Life kritika: Robert Pattinson kattint, James Dean pózol, és közben megáll az idő
Van az a fajta film, amelyik nem kiabál, hanem csak néz téged, mint egy jó fekete-fehér portré a falon. Anton Corbijn Life című drámája pontosan ilyen: egy fotós és egy hamarosan legendává váló színész találkozásáról szól, és többet mesél a hírnévről, mint a legtöbb harsány életrajzi film. Nem mindenkinek fog bejönni, de akit elkap, azt nagyon.
Visszafogott, gyönyörűen fényképezett kamaradráma a sztárság születéséről, amely Dane DeHaan furcsa, megbabonázó James Deanjén áll vagy bukik, és inkább áll.
Life előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2015. szeptember 9. |
|---|---|
| Rendező | Anton Corbijn |
| Szereplők | Robert Pattinson, Dane DeHaan, Joel Edgerton, Ben Kingsley, Kelly McCreary, Kristian Bruun |
| Műfaj | Drámák |
| Hossz | 111 perc |
| Ország | Ausztrál filmek, Kanadai filmek, Brit filmek, Amerikai filmek |
Egy fotó, ami mindent megváltoztat: miről szól a Life?
A felállás egyszerű, és pont ettől működik. A Life magazin egyik munkatársa, Dennis Stock előtt egy napon kinyílik az ajtó: fotósorozatot készíthet a kor legnagyobb ikonjáról, James Deanről. Nincs itt bankrablás, nincs nagy összeesküvés, nincs világvége. Van egy férfi a fényképezőgépével, és egy másik, aki egyszerre akarja és nem akarja, hogy lássák.
A film nem a klasszikus értelemben vett életrajz. Nem a bölcsőtől a sírig tartó, évszámokkal teletömött tablót kapunk, hanem egy kapcsolat lenyomatát. Két ember, akiknek szükségük van egymásra, csak éppen teljesen más okból. Az egyik karriert akar építeni a képekből, a másik azt próbálja kitalálni, mi marad belőle, ha a világ csak a képet nézi. A cselekmény részleteibe nem mennék bele, mert a film ereje nem a fordulatokban rejlik, hanem a hangulatban, a csendekben, a félbehagyott mondatokban.
Anton Corbijn, aki maga is a lencse mögül jött
Ha valakinek ezt a filmet rendeznie kellett, az Anton Corbijn. A holland alkotó évtizedekig rockzenészeket fotózott, mielőtt filmrendezésre adta a fejét, és ez minden képkockán látszik. Már a Control című debütálásában is bebizonyította, hogy egy legenda bemutatásához nem kell hangos, csak pontos. Az amerikai és Az ügynök szerepében is azt a hűvös, kimért stílust vitte tovább, amit vagy imádsz, vagy elalszol tőle.
A Life talán a legszemélyesebb munkája, hiszen egy fotósról szól, aki egy hírességet próbál megörökíteni úgy, hogy közben valami igazat is elkapjon. Corbijn pontosan tudja, milyen az, amikor az alany hirtelen leveti a pózt, és egy másodpercre kiderül, ki áll ott valójában. Ezt a pillanatot hajszolja a film is, néha sikerrel, néha kicsit túl türelmesen. A rendezés elegáns, kimért, egyetlen felesleges mozdulat sincs benne. Ez egyszerre erény és átok.
Pattinson és DeHaan: a fotós és a modell párharca
Robert Pattinson Dennis Stock szerepében egy olyan férfit játszik, aki folyamatosan lemaradásban van: a pénzzel, a családdal, a saját ambícióival. Ez a film abból az időszakból való, amikor Pattinson tudatosan menekült a vámpíros tinisztár skatulyájából, és kifejezetten jól áll neki a feszült, kissé szánalmas, de rokonszenves figura. Nem villog, hanem visszahúzódik, és hagyja, hogy a partnere kapja a fényt. Ami egyébként a karakter lényege is.
A fény pedig Dane DeHaané. Az ő James Deanje elsőre furcsa: motyog, lustán mozog, a szemüvege mögül bámul, és egyáltalán nem a plakátokról ismert hibátlan lázadó. Elsőre azt gondoltam, ez félreosztás. Másodszorra már azt, hogy pont ez a lényeg. DeHaan nem utánozza a mítoszt, hanem egy embert játszik, aki még nem tudja, hogy mítosz lesz belőle. A Krónika óta tudjuk, hogy remekül megy neki a nyugtalan, befelé forduló figura, és itt ezt a képességét a legjobb formájában mutatja meg.
A mellékszerepekben Joel Edgerton John Morrisként a szerkesztői oldal földhözragadt józanságát hozza, Ben Kingsley pedig Jack Warnerként néhány jelenetben is képes megmutatni, milyen az, amikor a stúdiórendszer egy személyben ül veled szemben. Kingsleyt ilyen szerepben nézni külön élvezet: minden mondata mögött ott van a hatalom. Kelly McCreary Eartha Kittként és Lauren Gallagher Natalie Woodként is színt visz a kor hollywoodi tablójába.
Ami működik: a kép, a kor, a csend
A Life legnagyobb fegyvere a látvány. Corbijn az ötvenes évek világát nem nosztalgikus képeslapként, hanem tompa, hűvös színekkel, sok levegővel mutatja be. Minden beállítás olyan, mintha maga is egy fénykép lenne, amit később kiállítanak valahol. Ez egy fotósról szóló filmnél nem kis bravúr, hiszen a forma itt maga is mesél.
- A két főszereplő kémiája: nem barátság, nem rivalizálás, valami a kettő között, és pont ettől érdekes.
- A hírnév ábrázolása: a film nagyon pontosan érzi, hogy a sztárság nem csillogás, hanem alku.
- A visszafogottság: nincs giccs, nincs könnyfakasztó zene a rossz pillanatban.
- Kingsley Warnere: kevés jelenet, maximális hatás.
Ahol elfárad: a 111 perc néha nagyon hosszú
Most jön a fekete leves. A Life egy olyan film, amely tudatosan lassú, és ez a tempó néha átbillen az unalomba. A 111 perces játékidő papíron nem sok, de vannak szakaszok, ahol úgy érzed, a film maga is vár valamire, akárcsak Stock a tökéletes képre. Aki pörgős életrajzi drámát vár, nagy jelenetekkel és katartikus monológokkal, az csalódni fog.
A másik gond, hogy a film érzelmileg kicsit távol tartja magát a nézőtől. Corbijn hűvös stílusa itt néha falat emel: csodálod a képet, de nem mindig érzed, ami mögötte van. Pattinson figurájának családi szála például nem kap annyi teret, hogy igazán súlya legyen. Ez nem tönkreteszi a filmet, de megakadályozza, hogy igazán nagy legyen.
Kinek szól ez a film valójában?
A Life nem James Dean rajongóknak készült elsősorban, bár ők is találnak benne örömet. Sokkal inkább azoknak, akiket érdekel, hogyan születik egy kép, egy imázs, egy legenda. Aki szereti a fotográfiát, aki szívesen nézi a régi Hollywood működését belülről, és aki nem fél a csendtől, az jól fog szórakozni. Ráadásul érdekes időkapszula is: Pattinson és DeHaan karrierjének egy izgalmas, kísérletező szakaszából való, amikor mindketten azt keresték, mik akarnak lenni a kamera előtt.
Ha az Egy hét Marilynnel vagy a Hitchcock tetszett, de valami szikárabbra, kevésbé szirupos változatra vágysz, a Life jó választás lehet. Ha viszont Corbijn Controlját szeretted, akkor szinte biztosan ráhangolódsz.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: A lassú, hangulatos drámák, a fotográfia és a régi Hollywood szerelmeseinek, valamint mindenkinek, aki kíváncsi, mit tud Robert Pattinson és Dane DeHaan, amikor nincs mögöttük látványos franchise.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki pörgős, fordulatos életrajzi filmet vagy nagy érzelmi katarzist vár, az valószínűleg az óráját fogja nézni.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Control (2007), Egy hét Marilynnel (2011), Hitchcock (2012), Az amerikai (2010)
Gyakori kérdések
Miről szól a Life című film?
A Life magazin munkatársa, Dennis Stock lehetőséget kap, hogy fotósorozatot készítsen a kor legnagyobb ikonjáról, James Deanről. A film kettejük kapcsolatát mutatja be.
Mikor jelent meg a Life?
A film premierje 2015. szeptember 9. volt.
Hány perces a Life?
A film 111 perc hosszú.
Ki rendezte a Life című filmet?
A filmet Anton Corbijn rendezte.
Ki játssza James Deant a Life filmben?
James Deant Dane DeHaan alakítja, Dennis Stock fotóst pedig Robert Pattinson.
Kik szerepelnek még a filmben?
Joel Edgerton (John Morris), Ben Kingsley (Jack Warner), Kelly McCreary (Eartha Kitt), Lauren Gallagher (Natalie Wood) és Kristian Bruun (Roger Love) is feltűnik benne.
Megéri lekattintani ezt a pillanatot?
Igen, ha tudod, mire ülsz le. A Life nem a nagy gesztusok filmje, hanem a kis pillanatoké: egy félrenézésé, egy cigarettafüstbe burkolt mondaté, egy fotóé, ami évtizedekkel később is többet mond, mint ezer interjú. Dane DeHaan bátor, különös alakítása és Corbijn kifogástalan képi világa miatt bőven megéri egy nyugodt estét rászánni. Csak ne számíts rá, hogy kézen fog és elvezet a katarzisig. Ez a film inkább odaállít a kép elé, és rád bízza, mit látsz benne. Tőlem erős 7 pont, a fotósoknak nyugodtan eggyel több.