Brian Geraghty |
| Műfaj | Drámák |
| Hossz | 138 perc |
| Korhatár | 18 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól a Kényszerleszállás, spoiler nélkül?
Whip Whitaker tapasztalt pilóta, aki egy légikatasztrófa után a csodával határos módon letenni a gépét, és ezzel szinte az összes utas életét megmenti. Papíron ez egy hőstörténet eleje lehetne: tapsoló tömeg, hálás családok, kamerák, interjúk. És a film egy darabig engedi is, hogy elhiggyük ezt a mesét.
Csakhogy ahogy egyre több részlet kerül napvilágra, egyre kínosabb kérdések merülnek fel. Kinek vagy minek a hibája volt valójában, ami a gépen történt? A Kényszerleszállás innen kezdve már nem a levegőben játszódik, hanem tárgyalótermek, folyosók és üres szobák csendjében, ahol a legnagyobb turbulencia egy ember fejében zajlik.
Többet a cselekményről nem is érdemes elárulni. A film ereje épp abban rejlik, hogy fokozatosan húzza le a rétegeket, és a néző a saját ítéletét is újra meg újra átírja közben.
Az a bizonyos repülés: tíz perc, amit nem felejtesz el
Ha valaki fél a repüléstől, előre szólok: a Kényszerleszállás nyitó szekvenciája után nem fog nyugodtabban beszállni a következő gépbe. Zemeckis mindig is a technikai bravúrok embere volt, a Vissza a jövőbe, a Forrest Gump vagy a Számkivetett rendezője pontosan tudja, hogyan kell a nézőt fizikailag is bevonni egy jelenetbe. Itt sem bízza a véletlenre.
A katasztrófajelenet nem a robbanásokról és a hatásvadász vágásokról szól, hanem a pilótafülke feszült, szinte klausztrofób precizitásáról. Hallod a riasztásokat, látod a kezeket a műszereken, és közben érzed, hogy itt valaki hideg fejjel dönt olyan helyzetben, amiben a legtöbbünk lefagyna. Ez a jelenet adja meg a film tétjét: tudjuk, hogy amit Whip tett, az rendkívüli. Épp ezért fáj annyira, ami utána jön.
Okos húzás, hogy a film a legnagyobb látványelemét az első harmadban ellövi. Aki egy két órán át pörgő akciófilmre számít, csalódni fog, aki viszont szereti, ha egy film mer lelassítani és a következményekkel foglalkozni, az pont ezt fogja értékelni.
Denzel Washington, ahogy ritkán látjuk
Denzel Washington karizmájáról már könyvtárnyit írtak, és tényleg: ha belép egy szobába, a kamera magától fordul felé. A Kényszerleszállásban viszont nem a megszokott magabiztos, mindent kézben tartó Denzelt kapjuk. Whip Whitaker kompetens, sármos, a szakmájában kiváló, és közben valami folyamatosan repedezik benne. Washington ezt nem nagy kirohanásokkal mutatja meg, hanem apró rezdülésekkel, kerülő tekintetekkel, túl gyorsan kimondott mondatokkal.
Ami igazán lenyűgöző: a színész nem kér tőlünk szimpátiát. Nem simogatja a nézőt, nem magyarázza meg a figurát. Hagyja, hogy mi döntsük el, mit gondolunk Whipről, és ez a döntés jelenetről jelenetre változik. A Kiképzés óta kevés szerepben láttam őt ennyire bátornak és ennyire kiszolgáltatottnak egyszerre.
Ha csak egyetlen okot kellene mondanom, miért nézd meg a filmet, ez lenne az: Denzel Washington itt nem sztárként van jelen, hanem színészként, a szó legnemesebb értelmében.
A mellékszereplők, akik nem csak díszletek
Egy ilyen erős főszereplő mellett könnyű lenne elsikkadni, de a Kényszerleszállás mellékszereplőgárdája sorra hozza a súlyát.
- Don Cheadle Hugh Lang szerepében hűvös, kimért jelenlét, aki tökéletes ellenpontja Washington szétszórtabb energiájának. A kettejük közös jelenetei a film legfeszültebb párbeszédei közé tartoznak.
- Kelly Reilly Nicole szerepében csendes, mégis emlékezetes alakítást nyújt. Ő hozza be a filmbe azt a törékenységet, ami miatt a dráma nem csak egy jogi vagy szakmai kérdésről szól.
- John Goodman Harling Mays szerepében egyszerűen ellopja minden jelenetét. Goodman olyan színész, aki egyetlen belépővel képes megváltoztatni egy film hőmérsékletét, és itt pontosan ezt teszi.
- Bruce Greenwood Charlie Anderson szerepében a megbízható, tekintélyt sugárzó arc, akire egy ilyen történetben szükség van.
Mellettük Brian Geraghty (Ken Evans), Tamara Tunie (Margaret Thomason) és Nadine Velazquez (Katerina Marquez) is kapnak olyan pillanatokat, amelyekből kiderül, hogy a katasztrófának nem csak egy főszereplője van. Mindenkit megérint, és ez a film egyik csendes erőssége.
Zemeckis visszatérése a hús-vér emberekhez
Robert Zemeckis a 2000-es években hosszú időt töltött a motion capture animáció világában, és sokan, köztük én is, hiányoltuk azt a rendezőt, aki valódi színészekkel, valódi arcokkal dolgozik. A Kényszerleszállás ebből a szempontból felszabadító élmény: itt minden a színészek arcán, a hosszan kitartott beállításokon és a kimondatlan feszültségeken múlik.
A rendezés a legjobb pillanataiban nagyon visszafogott. Zemeckis tudja, mikor kell a kamerát egyszerűen rajtahagyni Washingtonon, és mikor kell egy apró gesztussal, egy elcsúszó tárggyal vagy egy hosszú csenddel mesélni. A 138 perces játékidő ugyanakkor érezhető, a középső szakaszban vannak jelenetek, amelyek kicsit elnyújtottak, és a film néhol hajlamos ugyanazt a pontot többször is aláhúzni.
A zenei világ funkcionális, jól kíséri a hangulatokat, de nem ez a film legemlékezetesebb eleme. A hangkeverés viszont a repülős jelenetekben kiváló, ott minden zörej, minden riasztás a helyén van.
Hol billen meg a gép?
Nem minden tökéletes. A Kényszerleszállás második fele lassabb, és aki az első húsz perc adrenalinjára hangolódott, könnyen türelmetlen lehet. A film néha túl egyértelműen mutatja meg, mit kellene éreznünk, és van egy-két mellékszál, amely nem kap annyi teret, amennyit megérdemelne.
Az is igaz, hogy a 18-as karika nem véletlen: ez felnőtteknek szóló, nyers, helyenként kifejezetten kényelmetlen film, ami nem akar szórakoztató vasárnap délutáni program lenni. Ezt én erénynek tartom, de értem, ha valakit eltaszít.
Mindezek ellenére a film ritkán veszíti el a magasságát. A gyengébb pillanatokat is átsegíti Washington jelenléte, és a végére egy olyan morális kérdés marad velünk, amin hazafelé is rágódunk.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a karakterközpontú, felnőtt drámákat, és kíváncsiak Denzel Washington egyik legárnyaltabb alakítására. A lassabb tempótól sem riadnak vissza.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik végig pörgő katasztrófafilmet várnak, vagy kifejezetten repüléstől szoronganak, azoknak ez a film kemény menet lehet. Gyerekeknek a korhatár miatt sem való.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Sully: Csoda a Hudson folyón (2016), Számkivetett (2000), Kiképzés (2001), Forrest Gump (1994)
Gyakori kérdések
Miről szól a Kényszerleszállás?
Whip Whitaker, egy tapasztalt pilóta egy légikatasztrófa után csodával határos kényszerleszállást hajt végre, és szinte az összes utasát megmenti. Hősként ünneplik, de ahogy egyre több részlet derül ki, kérdések merülnek fel arról, kinek vagy minek a hibája volt, ami a gépen történt.
Mikor jelent meg a Kényszerleszállás a magyar mozikban?
A film magyarországi premierje 2013. január 24-én volt.
Hány perces a Kényszerleszállás?
A film játékideje 138 perc.
Hány éves kortól nézhető a Kényszerleszállás? Gyerekkel megnézhető?
A film 18 éven felülieknek szól, így gyerekekkel közös filmnézésre nem ajánlott.
Ki rendezte a Kényszerleszállást, és kik a főszereplők?
Az amerikai drámát Robert Zemeckis rendezte. A főszerepben Denzel Washington látható Whip Whitaker szerepében, mellette Don Cheadle, Kelly Reilly, John Goodman és Bruce Greenwood szerepel.
Mi a Kényszerleszállás eredeti címe?
A film eredeti címe Flight.
Beülnél a pilótafülkébe Whip mellé?
A Kényszerleszállás nem az a film, amit az ember könnyed kikapcsolódásnak választ, de pont ezért marad meg. Zemeckis egy brutálisan jól megcsinált katasztrófajelenettel csábít be, aztán egy sokkal nehezebb kérdést tesz elénk: mit kezdünk azzal, ha egy hős nem az, akinek elsőre látjuk? Denzel Washington alakítása önmagában megéri a 138 percet, John Goodman jelenetei pedig hab a tortán. Ha szereted a felnőtt, kényelmetlen drámákat, amelyek után még napokig vitatkozol magaddal, ezt a járatot ne hagyd ki. Én 8 pontot adok rá, és Denzel miatt nem bánom egyetlen percét sem.