Legenda kritika: Tom Hardy kétszer üt, és mindkétszer fáj
Tom Hardy ebben a filmben önmagával veri meg önmagát, és ez a mondat pontosan annyira őrült, mint amilyennek hangzik. A Legenda a hírhedt Kray ikrek történetét meséli el a hatvanas évek Londonjában, és bár a film néha elveszíti a fonalat, a középpontjában álló dupla alakítás olyan erős, hogy szinte mindent megbocsátunk neki.
Színészi bravúr egy kicsit szétfolyó, de stílusos gengszterfilmben, amit Tom Hardy egymaga emel kötelező darabbá.
Legenda előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2015. október 8. |
|---|---|
| Rendező | Brian Helgeland |
| Szereplők | Tom Hardy, Emily Browning, Christopher Eccleston, David Thewlis, Taron Egerton, Chazz Palminteri |
| Műfaj | Krimik, Thrillerek |
| Hossz | 132 perc |
| Ország | Francia filmek, Brit filmek, Amerikai filmek |
Két testvér, egy város, nulla kegyelem
A hatvanas évek Londonjában mindenkinek volt egy sztorija a Kray testvérekről, és a Legenda pontosan erre a szájhagyomány ízű hangulatra épít. Ron és Reggie Kray elválaszthatatlanok, de alig lehetnének különbözőbbek. Reggie a sármos, népszerű East End hercege, aki filmsztárokkal és bűnözőkkel egyaránt jól érzi magát a fényűző londoni éjszakában. Ron viszont kiszámíthatatlan és erőszakos, olyan ember, akinél sosem tudod, hogy a következő mondata vicc lesz vagy egy pofon.
Reggie gyerekkora óta vigyáz a testvérére, és ez a film érzelmi gerince. Amikor elintézi, hogy az elmegyógyintézetből kiengedjék az őrültnek nyilvánított Ront, szabad az út: a fivérek együtt söprik le a színről nagy riválisaikat, a Richardsonokat, és átveszik az uralmat a londoni alvilág felett. Ennél többet nem árulok el, és őszintén szólva nem is kell: ez a film nem a fordulatai miatt működik, hanem a karakterei miatt.
Tom Hardy kontra Tom Hardy
Kezdjük azzal, amiért ezt a filmet bárkinek a kezébe nyomnám: Tom Hardy mindkét Kray ikret eljátssza, Ronald és Reginald Krayt is. Ez papíron trükknek hangzik, a gyakorlatban viszont az elmúlt évtized egyik legizgalmasabb színészi teljesítménye lett belőle. Nem arról van szó, hogy egyszer szemüveget vesz fel, máskor leveszi. Hardy két teljesen eltérő testtartással, hanghordozással, nézéssel dolgozik, és pár perc után már el is felejted, hogy ugyanazt az embert látod.
Reggie nála laza, magabiztos, veszélyesen vonzó figura. Ron pedig egy tömör, morgó, groteszk és mégis furcsán szánalmas alak, akinél a humor és a fenyegetés egy szálon fut. Hardy korábban is bizonyította, hogy szereti a nehezen kiszámítható, fizikailag erős karaktereket, gondoljunk csak a Bronsonra, de itt kétszer kell ugyanazt a mutatványt megcsinálnia, ráadásul úgy, hogy a két figura folyamatosan egymásra reagál. Amikor a testvérek összeverekednek, az technikai és színészi csoda egyszerre.
Őszintén mondom: ha a film többi része közepes lenne, akkor is megérné megnézni csak ezért.
A mellékszereplők, akik nem csak díszletek
A szereplőgárda körülötte is impozáns. Emily Browning Frances Shea szerepében a film egyik legfontosabb nézőpontját adja, ő az az ember, akin keresztül a Kray-világ csillogása és sötétsége is átszűrődik. Browning finoman játszik, és ez jót tesz egy olyan filmnek, ahol a főszereplő a hangerőt maximumon tartja.
Christopher Eccleston Leonard 'Nipper' Read szerepében a törvény makacs oldalát képviseli, David Thewlis pedig Leslie Payne-ként hozza azt a fajta szürke eminenciást, akit az ember szívesen figyel. Külön öröm látni a fiatal Taron Egertont Mad Teddy Smith szerepében, Chazz Palminterit Angelo Bruno bőrében, Colin Morgant Frank Shea-ként, és Paul Bettanyt Charlie Richardsonként, a Krayék riválisaként. Bettany szerepe ugyan nem túl hosszú, de amíg a vásznon van, érezni, hogy ez a világ tényleg tele van ragadozókkal.
A gond csak annyi, hogy Hardy két alakja annyira elnyeli a figyelmet, hogy néhány mellékkarakter inkább felvillanás marad, mint kibontott figura.
Brian Helgeland Londonja: stílus mindenekelőtt
A rendező Brian Helgeland, aki forgatókönyvíróként is komoly tapasztalattal rendelkezik a krimi műfajában. A Legendában érezhetően a hangulat érdekli leginkább: a füstös klubok, az öltönyök, a hatvanas évek csillogása és a felszín alatt lapuló brutalitás. A látvány gyönyörű, a díszletek és jelmezek alapján az ember szinte érzi a cigaretta és a whisky szagát.
Helgeland ügyesen játszik a kontrasztokkal. Egyik pillanatban könnyed, majdnem vígjátéki jelenetet látunk, a következőben váratlan erőszak robban. Ez a hullámzás a film egyik legnagyobb erénye, mert pontosan azt az érzést adja vissza, amit Ron jelenléte okoz: sosem lehetsz nyugodt.
A zenei világ illik a korszakhoz, és jól támogatja a nosztalgikus, mégis baljós hangulatot, bár emlékezetes, önálló életet élő score-t nem kapunk.
Ahol a legenda megbicsaklik
Most jöjjön a kevésbé fényes rész. A film 132 perces, és ezt érezni. A középső szakaszban a történet hajlamos epizódokra szakadni, mintha egy válogatás lenne a Kray-sztorikból, nem pedig egy feszesen épülő dráma. Vannak jelenetek, amelyek remek önmagukban, de nem viszik előre a cselekményt.
A hangnem ingadozása is kétélű fegyver. Ami egyszer izgalmas kontraszt, az máskor zavaró: nem mindig világos, hogy a film nevetni akar-e Ronon, vagy félni tőle. Szerintem a válasz az, hogy mindkettőt, és ez sokszor működik, de nem mindig.
Végül: a gengszterfilmek rajongói találkoznak itt ismerős elemekkel. A felemelkedés, a hatalom, a belső feszültség mind ismerős motívumok. A Legenda nem forgatja fel a műfajt, inkább egy nagyon jól kivitelezett, színészcentrikus változatát adja.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a stílusos brit gengszterfilmeket és a nagy színészi alakításokat. Tom Hardy rajongóinak egyenesen kötelező.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik feszes, fordulatos thrillert várnak, azok a hosszú, epizodikus szerkezetet nehezen viselhetik. Az erőszakra érzékeny nézőknek sem ez lesz a kedvenc estéjük.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Nagymenők (1990), A tégla (2006), Bronson (2008), Ravasz, az agy és két füstölgő puskacső (1998), Fekete mise (2015)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg a Legenda?
A Legenda premierje 2015. október 8-án volt.
Miről szól a Legenda?
A hírhedt Kray ikrek, Ron és Reggie történetéről, akik a hatvanas évek Londonjában legyőzik riválisaikat, a Richardsonokat, és átveszik az uralmat a londoni alvilág felett.
Hány perces a Legenda?
A film 132 perc hosszú.
Ki játssza a Kray ikreket a Legendában?
Mindkét testvért, Ronald és Reginald Krayt is Tom Hardy alakítja.
Ki rendezte a Legendát?
A filmet Brian Helgeland rendezte.
Milyen műfajú a Legenda?
Krimi és thriller, francia, brit és amerikai közös produkció.
Megéri kétszer annyi Tom Hardyért leülni rá?
Igen, és nem is kérdés. A Legenda nem hibátlan film: kicsit hosszú, néha szétszórt, és a hangneme nem mindig talál célba. Viszont ritkán látni olyan alakítást, ahol egy színész ilyen magabiztosan visz el két egymással ellentétes karaktert úgy, hogy közben mindkettő hús-vér emberként él. Tom Hardy itt egyszerre elbűvölő és ijesztő, és ez a kettősség az, ami miatt a film évekkel a bemutató után is ott van a beszélgetésekben.
Ha szereted a füstös klubokat, az öltönyös gengsztereket és azt a fajta feszültséget, amikor egy vacsora bármelyik pillanatban vérfürdővé válhat, akkor ez a te estéd. Készíts be egy jó italt, és élvezd, ahogy egy ember kétszer lopja el a showt.