Kiképzés kritika: Denzel Washington egy napra pokollá változtatja Los Angeles utcáit
Vannak filmek, amelyekben a gonosz a sarokban lapul, és vannak, amelyekben ő vezeti az autót, és mosolyogva veszi fel a zöldfülű újoncot reggel. Antoine Fuqua Kiképzése az utóbbi, és több mint két évtizeddel a premier után is úgy szorítja a torkot, mintha tegnap forgatták volna. Denzel Washington itt nem hős, hanem ragadozó, és ettől lesz az egész felejthetetlen.
Feszes, kegyetlen és lebilincselő zsarudráma, amelyet Denzel Washington pályája egyik legemlékezetesebb alakítása emel a műfaj csúcsai közé.
A film adatai
| Magyar bemutató | 2001. október 5. |
|---|---|
| Rendező | Antoine Fuqua |
| Szereplők | Denzel Washington, Ethan Hawke, Scott Glenn, Tom Berenger, Harris Yulin, Raymond J. Barry |
| Műfaj | Akciófilmek, Krimik, Drámák |
| Hossz | 122 perc |
| Korhatár | 18 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Egy nap, amely többet ér egy egész akadémiánál
A felállás pofonegyszerű, és pont ebben rejlik az ereje. Alonzo Harris a kábítószer-osztály nyomozója, aki a körzetében úgy uralkodik, mint egy középkori hadúr: kegyetlenül, igazságtalanul, gyorsan és veszélyesen. Mellé kerül Jake, a friss, idealista kezdő rendőrtiszt, akinek ez az első közös szolgálati napja. Alonzo meg van győződve róla, hogy amit ő tud az utcáról, azt tovább kell adnia, és Jake-nek meg kell tanulnia a leckét, akár tetszik neki, akár nem.
Ami ezután jön, az nem egy kényelmes, jól bejáratott buddy cop történet. A páros kábítószer-kereskedőkkel csap össze, egy bonyolult összeesküvés nyomára bukkan, és egy gyilkosságba is belekeveredik. A film mindezt egyetlen nap alatt pörgeti le, és ettől a tempótól az egész szinte valós idejű rémálomnak hat. Nincs idő levegőt venni, nincs idő átgondolni, és pont ez a lényeg: Jake sem kap időt.
A brief egyik mondata tökéletesen összefoglalja a film lelkét: a Jó és a Rossz egy oldalon harcol, legalábbis kezdetben ezt hiszik. Hogy ez a törékenynek tűnő szövetség meddig tart, és mi lesz belőle, azt nem árulom el, mert a Kiképzés egyik legnagyobb élménye éppen az, ahogy a feszültség óráról órára egyre élesebbé válik.
Denzel Washington, ahogy még sosem láttuk
Mondjuk ki kerek perec: ez Denzel Washington filmje. A színész addig jellemzően a becsületes, erkölcsi iránytűként működő figurák megtestesítője volt, és itt ezt az egész imázst darabokra töri. Alonzója karizmatikus, vicces, félelmetesen magabiztos, és pont ettől olyan veszedelmes. Nem rikácsoló, rajzfilmszerű gazember, hanem olyan ember, akinek első pillanatban szívesen igazat adnál. Aztán a második pillanatban végigfut a hideg a hátadon.
Washington játékában az a legzseniálisabb, hogy sosem tudod pontosan, mikor tanít és mikor manipulál. Egy mosoly, egy félmondat, egy hirtelen hangnemváltás, és máris más irányba billen a jelenet. Ritka az a színészi teljesítmény, amelynél a néző folyamatosan a karakter következő lépését próbálja kitalálni, és rendszeresen mellélő. Itt pontosan ez történik.
Szerintem ez az a szerep, amelyre évtizedek múlva is elsőként fognak emlékezni, ha szóba kerül, mire képes ez a színész, ha elengedi a jófiú-szerepet.
Ethan Hawke, a néző szeme a pokolban
Washington mellett könnyű lenne elveszni, de Ethan Hawke nem engedi. Jake nem passzív szemlélő, hanem a mi helyettesünk a történetben: ő az, aki ugyanúgy csodálkozik, fél, kételkedik és lázad, mint a néző a fotelban. Hawke remekül adagolja a figura lassú átalakulását, a kezdeti lelkes újonc zavarát, majd azt a pontot, amikor rádöbben, hogy a szabálykönyv itt semmit sem ér.
A kettejük közti dinamika a film motorja. Az autóban játszódó jelenetek, a szópárbajok, a feszültségtől vibráló csendek mind arra épülnek, hogy két teljesen eltérő világnézet ül egymás mellett, és egyik sem hajlandó engedni. Hawke érzékeny, nyitott játéka nélkül Washington ragadozója sem lenne ennyire ijesztő.
Erős mellékszereplők, sötét háttér
A Kiképzés szereposztása a második vonalban is meglepően erős. Scott Glenn Rogerként, Tom Berenger Stan Gurskyként, Harris Yulin Doug Rosselliként és Raymond J. Barry Lou Jacobsként tűnik fel, és mindegyikük a hatalom, a befolyás és a hallgatólagos cinkosság hangulatát erősíti. Cliff Curtis Smiley szerepében, Dr. Dre pedig Paulként tűnik fel, ami külön érdekes színfolt a stábban.
Ezek a figurák nem kapnak hosszú játékidőt, de nincs is rá szükség. Mindegyikük egy újabb téglát tesz abba a falba, amelyből kiderül: Alonzo világa nem egyetlen ember magánügye, hanem egy egész rendszer, amelyben mindenki tud valamit, és mindenki hallgat valamiről. Ettől lesz a film fojtogató, és nem csak egy egyszerű jó zsaru, rossz zsaru történet.
Antoine Fuqua kemény keze
Antoine Fuqua rendezése nem a finomkodásról szól. A kamera közel van a szereplőkhöz, az utcák porosak, a lakások szűkek és veszélyesek, a város pedig nem képeslap, hanem csatatér. Fuqua érzi, hogy ennek a történetnek a színészek arcán kell eldőlnie, ezért nem tolja túl a látványt, inkább hagyja, hogy a jelenetek feszültsége magától épüljön.
Washington és Fuqua együttműködése később is folytatódott, gondoljunk csak A védelmezőre, de a Kiképzés az a pont, ahol ez a páros először igazán robbant. Az akció itt nem öncélú, minden lövés, minden összecsapás súlya van, és a 122 perces játékidő alatt alig akad üresjárat.
Hol lehet gyenge? Ha nagyon kötözködni akarok: a film második felében a dramaturgia néha kicsit erősebben nyomja a gázt, mint amennyit a karakterépítés elbírna, és akad egy-két pillanat, ahol a forgatókönyv látványosabban rendezi el a figurákat, mint ahogy az addigi realista hangvétel indokolná. Ezek azonban apró szépséghibák egy olyan filmben, amely egyébként mesterien tartja kézben a nézőt.
Miért működik még ma is?
A 2001. október 5-i premier óta rengeteg zsarufilm jött és ment, de a Kiképzés kérdései semmit sem kopnak. Hol a határ a hatékonyság és a bűn között? Mennyit ér az igazság, ha a törvény őrei maguk sem tartják be a szabályokat? És mit kezd egy tisztességes ember, ha rájön, hogy a rendszer, amelynek része akart lenni, egészen máshogy működik, mint gondolta?
A film nem ad kényelmes válaszokat, és nem is akar. Ehelyett egyetlen napba sűríti egy morális lejtő minden állomását, és ezt olyan intenzitással teszi, hogy a stáblista után is jó ideig ül a néző csendben. Szerintem ez a legnagyobb bók, amit egy krimi drámának adni lehet.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a sötét, felnőtt zsarudrámákat, a morálisan szürke karaktereket és a nagy színészi párbajokat. Denzel Washington rajongóinak kötelező.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik könnyed, humoros buddy cop filmre vágynak, vagy rosszul viselik az erőszakot és a nyomasztó hangulatot, inkább válasszanak mást.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Szemtől szemben (1995), Szigorúan bizalmas (1997), A tégla (2006), Sicario, A bérgyilkos (2015), A védelmező (2014)
Gyakori kérdések
Miről szól a Kiképzés?
Alonzo Harris, a kábítószer-osztály kegyetlen és veszélyes nyomozója egyetlen nap alatt próbálja megtanítani a saját szabályait Jake-nek, a kezdő rendőrtisztnek. Közben dílerekkel csapnak össze, összeesküvést lepleznek le és gyilkosságba keverednek.
Hány perces a Kiképzés?
A film 122 perc hosszú.
Hány éves kortól nézhető a Kiképzés?
A film 18 éven felülieknek ajánlott.
Gyerekkel nézhető a Kiképzés?
Nem, a 18-as korhatár és a kemény, erőszakos hangvétel miatt kizárólag felnőtt nézőknek való.
Ki rendezte a Kiképzést?
A filmet Antoine Fuqua rendezte.
Mikor jelent meg a Kiképzés?
A film premierje 2001. október 5-én volt.
Beülnél egy napra Alonzo autójába?
Én minden alkalommal beülök, pedig tudom, hogy rossz ötlet. A Kiképzés az a fajta film, amelyet újranézve is ugyanúgy feszült az ember, mert nem a fordulatokból, hanem a karakterekből és a színészi játékból él. Denzel Washington itt olyan alakítást tesz le az asztalra, amely önmagában megérné a 122 percet, és mellette Ethan Hawke, valamint Antoine Fuqua kemény rendezése teszi teljessé az élményt. Ha még nem láttad, pótold. Ha láttad, nézd meg újra, és figyeld meg, mennyi minden rejtőzik Alonzo legelső mosolyában.