Központi hírszerzés kritika: Dwayne Johnson unikornisos pólóban, Kevin Hart pánikrohamban
Van az a castingötlet, amit elég egyszer kimondani, és a film már félig kész is: tegyük a világ legizmosabb színészét a gimis lúzer szerepébe, a legalacsonyabb komikusát pedig a suli egykori királyának. A Központi hírszerzés pontosan erre a fordított párosításra épít, és meglepően sokáig bírja szusszal. Nem forradalmi akcióvígjáték, de jó eséllyel többet fogsz rajta nevetni, mint amennyire számítasz.
Felejthető kémsztori, de felejthetetlenül jól összerakott páros: Johnson és Hart kémiája egy egész filmet elvisz a hátán.
Központi hírszerzés előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2016. június 16. |
|---|---|
| Rendező | Rawson Marshall Thurber |
| Szereplők | Kevin Hart, Dwayne Johnson, Amy Ryan, Danielle Nicolet, Jason Bateman, Aaron Paul |
| Műfaj | Akciófilmek, Vígjátékok |
| Hossz | 105 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól a film, spoiler nélkül
Az alapfelállás egyszerű, és ez itt erény. Calvin Joyner (Kevin Hart) egykor a gimnázium nagymenője volt, az a srác, akiről mindenki azt hitte, hogy a csillagokig jut. Ehhez képest mára könyvelőként tologatja a számokat, és csendben siratja a régi szép időket. Az évfolyam-találkozón aztán felbukkan Bob Stone (Dwayne Johnson), akit annak idején halálra szekáltak a suliban, és aki mára halálos CIA-ügynökké vált.
Bob azt állítja, hogy egy szigorúan titkos ügyön dolgozik, és ehhez éppen Calvin segítségére van szüksége. Mire a megfontolt aktakukac rájön, mibe rángatták bele, már túl késő kiszállni. Innentől lövöldözések, konspirációk és kémkedés jön, és a kérdés, amely végig a levegőben lóg: tényleg megbízható ez a túlságosan lelkes, egyre kiszámíthatatlanabb új barát?
Ennél többet nem is érdemes tudni előre. A film abból él, hogy a néző Calvinnal együtt próbál rájönni, kinek lehet hinni.
Dwayne Johnson, a legkedvesebb gyilkológép
Itt kezdődik a film igazi varázsa. Johnson karrierje nagy részében ugyanazt a figurát játszotta: a magabiztos, sziklaszilárd hőst, akiről lepattannak a golyók és a kétségek is. Bob Stone ennek egy furcsa, kifordított verziója. Ugyanaz a hatalmas test, de benne egy olyan ember, akiből sosem kopott ki teljesen a kiközösített kamasz.
És Johnson láthatóan élvezi. Kicsit gyerekes, rajongó, néha zavarba ejtően őszinte, aztán egyik pillanatról a másikra hidegvérű profi. Ez a kettősség adja a film legjobb jeleneteit, és szerintem ez az egyik legszerethetőbb alakítása. Ritkán látni, hogy egy akciósztár ennyire szívesen teszi nevetségessé a saját imázsát, és közben mégsem csinál magából paródiát.
Ráadásul ez a kettősség nem csak poén. A szekálás témája ott lapul a film alatt, és Johnson annyi melegséget ad Bobnak, hogy a néző akarva-akaratlanul szurkolni kezd neki.
Kevin Hart és a sikítás művészete
Hart energiája megosztó, ezt kár volna tagadni. Van, aki imádja a gyorsan pattogó, hisztérikus stílusát, és van, akinek két perc után az idegeire megy. A Központi hírszerzésben viszont jó helyen van: Calvin a néző szemszöge, az egyetlen normális ember egy egyre őrültebb helyzetben, így Hart pánikja végre motivált, nem pusztán öncélú.
Ami még fontosabb: itt Hart a straight man, a józan pólus, és meglepően jól áll neki. Calvin kiábrándult, kicsit szomorú figura, aki úgy érzi, a legjobb évein már túl van. Ettől a karakternek van egy csipetnyi súlya, ami miatt nem csak egy sikítozó poéngép.
A kettejük közötti kémia a film motorja. A magasságkülönbségből fakadó vizuális poénok önmagukban is működnek, de a valódi nyereség az, hogy a két színész láthatóan jól érzi magát egymás társaságában. Ezt nem lehet megrendezni, vagy megvan, vagy nincs. Itt megvan.
A mellékszereplők, akik többet érdemeltek volna
A stáblistát nézve az ember sokat várna a mellékszereplőktől. Amy Ryan Pamela Harris szerepében kapja a legtöbb teret a központi párosön kívül, és hozza a tőle megszokott megbízható, száraz minőséget. Danielle Nicolet Calvin feleségét, Maggie-t alakítja, ő a történet érzelmi horgonya, bár a forgatókönyv nem sokat bíz rá.
Aztán ott vannak a meglepetésszerűen felbukkanó nevek: Jason Bateman Trevorként és Aaron Paul Philként. A Breaking Bad Jesse-jét és az Arrested Development Michaeljét látni ebben a közegben eleve mosolyogtató, és ezek a kisebb szerepek hálás pillanatokat hoznak. Ryan Hansen Steve-ként és Tim Griffin Stan Mitchell ügynökként inkább a háttér tölteléke.
A bajom csak annyi, hogy ezt a gárdát jobban is ki lehetett volna használni. A film annyira Johnsonra és Hartra van szabva, hogy a többiek gyakran csak díszletként állnak a képben.
Rawson Marshall Thurber és a kémsztori, ami csak ürügy
A rendező Rawson Marshall Thurber neve a Kidobós, a nagy játék óta a vígjátékhoz kötődik, és ez érződik is. A humor tempója rendben van, a poénok többsége ül, a színészeket szemmel láthatóan hagyja improvizálni.
Ahol viszont gyengül a film, az maga a kémszál. A konspirációs történet a szokásos köröket futja, a fordulatok kiszámíthatók, és a harmadik felvonás felé kifejezetten fárasztó lesz, hogy ki kinek a beépített embere. Az akciójelenetek korrektek, de semmi olyat nem mutatnak, amit ne láttunk volna már tucatnyi hasonló filmben. Látványban tisztességes iparosmunka, sem több, sem kevesebb.
Őszintén szólva ez nem is nagyon zavart. A kémsztori itt csak a csontváz, amire a két főszereplő kémiáját felaggatják. Aki komoly, feszes thrillert vár, csalódni fog. Aki egy jól működő párosra kíváncsi, megkapja, amit akar.
Mi működik, és hol billeg meg
- Működik: a fordított szerepkiosztás és a két főszereplő kémiája, ez a film szíve.
- Működik: Johnson önironikus, meglepően érzékeny alakítása.
- Működik: a szekálásról szóló alaptéma, ami ad egy kis lelket a lövöldözésnek.
- Billeg: a kiszámítható, túlbonyolított kémszál.
- Billeg: a mellékszereplők alulhasznált potenciálja.
- Billeg: az akció, ami inkább kötelező kör, mint igazi élmény.
A 105 perces játékidő egyébként épp jó: a film nagyjából akkor ér véget, amikor kezdene kifulladni.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Mindenkinek, aki szereti a buddy-komédiákat, Dwayne Johnson önironikus oldalát, vagy egy könnyed, péntek esti akcióvígjátékra vágyik baráti társaságban.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki Kevin Hart stílusát nem bírja, vagy feszes, komolyan vehető kémthrillert keres, annak ez a film inkább bosszúság lesz.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Kidobós, a nagy játék (2004), A pofozó (2013), Kémspiné (2015), Jumanji: Vár a dzsungel (2017), Felhőkarcoló (2018)
Gyakori kérdések
Miről szól a Központi hírszerzés?
Egy egykor szekált gimis lúzer CIA-ügynökként tér vissza az évfolyam-találkozóra, és a suli egykori nagymenőjének, a mára könyvelővé szürkült Calvinnak a segítségét kéri egy titkos ügyben.
Mikor jelent meg a Központi hírszerzés?
A film hazai premierje 2016. június 16-án volt.
Hány perces a Központi hírszerzés?
A film játékideje 105 perc.
Hány éves kortól ajánlott a film, gyerekkel nézhető?
16 éven felülieknek ajánlott, így kisebb gyerekekkel nem javasolt megnézni.
Kik a főszereplők a Központi hírszerzésben?
Dwayne Johnson Bob Stone-t, Kevin Hart Calvin Joynert alakítja, mellettük Amy Ryan, Danielle Nicolet, Jason Bateman és Aaron Paul is feltűnik.
Ki rendezte a Központi hírszerzést?
A filmet Rawson Marshall Thurber rendezte.
Megéri beszervezni egy esti filmnézésre?
Igen, ha tudod, mire ülsz le. A Központi hírszerzés nem fogja újraírni az akcióvígjátékok szabályait, a kémsztorija pedig nagyjából olyan mély, mint egy iskolai faliújság. Viszont Dwayne Johnson és Kevin Hart olyan jól passzolnak egymáshoz, hogy ez sokáig fel sem tűnik. Johnson itt van az egyik legszórakoztatóbb formájában, és a film rejtett szíve, a régi sérelmekről és a felnőttkori kiábrándultságról szóló szál, meglepően jól tartja a lelket az egészben. Kapcsold ki az agyad, hívd át a haverokat, és hagyd, hogy két nagyon különböző méretű ember megnevettessen. Erre a célra kifejezetten jó választás.