Legendás állatok és megfigyelésük kritika: bőröndnyi csoda a varázsvilág New York-i kiruccanásán
Van az a pillanat, amikor egy kopottas bőrönd fedele felpattan, és az ember hirtelen újra tizenkét évesnek érzi magát. A Legendás állatok és megfigyelésük pontosan erre a gyerekkori ámulatra épít, és elég sokszor el is találja. Nem hibátlan film, de bőven van benne annyi szív és fantázia, hogy évek múltán is jólessen elővenni.
Bájos, látványos és meglepően szerethető fantasy, amely a lényeivel és a szereplőivel nyer, nem a cselekményével.
Legendás állatok és megfigyelésük előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2016. november 17. |
|---|---|
| Rendező | David Yates |
| Szereplők | Eddie Redmayne, Katherine Waterston, Dan Fogler, Alison Sudol, Colin Farrell, Jon Voight |
| Műfaj | Fantasy filmek, Kalandfilmek |
| Hossz | 133 perc |
| Korhatár | 12 éven felülieknek |
| Ország | Brit filmek, Amerikai filmek |
Egy furcsa professzor és a nagyváros
A felállás egyszerű, és pont ettől működik. Göthe Salmander professzor, a bűvös fenevadak és bestiák szakértője, megérkezik New Yorkba. A városban a muglik között bujkáló varázslók és boszorkányok közössége él, és Salmander az ő segítségükkel próbálja felkutatni a városban rejtőző szörnyeket. A hivatalos leírás kacsintós zárómondata szerint pedig talán meg is találja őket. Én ennél többet nem is árulnék el, mert a film legjobb pillanatai épp azok, amikor egy újabb lény váratlanul felbukkan, és fogalmad sincs, mire számíts.
A helyszínválasztás telitalálat. A varázsvilágot eddig döntően brit kastélyfolyosókon, zöld dombokon és esős angol utcákon ismertük, itt viszont egy egészen más hangulatú nagyváros kapja meg a mágiát. Ez a kontraszt rengeteg humort és friss levegőt hoz: a különc, kicsit esetlen angol szakértő és a nyüzsgő amerikai metropolisz találkozása önmagában is elviszi az első félórát.
Eddie Redmayne, a világ legkedvesebb különce
A film lelke kétségkívül Eddie Redmayne Newtje. Redmayne nem a klasszikus hőstípust hozza: félszeg, kerüli a szemkontaktust, sokkal jobban érti a lényeit, mint az embereket. Ez elsőre furcsa választásnak tűnhet egy nagy fantasy főszereplőjeként, aztán rájössz, hogy pont ez a lényeg. Newt nem akar megmenteni senkit, egyszerűen szereti azt, amit csinál, és ez a fajta csendes szenvedély ritka kincs egy blockbusterben.
Mellette Katherine Waterston Porpentina 'Tina' Goldsteinként a földhözragadtabb, szabálykövetőbb ellenpontot adja, Alison Sudol Queenie-je pedig olyan bájjal lebeg végig a vásznon, hogy minden jelenetét el lehet lopni tőle. Az igazi meglepetés azonban számomra Dan Fogler Jacob Kowalskija. Ő a néző szeme, akinek minden új csoda ugyanolyan döbbenetes, mint nekünk, és Fogler olyan meleg, emberi humorral játssza, hogy könnyen a film legszerethetőbb figurájává válik.
A sötétebb oldal: Farrell, Voight, Perlman és Depp
A szereposztás nem áll meg a kedves csapatnál. Colin Farrell Graves szerepében hűvös, kiszámíthatatlan jelenlétet hoz, és nagyon jól áll neki ez a feszes, kontrollált figura. Jon Voight Shaw Seniorként, Ron Perlman pedig Gnarlakként tűnik fel, ami már önmagában jelzi, hogy a film komolyan vette a mellékszerepeket is.
És ott van Johnny Depp mint Grindelwald. Róla itt nem mondanék sokat, egyrészt mert a szerepe körüli részletek felfedezése a néző dolga, másrészt mert ez a castingdöntés jócskán megosztotta a közönséget. Én kíváncsian figyeltem, de bevallom, a film nekem nem rajta, hanem a négyes főcsapat kémiáján állt vagy bukott.
David Yates és a látványorgia
David Yates nem idegen ebben a világban, hiszen ő rendezte a Harry Potter-sorozat utolsó négy filmjét is. Ez meglátszik: tudja, hogyan kell a varázslatot kézzelfoghatóvá tenni, és hogyan lehet egy pálcaintésből valódi eseményt csinálni. A film legjobb részei egyértelműen a lényekhez kötődnek. Mindegyiknek saját személyisége, mozgása, humora van, és a tervezők láthatóan nem elégedtek meg azzal, hogy egy-egy CGI-figurát odarakjanak a háttérbe.
A bőrönd belseje, amit spoilerezés nélkül csak annyira írnék le, hogy nagyobb, mint gondolnád, a film vizuális csúcspontja. Ez az a fajta jelenetsor, amiért a fantasy műfaj létezik: tiszta ámulat, nulla cinizmus. A korabeli New York díszletei, jelmezei és fényei szintén gyönyörűek, a film minden kockája drága és gondos.
Ahol a bőrönd zárja megakad
Ennyi dicséret után jöjjön a fekete leves. A 133 perces játékidő érezhető, főleg a második felében. Amíg a film a lényekre és a karakterekre koncentrál, szárnyal, de amikor a nagyobb, sötétebb cselekményszál előtérbe kerül, a tempó döcögni kezd, és az ember azon kapja magát, hogy visszasírja a bőröndös jeleneteket.
Érezni azt is, hogy a film egy nagyobb történet első téglája akar lenni. Ez néha gazdagítja, máskor viszont olyan, mintha egyes szálak inkább az alapozást szolgálnák, mint ezt a konkrét kalandot. A vége felé a látványos nagy jelenetek kissé elnyomják azt a meghittséget, ami a film elejét olyan szerethetővé tette.
- Ami működik: a lények, Redmayne és Fogler, a bőrönd, a hangulat.
- Ami kevésbé: a hossz, a túlzsúfolt fináléérzés, a háttérben építgetett nagy mitológia.
Kinek való, és hogyan nézd?
A film 12 éven felülieknek szól, és ez reális besorolás: vannak sötétebb, nyomasztóbb pillanatai, amelyek egy kisebb gyereket megijeszthetnek, de egy kiskamasz számára tökéletes családi mozi. Felnőttként ugyanakkor ugyanúgy élvezhető, főleg ha valaki a Harry Potter-filmeken nőtt fel, és hiányzott neki az a fajta varázslat.
A legjobb tanácsom: ne epikus sötét eposzt várj tőle, hanem egy kedves, kalandos, kissé bohókás természetfilmet varázslókkal. Így nézve meglepően sokat ad.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Harry Potter-rajongóknak, a látványos fantasy szerelmeseinek és mindenkinek, aki szereti a különc, szívből jövő főhősöket és a cuki, de néha veszélyes lényeket.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki pörgős, feszes cselekményt vár és nem bírja a hosszabb, lassabban kibomló mesefilmeket, vagy akit egyáltalán nem érdekel a varázsvilág, az könnyen unni fogja.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Harry Potter és az azkabani fogoly (2004), Harry Potter és a Halál ereklyéi 2. rész (2011), Az aranyiránytű (2007), Narnia krónikái: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény (2005), A leleményes Hugo (2011)
Gyakori kérdések
Mikor volt a Legendás állatok és megfigyelésük premierje?
A film 2016. november 17-én került a mozikba.
Hány perces a Legendás állatok és megfigyelésük?
A film 133 perc hosszú.
Hány éves kortól ajánlott a film?
A Legendás állatok és megfigyelésük 12 éven felülieknek ajánlott.
Miről szól a Legendás állatok és megfigyelésük?
Göthe Salmander professzor, a bűvös fenevadak és bestiák szakértője New Yorkba érkezik, ahol a muglik között bujkáló varázslók segítségével keresi a városban élő szörnyeket.
Ki rendezte a Legendás állatok és megfigyelésük filmet?
A filmet David Yates rendezte.
Kik szerepelnek a filmben?
A főbb szerepekben Eddie Redmayne, Katherine Waterston, Dan Fogler, Alison Sudol, Colin Farrell, Jon Voight, Ron Perlman és Johnny Depp látható.
Érdemes ma is kinyitni Salmander bőröndjét?
Igen, és szerintem bátran. A Legendás állatok és megfigyelésük ott a legerősebb, ahol a legkevésbé akar nagy lenni: a csodálkozásban, a lényekben és egy félszeg varázsló meg egy jószívű pék furcsa barátságában. A hossza és a túltolt finálé miatt nem lett tökéletes, de kevés olyan modern fantasy van, amelyik ennyire őszintén hisz a varázslatban. Egy esős estére, egy bögre kakaóval kifejezetten jó társaság.