Kill Bill kritika: sárga overall, katana és egy bosszú, amit nem lehet elfelejteni
Vannak filmek, amik öregszenek, és vannak, amik egyszerűen csak egyre jobban vágnak. A Kill Bill az utóbbi fajta: Quentin Tarantino 2003-as bosszúfilmje ma is úgy hasít bele az ember gyomrába, mint egy frissen fent penge. Újranéztük, és bevalljuk, megint ott ültünk tátott szájjal a stáblista alatt.
Stílusos, kegyetlen, túlzó és imádnivalóan szemtelen bosszúfilm, ami Tarantino egyik legtisztább mozis élménye.
Kill Bill előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2003. október 16. |
|---|---|
| Rendező | Quentin Tarantino |
| Szereplők | Uma Thurman, Lucy Liu, Vivica A. Fox, Daryl Hannah, David Carradine, Michael Madsen |
| Műfaj | Akciófilmek, Krimik |
| Hossz | 111 perc |
| Korhatár | 18 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Esküvő helyett vérfürdő: miről szól a Kill Bill?
Az alapsztori olyan egyszerű, hogy szinte gyerekmese is lehetne, ha nem folyna benne ennyi vér. A Menyasszony egykor hírhedt bérgyilkosnő volt, egy világklasszis, kizárólag nőkből álló bérgyilkos-csapat tagja. Aztán jött a fordulat, amit egy ilyen életben senki sem tervez be: terhes lett, és férjhez akart menni. Csakhogy a főnök, Bill, nem az a típus, aki boldog házasságot kíván a kilépő munkatársaknak.
Az esküvő napján Bill és a csapat mindenkit lemészárol. A Menyasszony az utolsó szavaival még elárulja Billnek, hogy várandós, és az ő gyerekét hordja a szíve alatt. Aztán a fejlövés. Csak éppen a nő nem hal bele: öt év kóma után magához tér, és véres bosszút esküszik egykori főnöke és csapattársai ellen.
Innentől a film lényegében egy halállista kipipálása. Senki sem tudhatja, mikor kerül sorra. Egyetlen dolog biztos: Bill lesz az utolsó. És pont ez a zseniális benne. A néző már az elején tudja, merre tart a történet, a feszültség mégsem abból jön, hogy mi fog történni, hanem abból, hogy hogyan.
Uma Thurman, a sárga overallos istennő
Ha van szerep, ami egy színésznő teljes karrierjét képes egyetlen képpé sűríteni, akkor a Menyasszony ilyen. Uma Thurman itt nem egyszerűen játszik: fizikailag, érzelmileg és mitológiailag is betölti a vásznat. Egyszerre sebzett anya, gyilkológép és egy westernhős, akinek a tekintetéből annyi düh árad, hogy szinte égeti a képernyőt.
A Ponyvaregény után Thurman és Tarantino újra egymásra talált, és ez a második közös munka valahogy még személyesebbnek hat. A Menyasszony nem beszél sokat, nincs is rá szüksége. Egy pillantás, egy összeszorított állkapocs, és pontosan tudjuk, hogy aki az útjába áll, annak vége.
A legnagyobb bravúr, hogy a karakter a sok túlzás, a rajzfilmszerű erőszak és a stilizált koreográfia ellenére is ember marad. A fájdalma valódi. Ezért drukkolunk neki úgy, mintha a saját bosszúnk lenne.
A halállista arcai: Lucy Liu, Vivica A. Fox és a többiek
Egy bosszúfilm csak annyira jó, amennyire a gonoszai. A Kill Bill ebben is nagyot üt. Lucy Liu O-Ren Ishii szerepében hideg, elegáns és félelmetes: az a fajta ellenfél, akitől az ember önkéntelenül is kihúzza magát. Minden mozdulatában ott van a tekintély, és amikor megszólal, a teremben megáll a levegő.
Vivica A. Fox Vernita Greenként egészen más energiát hoz, hétköznapibb, és épp ettől furcsán nyugtalanító. Daryl Hannah Elle Drivere már puszta jelenlétével is borzongató, ő az a típus, akiről első pillantásra érezzük, hogy semmi jót nem jelent.
A háttérben ott sötétlik David Carradine Billként és Michael Madsen Buddként, akik a lista végén várnak. A mellékszereplők közül Julie Dreyfus Sofie Fatale szerepében és Kuriyama Chiaki a felejthetetlen Gogo Yubariként érdemel külön említést. Utóbbi iskolás egyenruhás, vérszomjas testőre az egyik legemlékezetesebb mellékkarakter, amit Tarantino valaha a vászonra tett.
Tarantino, a mozi nagy DJ-je
Quentin Tarantino mindig is úgy készített filmeket, mint egy megszállott lemezgyűjtő, aki a kedvenc számaiból keveri ki a tökéletes válogatást. A Kill Bill ennek a módszernek talán a legtisztább példája. Szamurájfilm, kung-fu mozi, spagettiwestern, anime, exploitation: minden benne van, és valahogy mégis egyetlen, szerves egésszé áll össze.
A rendezés magabiztossága lenyűgöző. Tarantino nem kér bocsánatot semmiért: ha kedve van hozzá, fekete-fehérre vált, ha úgy érzi, animációval mesél, ha éppen arra van szükség, órási túlzásokba csap át. Ez nem fegyelmezetlenség, hanem egy olyan alkotó szabadsága, aki pontosan tudja, mit csinál.
És a ritmus! A film 111 perce alatt egyetlen pillanatra sem engedi el a nézőt. A csendes, feszült jelenetek ugyanolyan pontosan vannak megkomponálva, mint a robbanásszerű akciók. Tarantino tudja, hogy a vihar előtti csend néha többet ér magánál a viharnál.
Vér, zene és koreográfia: ahol a film tényleg szárnyal
Kezdjük a látvánnyal, mert itt nincs mit szépíteni: a Kill Bill gyönyörű. Minden kép olyan, mintha egy plakátra készült volna. A színek élénkek, a kompozíciók szinte festményszerűek, és az erőszak is valamiféle bizarr balettként jelenik meg. A vér itt nem realisztikus, hanem stilizált, szinte festék. Ez egyszerre teszi elviselhetőbbé és még hatásosabbá.
A zene külön fejezetet érdemelne. Tarantino filmjeiben a zenei válogatás mindig a történetmesélés része, de itt különösen az. A dalok nem csak aláfestenek, hanem kommentálnak, ironizálnak, felerősítenek. Van olyan jelenet, amit egy életre a zene miatt jegyez meg az ember.
Az akciókoreográfia pedig tényleg mesteri. A harcjelenetek világosak, követhetőek, és mindegyiknek megvan a maga karaktere. Nem egyforma pofonok sorozata, hanem kis történetek, saját feszültségívvel.
Hol bicsaklik meg a penge?
Ennyi rajongás után illik őszintének lenni: a Kill Bill nem mindenkinek szól, és vannak gyengébb pontjai is. A legnyilvánvalóbb, hogy ez csak a történet első fele. Az eredeti címben ott a Vol. 1, és ez érezhető: a film íve szándékosan nyitva marad, a nagy érzelmi lezárás még várat magára. Aki egy teljes, kerek élményt vár, kicsit hiányérzettel állhat fel.
A másik pont az erőszak. Bármennyire stilizált, bármennyire rajzfilmszerű, ez egy kifejezetten véres film, a 18-as korhatár nem véletlen. Aki nem bírja a levágott végtagokat és a szökőkútként spriccelő vért, az valószínűleg nem fogja élvezni.
És végül: a sok filmes utalás, műfaji játék néha öncélúnak hathat. Tarantino néha annyira élvezi a saját kedvenceinek tiszteletadását, hogy a karakterek mélysége egy-egy pillanatra háttérbe szorul. Ez persze ízlés kérdése. Nekünk inkább erény, de értjük, ha valakinek sok.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Tarantino-rajongóknak, a stilizált akciófilmek, szamurájfilmek és bosszútörténetek szerelmeseinek, és mindenkinek, aki szereti, ha egy film bátran, gátlások nélkül mutatja meg a stílusát.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki nem bírja a látványos, véres erőszakot, vagy kifejezetten realista, visszafogott történetmesélést keres, az inkább válasszon mást.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Ponyvaregény (1994), Kill Bill 2. (2004), Lady Vengeance (2005), Oldboy (2003), Atomszőke (2017)
Gyakori kérdések
Miről szól a Kill Bill?
Egy egykori bérgyilkosnőről, a Menyasszonyról, akit az esküvője napján volt főnöke, Bill és a csapata lemészárol. Ő túléli a fejlövést, és öt év kóma után bosszút esküszik Bill és egykori társai ellen.
Mikor jelent meg a Kill Bill?
A Kill Bill premierje 2003. október 16-án volt.
Hány perces a Kill Bill?
A film 111 perces.
Hány éves kortól nézhető a Kill Bill?
A Kill Bill 18 éven felülieknek ajánlott, gyerekkel semmiképp ne nézzétek, mert rendkívül véres.
Ki rendezte a Kill Bill-t?
A filmet Quentin Tarantino rendezte.
Kik szerepelnek a Kill Billben?
A főszerepben Uma Thurman látható a Menyasszonyként, mellette Lucy Liu, Vivica A. Fox, Daryl Hannah, David Carradine, Michael Madsen, Julie Dreyfus és Kuriyama Chiaki játszik.
Felkerüljön a Kill Bill a te listádra is?
Mindenképp. A Kill Bill több mint két évtizeddel a bemutatója után is az a fajta film, amit az ember szívesen újranéz, és minden alkalommal talál benne valami újat: egy beállítást, egy zenei pillanatot, egy apró utalást. Tarantino itt a legszabadabb, legjátékosabb formájában mutatkozik meg, Uma Thurman pedig olyan ikont teremt, ami a filmtörténet része lett.
Igen, véres. Igen, túlzó. Igen, csak a történet fele. De pont ettől olyan felszabadító: egy film, ami nem akar mindenkinek megfelelni, csak a lehető legjobban akarja csinálni azt, amit szeret. Nálunk ez bőven elég egy erős ajánláshoz. Készítsd elő a második részt is, mert a végén úgyis tudni akarod, mi lesz Billel.