L'ecsó kritika: a patkány, aki megtanította Hollywoodot főzni
Egy patkány, aki főzni akar Párizs egyik éttermében: papíron ez egy rossz vicc kezdete, a vásznon viszont az egyik legszebb animációs film, ami valaha készült. Brad Bird 2007-es filmje ma, közel két évtizeddel később is frissebb, mint a legtöbb idei premier. Visszaültem elé, és megint sikerült éhesen és meghatódva felállnom.
Az L'ecsó a Pixar aranykorának egyik csúcsa: okos, vicces, gyönyörű, és van benne egy jelenet, amitől felnőtt emberek is elérzékenyülnek.
L'ecsó előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2007. augusztus 2. |
|---|---|
| Rendező | Brad Bird |
| Szereplők | Patton Oswalt, Lou Romano, Ian Holm, Brian Dennehy, Peter Sohn, Peter O'Toole |
| Műfaj | Animációs filmek, Vígjátékok, Családi filmek, Fantasy filmek |
| Hossz | 111 perc |
| Ország | Amerikai filmek |
Mindenki főzhet, de nem mindenkit engednek be a konyhába
Remy kölyökkora óta egyetlen dologról álmodik: séf szeretne lenni egy párizsi étteremben. A példaképe, a legendás Auguste Gusteau ugyanis kimondta azt a mondatot, amire a film egész világa épül: „mindenki főzhet”. Szép gondolat, csak éppen egy patkánynak a konyhában nem szakácssapka, hanem seprű és egérfogó jár. Remy a saját bőrén tapasztalja meg, mekkora veszélyt jelent, ha egy magafajtát meglátnak a lábasok között.
Amikor már úgy tűnik, hogy az álom végleg szertefoszlik, a segítség onnan érkezik, ahonnan senki sem várná: egy kétlábútól. Linguini, az étterem szégyenlős, kirúgás szélén álló szemetes fiúja lesz Remy szövetségese, és ebből a lehetetlen párosból születik a film szíve. Többet nem is árulok el, mert ennek a filmnek minden fordulatát érdemes frissen megélni.
Ami engem a legjobban megfog: a film alapötlete valójában egy kérdés arról, kinek van joga tehetségesnek lenni. Ez nem gyerekmese-téma, hanem nagyon is felnőtt dilemma, csak épp egy kék szemű rágcsáló hordozza.
Brad Bird, a rendező, aki komolyan veszi a rajzfilmet
Brad Bird neve a Pixar-rajongóknak nem ismeretlen: ő rendezte A hihetetlen családot is, és ez a magabiztosság az L'ecsón is végig érződik. Bird nem gügyög a közönségének. Hagyja, hogy a jelenetek lélegezzenek, hogy a humor a karakterekből jöjjön, és hogy a csendes pillanatoknak is súlya legyen.
A 111 perces játékidő animációs filmhez képest hosszú, mégsem éreztem egy percig sem, hogy húzódna. A tempó elképesztően jól adagolt: van benne slapstick, konyhai káosz, üldözés a párizsi utcákon, és van benne olyan meditatív nyugalom, amit ritkán mer bevállalni egy családi film. Bird pontosan tudja, mikor kell gyorsítani és mikor kell megállni egy tányér fölött.
A legnagyobb bravúrja talán az, hogy a főzést, ami alapvetően szaglásról és ízlelésről szól, képes vizuálisan átadni. Ezt elmagyarázni nehéz, látni kell.
Hangok, amik arcot kapnak
Az eredeti szinkronban Patton Oswalt adja Remy hangját, és tökéletes választás: van benne lelkesedés, idegesség és egy csipetnyi okoskodó büszkeség. Lou Romano Linguiniként a esetlen, kicsit elveszett fiatalember megtestesítője, akinek minden mondatán érződik, hogy nem egészen tudja, mit keres a saját életében.
A mellékszereplők gárdája pedig maga a luxus. Ian Holm Skinnerként a film kis termetű, de annál ármánykodóbb figurája, Brad Garrett Gusteauként a legendás séf melegségét hozza. Janeane Garofalo Colette szerepében a konyha kemény, határozott hangja, Brian Dennehy Django, Peter Sohn pedig Emile szerepében kapott hangot.
És akkor ott van Peter O'Toole mint Anton Ego. Ez a szinkronmunka szerintem a filmtörténet egyik legjobbja. O'Toole minden szótagjából csöpög a fölény és a fáradt cinizmus, és amikor a karakter megszólal, az egész film hőmérséklete lejjebb megy pár fokkal. Ego a filmben a kritikusok megtestesítője, és bevallom, kritikusként ezt a figurát sosem tudom pirulás nélkül nézni.
Párizs, ahogy csak egy animátor álmodhatja
Vizuálisan az L'ecsó ma is lehengerlő. A párizsi háztetők, az esti fények, az étterem gőzölgő konyhája, a nyüzsgő patkánycsapat: minden képkocka olyan gondossággal készült, hogy szinte érezni a vaj illatát. A Pixar akkoriban már bizonyított technikailag, de itt valami többet ért el: hangulatot. Ez a város nem díszlet, hanem szereplő.
A konyhai jelenetek külön élmények. A kések csattogása, a serpenyők sziszegése, a szakácsok koreográfiája olyan, mint egy jól megkomponált balett. A zene pedig francia bájjal kíséri mindezt, könnyed, játékos, sanzonos ízekkel, és sosem tolakodik előtérbe.
- Ami kiemelkedő: a fények, a víz és az ételek animációja
- Ami meglepő: mennyire kifejező egy patkány arca
- Ami örök: a város romantikája, ami nem csap át giccsbe
Hol billen meg a recept?
Ha nagyon kötözködni akarok, akkor azt mondom, hogy a középső szakaszban a Linguini körüli bonyodalmak néha kicsit hosszabbra nyúlnak, mint kellene, és a legkisebbek számára néhány konyhai intrika talán kevésbé izgalmas, mint egy kalandosabb Pixar-film akciójelenetei. A humor is inkább finom és karakteralapú, kevesebb benne az a harsány, gyerekeknek szóló poén, amit sokan egy animációs filmtől várnak.
De őszintén: ezek apróságok. Az L'ecsó nem hibátlan gép, hanem szerethető, emberi (illetve rágcsálói) film, és pont ettől működik. Inkább felnőtteknek szóló mese, amit a gyerekek is élvezni fognak, mint fordítva.
Miért szól ez a film rólunk is?
A felszínen ez egy vígjáték egy patkányról. A mélyben viszont a tehetségről, az előítéletekről, a családi elvárásokról és a kritika felelősségéről szól. Remy egyszerre küzd a világgal, amelyik nem fogadja el, és a saját közegével, amelyik nem érti, miért akar más lenni. Ez a kettősség bárkinek ismerős lehet, aki valaha olyasmiről álmodott, amit a környezete furcsának tartott.
És van benne egy gondolat a művészetről és a megítéléséről, amit minden alkalommal újra megemésztek. Nem mondom el, hogyan bontja ki a film, de aki látta, tudja, mire gondolok. Aki nem, az most kapja meg a legjobb okot, hogy pótolja.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Mindenkinek, aki szereti az okos animációs filmeket, a gasztronómiát, Párizst vagy egyszerűen csak a jó történeteket. Családi filmestére ideális, a felnőttek legalább annyit kapnak belőle, mint a gyerekek.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki pörgős, akciódús rajzfilmet vár harsány poénokkal, annak lassúnak tűnhet. És akinek a patkányoktól fizikailag felállnak a szőrszálai, az néhány tömeges jelenetnél fészkelődni fog.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: A hihetetlen család (2004), Némó nyomában (2003), Fel (2009), Agymanók (2015), Coco (2017)
Gyakori kérdések
Miről szól az L'ecsó?
Remy, a patkány séf szeretne lenni egy párizsi étteremben, példaképe, Auguste Gusteau mottója szerint ugyanis „mindenki főzhet”. Egy patkány számára azonban veszélyes a konyha, így segítséget egy embertől, Linguinitől, az étterem szégyenlős szemetes fiújától kap.
Hány perces az L'ecsó?
A film 111 perces.
Mikor jelent meg az L'ecsó Magyarországon?
A film hazai bemutatója 2007. augusztus 2-án volt.
Ki rendezte az L'ecsót?
A filmet Brad Bird rendezte.
Mi az L'ecsó eredeti címe?
Az eredeti címe Ratatouille, ami egy francia zöldséges egytálétel neve.
Kik a szinkronhangok az eredeti változatban?
Remy hangja Patton Oswalt, Linguinié Lou Romano, Skinneré Ian Holm, Anton Egóé Peter O'Toole, Gusteaué Brad Garrett, Colette-é Janeane Garofalo, Djangóé Brian Dennehy, Emile-é pedig Peter Sohn.
Megéri újra asztalhoz ülni Remyvel?
Abszolút. Az L'ecsó azon ritka filmek közé tartozik, amelyek minden újranézésnél mást adnak: gyerekként a vicces patkányt látod, felnőttként a tehetség és az elfogadás meséjét, kritikusként pedig egy olyan tükröt, amibe nem mindig kényelmes belenézni. Brad Bird filmje közel húsz év után is friss, szellemes és gyönyörű. Ha még nem láttad, ma este ez legyen a menü. Ha már láttad, nézd meg újra, és figyeld Anton Ego arcát. Ott van a film lényege.