Lightyear kritika: Buzz végre a saját űrkalandját kapta, de a végtelenig és tovább azért nem jutott el
Vannak filmek, amiket szinte lehetetlen úgy nézni, hogy ne egy másik film árnyékában ülnénk, és a Lightyear pontosan ilyen. Buzz Lightyear, a Toy Story világának legmagabiztosabb űrjárőre ezúttal nem játékként, hanem igazi hősként indul útnak egy csapat újonc és egy robotmacska társaságában. Az eredmény szerethető, látványos, néhol kifejezetten megható, de érezni rajta, hogy kicsit túl óvatosan bánik a saját legendájával.
Szépen megcsinált, szívvel teli űrkaland, amelyet Sox, a robotmacska visz a hátán, de a Toy Story varázsát csak nyomokban idézi.
Lightyear előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2022. június 16. |
|---|---|
| Rendező | Angus MacLane |
| Szereplők | Chris Evans, Keke Palmer, Peter Sohn, Taika Waititi, Dale Soules, James Brolin |
| Műfaj | Animációs filmek, Sci-fi filmek, Családi filmek, Kalandfilmek |
| Hossz | 105 perc |
| Korhatár | 12 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Miről szól a Lightyear spoilermentesen?
A felállás egyszerű, és ez részben erény, részben gyengeség. Buzz Lightyear és robottársa, Sox intergalaktikus kalandra indul egy csapat újonccal. Ennyi az alap, és őszintén szólva a film is nagyjából ennyi ígéretre épít: egy klasszikus űroperás kiindulópontra, ahol a magabiztos hős kénytelen összedolgozni olyanokkal, akiket elsőre nem tart méltónak a feladathoz.
Akik a Toy Storyból ismerik Buzzt, azoknak furcsa, de izgalmas élmény ez: most nem egy gyerekszoba polcáról nézzük a figurát, hanem azt a hőst látjuk, akiről a játék mintázódhatott. A film ezt az ötletet komolyan veszi, nem kacsingat folyton a játékos múltra, inkább igazi sci-fi kalandként akar működni. Hogy ez mennyire sikerül, arról lentebb, de a koncepció bátorsága mindenképp tetszett.
A cselekmény részleteibe nem mennék bele, mert a film legjobb pillanatai pont azok, amikor nem tudod, merre kanyarodik a történet. Annyit érdemes tudni, hogy itt nem egy könnyed, poénokra kihegyezett gyerekfilmet kapunk, hanem egy olyan kalandot, amelyben a hősnek a saját büszkeségével is meg kell küzdenie.
Chris Evans mint Buzz: más hang, más hős
Az első, ami a rajongóknak szemet szúrhat, hogy Buzzt ezúttal Chris Evans szólaltatja meg. Evans neve sokaknak elsősorban Amerika Kapitányként cseng ismerősen, és nem véletlen, hogy rá esett a választás: ez a Buzz sokkal inkább a hős katona, a szabálykövető, kötelességtudó parancsnok, mint a Toy Story önhitt, kicsit nevetséges játékfigurája.
Evans hozza is ezt a komolyabb, mélyebb hangot. Nem próbálja utánozni a korábbi Buzzt, és ez jó döntés, mert a film egyértelműen azt akarja elmondani, hogy ez egy másik verzió, egy másik történet. Ugyanakkor épp emiatt hiányzik belőle valami abból a szikrából, amitől a figura annak idején ennyire emlékezetes lett. Ez a Buzz rokonszenves, becsületes, de kevésbé vicces, és néha kicsit egysíkú.
Nem a színész hibája, inkább a forgatókönyvé, amely a hős belső konfliktusát a kelleténél egyszerűbben rajzolja meg. Evans annyit hoz ki belőle, amennyit lehet, és a csendesebb, érzelmesebb pillanatokban kifejezetten jól működik.
Sox, a film igazi sztárja, és a lelkes újoncok
Ha egyetlen dolgot kellene kiemelnem, amiért megéri leülni a Lightyear elé, az Sox. A robotmacskát Peter Sohn szólaltatja meg, és minden egyes jelenetét ellopja. Száraz humora, kimért kedvessége és váratlan hasznossága miatt pontosan az a mellékszereplő, akiből másnap plüssfigura lesz minden gyerekszobában. Bevallom, az én kedvencem is ő lett, és ezzel valószínűleg nem leszek egyedül.
Az újonccsapat is színes társaság. Keke Palmer Izzy Hawthorne szerepében lendületes és szerethető, a karakter lelkesedése jó ellenpontja Buzz merevségének. Taika Waititi Mo Morrisonként a tőle megszokott, kicsit szétszórt, laza humort hozza, ami Waititi rendezői munkáit ismerve egyáltalán nem meglepő, és jól illik ehhez a félresikerült újonc figurához. Dale Soules Darby Steelként a csapat morcos, kemény öregje, akinek a szárazsága több jó poént is szállít.
A mellékszerepekben feltűnik még Uzo Aduba Alisha Hawthorne szerepében, James Brolin, akinek a hangja a film fenyegetőbb oldalát erősíti, és Mary McDonald-Lewis, aki az I.V.A.N. nevű rendszer hangját adja. A szereplőgárda hangban erős, a gond inkább az, hogy az újoncok közül nem mindenki kap elég teret ahhoz, hogy igazán a szívünkhöz nőjön.
Angus MacLane rendezése: sci-fi szerelem minden kockában
A filmet Angus MacLane rendezte, és már az első percekből érezni, hogy valaki nagyon szereti a klasszikus űrkalandokat. A Lightyear vizuálisan egyértelműen a régi, nagy sci-fi filmek felé tiszteleg: a hajók, a bázisok, a ruhák és a felszerelések mind olyan kézzelfogható, tapintható hatást keltenek, mintha nem animációt, hanem egy gondosan megépített díszletet néznénk.
A látvány a film legerősebb pontja. A fények, az űr mélysége, a robbanások és a bolygófelszínek textúrái lenyűgözőek, és nagy vásznon kifejezetten jól mutatnak. Az akciójelenetek pörgősek, áttekinthetőek, sosem válnak kaotikussá, ami egy családi filmnél nagyon fontos szempont.
A zene és a hangzás is erős: a kalandos, nagyívű dallamok pont azt az űroperás hangulatot erősítik, amit a film keres. Ahol MacLane rendezése gyengébb, az a tempó: a 105 perces játékidő középső része kicsit leül, és néhány jelenet úgy érződik, mintha csak az akciót szállítaná, miközben a karakterek nem fejlődnek.
Hol csúszik meg a küldetés?
A Lightyear legnagyobb problémája paradox módon az, ami az egész ötletét adja: a Toy Story öröksége. A Toy Story filmek attól voltak különlegesek, hogy egyszerre szóltak a gyerekeknek és a felnőtteknek, a játékokról, a felnövésről, az elengedésről. A Lightyear viszont inkább egy jól összerakott, de viszonylag hagyományos kalandfilm, amelyből hiányzik az a különleges, kettős olvasat.
A történet kiszámíthatóbb a kelleténél, a fő érzelmi ív pedig, bár működik, nem üt akkorát, mint amire a stúdió korábbi csúcspontjai alapján számítani lehetne. Vannak fordulatok, de nem mindegyik ér el olyan hatást, amilyet szeretne. Amit kapunk, az tisztességes, látványos és szerethető mozi, csak éppen nem az a felejthetetlen élmény, amit a Buzz Lightyear név ígér.
Fontos megjegyezni a korhatárt is: a film a hazai besorolás szerint 12 éven felülieknek ajánlott, ami sok szülőt meglephet egy Toy Story kapcsolódású animációnál. Kisebb gyerekekkel érdemes együtt nézni és előtte átgondolni, belefér-e.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik a klasszikus, látványos űrkalandokat, és nyitottak arra, hogy Buzzt egy teljesen új, komolyabb oldaláról ismerjék meg. A nagyobb gyerekeknek és a sci-fi rajongó felnőtteknek egyaránt jó választás.
- Inkább hagyd ki, ha: Azoknak, akik a Toy Story humorát és szívszorító mélységét várják, mert itt egy sokkal hagyományosabb kalandfilmet kapnak. A legkisebbeknek a korhatár miatt sem ez az ideális első mozi.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Toy Story (1995), WALL-E (2008), A kincses bolygó (2002), Csillagok határán (2014), Galaxis útikalauz stopposoknak (2005)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg a Lightyear?
A Lightyear premierje 2022. június 16-án volt.
Miről szól a Lightyear?
Buzz Lightyear és robottársa, Sox intergalaktikus kalandra indul egy csapat újonccal.
Hány perces a Lightyear?
A film 105 perc hosszú.
Hány éves kortól nézhető a Lightyear?
A film 12 éven felülieknek ajánlott, kisebb gyerekekkel szülői felügyelet mellett érdemes nézni.
Ki adja Buzz Lightyear hangját a Lightyear című filmben?
Az eredeti változatban Buzz Lightyear hangja Chris Evans.
Ki rendezte a Lightyear című filmet?
A filmet Angus MacLane rendezte.
Felszállhatunk Buzz-zal, vagy maradjunk a földön?
A Lightyear nem az a film, amelyről évtizedekig beszélni fogunk, de egy kellemes, látványos és szívből készült űrkaland, amely egy esős hétvégén tökéletesen kitölti a délutánt. Chris Evans tisztességesen hozza a komolyabb Buzzt, Sox pedig garantáltan a kedvenced lesz. Ha nem a Toy Story újabb csodáját várod tőle, hanem egy jól megcsinált sci-fi kalandot, nem fogsz csalódni. Ha viszont a nosztalgia hajt, készülj fel rá, hogy ez a Buzz már egészen másik galaxisból érkezett.