Kurszk kritika: amikor a tenger alatt fogy a levegő, a felszínen pedig az idő
Vannak filmek, amelyeknél már az első percben tudod, hogy nem lesz happy end, és mégsem bírod levenni róluk a szemed. A Kurszk ilyen: Thomas Vinterberg a 2000 augusztusában a Barents-tenger fenekére süllyedt orosz atom-tengeralattjáró történetéből csinál fojtogató túlélőthrillert és csendes, dühítő családi drámát. Nem tökéletes, de olyan nyomot hagy, amit napokig cipelsz.
Feszes, fájdalmas és dühítő tengeralattjáró-dráma, amely a mélység rémületénél is jobban fáj ott, ahol a szárazföldi bürokráciát mutatja.
Kurszk előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2019. január 17. |
|---|---|
| Rendező | Thomas Vinterberg |
| Szereplők | Matthias Schoenaerts, Léa Seydoux, Peter Simonischek, Max von Sydow, August Diehl, Colin Firth |
| Műfaj | Drámák, Történelmi filmek, Thrillerek, Akciófilmek |
| Hossz | 117 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Belga filmek, Francia filmek, Luxembourg filmek |
Miről szól a Kurszk, spoilerek nélkül?
A kiindulópont egyszerű és rettenetes. A K-141 kódjelű orosz atom-tengeralattjáró, a Kurszk, 2000 augusztusában a Barents-tenger fenekére süllyed. Odalent huszonhárom tengerész küzd az életéért, miközben odafent, a szárazföldön a családjaik várnak. Csakhogy nem egyszerűen várnak: falakba ütköznek, ajtókba, aláírásokba, hallgatásba. A film két térben mozog, és ettől lesz igazán hatásos.
A mélyben a tét a következő perc, a következő lélegzet. A felszínen a tét az, hogy valaki végre kimondja: segítsünk. A két szál folyamatosan egymásra felel, és a néző ott ül középen, aki pontosan látja, mennyire nem találkozik a kettő. Ez a szerkezet adja a film gerincét, és ettől lesz több egy sima katasztrófafilmnél.
A történetből többet nem is érdemes elárulni. Aki emlékszik a valós eseményekre, tudja, mire számíthat. Aki nem, annak jobb tisztán belemenni, mert a film erejének egy része abból jön, ahogy fokozatosan kirajzolódik, mekkora szakadék tátong a mélyben rekedtek és a döntéshozók között.
Vinterberg, a családok krónikása a mélyben
Thomas Vinterberg neve elsősorban a dán szerzői filmet kedvelőknek mond sokat. Az Születésnap és A vadászat rendezője mindig is azokban a helyzetekben volt a legjobb, ahol egy közösség megmutatja a sötét oldalát, ahol a hallgatás és a tekintély összenyomja az egyént. Első ránézésre furcsa, hogy egy ilyen alkotó nagyköltségű, nemzetközi koprodukcióban készült tengeralattjáró-filmet rendez, de ha jobban belegondolunk, nagyon is logikus.
A Kurszk ugyanis végső soron nem a technikáról szól, hanem arról, mit tesz egy rendszer az emberekkel. Vinterberg nem a robbanásokra, hanem az arcokra kíváncsi. A tengerészek közötti humorra, a kapaszkodásra, a feleségek szúrós kérdéseire, a tisztek kínos kitérőire. Ahol a film igazán jó, ott az ő régi erényei dolgoznak: a feszültség nem a víz, hanem az emberek között születik.
Ami viszont kevésbé az övé, az a nemzetközi gyártás simasága. Belga, francia és luxemburgi koprodukcióról van szó, angol nyelven, európai sztárokkal, és ez néha érződik: a film helyenként szebb és csiszoltabb, mint amilyen nyers lehetne.
Schoenaerts, Seydoux és egy legendás búcsú
Matthias Schoenaerts Mikhail Averin szerepében a film érzelmi horgonya. Schoenaerts mindig is abban volt kiváló, hogy keveset mond és sokat mutat, és itt ez tökéletesen működik. A tengerész, aki a társait is tartja, nem hős a hollywoodi értelemben, hanem egy ember, aki nem hajlandó feladni. Hiteles, testes, emberi alakítás.
Léa Seydoux Tanya Averinaként a szárazföldi szál középpontja, és talán ő kapja a film legnehezebb feladatát: a tehetetlenséget kell eljátszania úgy, hogy közben ne váljon passzívvá. Seydoux ezt nagyon jól oldja meg, a dühe csendes, de vág.
A mellékszereplők névsora szinte pazarlás. Colin Firth Commodore David Russellként a külső segítség arca, visszafogottan, elegánsan, ahogy tőle megszokhattuk. Peter Simonischek Admiral Vyacheslav Grudzinskyként és Max von Sydow Admiral Vladimir Petrenkóként a hatalom két arcát hozzák. Von Sydow puszta jelenléte is súlyt ad minden jelenetnek, olyan színészről van szó, aki egyetlen tekintettel többet mond, mint mások egy monológgal. Mellettük August Diehl Anton Markovként, Magnus Millang Oleg Lebedevként és Bjarne Henriksen az orosz mentőhajó kapitányaként erősítik a csapatot.
Ami a víz alatt működik
A Kurszk legerősebb pillanatai a mélyben játszódnak. A klausztrofóbia itt nem trükk, hanem állapot: szűk terek, fogyó levegő, hideg, ami szinte átjön a vásznon. Vinterberg nem ugráltatja a kamerát, hanem hagyja, hogy a néző beleszorongjon a helyzetbe. Ez az a fajta feszültség, amitől a moziszékben önkéntelenül is visszatartod a lélegzeted.
- A bajtársiasság: a tengerészek közti kapcsolat hiteles és megható, nem giccses.
- A tempó: a 117 perc feszes, a film nem nyúlik, nem tölt.
- A kontraszt: a mélység és a hivatalok közti vágások egyre fájdalmasabbak.
A thriller- és akcióelemek nem öncélúak, mindig a karaktereket szolgálják. Ritka az olyan katasztrófafilm, ahol a látványos jelenetek után is az emberek maradnak meg az emlékezetben, nem a díszlet.
Hol billen meg a hajó?
Nem minden simul el. A legnagyobb gond talán a nyelv és a hitelesség kérdése: orosz tengerészek angolul beszélnek, különböző akcentussal, és ez eleinte zavaró lehet, főleg annak, aki a dokumentarista hitelességet keresi. Idővel hozzászokik az ember, de a távolság egy része megmarad.
A másik pont, hogy a szárazföldi szál néha didaktikussá válik. A bürokrácia kegyetlensége annyira nyilvánvaló, hogy a film időnként túlmagyarázza, és a gonosz rendszer helyenként inkább jelkép, mint élő közeg. Vinterberg korábbi filmjeiben ennél árnyaltabb volt a hatalom ábrázolása.
Végül ott a műfaji egyensúly kérdése: dráma, történelmi film, thriller és akciófilm egyszerre szeretne lenni, és ebből nem mindig áll össze egységes hangütés. A legjobb pillanatokban viszont ez a sokféleség éppen erény, mert a film sosem hagy kényelmesen hátradőlni.
Miért fáj még ma is?
A Kurszk igazi témája nem a tenger, hanem a büszkeség. Az a fajta intézményi gőg, amely inkább hallgat, mint hogy segítséget kérjen, inkább tagad, mint hogy beismerjen. Ez a téma sajnos semmit nem kopott az évek során, és a film emiatt ma is aktuálisnak hat. Nem kell történelemrajongónak lenni ahhoz, hogy az ember felismerje benne a világ ismerős mintáit.
A legerősebb érzés, amit a film hagy, a düh. Nem a sors iránt, hanem azok iránt, akik dönthettek volna. És ez Vinterberg legnagyobb érdeme: a katasztrófát emberi felelősséggé fordítja, úgy, hogy közben egy pillanatra sem felejti el, kikről szól a történet. A családokról, akik vártak.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a valós eseményeken alapuló, klausztrofób drámákat, és bírják, ha egy film nem kíméli őket. Vinterberg- és Schoenaerts-rajongóknak kötelező.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki könnyed akciófilmet vár, vagy zavarja, ha orosz szereplők angolul beszélnek. Szorongásra hajlamos, klausztrofób nézőknek is megterhelő lehet.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: K-19 (2002), A tengeralattjáró (1981), Vörös Október vadászat (1990), A vadászat (2012), Csernobil (2019)
Gyakori kérdések
Miről szól a Kurszk című film?
A K-141 kódjelű orosz atom-tengeralattjáró 2000 augusztusi katasztrófájáról, amikor a hajó a Barents-tenger fenekére süllyedt. Huszonhárom tengerész küzdött az életéért, miközben a családjaik a szárazföldön bürokratikus akadályokkal szembesültek.
Mikor jelent meg a Kurszk a magyar mozikban?
A film premierje 2019. január 17-én volt.
Hány perces a Kurszk?
A film 117 perces.
Hány éves kortól nézhető a Kurszk?
16 éven felülieknek ajánlott, így gyerekekkel nem javasolt megnézni.
Ki rendezte a Kurszk filmet, és kik a főszereplők?
A rendező Thomas Vinterberg. A főszerepekben Matthias Schoenaerts, Léa Seydoux, Colin Firth, Max von Sydow, Peter Simonischek és August Diehl látható.
Milyen országok gyártották a Kurszk filmet?
A Kurszk belga, francia és luxemburgi koprodukcióban készült.
Le kell merülni a Kurszkkal egy estére?
Igen, de készülj fel rá. A Kurszk nem az a film, amit vacsora mellett nézel háttérzajnak. Feszes, kíméletlen, helyenként túl csiszolt és túl magyarázó, de a lényeget pontosan eltalálja: megmutatja, hogy a legnagyobb tragédiák néha nem a mélyben, hanem az irodákban dőlnek el. Schoenaerts és Seydoux erős, Max von Sydow jelenléte pedig önmagában is ok a megnézésre. Nálam erős nyolcas, és az a fajta film, amelyről a stáblista után még sokáig hallgatsz.