Mátrix - Feltámadások kritika: Neo visszatért, de vajon kellett-e?
Van az a pont, amikor egy legenda vagy nyugodtan alszik tovább, vagy valaki felébreszti, és megnézi, mit kezd magával. A Mátrix - Feltámadások ez a felébresztés: Lana Wachowski visszahívta Neót és Trinityt, és olyan filmet csinált, ami egyszerre szerelmes levél, önirónikus kacsintás és néha kifejezetten idegesítő önreflexió. Nem az lett, amit vártunk, és ez egyszerre a legnagyobb erénye és a legnagyobb bűne.
Bátor, személyes és túlbeszélt folytatás, amely inkább érzésekkel, mint akcióval nyer, de rajongóként nehéz haragudni rá.
Mátrix - Feltámadások előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2021. december 23. |
|---|---|
| Rendező | Lana Wachowski |
| Szereplők | Keanu Reeves, Carrie-Anne Moss, Yahya Abdul-Mateen II, Jonathan Groff, Jessica Henwick, Neil Patrick Harris |
| Műfaj | Sci-fi filmek, Akciófilmek, Kalandfilmek |
| Hossz | 148 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Neo nem halt meg, és ez már önmagában provokáció
Aki látta az eredeti trilógiát, tudja, hogy a történet egy elég végleges pontra futott ki. Éppen ezért a Feltámadások első mondata, hogy Neo nem halt meg, egyszerre ígéret és figyelmeztetés. A film hivatalos leírása szerint a Mátrix tovább működik, ráadásul megújult, erősebb és biztonságosabb, mint valaha. Az élet megy tovább, de vannak hősök, akik képesek a feltámadásra, és vannak erők, amelyek ellen újra és újra harcba kell szállni.
A leírás legőszintébb mondata talán az utolsó: a hősök legfeljebb maguk sem értik, hogy történik mindez. Ez nagyjából a néző élményét is összefoglalja az első órában. Keanu Reeves itt nem csak Neo, hanem Thomas Anderson is, Carrie-Anne Moss pedig Trinity mellett egy Tiffany nevű nőt is alakít. Hogy ez a kettősség mit jelent, azt nem lövöm le, mert a film legjobb pillanatai éppen ebből a bizonytalanságból születnek.
Keanu és Carrie-Anne: a kémia, ami túlélt húsz évet
Ha egyetlen ok miatt kell megnézni a filmet, az ez a két ember. Keanu Reeves az elmúlt években a John Wick-filmekkel bebizonyította, hogy az akcióhős-karrierje nemhogy kifulladt volna, hanem második fiatalságát éli. Itt viszont nem a pörgés, hanem a fáradtság, a kétely és a vágyakozás áll neki jól. Egy kicsit megtört, kicsit esetlen Neót kapunk, és ez meglepően hatásos.
Carrie-Anne Moss pedig egyszerűen gyönyörű visszatérés. Trinity mindig is a trilógia egyik legerősebb figurája volt, és itt a film érzelmi középpontja lesz. Kettejük jelenetei olyan melegséget hoznak, amit egy sci-fi blockbustertől ritkán kapunk. Őszintén: többet adnak egy-egy pillantással, mint a film fél órányi magyarázkodása.
Az új arcok: Morpheus, Bugs és egy nagyon furcsa Analitikus
A szereposztás másik fele friss vér, és vegyes a kép. Yahya Abdul-Mateen II Morpheust (és a stáblista szerint egy Agent Smith-figurát is) játssza, ami eleve hálátlan feladat, hiszen Laurence Fishburne árnyéka hatalmas. Abdul-Mateen elegáns, lazább, játékosabb, és nem próbál másolni, ami okos döntés.
Jessica Henwick Bugs szerepében számomra a film meglepetése: energikus, kíváncsi, ő az, aki a régi rajongó szemével nézi a legendát, és ezzel kicsit mi is beköltözünk a filmbe. Jonathan Groff Smithként szemtelenül élvezi magát, Neil Patrick Harris pedig az Analitikus szerepében kellemesen kétes jelenlét: épp annyira barátságos, hogy gyanús legyen.
- Jada Pinkett Smith visszatér Niobe szerepébe, ami a régi rajongóknak kedves gesztus.
- Priyanka Chopra Jonas Satiként jelenik meg, akinek a szerepe kisebb, mint szerettem volna.
Lana Wachowski egyedül a kormánynál
Az eredeti trilógiát a Wachowski testvérek közösen rendezték, a Feltámadások viszont Lana Wachowski szólója. Ez érződik is: a film szinte végig személyes hangon szól, mintha a rendező nem is a közönségnek, hanem saját magának és a saját múltjának akarna valamit megmagyarázni. Ettől lesz meglepően intim, és ettől lesz néha fárasztóan önközpontú.
A legmerészebb húzás az, ahogy a film reflektál önmagára, a Mátrix-jelenségre, a folytatások kényszerére. Okos? Igen. Vicces? Néha nagyon. De van egy pont, ahol már úgy éreztem, hogy a film annyira el van foglalva azzal, hogy kikacsintson, hogy elfelejt egyszerűen jó filmnek lenni. Egy 148 perces alkotásnál ez veszélyes, és bizony vannak üresjáratok.
Akció és látvány: a golyóidő árnyékában
Legyünk őszinték: az 1999-es Mátrix megváltoztatta, hogyan néz ki egy akciófilm. A golyóidő, a koreografált kung-fu, a zöldes digitális világ mind ikonikussá vált, és azóta mindenki másolta. A Feltámadások ebben a versenyben nem tud nyerni, és szerintem nem is nagyon próbál. Az akció itt rendben van, de ritkán emlékezetes. Néhány kép kifejezetten szép, a színvilág melegebb és élénkebb, mint az elődöknél, de a verekedéseknek hiányzik az a precíz, szinte táncos súlya, amitől annak idején leesett az állunk.
A zene és a hangzás ugyanakkor ügyesen játszik a nosztalgiával: ismerős motívumok és hangulatok bukkannak fel, amelyek a rajongóban azonnal megmozdítanak valamit. Ez a film ott a legerősebb, ahol az emlékekre épít, és ott a leggyengébb, ahol újat próbálna mutatni a látványban.
Ahol megbicsaklik, és ahol mégis betalál
A gyengeségek listája nem rövid. A film sokat beszél, néha túl sokat. Az első órában rengeteg a magyarázat, a második felében pedig a cselekmény időnként kapkod. Aki egy pörgős, letisztult akciófilmre ül be, az valószínűleg csalódni fog, és a 16-os korhatár ellenére sem a brutalitás vagy a feszültség lesz a fő élmény.
És mégis. Van ebben a filmben valami megható, amit a hibái ellenére sem lehet tőle elvenni. A Feltámadások lényegében egy szerelmi történet, ami sci-fi díszletek közé bújt. Arról szól, hogy két ember megtalálja-e egymást egy olyan világban, ami mindent elkövet, hogy ezt megakadályozza. Ha erre ráhangolódsz, a film sokat ad vissza. Ha nem, akkor egy hosszú, okoskodó folytatást látsz, ami nem tudja eldönteni, hogy tiszteli vagy kiröhögi a saját múltját.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik a trilógiát nem csak az akció miatt szerették, hanem a filozófia és Neo meg Trinity kapcsolata miatt, és nyitottak egy személyesebb, önreflexív folytatásra.
- Inkább hagyd ki, ha: Aki az eredeti Mátrix forradalmi akciójának megismétlését várja, vagy nem bírja a hosszú, sokat magyarázó filmeket, az inkább nézze újra az 1999-es részt.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Mátrix (1999), Mátrix - Újratöltve (2003), Mátrix - Forradalmak (2003), Eredet (2010), Felhőatlasz (2012)
Gyakori kérdések
Mikor jelent meg a Mátrix - Feltámadások?
A film premierje 2021. december 23-án volt.
Hány perces a Mátrix - Feltámadások?
A film 148 perces.
Hány éves kortól nézhető a Mátrix - Feltámadások?
A film 16 éven felülieknek ajánlott, így kisebb gyerekekkel nem javasolt megnézni.
Ki rendezte a Mátrix - Feltámadásokat?
A filmet Lana Wachowski rendezte.
Visszatér Keanu Reeves és Carrie-Anne Moss?
Igen, Keanu Reeves Neo / Thomas Anderson, Carrie-Anne Moss pedig Trinity / Tiffany szerepében tér vissza.
Ki játssza Morpheust a Mátrix - Feltámadásokban?
Morpheus szerepét Yahya Abdul-Mateen II alakítja.
Érdemes újra bevenni a piros pirulát?
Igen, de tudd, mire vállalkozol. A Mátrix - Feltámadások nem a nagy visszatérés, amire a hype alapján számítani lehetett, és nem is próbál az lenni. Ez egy furcsa, szeszélyes, túlírt, de szívből jövő film, ami Keanu Reeves és Carrie-Anne Moss jelenléte miatt sokszor többet ér a részei összegénél. Rajongóként érdemes megnézni, mert ritkán kap egy franchise ilyen személyes, kockázatos folytatást. Csak ne a golyóidőt várd, hanem a szívet. Az megvan benne.