Még egyet az útra előzetes kritika: olasz kocsmatúra a velencei síkságon, ahol az utolsó kört senki sem hagyja ki
Van az a fajta film, amelynek a mottóját akár egy kocsmafalra is kifesthetnénk: az utolsó italt soha ne hagyd ki. Francesco Sossai Cannes-ban bemutatkozott vígjátéka pontosan ilyennek ígérkezik, két lecsúszott, de életművész ötvenessel és egy fiatal sráccal, aki rossz időben, rossz helyen, rossz társaságba keveredik. Mi pedig nagyon várjuk, hogy végignézzük, mi sül ki ebből.
Bájos, melankolikus és valószínűleg alaposan másnapos olasz road movie-nak ígérkezik, amely a nagy olasz vígjátékok szellemét idézheti meg.
A film adatai
| Magyar bemutató | 2026. november 19. |
|---|---|
| Rendező | Francesco Sossai |
| Szereplők | Filippo Scotti, Sergio Romano, Pierpaolo Capovilla, Roberto Citran, Andrea Pennacchi |
| Műfaj | Vígjátékok |
| Hossz | 100 perc |
| Korhatár | 16 éven felülieknek |
| Ország | Olasz filmek, Német filmek |
Miről szól? Két vén róka és egy bárány a kocsmák között
A felállás olyan egyszerű, hogy már-már gyanús, de az ilyen történeteket nem is a csavaros cselekmény viszi el a hátán. Adott két pénzszűkében lévő, ötvenes éveiben járó figura, Carlobianchi és Doriano, akik egyetlen életfilozófiát vallanak: az utolsó italt soha ne hagyd ki. Ez a mondat önmagában többet mond el róluk, mint egy egész oldalnyi karakterleírás. Ők azok a fickók, akik mindig ott ülnek a pultnál, akiknek mindenre van egy anekdotájuk, és akik valahogy mindig kicsit lemaradtak a saját életükről.
Velük találkozik Giulio, a félénk építészhallgató, akinek láthatóan megvannak a maga tervei, köztük szerelmi tervei is. A brief szerint a találkozásból kaotikus kaland lesz a velencei síkságon, a rossz tanácsok, a másnaposság és egy váratlan barátság pedig alaposan átírja a fiú elképzeléseit. Hogy pontosan merre kanyarodik a történet, azt nem tudjuk, és őszintén szólva nem is akarjuk előre tudni. Az ilyen filmek fele öröme abban rejlik, hogy a néző is sodródik a szereplőkkel.
A velencei síkság, ahol nem gondolákon ringatózunk
Ami engem különösen felcsigázott, az a helyszín. Nem Velence turistaképeslap-arcáról van szó, hanem a velencei síkságról, arról a vidéki, kisvárosi, falusi Olaszországról, amelyet a mozivásznon ritkábban látunk. Itt nincsenek Szent Márk tér-panorámák, viszont vannak országutak, falusi bárok, ködös mezők és olyan emberek, akik nem a reklámokba illenek.
A film saját bevallása szerint tisztelgés Olaszország sokszínűsége előtt, és ez a helyszínválasztásban már most érződik. Ha Sossai jól bánik a tájjal, akkor a síkság maga is szereplővé válhat: egy hely, ahol az idő lassabban telik, és ahol egy éjszakai kocsmatúra akár egész életnek is tűnhet. Nagyon remélem, hogy a film merni fog lassú lenni ott, ahol kell.
Francesco Sossai és a nagy elődök árnyéka
Francesco Sossai neve a hazai közönségnek valószínűleg még nem cseng ismerősen, de a film papírjai elég beszédesek: a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon mutatkozott be, ami egy olasz-német koprodukciós vígjátéknál komoly ajánlólevél. Cannes nem az a hely, ahová egyszerű poénparádékat hívnak meg, tehát gyaníthatóan valami finomabb, keserédesebb humorra számíthatunk.
A legnagyobb vállalás azonban az, hogy a film kifejezetten tisztelgés az olasz filmművészet legnagyobbjai előtt. Ez bátor kijelentés. Az olasz vígjátéknak elképesztő hagyományai vannak, a commedia all'italianától a csavargó, életművész figurák egész galériájáig, akik egyszerre nevetségesek és szívszorítóan emberiek. Ha Sossai ebből a forrásból merít, akkor jó helyről indul. A kockázat persze az, hogy a nosztalgia könnyen átcsúszhat puszta hivatkozgatásba. Én bízom benne, hogy nem ez lesz.
A szereplőgárda: ismeretlen arcok, akikre érdemes figyelni
A stábban Filippo Scotti a legismertebb név a nemzetközi közönség számára: Paolo Sorrentino Isten keze című filmjében láthattuk a főszerepben, ahol egy kamasz bizonytalanságát és érzékenységét nagyon finoman hozta. Ez alapján tökéletes választásnak tűnik a félénk Giulio szerepére, aki sodródik az eseményekkel.
Mellette Sergio Romano, Pierpaolo Capovilla, Roberto Citran és Andrea Pennacchi neve szerepel a szereposztásban. Ők a magyar néző számára kevésbé ismertek, de pont ez lehet a film egyik ütőkártyája: az ilyen történetekben sokkal hitelesebb, ha nem sztárokat látunk ötvenes kocsmatöltelékeknek beöltözve, hanem olyan arcokat, akiket elhiszünk. A buddy-vígjáték lelke mindig a kémia, és ha Carlobianchi és Doriano párosa működik, akkor a film fele már nyert ügy.
Mitől lehet nagyon jó, és hol csúszhat el?
Lássuk, mi szól mellette:
- Az alapötlet egyszerű és univerzális. Mindenki ismer egy Carlobianchit vagy egy Dorianót, sőt, valljuk be, néha mindannyian Giuliók voltunk.
- A generációs ütközés remek forrása lehet a humornak és az érzelmeknek is. Egy letűnt generáció és egy bizonytalan fiatal találkozása ritkán nem működik.
- A cannes-i bemutató azt sugallja, hogy itt nem harsány, hanem karakteres, emberközeli humorra számíthatunk.
És mi a kockázat?
- A kocsmatúra-filmek könnyen ismétlődővé válhatnak: újabb bár, újabb ital, újabb részeg monológ. Ha nincs mögötte ív, a néző hamar elfárad.
- A nosztalgikus tisztelgés lehet szép, de lehet túlságosan önmagába forduló is.
- A 100 perces játékidő ideális, de ha a ritmus megbicsaklik, egy ilyen lazán szerkesztett film könnyen leül a közepén.
A 16-os korhatár egyébként nem meglepő: ahol ennyi alkohol, rossz tanács és felnőtt humor van, ott ez a besorolás érthető.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Azoknak, akik szeretik az olasz filmek melankolikus humorát, a karakterekre épülő road movie-kat és azokat a történeteket, ahol egy véletlen éjszaka mindent megváltoztat.
- Inkább hagyd ki, ha: Akik pörgős, poénokkal telepakolt hollywoodi vígjátékra vágynak, vagy zavarja őket, ha egy film inkább hangulatra, mint fordulatokra épít.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Az előzés (1962), Isten keze (2021), Oldalvágás (2004), Még egy kört mindenkinek (2020)
Gyakori kérdések
Mikor lesz a Még egyet az útra magyarországi premierje?
A film 2026. november 19-én kerül a mozikba.
Miről szól a Még egyet az útra?
Két pénzszűkében lévő ötvenes, Carlobianchi és Doriano megismerkedik egy félénk építészhallgatóval, Giulióval, és a találkozásból kaotikus kaland lesz a velencei síkságon, amely Giulio szerelmi terveit is felforgatja.
Hány perces a film?
A Még egyet az útra játékideje 100 perc.
Milyen korhatár-besorolást kapott?
A film 16 éven felülieknek ajánlott, így gyerekekkel nem javasolt megnézni.
Ki rendezte a Még egyet az útra című filmet?
A filmet Francesco Sossai rendezte, és a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon mutatkozott be.
Kik szerepelnek a filmben?
A főbb szerepekben Filippo Scotti, Sergio Romano, Pierpaolo Capovilla, Roberto Citran és Andrea Pennacchi látható.
Beülsz velük még egy körre novemberben?
Én biztosan. A Még egyet az útra nem a nagy látványos blockbusterek közé tartozik, és pont ezért izgalmas. Egy kis, emberléptékű olasz vígjátéknak ígérkezik, amely a cannes-i bemutató és a merész tisztelgés alapján többre vágyik, mint hogy megnevettessen. Ha Sossai eltalálja a hangot a nevetés és a melankólia között, akkor ez lehet az ősz egyik kellemes meglepetése. Várható értékelésem egy erős hetes, olyan film, amely után az ember kedvet kap felhívni egy régi haverját. Csak aztán vigyázzunk azzal az utolsó itallal.