Menedék kritika: Nicholas Sparks, napsütés és egy titok, ami nem hagy nyugodni
Van az a pillanat egy Nicholas Sparks-adaptációnál, amikor már a plakátról tudod, hogy sírni fogsz, és mégis beülsz. A Menedék ennél ügyesebb: a jól ismert romantikus receptbe beleszór egy csipetnyi thrillert, hogy ne csak a zsebkendő, hanem a pulzus is dolgozzon. Hogy ez mennyire sikerül, arról szól ez a kritika.
Kellemes, szépen fényképezett Sparks-romantika, amely a thrillerszálával több feszültséget ígér, mint amennyit végig ki tud tartani, de egy esős estére tökéletes társ.
Menedék előzetes
A film adatai
| Magyar bemutató | 2013. április 25. |
|---|---|
| Rendező | Lasse Hallström |
| Szereplők | Julianne Hough, Josh Duhamel, Cobie Smulders, David Lyons, Mimi Kirkland, Noah Lomax |
| Műfaj | Romantikus filmek, Thrillerek |
| Hossz | 115 perc |
| Korhatár | 12 éven felülieknek |
| Ország | Amerikai filmek |
Egy idegen a kisvárosban: miről szól a Menedék?
A felállás klasszikus, és ezt nem is szégyelli senki: egy titokzatos fiatal nő, Katie érkezik Észak-Karolina egyik kisvárosába. Hogy honnan jön és mi elől menekül, azt a film szándékosan csepegteti, és itt én is óvatos leszek, mert a Menedék ereje részben épp abban rejlik, hogy nem tudod azonnal, mit cipel magával ez a lány.
A városban aztán megtalálja azt, amit egy Sparks-hősnő mindig megtalál: az igaz szerelmet. Ezúttal egy magányos apuka, Alex személyében, akinek két gyereke van, és láthatóan ő is sebeket hordoz. A romantikus szál mellett ott lappang egy sötétebb vonal is, ettől lesz a műfaji címke romantikus thriller, és nem egyszerű szerelmes film.
Fontos tudni: a Menedék alapja egy Nicholas Sparks regény, vagyis pontosan azt a világot kapod, amit a szerző neve ígér. Lassan hömpölygő nyár, tengerpart közelsége, kisvárosi pletyka, és az a fajta érzelmi tét, amitől az ember önkéntelenül is drukkolni kezd.
Julianne Hough és Josh Duhamel: működik a kémia?
Julianne Hough Katie Feldman szerepében meglepően jó választás. Van benne valami egyszerre törékeny és makacs, ami kell ahhoz, hogy elhiggyük: ez a lány valami elől menekül, de nem hagyja, hogy felfalja a félelem. Nem a legárnyaltabb alakítás, amit valaha láttam, de a karakter hitelessége ezen múlik, és Hough nagyrészt állja a sarat.
Josh Duhamel Alex Wheatleyként a tökéletes Sparks-férfi: jóképű, csendes, kicsit szomorú, és nagyon jól áll neki a kisvárosi boltos-apuka szerep. Duhamel nem akarja túljátszani, és ez jó döntés. A két színész között van annyi szikra, hogy a romantikus jelenetek ne csússzanak át giccsbe, bár néhol nagyon közel kerülnek hozzá.
A mellékszereplők közül Cobie Smulders Jo szerepében a film egyik legnagyobb ajándéka. Laza, szerethető, és minden jelenetébe hoz egy kis levegőt. Sokan Az így jártam anyátokkal Robinjaként ismerik, és itt is megmutatja, hogy a természetes báj a legnagyobb fegyvere. David Lyons Kevin Tierney szerepében adja a film sötétebb pólusát, és ő az, aki a thrillerszálat életben tartja. A gyerekszereplők, Mimi Kirkland (Lexie) és Noah Lomax (Josh) pedig kifejezetten jók, nem azok a modoros filmgyerekek, akiktől az ember a fogát csikorgatja.
Lasse Hallström keze: a szívhez szóló mesterember
Lasse Hallström nem először jár ezen a terepen, és ez meglátszik. A svéd rendező régóta az érzelmes, emberközeli amerikai drámák egyik specialistája, a Gilbert Grape, a Csokoládé vagy éppen a Kedves John is az ő nevéhez fűződik. Utóbbi szintén Sparks-adaptáció, vagyis Hallström pontosan tudja, hogyan kell ezt a világot képre vinni.
A Menedékben is ez a magabiztosság a legfőbb erény. A kisváros hangulata, a fények, a lassú tempó mind azt szolgálják, hogy beköltözz ebbe a helybe, és megértsd, miért talál itt Katie menedéket. Hallström nem kapkod, hagyja a jeleneteket lélegezni, és ez a romantikus részeknek kifejezetten jót tesz.
Ugyanakkor épp ez a nyugodt kéz lesz a thrillerszál Achilles-sarka. Hallström sokkal otthonosabban mozog a csendes pillantások és a kézfogások között, mint a feszültségépítésben. Amikor a film sötétebb tónusra váltana, mintha a rendező kicsit vonakodva engedné el a napsütést.
Napfény, víz és képeslapszerű kisváros
Ha valamit nem lehet a Menedékre fogni, az az, hogy csúnya. A látvány gyönyörű, sőt, néha túlságosan is az: olyan Észak-Karolinát kapunk, ami akár egy turisztikai kampányba is beillene. Arany órás fények, deszkapadlós házak, víz, csónak, biciklizés. Bevallom, nekem ez tetszett, mert ez a műfaj pont erről szól: egy kicsit szebb, egy kicsit melegebb világról, ahová jó elbújni két órára.
A zene is ebben a regiszterben mozog. Nem tolakodó, de pontosan tudja, mikor kell felerősödnie, hogy összeszoruljon a torkod. Aki szereti ezt a lágy, akusztikus, nyári hangulatot, annak a hangsáv is egy pluszpont lesz.
Ahol a romantika lehúzza a thrillert
És most jöjjön a fekete leves. A Menedék legnagyobb gondja az, hogy két műfajt akar egyszerre szolgálni, és az egyik egyértelműen erősebb. A szerelmi történet szép, kiszámítható, megnyugtató, a thrillerszál viszont emiatt sokszor kevésbé ijesztő, mint amilyennek lennie kellene. A feszültség inkább hullámokban érkezik, mint folyamatosan.
A 115 perces játékidő is érezhető. Van egy szakasz középtájt, ahol a film kicsit leül, és inkább a hangulatban úszkál, mint hogy előrevinné a történetet. Ezt a Sparks-rajongók valószínűleg nem bánják, de aki thrillert várt, az ilyenkor türelmetlenül fészkelődhet.
Ráadásul a Sparks-formula ismerős elemei itt is megvannak, és aki látott már néhányat a szerző adaptációi közül, az nagyjából sejteni fogja, milyen érzelmi pályán mozog a film. Ez nem feltétlenül baj, hiszen a kényelmes ismerősség is lehet érték, de meglepetésekre ne nagyon számíts a romantikus vonalon.
Sparks-univerzum: hol a helye a Menedéknek?
A Nicholas Sparks filmeknek mára saját műfajuk van. A Szerelmünk lapjai a csúcs, a mérce, amihez mindegyik újat hasonlítják, a Kedves John pedig a melankolikusabb, háborús árnyékú testvér. A Menedék ezekhez képest egy kicsit más irányba lép: több benne a rejtély, a veszély, és ettől frissebbnek tűnik a sorban.
Nem éri el a Szerelmünk lapjai érzelmi magasságait, de nem is akarja. Inkább egy olyan film, amit egy csendes vasárnap este teszel be, egy pohár borral és egy takaróval, és tudod, hogy jó helyen leszel. A 12 éves korhatár pedig azt jelzi, hogy van benne néhány feszültebb pillanat, de nem válik nyomasztóvá.
Kinek ajánljuk?
- Neked szól, ha: Nicholas Sparks rajongóinak, a nyári, kisvárosi romantika kedvelőinek, és mindenkinek, aki egy kis titokkal és feszültséggel fűszerezett szerelmes filmre vágyik.
- Inkább hagyd ki, ha: Annak, aki kőkemény, végig feszült thrillert vár, vagy akit idegesít a képeslapszerű, érzelmes Sparks-formula.
Ha tetszik, ezeket is nézd meg: Szerelmünk lapjai (2004), Kedves John (2010), Az utolsó dal (2010), Vissza hozzád (2014), Üzenet a palackban (1999)
Gyakori kérdések
Miről szól a Menedék című film?
Egy titokzatos fiatal nő, Katie érkezik Észak-Karolina egyik kisvárosába, ahol egy magányos apuka, Alex személyében megtalálja az igaz szerelmet. A romantika mellett egy thrillerszál is húzódik a történetben.
Mikor jelent meg a Menedék?
A film hazai premierje 2013. április 25-én volt.
Hány perces a Menedék?
A film 115 perc hosszú.
Milyen korhatár-besorolású a Menedék?
A Menedék 12 éven felülieknek ajánlott.
Könyv alapján készült a Menedék?
Igen, Nicholas Sparks regényén alapul, aki a Szerelmünk lapjai és a Kedves John írója is.
Ki rendezte a Menedéket, és kik a főszereplők?
A filmet Lasse Hallström rendezte, a főszerepekben Julianne Hough (Katie Feldman) és Josh Duhamel (Alex Wheatley) látható, mellettük Cobie Smulders és David Lyons is feltűnik.
Érdemes menedéket keresni ebben a filmben egy esős estén?
Ha tudod, mire ülsz le, akkor igen. A Menedék nem forradalmasítja a romantikus filmet, és thrillerként sem fogja elvenni az álmodat, de pontosan azt adja, amit egy jó Sparks-adaptációtól várni lehet: szép embereket szép helyen, egy szerelmet, amiért izgulsz, és egy titkot, ami végig ott motoszkál a háttérben. Hallström biztos kézzel vezeti, Hough és Duhamel kedvelhető páros, Cobie Smulders pedig külön öröm. Nálam ez egy erős közepes plusz, amit szívesen ajánlok mindenkinek, aki néha egyszerűen csak el akar bújni egy meleg, napfényes történetben.